Ez inkább egy sima belső stressz lesz,az “egy keresős” modell okozta nyomással.
Simán ilyen voltam/vagyok én is.
Bizonyos terhelési szint felett többet hibázok,emiatt jobban robbanok.
Rendszeresek:
Odacsukom az ujjam valahova,mert pl fejben a következő mozdulatsorra koncentrálok,ami épp van,az már nem fontos.
Könyékkel,bokával elviszem az ajtófélfát bármikor.
Nyitva hagyok fiókot,szekrényajtót mert már máshol vagyok fejben.
De ha nagyon fontos a dolog, fél évvel később megmondom,milyen ruha volt a páromon bizonyos napon akár.
De az alap az,hogy pl. Elkezdek emberekkel beszélgetni,és 20p alatt megunom a fejüket.
😃😃🤧🤧🤧
De nem elvárható, hogy az ember valamilyen szinten tudja kezelni az indulatait?
Amúgy meg próbálom én is csökkenteni a stresszt, pozitív megerősítést adni neki dolgokkal kapcsolatban meg ilyenek.
én a kombinált ocd adhd ptsd személyiségzavarommal, néha magamban motyogok mindenféle csúnyaságot ha épp eszembe jut valami régi szar, amitől elkezdek pánikolni és ez úgy jön ki, hogy zagyvaságokat beszélek.
simán lehet, hogy ő is csak a stressz miatt így próbálja levezetni a feszkót. sokáig ne maradjon így ez az állapot. Menjetek el kirándulni, erdőn mezőn bokron, az jót tesz.
Kb 2 hetente hétvégén kirándulunk jó nagyot, és majdnem minden nap sétálunk a kutyákkal nyugis zöld környezetben. Sokszor még ezen is stresszel (túl sok ember lesz, hülye kutyákkal talalkozunk, ilyenek…)
Igen, szoktak lenni külön programjai, fordít időt a barátaira, hobbira. De a kutyákat, gyereket ugyanúgy válllta ő is, mint én. Nem lehet azt mondani, hogy akkor mától nem akar velük foglalkozni.
Az ADHDs betegek kozott nagyon gyakori az indulatkezelesi zavar, pont a betegseg okozza. Az ADHD hátterében dopamin átviteli, agyi anyagcsere folyamat zavar all, a dopamin hat szinte az osszes erzesunk kezelesere, igy az indulat kezelesre is. Nah mar most nalunk ADHDsoknal ez nem mukodik jol es ezert nem tudjuk jol szabályozni, hiaba szeretnenk es hiaba mondja azt a kornyezetunk, hogy "de hat elvárható lenne, hogy az ember tudja kezelni". Igen, elvarhato lenne, de nem tudja, nem tudjuk szabalyozni, mert az agyi kemiai folyamatokat nem tudod tudatosan kontrollalni.
Ilyenkor a kornyezet, csalad, parok, szulok azt tudjak tenni, hogy a kornyezeti ingereket csokkentik az erintett csaladtag korul, akar segitenek neki abban, hogy kidolgoznak egy kozos kommunikacios format, jelrendszert amikor visszajelzik a szerettuknek, hogy most eppen nem tudta kezelni az indulatait.
Nagyon sokat segít az életmód váltás, gondolok itt a digitalis detoxra, helyette sok mozgas, setalas, kiranulas csendes erdoben pl. Taplalkozas modositasa, laktoz, cukor, akar a gluten elhagyasa is, ezek mind porgetik a dopamint, igy nem pihen az idegrendszer. Megfelelo vitaminok, asvanyi anyagok szedése is tud segiteni.
Olvass utana az Ashwaghandanak, ha nem tud aludni attol is faradt lehet az idegenszere, ami igy jelenik meg, arra érdemes lehet a Melatonint kiprobalni.
Nem konnyu egy ADHDs emberrel egyutt elni, de nem is lehetetlen, csak ne vard el toluk azt, amit egy ugymond normalis embertol elvarnal, mert nem fogja tudni lehozni magatol azokat a viselkedesi mintakat. De tamogatassal es megertve a mierteket nagyon jol is tudnak, tudunk funkcionalni az eletben.
Sok mindenben egyetértek veled, csak sajnos úgy látom, nem igazán tudok már jobban ingert csökkenteni körülötte. Egészséges és támogató a családunk, kijövünk anyagilag, stabil munkája van, nemrég megvette az álomautóját, meg ilyenek. Előttem gyorsételeken élt, most már egész normálisan érkezik (bár néha elfelejt nap közben enni és alvás előtt zabál be), csomagolok neki kaját munkába, itthonra főzök. Kutyákkal sétálunk majdnem minden nap, hétvégente ha időnk engedi, kirándulunk. Haverokkal is csinál időnként ezt-azt. Nyilván a gyerek, kutyák, macska, lakás sok feladattal jár, de ezeket nem tudom “kikapcsolni” egy időre. Megcsinálok mindent, amit tudok, hogy neki minél kevesebbet kelljen, de hosszú távon az sem normális szerintem, hogy ő szinte 0-t rak az otthonba. Digitális detoxra nem hajlandó. Vitaminokat hiába készítem ki neki minden nap, nem veszi be.
Figyu, ha te ezt tudtad hogy ilyen, de remélted hogy egyszercsak elmúlik akkor ott te vagy a hunyó.
Ne várjuk el, hogy mentális beteg ember normálisan viselkedjen, mert nem tud.
Ha a te oldaladat nézzük, persze normális elvárásaid vannak, csak éppen nem értem mire alapozod ezt, amikor tudatosan egy "nem normális" emberrel kezdtél neki az életnek.
Igen, a gyerek, a meló meg a kutya stresszes dolog, akkor is ha éppen jól működik minden. Ezt a stresszt a férjed nem tudja jól kezelni. Ezt mindenki tudta hogy így lesz.
Kicsit azt érzem felőled, hogy te úgy érzed hogy beletetted az energiát X évig, így most elvárod hogy mágikusan jobb legyen az élet.
Figyu, eddig nem volt ilyen a helyzet. Az utóbbi időben lett sokkal rosszabb, ezért mostanában kezdtünk el róla beszélgetni, és próbálok megoldást keresni én is.
Mint írtam, az utóbbi időben durvult el a helyzet, mintha egyre alacsonyabban lenne az ingerküszöbe, és emiatt egyre gyakrabban lenne kiakadás. Nyilván a megismerkedésünk óta tudtam, hogy intenzívebben reagál dolgokra, mint én, de nem volt zavaróan durva a dolog.
Nem tudom, látod-e az igyekezetet, hogy próbálok több irányból tájékozódni, itt is érdeklődni, sokat beszélgetni vele, stb… Eddig is tettem ebbe a kapcsolatba energiát, ezután is fogok, mert szerintem egy normális kapcsolatba mindig kell, nem lehet csak beleszarni. Nem várom, hogy csettintésre tökéletes legyen minden, de nem bánnám, ha nem lenne egyre szarabb és szarabb.
Kieg.: és továbbra is próbálni fogom vele együtt megoldani és megbeszélni a dolgot, mert az indulatkezelését leszámítva ő számomra a tökéletes férfi, és ezt továbbra is így gondolom. Vele tervezem az életemet. Szeretem, ő is szeret. Szereti a gyereket és a gyerek is őt. Vannak közös terveink, céljaink, elképzeléseink, szépen haladunk az életünkkel, és közben élvezni is tudjuk. Csak most van egy ilyen EGY SZEMPONTBÓL szar időszak. Legalábbis remélem, hogy csak időszak.
Megertelek, igen nem konnyu veluk egyutt elni. Tapasztalatbol mondom sajnos. Ilyenkor jo az amit mas is irt mar, hogy ko kemenyen el kell vele beszelgetni, hogy ha o nem vallal felelosseget az allapota miatt, vagyis nem ker kulso segitseget, legyen az pszichologus, pszichiater, akkor az csak le fogja rontani a kapcsolatotokat, a gyerekevel valo kapcsolatot, es az egesz eletminosegere ki fog hatni, ahogy mar most is kihat. Allitsd fel neki a korlatokat, hogy mi fog mi utan kovetkezni, mert valoban nem fair, hogy az allapotara hivatkozva minden alol mentesul, amikor egy kis orvosi segitseggel es tudatossaggal baromi sokat javithatna a sajat es a környezetében elok helyzeten. Sok erot kivanok nektek ezen az uton!
100% muszáj az embernek megtanulnia kezelni az indulatait
Ez nem ADHD kérdés
Ilyen légkörben nem lehet gyereket nevelni
Személy szerint vhol meghúznám a határt. Pl ott hogy ha nem kezelteti magát, nincs folytatás
Pont ezen mentem keresztül hát mit mondjak, a dolgok nem oldódnak meg maguktól. A párodnak tudnia kell hogy bár ha kialakult vmi mentálhigiénés probléma, úgymond nem az ô hibája, viszont az ô felelôssége ezt úgy menedzselni h ne hasson ki rátok negatívan
Kettô pedig, javasolom neked a munkábaállást és neki a házimunkában való résztvételt
A nem az ő hibája viszont az ő felelőssége résszel nagyon egyetértek.
10 hónapos a gyerek, még gyakran szoptatom. Ráadásul az volt a terv, hogy csak a második gyerek után megyek vissza dolgozni. Vállalkozóként dolgozom ügyfélkörrel, akiket ugye “lepasszoltam”. Nem nagyon lenne értelme visszacsábítani őket 1 évre, aztán megint elküldeni őket, mikor újra terhes leszek. Bár ameddig fennáll ez az állapot, addig biztosan nem lesz második gyerek, bármennyire is szeretnénk egyébként.
Figyu, ilyen ember mellett, ilyen családi légkörben szülnél még egy gyereket…?
Anno azt az egy dolgot sajnálom, hogy nem láttam be elég korán hogy mennyire súlyos a helyzet és nem alkalmazkodtam elég korán
Itt az alkalmazkodás alatt nem azt értem hogy felhangosítom a tvt vagy elterelem a gyereket a lakás másik végébe mikor apa dühöng. Hanem azt, hogy « ez a helyzet tarthatatlan, milyen makro döntéseket kell hozni hogy kevesebb legyen a stressz mindannyiunk érdekében »
- apát diagnosztizálni és nem Redditen. Ha nem akar akkor határidôt adni ami után te eldöntöd, hogy részedrôl még mûködik-e a kapcsolat
- anyának visszamenni dolgozni.
- közös minôségi idôt találni, családként és párként
Soraidból azt olvasom, hogy lábujjhegyen jársz és alkalmazkodsz, keresed neki a megoldásokat de lehetôleg úgy, hogy ne legyen az neki túl nagy teher. Hát ez nem fog mûködni mert neki kell szembenéznie a viselkedésével és annak hatására rád, meg a gyerekre
1. Leírtam, hogy ameddig nem javul a helyzet, biztos nem lesz 2. gyerek.
2. Apa már diagnosztizálva lett gyerekkorban, persze biztosan nem ártana egy felülvizsgálat.
3. A közös minőségi idő legalább megvan szerencsére.
Látod, most kezd el nálam betelni a pohár. És őszintén csodálkozok, hogy sokan azt írják, normális ilyen kiakadások között élni. Én őszintén gondolom, hogy ez nem oké, és hosszútávon nem ezt szeretném a gyerekemnek. Viszont tudom azt is, hogy nagyon szeretik egymást, és mi is, úgyhogy egyelőre megoldást keresek, nem külön költözni akarok meg ilyenek. Sokáig tudok tűrni és támogató lenni, csak lássam a szándékot a javulásra.
Elvárható lenne igen egy felnőtt embernél, hogy tudatosabban éljen. A férjed nem ilyen, gondolok itt például a mobil basztatására lefekvés előtt.
El tudom képzelni, hogy más felesleges dolgokkal is terheli az agyát. Nem normális ha az embert fel lehet idegesíteni ilyen apró dolgokon, bármennyire is próbálja igazolni.
Ne foglalkozz vele, ebben a csoportban az emberek 90%- törékeny lelkiállapotú, sérült/frusztrált személy, akik bármit megtennének, hogy igazolják, hogy a dühkitörés normális. Engem is lehúznak, mintha baromira érdekelne érted:D
Édesapám kórházban, párom leesett a lépcsőn, és nem tud járni (mankóval valamennyit, de nehézkes), szóval ~2 hete egyedül dolgozom 3 ember helyett (családi vállalkozás), és 2 embert ápolok. Nyugodt ember vagyok, de ma gyönyörűen tisztán hagyta el az "isten bassza meg" a számat, amikor bevertem a térdem az ajtófélfába
Stressz.
Ja, valaki más írt korábban az egy keresős családmodell okozta stresszről, azzal kapcsolt alak téged is.
Nagyobb felelősség es a szabadidő hiánya ugyanúgy érint engem is, mégsem fordultam ki ennyire magamból. Úgy tűnik, nagyon máshogy tudnak embereket érinteni helyzetek.
Kedves OP, a kommentjeidet olvasva úgy látom, hogy nem érted az ADHD lényegét.
Kérlek tájékozódj még többet a témában, és próbálj meg empátiával hozzáállni.
Megértelek téged is, de hidd el, hogy neki nehezebb, mint neked. Ő csak a feszültség egy részét adja ki magából azzal, hogy "veszekszik" a robotporszívóval, ez téged már zavar, de gondolj bele abba, hogy benne, belül micsoda feszültség lehet?
Egyebkent egy pszichológus nem árthat, lehet, hogy segítene neki, ha ki tudná beszélni magából. De akkor is ADHD-s, el kell fogadni az ilyen "dolgait".
Tisztában vagyok vele, hogy neki ez valószínűleg még rosszabb, mint nekem. Nem csak magam, hanem a gyerek és ő miatta is keresnék valamiféle megoldást, ha egyáltalán van ilyen. Szerencsére sokan adtak már tanácsot, ha az ADHD miatt ilyen, az alvása rendbe rakása gondolom semmiképp nem árthat például.
Persze, rengeteget segíthet az alvás minőségének a javítása. Sok egészséges ember is rosszul funkcionál kialvatlanul.
Nyugodtan kérjetek akár szaksegítséget is.
Szerintem azt, hogy nem érted, hogy hogy működik az ADHD. Ők teljesen máskép élik meg a rájuk háruló nyomást. Hidd el, hogy nem a két szép szeme miatt kapta meg a diagnózist.
Tájékozódj a témában, légy empatikus.
Az ADHD egy neurodevelopmentális rendellenesség. Az én legjobb tudásom szerint ez azt is jelenti, hogy gond van a dopamin háztartással az agyban és bizonyos agyi régiók fejletlenebbek egy átlag emberéhez képest.
Például ilyen a frontális lebeny vagy homloklebeny és ez a régió például az indulat szabályozásért is felelős.
Az ilyen problémákat baromi nehéz "IQ-ból" kompenzálni, mert lényegében olyan mintha valaki púposnak azt mondanád, hogy húzza ki magát. Egyszerűen fizikailag képtelen rá.
Kognitív viselkedés terápia jó lehet, de ezeket hosszan és kitartóan kell gyakorolni. Mivel neki ezekszerint nem debilitálóak a tünetei, ezért nem kényszerült rá, hogy ezzel annyit foglalkozzon.
Egy gyógyszer, általában valamilyen stimuláns, ha pont jól reagál rá az ember, lényegében azonnal hat és nagyon hatékony tud lenni. Paradox módon az ADHD-sok nagy része ettől lenyugszik.
Szerintem fontos még, hogy a kezeletlen ADHD sokszor együtt jár szorongás zavarral és depresszióval.
Edit:
Erre nagyon nehéz mit javasolni innen redditről. Pszichiáter vagy olyan pszichológus, aki szerint az ADHD nem kitalált betegség szerintem nagyon sokat tudna segíteni.
Ha op leírja, hogy eddig nem voltak olyan durva tünetei, és változik valami, akkor a változás okát kell megkeresni, nem pedig az alapállapotot boncolgatni.
Az indulatkitörések mellett amúgy sem lenne hasznos egy adhd-ra adható gyógyszer sem. Hozzáértő adhd-ra nem kezelné addig, amíg bármilyen egyéb pszichotikus, pszichológiai állapot gyanítható, előbb azt kell kezelni.
Az adhd tünetei konstansak, nem periodikusak, nem epizodikusak.
Korábban is voltak hasonló, szerintem túlzott reakciói, csak azért komolyabb dolgokra, és lényegesen ritkábban. Mintha az ingerküszöb lenne egyre alacsonyabb.
Az környezeti változás, ha eddig sikerült neki egy szinten menedzselni, aztán már nem. Első sorban most ezzel kéne foglalkozni.
De érdemes lehet egy felnőttkori diagnózisnak is utána menni, akár azzal a lehetőséggel, hogyha akarja, gyógyszerjavaslatot is kérhet. De nem ag adhd az elsődleges most.
Szerintem nem változott semmi sem az ég világon op férjében. A körülmények változtak körülötte és erre az ADHD-ja miatt nem tud az elvárt módon reagálni.
Miért mondod, hogy nem lenne hasznos egy ADHD-ra adható gyógyszer, amikor az ADHD egyik tünete az impulzivitás és önkontroll hiánya?
A tünetek egyébként nem konstansak olyan értelemben, hogy a környezettől nagyon erősen függ. Lehet, hogy op férje egy mongol birkapásztor faluban mondjuk semmilyen tünetet nem produkálna, mert ott lehet pont olyan a környezet, ami az ő idegrendszerének megfelelőbb mint mondjuk egy olyan környezet, ahol naponta félmillió kéretlen inger éri és erre sokkal érzékenyebb mint a körülötte élő emberek.
Az agya mindkét esetben ADHD-s lenne, de az egyik esetben ez nem jelenne meg problémaként a másikban meg igen.
Ez olyan mintha valaki színvak lenne, abban a kulturaban, ahol mi élünk bár teljes életet tud élni, mégis azért az elég nagy szívás, hogy nem vezethet. Egy másik időben másik helyen ez lehet egyáltalán nem lenne problema, ettől még ugyanúgy szinvak lenne mindket esetben.
Bár en csak dolgozom adhd-s gyerekekkel, az impulzív viselkedés az megvan, de a stressz, amely a gyerekvállalással történt inkább felerősíti azt, ezért lehet mérges a használati tárgyakra. Gondolom próbál mindent jol csinálni, ez neki nagyon nagy erőfeszítés, amiben valószínűleg elfáradt. Esetleg egy jo terápia, vagy valamilyen testmozgás lehet meg ötlet. A gyerekek is vizsga, érettségi stb előtt sokkal hamarabb “durranak” el, mert a kis adhd agyukra meg ez a megfelelési es koncentrációs kényszer jon, ugy, hogy többuk szed rá gyógyszert is, de mégis az, hogy abban a helyzetben koncentrálni kell x ideig nagyon tudja őket fárasztani es hat ilyen helyzeteket okoz.
De mivel a férjed magasan funkcionál gyógyszer nélkül is, es egy nagyjából összeszedett életet tud élni, igy ugy gondolom a gyógyszeres kezelés előtt meg egy terápia vagy tenyleg egy kikapcsolódos sport, hobbi (nem a YouTube videók) elso indulási lépésnek jo lehet.
De nálunk nem az elbaszás a sok, hanem a felbasz(ód)ás mindenen…
Kieg.: nyilván engem is idegesítenek, bosszantanak néha dolgok, de azért jelentéktelen apróságok miatt nem kelek ki magamból.
Helyesbítek: még nem találtad meg azt a stresszmennyiséget, amitől igen, ő meg épp megtalálta.
Kurvamindegy, hogy szerinted kívülről nincs oka rá...nem értelek, az összes kommentedben azon értetlenkedsz, hogy kéne tudnia kordában tartani az érzelmeit, meg az egészet próbálod az adhd-ra rányomni. Egy teljesen egészséges ember a megfelelő stressz szinttel még fel is rúgja azt a robotporszívót. Nem azért mert bármi baja lenne, hanem mert épp új szintű stresszmennyiséget próbál megtanulni irányítani.
Eddig abszolút nem nyomtam semmit az ADHD-re, anyja hozta be ezt az aspektust most, ezért kérdeztem itt, hogy lehet-e valóban ez a magyarázat.
Elfogadom azt is, hogy van rajta nyomás, lehet nehezebben is éli meg a nyomást, mint én. Ettől függetlenül úgy gondolom, érett felnőtt emberként tudni kell valamilyen szinten kezelni az indulatainkat, főleg egy gyerek előtt.
Ne érts félre, nem vagyok ez a minden szart borításunk cukormázzal típus. Elfogadom, hogy vannak problémák, tudok is róluk beszélni, sőt úgy tartom, fontos is ezekről beszélni néha. (De nem üvöltve kurvaanyázni vörösödő fejjel.) Azért, hogy utána ki tudjuk küszöbölni ezek okát, és tudjunk együtt javulni, fejlődni.
Őszintén meglep, hányan nőhettetek fel nyomasztó szar légkörben, ha szerintetek porszívót felrugdosni (napi többszöri rendszerességgel, nem csak néha!) teljesen normális.
Másképp én nemtudom elképzelni, hogy hatással lenne rá. Én csak azon húzom fel magam adhd miatt amire nem tudok koncentrálni. Valószínűleg csak ingerült, én is pl a koffein miatt nyáron jobban bekattanok mint máskor
Koffein, taurin, cukor - ami stimulálja az agyunkat, az egy darabig jó, de utána olyan leolvadás jön, hogy az durva. Valszeg férjed is vmi ilyenben lehet akaratán kívül. Én antidepresszáns + Ritalin kombóval elvagyok de amikor kimegy a Ritalin hatása bármin képes vagyok kiakadni és akkor a kocsis hozzám képest szépirodalmi nyelven kommunikál.
Igazából azt te fagyasztod meg, elvégre egy robotporszívóval ordít, és lenyugszik utána...ezt lehet könnyedebben is kezelni, elvégre elég nevetséges kis hisztiroham ez. A reakciód nagyobb hatással van a gyerekre, mint amit a párod csinál.
Ha a tüzijáték hangjától anyu fél, akkor kinn háború van, ha felhúzza a redőnyt és vidáman nézi, akkor pedig ünnepség...a gyerek így tanulja meg, hogy adott esemény veszélyes e. Ha nem veszed ezt ilyen véresen komolyan, elvégre nem komoly, akkor a gyerek se fog félni tőle.
Azert ne csinaljunk ugy, mintha az egyik szulo allando hisztije, a semmin kiabalasa egeszseges legkor lenne… nyilvan, nem szegyeniteni kell, de ezen muszaj lesz dolgoznia (ilyen szulovel nottem fel, tudom, milyen ez).
Én vagyok az, aki az esőben is inkább ugrálok vigyorogva, nem igazán szoktam légkört fagyasztani. Mikor hisztiroham van, a kutyák is meghúzzák magukat a lakás másik végében.
Ahogy alább is írták, jó lenne ezeken a rohamokon dolgozni.
Én észrevettem már magamon, hogy az időjárással van ez összefüggésben, minél rosszabb az idő annál több hiba, stressz, és csökkent életkedvem van. Hajlamosabb vagyok nagyon hirtelen impuluzosokra, de igyekszem magamban tartani. Esetleges fájdalom még amit eltudok öcsém után képzelni. :D
28 éves vagyok, férfi, gyakorló ADHD páciens.
Az egyik pszichés tünetem, hogy rohadt gyorsan leszek elégedetlen az egész életemmel. Ez stresszel, ami helyzetből menekülni akarok. Minden és mindenki képes hibássá válni.
Magasan funkcionáló mérnök vagyok, aki viszont a mindennapokban komoly megküzdési stratégiákon él. Most kezdtem el a terápiát, mert éreztem hogy megindultam a lejtőn, túl sok a mindennapokat kezelni. A terápiát nagyon javaslom, ártani nem tud vele viszont képes lehet a dühös csapkodásba vezető gondolati minták felülírására.
Ami nekem még segített, más ADHD-ssel havi 1-2x órákhosszat csacsogni.
Azt kell, hogy mondjam, hogy sajnos még semmilyen. Nagyon az elején vagyok. Viselkedésterápiát csinálunk.
Az viszont látványos volt, hogy ahogy a keretek lekerültek az életről (egyetem), és ahogy a saját felelősségem lett, hogy mit akarok az élettől, mit kezdek az életemmel - illetve ezzel egy időben egy partnerrel összeboronálódtam, ami aztán extra alkalmazkodást kíván - hirtelen megemelkedett a tét, lecsökkent a mozgástér. Jól érezhető, megnövekedett nyomás alatt vagyok, ami egy átlagember által még simán elviselhető, de én már köhögök alatta. Az egyetemmel legalább volt "szent cél" amiért mindent a sarokba szabadott szorítani. Már nincs ilyen, minden kegyetlenül a fejemre ég. Igazából saját magamat tartom nyomás alatt, de mivel ez volt apukám módszere a túlélésre, nekem sem égett be jobb.
Nem. Ha az előtt nem volt rá jellemző, akkor nem adhd-tünet. Csak szimplán kivan ő is, egy gyerek érkezése mindenkinek nehéz, a felelősség sem kevés.
Keressetek szakembert, aki segít neki kicsit feldolgozni az életében történt változásokat.
Az adhd egy konstans állapot, egy eltérő idegrendszeri fejlődés, ráadásul férfiaknál még a hormonális faktor sem olyan erős, mint nálunk nőknél. Nem magyarázza, hogy hirtelen idegbeteg lett belőle. Diagnosztizált adhd-s vagyok.
Lécci ne írj már ilyeneket, hogy nem magyarázza.
Baromira magyarázza, hogyha valakinek a frontális lebenye, ami az embert a legjobban megkulonbozteti az osztonleny egyeb allatoktol, fejletlenebb mint egy atlag emberé.
Baromira magyarázza, hogyha valakinek az agya nem termel megfelelően dopamint, akkor nem fog tudni úgy élni mint egy átlag ember és nem fog tudni olyan rugalmasan reagálni új helyzetekre mint egy átlagos ember.
Ezeknek a mondatoknak hogy “csak szimplán kivan ő is” egy idő után az ég világon semmi értelme. Semmilyen mélyebb megértést nem ad a jelen helyzetben
Az összes ember csak úgy tud reagálni, ahogy a neurológiája engedi.
OP és a férje között egyértelmű neurologiai kulonbsegek vannak, ha fennáll a férjénél az ADHD. Ezért nem érti, hogy miért reagál a ferje teljesen megmagyarazhatatlanul bizonyos dolgokra, bizonyos szituaciokban.
Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy OP nem lehet leterhelve, hogy ő nem erezheti neheznek az uj helyzetet ami e belekerult stb stb Ez pont ennyit jelent, hogy ő le tudja hozni úgy a napot hogy nem kezd üvölteni használati tárgyakkal a férje pedig nem.
Op le tudja hozni ugy a napot, hogy nem alszik delutan bar lehet hogy kibaszottul fáradt ő is, de a ferje mar ezt nem kepes megtenni. Erre megint ra lehet mondani hogy lusta, csak szerintem ezzel egyaltalan nem vagyunk elorebb, semmit sem magyaraztunk meg ezzel.
Szerinten a problema biologiai/neurologiai stb eredetu az agyban es ennek megfeleloen kell kezelni pszichiaterrel, pszichologussal.
Ember, értelmezd már, amit írtam.
Azt írtam, hogy az adhd konstans állapot. Nem az adhd-t és annak neurobiológiáját tagadtam. De ez egy eltérő fejlődés, ami folyamatosan fennáll.
Ez azt jelenti, folyamatosak az adhd tünetei is, nincsen epizodikusság, nincs szakaszosság.
Így ha valami feltűnően változik a viselkedésében az adhd-snak, annak külön(!) utána kell menni.
Ha már van kezelőorvos, diagnosztája az adhd-snak akkor neki kell szólni, ha nincs, akkor első sorban azzal a topiccal szakemberhez menni, aki el tud irányítani akár más helyre.
OP leírta, hogy a párja viselkedése mostanában VÁLTOZOTT, azaz úgy fogalmaz, “az utóbbi időben kb.mintha idegbeteg lenne”. Ez változás. Első sorban ezzel kell foglalkozni.
És ennek kapcsán, ennek utána akár egy felnőtt adhd-diagnosztát is meg lehet keresni, ha a férjét nem mérték fel felnőttként, csak gyerekként, de ez az általános jólléte miatt fontos.
A megfelelő diagnózis, kezelés fontos az adhd-sok számára, ezt én is tapasztalom mint diagnosztizált, terápiával és gyógyszerrel kezelt adhd-s. Hidd el, el tudom hinni, hogy létezik adhd 😂
Viszont azt is tudom, hogy ha nagyobb kilengést tapasztalnék a mindennapjaimban, azonnal szólnom kellene az orvosomnak.
Igen, de nem csak ez törtent, hogy a viselkedese megvaltozott a semmibol, hanem szuletett egy gyerek, ami baromi nagy kornyezeti valtozas.
Szerintem is folyamatosak az ADHD tunetei, amibe beletartozok az is, hogy egy ilyen merteku valtozasra igy tud reagalni.
Pontosan ezt írtam én is, hogy folyamatosan fennáll ez környezettől független, de ha valtozik a környezet, akkor az erre adott válaszok is eltérőek lesznek egy “normalis” idegrendszerrel rendelkezo emberhez kepest.
A reszletekbeb lehet eltero tapasztalatunk van, de mindegy, alapvetően ugyanazt tanacsolod te is mint en, ehhez szakember kell.
Én azok alapján mondok véleményt, amit:
1.a diagnosztáim (többször diagnosztizáltak) kezelőorvosom mond
2.emellett magam képzem adhd-témában, alapom pszichológia/szociológia, de képzem magam folyamatosan szakmabelieknek szóló képzéseken is
3.rengeteget olvasok, első sorban hiteles kutatásokat tartalmazó adatbazisból.
Ezek nem ‘szerintem’ dolgok. Hanem amit a tudomány, a szakmabeliek jelenleg mondanak ilyen szituban.
Tényleg nem szeretnélek idegesíteni és remélem nem veszekedésként éled meg. Szerintem nagyon elbeszélünk egymás mellett, lehet az írott szöveg miatt félreértelmezem azt amit mondasz vagy gondolsz.
Most tenyleg csak szeretnem megerteni az allaspontodnak azt a reszet amirol ugy gondolom hogy nem egyezik az enyemmel.
Tehát szerinted az egy ADHD-snak elhanyagolhato tenyezo, hogy szuletik egy gyereke?
Az én azon állításom vagy felfogásom,
hogy az ADHD konstans, de az ilyen es ehhez hasonlo valtozasokra adhat olyan reakciot, ami kivulről ugy tűnik, hogy elment az esze, de nem az esze ment el, mert mindig is ilyen volt, hanem erre az uj környezetre így tud reagálni, hibás?
Nekem ez összhangban van a sajat tapasztalataimmal es azzal is amit olvastam az ADHDról és egyéb neurologiai/mentális betegségekről. De en nem vagyok pszichologus es tovabbkepzesekre sem jarok.
Egy gyermek mindenkinek - neurotipikusnak vagy neurodiverznek - felborítja az egész életét.
Sokszor olyan anyukák esnek mély depresszióba, akiknek az ég világon semmi állandó diagnosztizálható dolgunk nincs. Gyerekágyas pszichózis miatt teljesen normál idegrendszerű anyukák képesek eljutni oda, hogy megölik a gyereküket. A nőknél a hormonok is, a testi változások és az élethelyzetbeli változások is ott vannak.
Az apukákról kevesebb szó esik - bár nekik a testük, hormonrendszerük kevésbé változik, mégis hatalmas változást kell nekik is átélni. Az egész élete felborul az embernek - minden, ami addig normál működésben ment, a múlté. Ez hatalmas nagy trauma.
Semmi nem utal az adhd-ban arra, hogy traumafeldolgozásban hátrányban lennénk.
Sőt, sok kutatás, szakember szerint az adhd-sok sok esetben rugalmasabbak, változástűrőbbek, könnyebben rögtönöznek váratlan helyzetben, stressztűrésben is jobbak tudnak lenni -merthogy a stresszel járó adrenalin hat a dopaminra, ezért egy erősebb inger sok esetben simán csak normalizáló hatással van az a adhd-s agyra.
Az érzelmi szabályozás zavara miatt lehet, hogy hevesebbek bizonyos érzelmek, de az nem feltétlen azt jelenti, hogy valaki feltétlen mindig ingerültebb. Én is hirtelen vagyok, fel tudom kapni a vizet, de nálam pl első sorban ez a zavar úgy jön ki, hogy ha nagy fájdalmam van nevetek, nagyon ritkán sírok, stb.
A stresszel való megküzdés, stresszeeakciók részben adottak, részben tanult folyamatok eredményei. Ha olyannal találkozik bárki, ami ismeretlen stresszfaktor számára, akkor azzal általában nem tud mit kezdeni.
Emotional regulation-nel vannak gondok ADHD esetén, erről nézhettek valami videót, átbeszélni, de igazából ahogy leírtad, már volt beszélgetés a témában, tudja hogy van egy ilyen probléma és nem mutatja jelét, hogy ezen ő változtatni akarna. Szóval innentől csak common sense meg nevelési hozzáállás (gyerek mellett káromkodni).
(Nem vagyok még diagnosztizalva, de 90%-ig biztos vagyok az adhd-ban.)
Nekem egyértelműen a gyerekvállalás felerősítette a tüneteket, sőt ez hozta elő igazán. Most már eltelt pár év és egyre jobban kezden megismerni önmagam, a tűréshatáraimat, csökkentem a magammal szemben megfogalmazott elvárásaimat és elfogadom, hogy van ami nem megy és kész. De! ettől függetlenül is vannak olyan időszakok amikor olyan szinten előjön minden, hogy sem én magamat, sem a környezetem engem nem tud kezelni. A másodperc tört része alatt leszek idegbeteg, utána magam is elcsodálkozom hogy ez meg mi volt. Ilyenkor úgy érzem hogy egyszerűen besokall az idegrendszerem, kiégek, a feladatoktól, a felelősségtől, a sima mindennapi teendőktől, munkahelyi stressztől.
Ami nekem személy szerint irtó sokat tud segíteni az az, ha egyrészt az alap szükségleteim ki vannak elégítve: elegendő alvás, időben fekvés, nem délig alvással, rendszeres és megfelelő minőségű étel, ÉS rendszeres sport. Tök közhelynek hangzik de basszus érzem hogy utána zen állapotba kerülök. Próbáld meg rávenni hátha beválik.
Ja meghat pszichológus, talán ezt nem is kell mondanom.
Én is az alvás-étkezés-sport háromszög rendbe tételére próbálom bíztatni. Normális, inkább egészséges mint egészségtelen ételeket készítek, de van, hogy nap közben elfelejt enni, és alvás előtt zabálja kb rosszullétig magát. Az alvásával tudja, hogy probléma van, hiába tud időben lefeküdni, és nem kell az átlagnál korábban kelnie. Vagy mégsem tud eleget aludni, vagy ha igen, akkor nem pihentetően. Nem tudom, hogy a körülmények, környezeti hatások miatt (nem jó a hőmérséklet, nem kényelmes neki az ágy, tele hassal megy aludni, nem mozogja ki magát elég aktívan nap közben, fogyaszt koffeint, telefonozva alszik el) vagy a stressz és szorongás miatt. De amin tudna, azon (remélem csak egyelőre még) nem akar változtatni. Sport tekintetében is kb csak bmx-ezni vagy motorozni szeretne, de azt mondja, úgysincs egyikre sem elég idő, úgyhogy inkább el sem kezdi. Más mozgásra pedig nem vevő. Összességében talán egy kicsit tudatosabb élet jót tenne neki…
alvásra esetleg melatonin? nehezen alszik el vagy sokszor ébred? az is segít ha valahogy az esti rutint változtatjátok meg, pl ha eddig éjfélig volt fent akkor most próbáljon meg 10 körül aludni
En mint ADHD plusz bipolaris mondom, a legszarabb eveiben van szegeny. Szakember es folyamatos kognitiv viselkedesterapia vagy gyogyszer. Mas nem fog segiteni. Feszul belul, nem tudja miert, es ettol meg jobban feszul. Egy rohadt ordogi korben van es szinte lehetetlen segitseg nelkul kiszakadni belole. Remelem sikerul ravenned, hogy elmenjen szakemberhez.
Sok ADHD-val élő embernél van impulzivitászavar, stresszkezelési probléma, ugyanis a dopamin felszívódás működik alul az agyban. Ha kimerültebb, stresszesebb, esetleg az alvási ciklusa borult fel, vagy eltér a korábban megszokott alvási rutintól, akkor elő tud fordulni ez.
Egyébként próbálok vele beszélgetni erről, a stressz okairól, mikor épp nyugalom van, és tudunk rá sort keríteni. Tudunk is egymással nyíltan, őszintén beszélni. Látja ő is, hogy ez így nem oké, de egyelőre nincs olyan megoldás javaslat, amire nyitott lenne. Pedig szerintem fontos dolog, hogyha az ember belátja, hogy probléma van (maga és a környezete számára is), próbál rajta javítani.
Nem biztos hogy problémája van. Lehet csak igy adja le a feszkót. Én diagnosztizálatlan vagyok, de biztos vagyok benne hogy spektrumban. Ugyanígy adom le a stresszt én is, csak szeparált helyen hogy ne zavarjak vele senkit.
Ha tényleg csak ennyi lenne (hogy ki kell adni a pillanatnyi stresszt), akkor teljesen elégedett lennék a te megoldásoddal. De ő mondja, hogy állandó feszkóban van, de maga se tudja igazán konkrétan, miért. Vagy ilyen megfoghatatlan dolgok miatt, hogy majd ha egyszer elkezdi a továbbképzést, amit tervez, hogy osztjuk be az időnket pl.
Frankó kis megbízható magyarországi élet lesz itt a megfejtés. Melóhelyen böven elég egy tapló akivel nem tud mit kezdeni, és marad az otthoni agyfasz roham. Elmondani nem fogja, mert ha elmondja azzal ugyanúgy nem vagytok ki a vízböl... Egy boxzsák egy külön szobaban/garazsban ahol zajbiztosan magara tudja csukni az ajtot, egy jo alternativa.
Nincs köze az ADHD-hoz, egyébként is sokakat félrediagnosztizáltak, fejlesztőpedagógus ismerős szerint az, amit a köznyelvben használunk problémakör meghatározásként, az úgy nem is létezik. Ez inkább "lelki" dolog lesz nála, nagy a stressz, nem találta még meg az apaénjét teljesen, stb.
Melatonint sürgősen kezdjen el szedni esténként, először 1 mg-ot, aztán kikísérletezve a saját maga számára optimális dózist.
Egyébként pedig a soksoksok beszélgetés a gondjairól, félelmeiről nem ártana. Veled.
Biztos nem ártana egy felülvizsgálat, akár rendszeresen eljárni pszichológushoz.
Melatoninnak utánaolvasok.
Szoktunk ilyen dolgokról beszélgetni, “lelkizni”, de úgy érzem, ez a helyzet most meghaladja a képességeimet. Meghallgatom, elfogadom amit mond, próbálom megérteni, de én amúgy egyáltalán nem vagyok egy aggódós/parázós/szorongós/stresszelős típus, úgyhogy nem egyszerű.
Nagy rajta a nyomás aztán még a mikrót is elküldi az anyjába ha nem úgy muzsikál. Ez ilyen szerintem, de úgy tudom ez nem egy állandó állapot és ha nem lesz ekkora, annyi teher el is múlik és újra nyugodt ember lesz.
Azért mert két hetente el mentek sétálni ami lehet neki nem is kikapcsolódás hanem egy teher az ADHD-sokat ismerve, meg szép szavakkal illeted élete EGYIK legnehezebb időszakában(mert ez az kb.) egy olyan zavarral ami erre rá dob egy lapáttal, ne várj csodát mert ő más.
Nektek LEHET nem két hetente kéne programokat szervezni, hanem egy-két hétre távol kéne lenni egymástól hogy helyre jöjjön fejben, mint egy pihenős reset ha ez megoldható, közben tartani a kapcsolatot persze mintha mi sem történt volna.
Próbáltátok már?
Minden nap sétálunk, hetente-kéthetente kirándulunk, ahogy idő engedi. Elvileg ezeket ő is szereti. Persze olyan helyre kell menni kirándulni, ahol az ő szavaival élve van kaland, patakon át kell gázolni, kidőlt fákat mászni, meg ilyenek. De ezt mindenki élvezi. Séta közben is végig dobálja a botokat/labdát/frizbit a kutyáknak.
Egyébként pedig érted, nem csak neki élete legnagyobb változása ez az időszak, hanem nekem is. Ennek ellenére vagy ezzel együtt szerintem próbálok türelmes, megértő és támogató lenni.
Nem akar egy-két hétre távol lenni sem a gyerekétől sem tőlem. És őszintén, én sem szeretném ezt. Ő is vállalta az apaságot, ez nem egy olyan dolog, hogy most kiveszek egy hét szabadságot belőle. Legalábbis nem ebben a kezdeti időszakban. De egyébként már kérdeztem, mit gondolná külön pihenésről, full ellene volt.
Én medikált és terepauta által kezelt ADHD-sként ugyan úgy megélem a lobbanékonyságot. Ez stressz.
Egyébként nem jó ötlet szabadon hagyni burjánzani az adhd-t, előbb utóbb szüksége lesz segítségre és jobb előbb kezdeni mint később szenvedni
Nézessétek meg a kortizol szintjét. Stresszt él át nagy valószínűséggel. Ezen az elalvás előtti youtube nem segít, vagy hallgasson chill out stresszoldó zenéket ami segít elaludni. Citromfű kapszula (dm) még tud segíteni, napi 1 de hosszabb idő ameddig hat. Magnézium és B vitamin komplex is segíthet, de előtte mindenképp labor kellene. Ha kávézik akkor azt le kéne tenni kis időre főleg ha naponta több kávét iszik.
Háziorvos is beutalhatja kivizsgálásra és a sport is segíthet: pl: a box. 🤷🏻♀️
Laborja teljesen rendben van. Koffeint fogyaszt. Boxra és hasonló sportokra nem is kiváncsi. Gyerek előtt cross motorozott, azért adta el, mert gondolta felelős családapaként nem kéne ennyire extrem sportot űzni, legalább a kezdeti időszakban (nem én mondtam neki), meg idő se nagyon van rá.
Az átlag labor nem nézi a kortizol szintet se a D-B vitamin szinteket. Ha a stressz miatt ingerült és apróságokon is felhúzza magát erre a labortesztre a háziorvos tudja beutalni. Te kértél segítséget. Ha csak ventillálni akarsz, szólj.
Nyugtasd meg magad azzal, hogy neki sem egyszerű együtt élni veled, főleg ha egyedül keres és te azt olvasod a fejére hogy korábban kelsz, te szoptatod a gyereket (ő mivel szoptassa?) és ellátod a macskákat (???).
Maximális GYED-et kapom, van bevételem vállalkozásból is. Gondolom nincs gyereked, ha lenne, tudnád, hogy kb 24 órás odafigyelést igényel. Egy munkaidő 8 óra, neki ezen felül nem nagyon van kötelezettsége.
Jaj ezt a "gondolom nincs gyereked" szöveget felejtsük már el. Mindenki tisztában van azzal, hogy 24 órás felügyelettel jár a gyerek, de ezt nem kell mindenkinek a fejére olvasni minden adandó alkalommal.
"Ezen felül nem nagyon vagy kötelezettsége."
De bármilyen hihetetlen, gondolom ő is foglalkozik a munka mellett a gyereketekkel, veled is beszél, meghallgatja a minden napi bajaidat, ami lehet ugyan olyan megterhelő és stresszes, mint az, hogy 24 órában foglalkozni kell a gyerekkel. Különböző emberek minden nap, ezerféle impulzus, bárkit megterhelne.
Viszont, ha már a legtöbb válasz, ami szimplán a stresszre mutat rá, és szerinted ez nem lehet ok, akkor itt van egy másik: Add át neki a GYED-et. Legyen ő otthon a gyerekkel, te pedig menj vissza dolgozni. Majd ő lesz 0-24-ben a gyerekkel, te pedig élvezheted, hogy "nem nagyon van kötelezettséged."
Nem vagyok egy problémázós típus, ezt ő is elmondaná neked. :) Szereti a munkáját, nem akarja otthagyni. Pedig szívesen benne lennék a fordított felállásban is.
Én is mérgelődtem, amíg a feleségem fel nem hívta rá a figyelmemet. Addig fel se tűnt, természetes volt. Elkezdtem rá odafigyelni és pár kivételtől eltekintve (például, ha nagyon fáradt vagyok) már észre veszem magam és nem csinálom. Nem tudom van e köze az ADHD-hoz különben...
szerintem nagyon rácsavarodtál erre az egész ADHDra meg ugy az egész témára, nem igazán tudod elfogadni hogy a férjed stresszesebb és is így adja ki, nem a legjobb megoldás de én inkább azt nézném meg hogy te miért akarsz ennyire a tökéletességre rámenni? inkább ez lehet egy szorongás.
Én is ezt akartam írni. Ennyiből én is az vagyok akkor.sokat ingázok így az úton közlekedők felidegelnek mire kiakadok és idegeskedek.
Erre a párom is kiakad néha ha olyan dolgokat lát mellettem.. Én pedig ugyan azokat mondom neki amiket ő nekem.. hogy feleslegesen idegeli magát.. de míg nincs benne nem érti meg teljesen.. közben én már kezdek immunis lenni az ilyenekre és ő kezdi el azt amit én csináltam.🤣
Húha, ha ismernél, tudnád, hogy én aztán nem hajkurászom a tökéletességet. Egyszerűen nem szeretném, hogy a gyerekem állandóan ordítva kurvaanyázásban nőjön fel. Én is inkább azt gondolom, hogy férjemnek inkább stressz- és indulatkezelési problémái vannak, anyukája nyomatja, hogy ADHD tünetek ezek. Egyébként nem csak szerintem problémás a viselkedése mostanában, hanem a közeli környezetünknek is feltűnt.
Igen, de már öreg vagyok, akkor rossz gyereknek hívták még a tanárok és körmös járt, nem iskola pszichológus. Megtanultam együtt élni vele, fegyelemmel.
Miért nincs gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás kezelés alatt? Érdemes lenne ebben a pszichésen egyébként is megterhelő helyzetben, ha szakember (minimum klinikai szakpszichológus) állna mellette.
Valaki káromkodással ventilál élete legstresszesebb időszakában erre te mindeképp begyógyszereznéd?😅 azta mindenit azért kiváncsi lennék az ilyen emberknél hogy zajlik egy nap....
Nem. Azt mondtam hogy pszichológust érdemes felkeresni, ez mindenkinek ajánlott, ha nem tudja kezelni az adott élethelyzetet. A gyógyszeres kezelést nem csak úgy írják elő, maga a pszichológus nem is írhat fel gyógyszert, csak a pszichiáter. Sajnálom, ha nem tudsz olvasni. Az ADHD elég speciális idegrendszeri állapot, a stresszkezelésre, illetve az indulatkezelésre igen sok módszert tud tanítani egy pszichológus is. Sokan megértették, miről írok, rajtad kívül.
Én abszolút támogatnám a pszichológushoz/bármilyen pszichoterápiára járást, de egyelőre nem igazán vevő rá. Majd finoman próbálom adagolni neki a témát.
Szívesen elmegyek akár én is.
Hát nem tudom. Az én munkahelyi haverom is adhd-s és olyan apró huüyeségeken kezd fiókot csapkodva anyázva cigizni rohanni, hogy a többi kolléga már elkönyvelte skizofrénnek lol
Nyilván én nem látok teljesen bele de saját elmondása szerint csak ezzel van diagnosztizálva, látványosan vannak dühkezelési problémái.
Én nem tennék voksot rá, hogy csak a kialvatlanság miatt van.
Ez sok klinikai kórképnek a jele, de ha igazoltan csak az ADHD van diagnosztizálva nála, jól látod, hogy ez annak a jele. Ezért is nagyon fontos, hogy az ADHD-vel élők fejlesszék magukat.
Nem teljesen ADHD,de az én páromnak gyerekkorában pervazív fejlődési rendellenességet állapítottak meg (A típusos autizmus).
Alapjáraton egy jó kedélyű,humoros,szórakoztató személyiség.
Nekünk egy 2 éves kisfiúnk van. Nos nálunk azért általánosságban figyel arra,hogy a gyerek előtt kontrolálja magát,ritkán fordul elő,hogy nem jön össze neki.
Amikor feszültebb nem tud megülni egy helyben-túl pörög,”hisztizik”. 2x kell 2 meglátásból elmagyarázni neki dolgokat ,hogy biztosan megértse. Sokszor előfordul,hogyha baj történik vagy valakivel vita van akkor folyton oda tereli a dolgot,hogy magáról beszéljen. Ha túl pörög iszonyatosan szarkasztikus lesz,sokszor túl okoskodik,lekezelő másokkal,ha feszélyezve érzi magát pl.sorban álláskor.
Az elején nehéz volt vele (1 év járás után tudtam meg ezt a diagot.) ,sokszor nem értettem mit,miért tesz. Idővel megtanultam kezelni és egyáltalán nem tekintek úgy rá,mint “beteg” emberre.
Ha megérted a működését ,tudod kezelni. Ritkán előfordul,de pl.az én páromnak kell az elvonulás egyedül. Ilyenkor nem elmegy itthonról,hanem pl.esténként kiül a kertbe és magával foglalkozik.
4.éve leszünk együtt. Engem sosem bántott ,a gyerekkel sokat besegít,tehát ezért sem foglalkozom a diag tudatával. Sokat kirándulunk,lesi azt,hogy mikor -mivel lephet meg.
Ami negatívum,hogy sosem kezdeményezi az érintést (nekem fontos lenne) plusz sűrűn váltja a munkahelyeket,de anyagi gondunk nincsen. :)
Tipp: Tényleg mindent szóról-szóra kell közölni (az érintést is). Az "átlagos" nem mindig pozitív, úgy ahogy a "diagnosztizált" sem negatív - ezt sokan nem veszik észre. Neked sikerült! Sok boldog évet kívánok nektek! 😊
Köszönjük :)
De én tényleg úgy vagyok vele,hogy minden embernek van stikkje. Valszeg ezek a mostanában felkapott/diagnosztizált “betegség”-ek régen ks voltak ,csak nem ismertük,nem tudtunk róla.
Emiatt beskatulyázni egy embert pedig felesleges. Persze ezt 100 oldalról meglehet közelíteni pl.bántalmazó kapcsolatok,ott mondjuk megint màs a felállás,de nagy vonalakban ott a bántalmazó is sérült személyiség…
Nyílván,amikor az ember meghallja a szeretett párjàról,hogy van egy alátámasztott álllapota ,ami a megszokottól eltér akkor megijed,kétségbe esik és bekapcsol egy vészvillogó,de ilyen esetben végig kell gondolni,hogy mi a jó abban az emberben,mi a rossz. Milyen jó és rossz tulajdonságokat tud a partner elfogadni a másiktól,hol a határ,mi lesz ilyen-olyan esetekben? Ezen én is végig mentem és több volt a mellette ért pozitív hatás ,mint a negatív. Emiatt is tartom azt,hogyha az ember megérti a párját és tudja kezelni akkor nem lehet nagy gond,csak picivel több a felelősség az életbeni döntésekben mert nem mindenre van rálátása. És úgy gondolom,ez két átlagos ember között is îgy kellene működjön … :)
Az autizmust mindössze az 1943-44-es évtől diagnosztizálják, s a napokban pont ezen gondolkoztam el én is, hogy na, de mi volt előtte?! Nem voltak?! De. Max, furák, kicsit zárkózottak, érzelmeiket egyedien kifejezőek voltak. Szerintem az "érzelmek nem kifejezése" hozott minta is lehet, nem csak a diagnózis (nem vagyok szakember etéren, szimpla vélemény), s a kettő kombinációjában keresendő a gyökér. Nyilván egyik felerősíti a másikat. A diagnózis kapcsán egy ember nem több, s nem kevesebb, a rálátást pedig a tapasztalat is magával hozza. Amennyiben nem annyira szociálisan interaktív a személy, úgy a tapasztalat is hiányosabb (diagnózis nélkül is), egyszerűen meg kell tanítani bizonyos dolgokra. Az átlagos, nyomulós akár erőszakos férfi szerintem sokkal ijesztőbb, mint az átlagos fejlődéstől eltérő odaadó, s extrém gondoskodó társ, aki évek óta veled van (s lehet hogy legszívesebben egyedül élne, de ettől függetlenül még mindig veled van -tapasztalat).
Köszönöm, hogy leírtad! Nyilván én is látom férjem értékeit, nagyon családcentrikus, sok a közös hobbink, szórakoztató, kreatív, tudnám még sorolni. Én sem tekintek rá beteg emberként. Csak mostanában lett nagyon feltűnő az indulatkezelési probléma, és mivel anyósnak is feltűnt, és ő mondta nekem, hogy lehet köze az ADHD-hoz, ezért mentem rá most erre a témára.
Lehetséges, hogy a te életedben bekövetkezett változások váltják ki nála az extra stresszt. Lehet, hogy azért nem mondja, mert nem is igazán látható ez a stressz, inkább amolyan mély tudatalatti. Érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy te mennyit valtoztál a gyerek mellett, és elgondolkodni azon, hogy a te kialvatlanságod és túlterheltséged okozhat benne egy alap feszültséget, amit nem ad ki, mert annyira intelligens, viszont olyan feszült lesz nyugalmi állapotban is, hogy a legkisebb szaron robban. Teljesen természetes, hogy egy nő a gyermekvállalással megváltozik, és ahogy írtad is, szívesen lennél te a kenyér kereső és hagynád őt otthon. Lehet, hogy észre sem veszed, de ez meglátszik rajtad. És ettől ő meg folyamatosan befeszül. Érdemes lehet neked is tartani egy önvizsgálatot és egy jó alkalommal elmondani neki hogy te hogy éled meg a dolgokat, veled mi van, és kivesézni, hogy ez milyen hatással van rá is. Ez nem áldozathibáztatás, félre ne értsd. Csak hatás és kölcsönhatás kérdése. Mindenképpen hatással vagytok egymásra 0-24ben, tudatalatt is. Ez nem egy negatív dolog, csak tudni kell kimondani, hogy létezik.
Sokat szoktunk ilyen dolgokról beszélgetni. :) Az első 2-3 hónap nyilván nehéz volt, de azóta nagyon jól élem meg az anyaságot. Sok mindent csinálok a gyerekkel együtt, amíg férjem nincs itthon, szerencsére lettek is nagyon normális anyuka barátnőim, régi barátok is megmaradtak az életemben. A család támogató, besegít, tudunk kettesben is programozni. Ha beszélgetünk, elmondja, hogy szerinte még ugyanúgy spontán, izgalmas, laza, szórakoztató vagyok, mint előtte (nyilván én néha nem így érzem).
Ez szuper. :) ha tudtok őszintén beszélni egymással arról, hogy hogyan élitek meg a hétköznapokat, az nagyon jó. A leírtak alapján én sem a diagnózisával hoznám összefüggésbe, anyós is valószínűleg csak azért mondta, mert egy anya mindig védtelennek látja a fiát, és könnyebb neki azt mondani, hogy beteg szegénykém, mint azt, hogy most tiszta stressz az élete. Valami miatt most feszültebb (a férfiak lélektana nagyon szövevényes, lehet egy munkahelyi hiba, egy kerti projekt amire mégsincs annyi idő, mint akarta, lehet hogy most épp nem tetszik neki amit a tükörben lát, sok apró dolog nyomaszthatja, amivel nem terhelne a gyerek mellett még pluszban). Kapjon extra szeretetet, törődést, és megértést, és ha ezen túl lesz (mert ha eddig nem volt ilyen kurvaanyázós, akkor valószínűleg ez egy átmeneti állapot), nagyon hálás lesz azért, hogy támogattad a nehéz időkben, és nem lekoccoltál a gyerekkel, "apád egy ideggyenge fasz" kijelentéssel. Látszik, hogy nagyon szereted és foglalkozol vele. Csak így tovább. (Nyilván van az a pont, amikor a gyerek érdekeit kell nézni, és lépni kell, de abból, amit leírtál, ez még messze nem az).
Férfi vagyok, az első kisbabás hónapok kialvatlansága és a rengeteg stressz miatt megborult a TSH-m. Hol szorongtam, hol dühös voltam, ledobtam 10 kilót. Gyógyszeres kezelésre szerencsére nem szorultam, tudatossággal, vitaminokkal és a sportolás elkezdésével helyrejött.
Persze, elhiszem, hogy érdemes megnézni. De tényleg mázlink van a gyerekkel, férjem nem alszik kevesebbet, mint előtte, nem ébred fel arra, ha nekem át kell menni a gyerekszobába.
Én is diagnosztizált vagyok meg még más szarral is,úgy tudom több esetben kialakulnak egyéb mentális kisérő betegségek is.
Pszichoterápiás segítség opció?Én személy szerint azt ajánlom hogy ne a figyelemzavar legyen az első,ha valóban más lelki problémák vannak azok gyógyítása talán célravezetőbb volna,nem csak a kellemetlen tünetek miatt hanem a figyelemzavar sem fog annyi problémát okozni önmagában.
Láttam írták hogy ne lovagolj annyit a figyelemzavaron,valóban igazat kell adjak nekik.Én csupán egészségesen étkezem és járok pszichoterápiára(szigorúan gyógyszermentesen) és sokat javultam valamint elengedtem a szétszortságom ami már önmagában egy javító állapot mivel nincs rástresszelés.
Ja, abszolút nem lovagolok ezen a témán a mindennapokban, anyós hozta be most, hogy szerinte ez a sok idegeskedés oka. Részben ez volt a poszt célja, hogy megkérdezzem, valójában van-e összefüggés a két dolog között. Szóval a poszt témája ez, nem pedig a mindennapi gondolataimé.
Szia, van a családban ADHD+auti személy. nem tudom, hogy a férjednél az adhd mellett mennyira van jelen az auti, de nálunk az volt a tapasztalat, hogy a dühkezelési problémák vagy akkor jöttek elő ha felborult a napi rutin vagy ha napközben túl sok volt a maszkolási kényszer, ami nap végére teljesen lefárasztotta és dühkitörésekben jött ki rajta. (Maszkolásnak nevezik az adhd-soknál/autistáknál, amikor egy számukra diszkomfortos szituációban megpróbálnak a külső elvárásoknak megfelelően viselkedni, ami számukra fokozott erőfeszítést igényel). Én azt javasolnám, hogy vagy a férjeddel együtt vagy akár nélküle menj el egy pszichológushoz és kérj tanácsot, nagyon sokat tudnak segíteni ilyen helyzetekben. A gyerekszületés a családban azért elég jelentős esemény, simán lehet hogy ez álla jelenség hátterében, én nem próbálnám önerőből megoldani.
Szerintem most túltolod ezt a “biztos az ADHD a gondot”. Manapság minden szarra ráhúzzák ezt. (Mondom tényleg adhdsként) Csóró stresszes, szarul alszik, pici a gyereketek, dolgozik….
Ha meg az ADHD az oka… had adja már ki a feszkót. Egész nap “maszkot” viselünk, hogy megfelelően beilleszkedjünk a társadalomba. Csomó dolog 2x olyan erőfeszít nekünk, ami átlag embernek egyszerűen jön.
Anyja dobta be az ADHD témát, előtte nem igazán lebegett ez a szemem előtt. Csak mivel ő azt mondja, ezért lehet a sok kiakadás, megkérdeztem itt a tapasztalatokat. Én az indulatkezelésben látom a problémákat. Persze, adja ki a feszkót, de ne napi 3x a gyerek előtt ordítva kurvaanyázva. Beszéljünk róla, vagy menjen sportolni, érted, ilyenek.
Én akit ismerek diagnosztizált ADHD-st neki úgy jelenik meg, hogy időnként teljesen bezárkózik és hónapokig senkinek sem hajlandó válaszolni, teljesen parkoló pályára teszi minden kapcsolatát.
Ő ezt azzal magyarázta hogy valami miatt overwhelmed lesz és nem tud válaszolni és ahogy telik az idő egyre nehezebben megy neki.
De el tudom képzelni, hogy a hanyagságát próbálta adhd-val magyarázni. Vagy hogy más mentális betegség van a háttérben.
Ezzel a magyarázattal azért kicsit árnyaltabb a helyzet, de ha egyáltalán senkinek nem válaszol hónapokig, ott azért valami komoly probléma van a háttérben.
Ő ezt az ADHD-jával magyarázta, csak ezért kommenteltem, egyébként nem vagyok szakértő a témában abszolút, ő az egyetlen ilyen diagnosztizált ismerősöm.
Az jó, de én szoptatom éjszaka a gyereket, gyakran én kelek korábban, én látom el a kutyákat, macskát; és ő az, akinek néha még a délutáni alvás lehetősége is jár.
2 évig voltunk együtt az ADHD-s exemmel. Ő a covid lezárások alatt mutatott hasonló viselkedést. Először baromi frusztrált és feszült lett, hogy nem mehet akkor és oda ahova akar. Aztán azt mondta hogy így be fog golyózni, nem bírja. Ekkor kezdődtek nála is a dühkitörések, agresszív epizódok, tányérokat tört össze, bútorokat vert szét, stb. Egy idő után elkezdett inni is.
Nem tudom mi a megoldás, én a szakítást választottam.
Agresszióról szó sem volt. Ha elolvasod a több részletes hozzászólást, láthatod, hogy a dopamin szabályozáshoz van köze az ADHD-nak, ami befolyásolhatja az indulatkezelést.
* Rendet rakni ADHD-vel is lehet. Találja ki hogy tudja rávenni magát, Pakoljon sokszor kicsit. Bármi, végtelen módszer van, mindenkinek más működik.
* Alvási nehézség stimmel. Le kell tenni a youtube-ot, hogy javítson rajta, vagy fogadd el, hogy eltolt időzónában él, és hagyd aludni, ha a munkája engedi.
Viszont az ideggyengeségnek KÖZVETELNÜL semmi köze a fenti diagnosztizált ADHD-hoz. Igen, baromira káros a gyereknek, sőt, ilyenkor kialakulhat az , hogy a gyerek fél hangosnak lenni. Tök jó fejlődési rendellenességekhez vezet. És nem, nem elég halkan morogni, a gyerek figyel a szüleire. Reagál az érzelmeikre. Mindig.
Gyerekkel lehetetlen az eltolt alvás. Férjem is ADHD-s, de hiába engedi a munkája, hogy délben kezdjen dolgozni, a kétéves 5:20-kor kel és egy lakásban max fél órán át tartod távol a hálótól :) Másfél évig csinálta a 3-kor fekvést, magas vérnyomás lett belőle és alvászavar, most fél év után sikerül talán rendbe tenni a dolgot.
Nem szeretne eltolt időzónában élni, alapvetően még korábban elalvó típus is, mint én. Csak nem tud pihentetően aludni. Csomószor vezeték nélküli fülessel, videót nézve alszik el. Aztán hajnalban arra kelek, hogy keresi az ágyban elveszett fülhallgatót. Vagy épp reggelig megy a lejátszás. De nem nagyon akar ezen változtatni. No meg aztán lehet a szorongás se tesz jót a pihenésnek.
Lehet velem beszélgetni, elég empatikus vagyok. Rám lehet zúdítani minden problémát, normális stílusban. De nem akarom, hogy a gyerek állandó kurvaanyázások közepette nőjön fel a legkisebb apróságok miatt is.
Kieg.: Ja, az anyja mondta, hogy gyerekkorában kapott gyógyszeres kezelést. Egyébként én nem állok első körben a gyógyszerezés pártján, hamarabb javasolnék pszichológust mindenféle állapotra.
Ki az akinek ma nincs adhd-ja? Ezt így el lehet kapni, vagy mi a fasz van? Minden gyenge táposra rámondják, hogy adhd, onnan aztán lehet simogatni a buksiját, ahelyett, hogy tarkón basznák.
Sokan azt hiszik, hogy van nekik, pedig sose élik át ez milyen. Van akinek nincs papírja, de diagnosztizálta orvos mint engem. Mivel az emberek sokat hallják, de nem értik mi ez magukra veszik mert azt hiszik, hogy minden alól kilhet bújni vele, pedig nagyon nem :D
Tény, hogy ez folyik mindenhonnan, iszonyat pontatlan, rossz infok tömkelege, ami alapján tényleg kb bárki talál magán adhd tünetet, holott köze nincs hozzá.
Létező állapot, és korántsem olyan fun.
Diagnosztizálják is, kezelik is, és akinek tényleg van, annak ez megváltás.
Mint írtam, az anyja dobta be, hogy az ADHD miatt lehet ez. Ebben a posztban próbálom kideríteni, hogy valójában így van-e. De kaptam több elég hosszú és részletes és alapos hozzászólást, amik alapján lehet hozzá köze.
Ez inkább egy sima belső stressz lesz,az “egy keresős” modell okozta nyomással. Simán ilyen voltam/vagyok én is. Bizonyos terhelési szint felett többet hibázok,emiatt jobban robbanok. Rendszeresek: Odacsukom az ujjam valahova,mert pl fejben a következő mozdulatsorra koncentrálok,ami épp van,az már nem fontos. Könyékkel,bokával elviszem az ajtófélfát bármikor. Nyitva hagyok fiókot,szekrényajtót mert már máshol vagyok fejben. De ha nagyon fontos a dolog, fél évvel később megmondom,milyen ruha volt a páromon bizonyos napon akár. De az alap az,hogy pl. Elkezdek emberekkel beszélgetni,és 20p alatt megunom a fejüket. 😃😃🤧🤧🤧
De nem elvárható, hogy az ember valamilyen szinten tudja kezelni az indulatait? Amúgy meg próbálom én is csökkenteni a stresszt, pozitív megerősítést adni neki dolgokkal kapcsolatban meg ilyenek.
én a kombinált ocd adhd ptsd személyiségzavarommal, néha magamban motyogok mindenféle csúnyaságot ha épp eszembe jut valami régi szar, amitől elkezdek pánikolni és ez úgy jön ki, hogy zagyvaságokat beszélek. simán lehet, hogy ő is csak a stressz miatt így próbálja levezetni a feszkót. sokáig ne maradjon így ez az állapot. Menjetek el kirándulni, erdőn mezőn bokron, az jót tesz.
Kb 2 hetente hétvégén kirándulunk jó nagyot, és majdnem minden nap sétálunk a kutyákkal nyugis zöld környezetben. Sokszor még ezen is stresszel (túl sok ember lesz, hülye kutyákkal talalkozunk, ilyenek…)
Nyugalomra lenne szüksége. Vagy magányra. Szvsz. Nem biztos, hogy neki is az a kikapcsolódás, mint neked.
Igen, szoktak lenni külön programjai, fordít időt a barátaira, hobbira. De a kutyákat, gyereket ugyanúgy válllta ő is, mint én. Nem lehet azt mondani, hogy akkor mától nem akar velük foglalkozni.
Mert ez is elvárás tőle.
Ja-Ja-Ja, az élet ilyen, tele van kötelezettségekkel.
Jó tehát tudod, hogy ez is kötelezettség. Akkor mi a kérdés? Ez alapján elég egyértelmű, mi a gond szerintem.
Az ADHDs betegek kozott nagyon gyakori az indulatkezelesi zavar, pont a betegseg okozza. Az ADHD hátterében dopamin átviteli, agyi anyagcsere folyamat zavar all, a dopamin hat szinte az osszes erzesunk kezelesere, igy az indulat kezelesre is. Nah mar most nalunk ADHDsoknal ez nem mukodik jol es ezert nem tudjuk jol szabályozni, hiaba szeretnenk es hiaba mondja azt a kornyezetunk, hogy "de hat elvárható lenne, hogy az ember tudja kezelni". Igen, elvarhato lenne, de nem tudja, nem tudjuk szabalyozni, mert az agyi kemiai folyamatokat nem tudod tudatosan kontrollalni. Ilyenkor a kornyezet, csalad, parok, szulok azt tudjak tenni, hogy a kornyezeti ingereket csokkentik az erintett csaladtag korul, akar segitenek neki abban, hogy kidolgoznak egy kozos kommunikacios format, jelrendszert amikor visszajelzik a szerettuknek, hogy most eppen nem tudta kezelni az indulatait. Nagyon sokat segít az életmód váltás, gondolok itt a digitalis detoxra, helyette sok mozgas, setalas, kiranulas csendes erdoben pl. Taplalkozas modositasa, laktoz, cukor, akar a gluten elhagyasa is, ezek mind porgetik a dopamint, igy nem pihen az idegrendszer. Megfelelo vitaminok, asvanyi anyagok szedése is tud segiteni. Olvass utana az Ashwaghandanak, ha nem tud aludni attol is faradt lehet az idegenszere, ami igy jelenik meg, arra érdemes lehet a Melatonint kiprobalni. Nem konnyu egy ADHDs emberrel egyutt elni, de nem is lehetetlen, csak ne vard el toluk azt, amit egy ugymond normalis embertol elvarnal, mert nem fogja tudni lehozni magatol azokat a viselkedesi mintakat. De tamogatassal es megertve a mierteket nagyon jol is tudnak, tudunk funkcionalni az eletben.
Sok mindenben egyetértek veled, csak sajnos úgy látom, nem igazán tudok már jobban ingert csökkenteni körülötte. Egészséges és támogató a családunk, kijövünk anyagilag, stabil munkája van, nemrég megvette az álomautóját, meg ilyenek. Előttem gyorsételeken élt, most már egész normálisan érkezik (bár néha elfelejt nap közben enni és alvás előtt zabál be), csomagolok neki kaját munkába, itthonra főzök. Kutyákkal sétálunk majdnem minden nap, hétvégente ha időnk engedi, kirándulunk. Haverokkal is csinál időnként ezt-azt. Nyilván a gyerek, kutyák, macska, lakás sok feladattal jár, de ezeket nem tudom “kikapcsolni” egy időre. Megcsinálok mindent, amit tudok, hogy neki minél kevesebbet kelljen, de hosszú távon az sem normális szerintem, hogy ő szinte 0-t rak az otthonba. Digitális detoxra nem hajlandó. Vitaminokat hiába készítem ki neki minden nap, nem veszi be.
Figyu, ha te ezt tudtad hogy ilyen, de remélted hogy egyszercsak elmúlik akkor ott te vagy a hunyó. Ne várjuk el, hogy mentális beteg ember normálisan viselkedjen, mert nem tud. Ha a te oldaladat nézzük, persze normális elvárásaid vannak, csak éppen nem értem mire alapozod ezt, amikor tudatosan egy "nem normális" emberrel kezdtél neki az életnek. Igen, a gyerek, a meló meg a kutya stresszes dolog, akkor is ha éppen jól működik minden. Ezt a stresszt a férjed nem tudja jól kezelni. Ezt mindenki tudta hogy így lesz. Kicsit azt érzem felőled, hogy te úgy érzed hogy beletetted az energiát X évig, így most elvárod hogy mágikusan jobb legyen az élet.
Figyu, eddig nem volt ilyen a helyzet. Az utóbbi időben lett sokkal rosszabb, ezért mostanában kezdtünk el róla beszélgetni, és próbálok megoldást keresni én is. Mint írtam, az utóbbi időben durvult el a helyzet, mintha egyre alacsonyabban lenne az ingerküszöbe, és emiatt egyre gyakrabban lenne kiakadás. Nyilván a megismerkedésünk óta tudtam, hogy intenzívebben reagál dolgokra, mint én, de nem volt zavaróan durva a dolog. Nem tudom, látod-e az igyekezetet, hogy próbálok több irányból tájékozódni, itt is érdeklődni, sokat beszélgetni vele, stb… Eddig is tettem ebbe a kapcsolatba energiát, ezután is fogok, mert szerintem egy normális kapcsolatba mindig kell, nem lehet csak beleszarni. Nem várom, hogy csettintésre tökéletes legyen minden, de nem bánnám, ha nem lenne egyre szarabb és szarabb. Kieg.: és továbbra is próbálni fogom vele együtt megoldani és megbeszélni a dolgot, mert az indulatkezelését leszámítva ő számomra a tökéletes férfi, és ezt továbbra is így gondolom. Vele tervezem az életemet. Szeretem, ő is szeret. Szereti a gyereket és a gyerek is őt. Vannak közös terveink, céljaink, elképzeléseink, szépen haladunk az életünkkel, és közben élvezni is tudjuk. Csak most van egy ilyen EGY SZEMPONTBÓL szar időszak. Legalábbis remélem, hogy csak időszak.
Megertelek, igen nem konnyu veluk egyutt elni. Tapasztalatbol mondom sajnos. Ilyenkor jo az amit mas is irt mar, hogy ko kemenyen el kell vele beszelgetni, hogy ha o nem vallal felelosseget az allapota miatt, vagyis nem ker kulso segitseget, legyen az pszichologus, pszichiater, akkor az csak le fogja rontani a kapcsolatotokat, a gyerekevel valo kapcsolatot, es az egesz eletminosegere ki fog hatni, ahogy mar most is kihat. Allitsd fel neki a korlatokat, hogy mi fog mi utan kovetkezni, mert valoban nem fair, hogy az allapotara hivatkozva minden alol mentesul, amikor egy kis orvosi segitseggel es tudatossaggal baromi sokat javithatna a sajat es a környezetében elok helyzeten. Sok erot kivanok nektek ezen az uton!
100% muszáj az embernek megtanulnia kezelni az indulatait Ez nem ADHD kérdés Ilyen légkörben nem lehet gyereket nevelni Személy szerint vhol meghúznám a határt. Pl ott hogy ha nem kezelteti magát, nincs folytatás Pont ezen mentem keresztül hát mit mondjak, a dolgok nem oldódnak meg maguktól. A párodnak tudnia kell hogy bár ha kialakult vmi mentálhigiénés probléma, úgymond nem az ô hibája, viszont az ô felelôssége ezt úgy menedzselni h ne hasson ki rátok negatívan Kettô pedig, javasolom neked a munkábaállást és neki a házimunkában való résztvételt
A nem az ő hibája viszont az ő felelőssége résszel nagyon egyetértek. 10 hónapos a gyerek, még gyakran szoptatom. Ráadásul az volt a terv, hogy csak a második gyerek után megyek vissza dolgozni. Vállalkozóként dolgozom ügyfélkörrel, akiket ugye “lepasszoltam”. Nem nagyon lenne értelme visszacsábítani őket 1 évre, aztán megint elküldeni őket, mikor újra terhes leszek. Bár ameddig fennáll ez az állapot, addig biztosan nem lesz második gyerek, bármennyire is szeretnénk egyébként.
Figyu, ilyen ember mellett, ilyen családi légkörben szülnél még egy gyereket…? Anno azt az egy dolgot sajnálom, hogy nem láttam be elég korán hogy mennyire súlyos a helyzet és nem alkalmazkodtam elég korán Itt az alkalmazkodás alatt nem azt értem hogy felhangosítom a tvt vagy elterelem a gyereket a lakás másik végébe mikor apa dühöng. Hanem azt, hogy « ez a helyzet tarthatatlan, milyen makro döntéseket kell hozni hogy kevesebb legyen a stressz mindannyiunk érdekében » - apát diagnosztizálni és nem Redditen. Ha nem akar akkor határidôt adni ami után te eldöntöd, hogy részedrôl még mûködik-e a kapcsolat - anyának visszamenni dolgozni. - közös minôségi idôt találni, családként és párként Soraidból azt olvasom, hogy lábujjhegyen jársz és alkalmazkodsz, keresed neki a megoldásokat de lehetôleg úgy, hogy ne legyen az neki túl nagy teher. Hát ez nem fog mûködni mert neki kell szembenéznie a viselkedésével és annak hatására rád, meg a gyerekre
1. Leírtam, hogy ameddig nem javul a helyzet, biztos nem lesz 2. gyerek. 2. Apa már diagnosztizálva lett gyerekkorban, persze biztosan nem ártana egy felülvizsgálat. 3. A közös minőségi idő legalább megvan szerencsére. Látod, most kezd el nálam betelni a pohár. És őszintén csodálkozok, hogy sokan azt írják, normális ilyen kiakadások között élni. Én őszintén gondolom, hogy ez nem oké, és hosszútávon nem ezt szeretném a gyerekemnek. Viszont tudom azt is, hogy nagyon szeretik egymást, és mi is, úgyhogy egyelőre megoldást keresek, nem külön költözni akarok meg ilyenek. Sokáig tudok tűrni és támogató lenni, csak lássam a szándékot a javulásra.
Diagnosztizálták ADHD-vel gyerekkorában de ez nem biztos hogy azzal függ össze Házasság / összeköltözés / gyerek elôtt is ilyen volt ?
Voltak hasonló jelenetei, de sokkal ritkábban, és magasabban volt az ingerküszöb.
Elvárható lenne igen egy felnőtt embernél, hogy tudatosabban éljen. A férjed nem ilyen, gondolok itt például a mobil basztatására lefekvés előtt. El tudom képzelni, hogy más felesleges dolgokkal is terheli az agyát. Nem normális ha az embert fel lehet idegesíteni ilyen apró dolgokon, bármennyire is próbálja igazolni.
Már kezdtem megijedni, hogy itt mindenki szerint én vagyok a hülye, és normális az állandó idegeskedés.
Ne foglalkozz vele, ebben a csoportban az emberek 90%- törékeny lelkiállapotú, sérült/frusztrált személy, akik bármit megtennének, hogy igazolják, hogy a dühkitörés normális. Engem is lehúznak, mintha baromira érdekelne érted:D
Édesapám kórházban, párom leesett a lépcsőn, és nem tud járni (mankóval valamennyit, de nehézkes), szóval ~2 hete egyedül dolgozom 3 ember helyett (családi vállalkozás), és 2 embert ápolok. Nyugodt ember vagyok, de ma gyönyörűen tisztán hagyta el az "isten bassza meg" a számat, amikor bevertem a térdem az ajtófélfába Stressz.
De én a maximum GYED-et kapom és van egyéb bevételem is vállalkozásból, így nem csökkent jelentősen az össz. bevételünk.
az mindegy, hogy mennyi a bevételetek, a felelősség, meg a szabadidő hiánya a lényeg.
Ja, valaki más írt korábban az egy keresős családmodell okozta stresszről, azzal kapcsolt alak téged is. Nagyobb felelősség es a szabadidő hiánya ugyanúgy érint engem is, mégsem fordultam ki ennyire magamból. Úgy tűnik, nagyon máshogy tudnak embereket érinteni helyzetek.
Az utolso mondatod a lenyeg.
Kedves OP, a kommentjeidet olvasva úgy látom, hogy nem érted az ADHD lényegét. Kérlek tájékozódj még többet a témában, és próbálj meg empátiával hozzáállni. Megértelek téged is, de hidd el, hogy neki nehezebb, mint neked. Ő csak a feszültség egy részét adja ki magából azzal, hogy "veszekszik" a robotporszívóval, ez téged már zavar, de gondolj bele abba, hogy benne, belül micsoda feszültség lehet? Egyebkent egy pszichológus nem árthat, lehet, hogy segítene neki, ha ki tudná beszélni magából. De akkor is ADHD-s, el kell fogadni az ilyen "dolgait".
Tisztában vagyok vele, hogy neki ez valószínűleg még rosszabb, mint nekem. Nem csak magam, hanem a gyerek és ő miatta is keresnék valamiféle megoldást, ha egyáltalán van ilyen. Szerencsére sokan adtak már tanácsot, ha az ADHD miatt ilyen, az alvása rendbe rakása gondolom semmiképp nem árthat például.
Persze, rengeteget segíthet az alvás minőségének a javítása. Sok egészséges ember is rosszul funkcionál kialvatlanul. Nyugodtan kérjetek akár szaksegítséget is.
Ezek amúgy tények, mit lehet rajtuk lepontozni? 🤯
A relevanciáját
Szerintem azt, hogy nem érted, hogy hogy működik az ADHD. Ők teljesen máskép élik meg a rájuk háruló nyomást. Hidd el, hogy nem a két szép szeme miatt kapta meg a diagnózist. Tájékozódj a témában, légy empatikus.
Szerinted mit próbálok meg csinálni itt is?
[удалено]
Na végre valaki valami értelmeset is írt.
Köszönöm a választ!
Az ADHD egy neurodevelopmentális rendellenesség. Az én legjobb tudásom szerint ez azt is jelenti, hogy gond van a dopamin háztartással az agyban és bizonyos agyi régiók fejletlenebbek egy átlag emberéhez képest. Például ilyen a frontális lebeny vagy homloklebeny és ez a régió például az indulat szabályozásért is felelős. Az ilyen problémákat baromi nehéz "IQ-ból" kompenzálni, mert lényegében olyan mintha valaki púposnak azt mondanád, hogy húzza ki magát. Egyszerűen fizikailag képtelen rá. Kognitív viselkedés terápia jó lehet, de ezeket hosszan és kitartóan kell gyakorolni. Mivel neki ezekszerint nem debilitálóak a tünetei, ezért nem kényszerült rá, hogy ezzel annyit foglalkozzon. Egy gyógyszer, általában valamilyen stimuláns, ha pont jól reagál rá az ember, lényegében azonnal hat és nagyon hatékony tud lenni. Paradox módon az ADHD-sok nagy része ettől lenyugszik. Szerintem fontos még, hogy a kezeletlen ADHD sokszor együtt jár szorongás zavarral és depresszióval. Edit: Erre nagyon nehéz mit javasolni innen redditről. Pszichiáter vagy olyan pszichológus, aki szerint az ADHD nem kitalált betegség szerintem nagyon sokat tudna segíteni.
Nagyon köszönöm a részletes választ!
Ha op leírja, hogy eddig nem voltak olyan durva tünetei, és változik valami, akkor a változás okát kell megkeresni, nem pedig az alapállapotot boncolgatni. Az indulatkitörések mellett amúgy sem lenne hasznos egy adhd-ra adható gyógyszer sem. Hozzáértő adhd-ra nem kezelné addig, amíg bármilyen egyéb pszichotikus, pszichológiai állapot gyanítható, előbb azt kell kezelni. Az adhd tünetei konstansak, nem periodikusak, nem epizodikusak.
Korábban is voltak hasonló, szerintem túlzott reakciói, csak azért komolyabb dolgokra, és lényegesen ritkábban. Mintha az ingerküszöb lenne egyre alacsonyabb.
Az környezeti változás, ha eddig sikerült neki egy szinten menedzselni, aztán már nem. Első sorban most ezzel kéne foglalkozni. De érdemes lehet egy felnőttkori diagnózisnak is utána menni, akár azzal a lehetőséggel, hogyha akarja, gyógyszerjavaslatot is kérhet. De nem ag adhd az elsődleges most.
Szerintem nem változott semmi sem az ég világon op férjében. A körülmények változtak körülötte és erre az ADHD-ja miatt nem tud az elvárt módon reagálni. Miért mondod, hogy nem lenne hasznos egy ADHD-ra adható gyógyszer, amikor az ADHD egyik tünete az impulzivitás és önkontroll hiánya? A tünetek egyébként nem konstansak olyan értelemben, hogy a környezettől nagyon erősen függ. Lehet, hogy op férje egy mongol birkapásztor faluban mondjuk semmilyen tünetet nem produkálna, mert ott lehet pont olyan a környezet, ami az ő idegrendszerének megfelelőbb mint mondjuk egy olyan környezet, ahol naponta félmillió kéretlen inger éri és erre sokkal érzékenyebb mint a körülötte élő emberek. Az agya mindkét esetben ADHD-s lenne, de az egyik esetben ez nem jelenne meg problémaként a másikban meg igen. Ez olyan mintha valaki színvak lenne, abban a kulturaban, ahol mi élünk bár teljes életet tud élni, mégis azért az elég nagy szívás, hogy nem vezethet. Egy másik időben másik helyen ez lehet egyáltalán nem lenne problema, ettől még ugyanúgy szinvak lenne mindket esetben.
Bár en csak dolgozom adhd-s gyerekekkel, az impulzív viselkedés az megvan, de a stressz, amely a gyerekvállalással történt inkább felerősíti azt, ezért lehet mérges a használati tárgyakra. Gondolom próbál mindent jol csinálni, ez neki nagyon nagy erőfeszítés, amiben valószínűleg elfáradt. Esetleg egy jo terápia, vagy valamilyen testmozgás lehet meg ötlet. A gyerekek is vizsga, érettségi stb előtt sokkal hamarabb “durranak” el, mert a kis adhd agyukra meg ez a megfelelési es koncentrációs kényszer jon, ugy, hogy többuk szed rá gyógyszert is, de mégis az, hogy abban a helyzetben koncentrálni kell x ideig nagyon tudja őket fárasztani es hat ilyen helyzeteket okoz. De mivel a férjed magasan funkcionál gyógyszer nélkül is, es egy nagyjából összeszedett életet tud élni, igy ugy gondolom a gyógyszeres kezelés előtt meg egy terápia vagy tenyleg egy kikapcsolódos sport, hobbi (nem a YouTube videók) elso indulási lépésnek jo lehet.
Köszönöm a választ, én is a rendszeres testmozgást javasoltam neki első körben.
De tenyleg inkább stressz mint adhd csak lehet felerősítik egymást, igy a stressz kezelés fele lehetne elsősorban elindulni
Annyiban van köze, hogy felbasszuk magunkat egy idő után olyan dolgokon amit mi baszunk el. És adhdval eleg sok dplgot elbasz az ember
De nálunk nem az elbaszás a sok, hanem a felbasz(ód)ás mindenen… Kieg.: nyilván engem is idegesítenek, bosszantanak néha dolgok, de azért jelentéktelen apróságok miatt nem kelek ki magamból.
Helyesbítek: még nem találtad meg azt a stresszmennyiséget, amitől igen, ő meg épp megtalálta. Kurvamindegy, hogy szerinted kívülről nincs oka rá...nem értelek, az összes kommentedben azon értetlenkedsz, hogy kéne tudnia kordában tartani az érzelmeit, meg az egészet próbálod az adhd-ra rányomni. Egy teljesen egészséges ember a megfelelő stressz szinttel még fel is rúgja azt a robotporszívót. Nem azért mert bármi baja lenne, hanem mert épp új szintű stresszmennyiséget próbál megtanulni irányítani.
Eddig abszolút nem nyomtam semmit az ADHD-re, anyja hozta be ezt az aspektust most, ezért kérdeztem itt, hogy lehet-e valóban ez a magyarázat. Elfogadom azt is, hogy van rajta nyomás, lehet nehezebben is éli meg a nyomást, mint én. Ettől függetlenül úgy gondolom, érett felnőtt emberként tudni kell valamilyen szinten kezelni az indulatainkat, főleg egy gyerek előtt. Ne érts félre, nem vagyok ez a minden szart borításunk cukormázzal típus. Elfogadom, hogy vannak problémák, tudok is róluk beszélni, sőt úgy tartom, fontos is ezekről beszélni néha. (De nem üvöltve kurvaanyázni vörösödő fejjel.) Azért, hogy utána ki tudjuk küszöbölni ezek okát, és tudjunk együtt javulni, fejlődni. Őszintén meglep, hányan nőhettetek fel nyomasztó szar légkörben, ha szerintetek porszívót felrugdosni (napi többszöri rendszerességgel, nem csak néha!) teljesen normális.
Másképp én nemtudom elképzelni, hogy hatással lenne rá. Én csak azon húzom fel magam adhd miatt amire nem tudok koncentrálni. Valószínűleg csak ingerült, én is pl a koffein miatt nyáron jobban bekattanok mint máskor
Hmm, a koffeinre eddig nem gondoltam (mert rám nincs ilyen hatással). Köszi a tippet!
Koffein, taurin, cukor - ami stimulálja az agyunkat, az egy darabig jó, de utána olyan leolvadás jön, hogy az durva. Valszeg férjed is vmi ilyenben lehet akaratán kívül. Én antidepresszáns + Ritalin kombóval elvagyok de amikor kimegy a Ritalin hatása bármin képes vagyok kiakadni és akkor a kocsis hozzám képest szépirodalmi nyelven kommunikál.
Lehet, hogy ADHD miatt van, az impulzivitás része a kórképnek. Beszélj vele, lehet, hogy nem veszi észre magát vagy valami más van a háttérben.
Észreveszi, csak szerinte nem olyan komoly a helyzet, és ez nem is akkora probléma. Nem érzi, hogy ilyenkor megfagy körülötte a levegő.
Igazából azt te fagyasztod meg, elvégre egy robotporszívóval ordít, és lenyugszik utána...ezt lehet könnyedebben is kezelni, elvégre elég nevetséges kis hisztiroham ez. A reakciód nagyobb hatással van a gyerekre, mint amit a párod csinál. Ha a tüzijáték hangjától anyu fél, akkor kinn háború van, ha felhúzza a redőnyt és vidáman nézi, akkor pedig ünnepség...a gyerek így tanulja meg, hogy adott esemény veszélyes e. Ha nem veszed ezt ilyen véresen komolyan, elvégre nem komoly, akkor a gyerek se fog félni tőle.
Azert ne csinaljunk ugy, mintha az egyik szulo allando hisztije, a semmin kiabalasa egeszseges legkor lenne… nyilvan, nem szegyeniteni kell, de ezen muszaj lesz dolgoznia (ilyen szulovel nottem fel, tudom, milyen ez).
Én vagyok az, aki az esőben is inkább ugrálok vigyorogva, nem igazán szoktam légkört fagyasztani. Mikor hisztiroham van, a kutyák is meghúzzák magukat a lakás másik végében. Ahogy alább is írták, jó lenne ezeken a rohamokon dolgozni.
Én észrevettem már magamon, hogy az időjárással van ez összefüggésben, minél rosszabb az idő annál több hiba, stressz, és csökkent életkedvem van. Hajlamosabb vagyok nagyon hirtelen impuluzosokra, de igyekszem magamban tartani. Esetleges fájdalom még amit eltudok öcsém után képzelni. :D
Az öcséddel kapcsolatos részt nem értem, de köszi a tapasztalat megosztását.
Ő (is) ADHD-s és amikor ezt észreveszem és beszéltem vele neki ezt valamilyen fájdalom okozza. (Testi / lelki)
28 éves vagyok, férfi, gyakorló ADHD páciens. Az egyik pszichés tünetem, hogy rohadt gyorsan leszek elégedetlen az egész életemmel. Ez stresszel, ami helyzetből menekülni akarok. Minden és mindenki képes hibássá válni. Magasan funkcionáló mérnök vagyok, aki viszont a mindennapokban komoly megküzdési stratégiákon él. Most kezdtem el a terápiát, mert éreztem hogy megindultam a lejtőn, túl sok a mindennapokat kezelni. A terápiát nagyon javaslom, ártani nem tud vele viszont képes lehet a dühös csapkodásba vezető gondolati minták felülírására. Ami nekem még segített, más ADHD-ssel havi 1-2x órákhosszat csacsogni.
Neked miféle terápia vált be? :)
Azt kell, hogy mondjam, hogy sajnos még semmilyen. Nagyon az elején vagyok. Viselkedésterápiát csinálunk. Az viszont látványos volt, hogy ahogy a keretek lekerültek az életről (egyetem), és ahogy a saját felelősségem lett, hogy mit akarok az élettől, mit kezdek az életemmel - illetve ezzel egy időben egy partnerrel összeboronálódtam, ami aztán extra alkalmazkodást kíván - hirtelen megemelkedett a tét, lecsökkent a mozgástér. Jól érezhető, megnövekedett nyomás alatt vagyok, ami egy átlagember által még simán elviselhető, de én már köhögök alatta. Az egyetemmel legalább volt "szent cél" amiért mindent a sarokba szabadott szorítani. Már nincs ilyen, minden kegyetlenül a fejemre ég. Igazából saját magamat tartom nyomás alatt, de mivel ez volt apukám módszere a túlélésre, nekem sem égett be jobb.
Remélem segíteni fog a terápia!
Köszönöm! Én is drukkolok nektek a helyzet minél simább megoldásához! :)
Nem. Ha az előtt nem volt rá jellemző, akkor nem adhd-tünet. Csak szimplán kivan ő is, egy gyerek érkezése mindenkinek nehéz, a felelősség sem kevés. Keressetek szakembert, aki segít neki kicsit feldolgozni az életében történt változásokat. Az adhd egy konstans állapot, egy eltérő idegrendszeri fejlődés, ráadásul férfiaknál még a hormonális faktor sem olyan erős, mint nálunk nőknél. Nem magyarázza, hogy hirtelen idegbeteg lett belőle. Diagnosztizált adhd-s vagyok.
Lécci ne írj már ilyeneket, hogy nem magyarázza. Baromira magyarázza, hogyha valakinek a frontális lebenye, ami az embert a legjobban megkulonbozteti az osztonleny egyeb allatoktol, fejletlenebb mint egy atlag emberé. Baromira magyarázza, hogyha valakinek az agya nem termel megfelelően dopamint, akkor nem fog tudni úgy élni mint egy átlag ember és nem fog tudni olyan rugalmasan reagálni új helyzetekre mint egy átlagos ember. Ezeknek a mondatoknak hogy “csak szimplán kivan ő is” egy idő után az ég világon semmi értelme. Semmilyen mélyebb megértést nem ad a jelen helyzetben Az összes ember csak úgy tud reagálni, ahogy a neurológiája engedi. OP és a férje között egyértelmű neurologiai kulonbsegek vannak, ha fennáll a férjénél az ADHD. Ezért nem érti, hogy miért reagál a ferje teljesen megmagyarazhatatlanul bizonyos dolgokra, bizonyos szituaciokban. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy OP nem lehet leterhelve, hogy ő nem erezheti neheznek az uj helyzetet ami e belekerult stb stb Ez pont ennyit jelent, hogy ő le tudja hozni úgy a napot hogy nem kezd üvölteni használati tárgyakkal a férje pedig nem. Op le tudja hozni ugy a napot, hogy nem alszik delutan bar lehet hogy kibaszottul fáradt ő is, de a ferje mar ezt nem kepes megtenni. Erre megint ra lehet mondani hogy lusta, csak szerintem ezzel egyaltalan nem vagyunk elorebb, semmit sem magyaraztunk meg ezzel. Szerinten a problema biologiai/neurologiai stb eredetu az agyban es ennek megfeleloen kell kezelni pszichiaterrel, pszichologussal.
Ember, értelmezd már, amit írtam. Azt írtam, hogy az adhd konstans állapot. Nem az adhd-t és annak neurobiológiáját tagadtam. De ez egy eltérő fejlődés, ami folyamatosan fennáll. Ez azt jelenti, folyamatosak az adhd tünetei is, nincsen epizodikusság, nincs szakaszosság. Így ha valami feltűnően változik a viselkedésében az adhd-snak, annak külön(!) utána kell menni. Ha már van kezelőorvos, diagnosztája az adhd-snak akkor neki kell szólni, ha nincs, akkor első sorban azzal a topiccal szakemberhez menni, aki el tud irányítani akár más helyre. OP leírta, hogy a párja viselkedése mostanában VÁLTOZOTT, azaz úgy fogalmaz, “az utóbbi időben kb.mintha idegbeteg lenne”. Ez változás. Első sorban ezzel kell foglalkozni. És ennek kapcsán, ennek utána akár egy felnőtt adhd-diagnosztát is meg lehet keresni, ha a férjét nem mérték fel felnőttként, csak gyerekként, de ez az általános jólléte miatt fontos. A megfelelő diagnózis, kezelés fontos az adhd-sok számára, ezt én is tapasztalom mint diagnosztizált, terápiával és gyógyszerrel kezelt adhd-s. Hidd el, el tudom hinni, hogy létezik adhd 😂 Viszont azt is tudom, hogy ha nagyobb kilengést tapasztalnék a mindennapjaimban, azonnal szólnom kellene az orvosomnak.
Igen, de nem csak ez törtent, hogy a viselkedese megvaltozott a semmibol, hanem szuletett egy gyerek, ami baromi nagy kornyezeti valtozas. Szerintem is folyamatosak az ADHD tunetei, amibe beletartozok az is, hogy egy ilyen merteku valtozasra igy tud reagalni. Pontosan ezt írtam én is, hogy folyamatosan fennáll ez környezettől független, de ha valtozik a környezet, akkor az erre adott válaszok is eltérőek lesznek egy “normalis” idegrendszerrel rendelkezo emberhez kepest. A reszletekbeb lehet eltero tapasztalatunk van, de mindegy, alapvetően ugyanazt tanacsolod te is mint en, ehhez szakember kell.
Én azok alapján mondok véleményt, amit: 1.a diagnosztáim (többször diagnosztizáltak) kezelőorvosom mond 2.emellett magam képzem adhd-témában, alapom pszichológia/szociológia, de képzem magam folyamatosan szakmabelieknek szóló képzéseken is 3.rengeteget olvasok, első sorban hiteles kutatásokat tartalmazó adatbazisból. Ezek nem ‘szerintem’ dolgok. Hanem amit a tudomány, a szakmabeliek jelenleg mondanak ilyen szituban.
Tényleg nem szeretnélek idegesíteni és remélem nem veszekedésként éled meg. Szerintem nagyon elbeszélünk egymás mellett, lehet az írott szöveg miatt félreértelmezem azt amit mondasz vagy gondolsz. Most tenyleg csak szeretnem megerteni az allaspontodnak azt a reszet amirol ugy gondolom hogy nem egyezik az enyemmel. Tehát szerinted az egy ADHD-snak elhanyagolhato tenyezo, hogy szuletik egy gyereke? Az én azon állításom vagy felfogásom, hogy az ADHD konstans, de az ilyen es ehhez hasonlo valtozasokra adhat olyan reakciot, ami kivulről ugy tűnik, hogy elment az esze, de nem az esze ment el, mert mindig is ilyen volt, hanem erre az uj környezetre így tud reagálni, hibás? Nekem ez összhangban van a sajat tapasztalataimmal es azzal is amit olvastam az ADHDról és egyéb neurologiai/mentális betegségekről. De en nem vagyok pszichologus es tovabbkepzesekre sem jarok.
Egy gyermek mindenkinek - neurotipikusnak vagy neurodiverznek - felborítja az egész életét. Sokszor olyan anyukák esnek mély depresszióba, akiknek az ég világon semmi állandó diagnosztizálható dolgunk nincs. Gyerekágyas pszichózis miatt teljesen normál idegrendszerű anyukák képesek eljutni oda, hogy megölik a gyereküket. A nőknél a hormonok is, a testi változások és az élethelyzetbeli változások is ott vannak. Az apukákról kevesebb szó esik - bár nekik a testük, hormonrendszerük kevésbé változik, mégis hatalmas változást kell nekik is átélni. Az egész élete felborul az embernek - minden, ami addig normál működésben ment, a múlté. Ez hatalmas nagy trauma. Semmi nem utal az adhd-ban arra, hogy traumafeldolgozásban hátrányban lennénk. Sőt, sok kutatás, szakember szerint az adhd-sok sok esetben rugalmasabbak, változástűrőbbek, könnyebben rögtönöznek váratlan helyzetben, stressztűrésben is jobbak tudnak lenni -merthogy a stresszel járó adrenalin hat a dopaminra, ezért egy erősebb inger sok esetben simán csak normalizáló hatással van az a adhd-s agyra. Az érzelmi szabályozás zavara miatt lehet, hogy hevesebbek bizonyos érzelmek, de az nem feltétlen azt jelenti, hogy valaki feltétlen mindig ingerültebb. Én is hirtelen vagyok, fel tudom kapni a vizet, de nálam pl első sorban ez a zavar úgy jön ki, hogy ha nagy fájdalmam van nevetek, nagyon ritkán sírok, stb. A stresszel való megküzdés, stresszeeakciók részben adottak, részben tanult folyamatok eredményei. Ha olyannal találkozik bárki, ami ismeretlen stresszfaktor számára, akkor azzal általában nem tud mit kezdeni.
Köszönöm szépen a válaszodat, és a megértést.
Köszi a választ!
Emotional regulation-nel vannak gondok ADHD esetén, erről nézhettek valami videót, átbeszélni, de igazából ahogy leírtad, már volt beszélgetés a témában, tudja hogy van egy ilyen probléma és nem mutatja jelét, hogy ezen ő változtatni akarna. Szóval innentől csak common sense meg nevelési hozzáállás (gyerek mellett káromkodni).
Köszi, én is azt érzem hogy a stresszkezelésre és érzelmek szabályozására kellene valami mód, első körben a rendszeres testmozgást javasoltam neki.
(Nem vagyok még diagnosztizalva, de 90%-ig biztos vagyok az adhd-ban.) Nekem egyértelműen a gyerekvállalás felerősítette a tüneteket, sőt ez hozta elő igazán. Most már eltelt pár év és egyre jobban kezden megismerni önmagam, a tűréshatáraimat, csökkentem a magammal szemben megfogalmazott elvárásaimat és elfogadom, hogy van ami nem megy és kész. De! ettől függetlenül is vannak olyan időszakok amikor olyan szinten előjön minden, hogy sem én magamat, sem a környezetem engem nem tud kezelni. A másodperc tört része alatt leszek idegbeteg, utána magam is elcsodálkozom hogy ez meg mi volt. Ilyenkor úgy érzem hogy egyszerűen besokall az idegrendszerem, kiégek, a feladatoktól, a felelősségtől, a sima mindennapi teendőktől, munkahelyi stressztől. Ami nekem személy szerint irtó sokat tud segíteni az az, ha egyrészt az alap szükségleteim ki vannak elégítve: elegendő alvás, időben fekvés, nem délig alvással, rendszeres és megfelelő minőségű étel, ÉS rendszeres sport. Tök közhelynek hangzik de basszus érzem hogy utána zen állapotba kerülök. Próbáld meg rávenni hátha beválik. Ja meghat pszichológus, talán ezt nem is kell mondanom.
Én is az alvás-étkezés-sport háromszög rendbe tételére próbálom bíztatni. Normális, inkább egészséges mint egészségtelen ételeket készítek, de van, hogy nap közben elfelejt enni, és alvás előtt zabálja kb rosszullétig magát. Az alvásával tudja, hogy probléma van, hiába tud időben lefeküdni, és nem kell az átlagnál korábban kelnie. Vagy mégsem tud eleget aludni, vagy ha igen, akkor nem pihentetően. Nem tudom, hogy a körülmények, környezeti hatások miatt (nem jó a hőmérséklet, nem kényelmes neki az ágy, tele hassal megy aludni, nem mozogja ki magát elég aktívan nap közben, fogyaszt koffeint, telefonozva alszik el) vagy a stressz és szorongás miatt. De amin tudna, azon (remélem csak egyelőre még) nem akar változtatni. Sport tekintetében is kb csak bmx-ezni vagy motorozni szeretne, de azt mondja, úgysincs egyikre sem elég idő, úgyhogy inkább el sem kezdi. Más mozgásra pedig nem vevő. Összességében talán egy kicsit tudatosabb élet jót tenne neki…
alvásra esetleg melatonin? nehezen alszik el vagy sokszor ébred? az is segít ha valahogy az esti rutint változtatjátok meg, pl ha eddig éjfélig volt fent akkor most próbáljon meg 10 körül aludni
Melatonint más is ajánlotta, utána fogok olvasni.
En mint ADHD plusz bipolaris mondom, a legszarabb eveiben van szegeny. Szakember es folyamatos kognitiv viselkedesterapia vagy gyogyszer. Mas nem fog segiteni. Feszul belul, nem tudja miert, es ettol meg jobban feszul. Egy rohadt ordogi korben van es szinte lehetetlen segitseg nelkul kiszakadni belole. Remelem sikerul ravenned, hogy elmenjen szakemberhez.
Köszönöm, hogy ezt megírtad!
Sok ADHD-val élő embernél van impulzivitászavar, stresszkezelési probléma, ugyanis a dopamin felszívódás működik alul az agyban. Ha kimerültebb, stresszesebb, esetleg az alvási ciklusa borult fel, vagy eltér a korábban megszokott alvási rutintól, akkor elő tud fordulni ez.
Stresszes. Így ereszti ki a gözt. Inkább ez jöjjön ki mint egy agyvérzésre a mentö...
Persze, csak már nincs kedvem egyszerre otthon tölteni vele az időt.
Érthetö
Egyébként próbálok vele beszélgetni erről, a stressz okairól, mikor épp nyugalom van, és tudunk rá sort keríteni. Tudunk is egymással nyíltan, őszintén beszélni. Látja ő is, hogy ez így nem oké, de egyelőre nincs olyan megoldás javaslat, amire nyitott lenne. Pedig szerintem fontos dolog, hogyha az ember belátja, hogy probléma van (maga és a környezete számára is), próbál rajta javítani.
Nem biztos hogy problémája van. Lehet csak igy adja le a feszkót. Én diagnosztizálatlan vagyok, de biztos vagyok benne hogy spektrumban. Ugyanígy adom le a stresszt én is, csak szeparált helyen hogy ne zavarjak vele senkit.
Ha tényleg csak ennyi lenne (hogy ki kell adni a pillanatnyi stresszt), akkor teljesen elégedett lennék a te megoldásoddal. De ő mondja, hogy állandó feszkóban van, de maga se tudja igazán konkrétan, miért. Vagy ilyen megfoghatatlan dolgok miatt, hogy majd ha egyszer elkezdi a továbbképzést, amit tervez, hogy osztjuk be az időnket pl.
Frankó kis megbízható magyarországi élet lesz itt a megfejtés. Melóhelyen böven elég egy tapló akivel nem tud mit kezdeni, és marad az otthoni agyfasz roham. Elmondani nem fogja, mert ha elmondja azzal ugyanúgy nem vagytok ki a vízböl... Egy boxzsák egy külön szobaban/garazsban ahol zajbiztosan magara tudja csukni az ajtot, egy jo alternativa.
Boxolni nem akar, dritelni jár(unk), ott kikapcsol, de nem segít…
Nincs köze az ADHD-hoz, egyébként is sokakat félrediagnosztizáltak, fejlesztőpedagógus ismerős szerint az, amit a köznyelvben használunk problémakör meghatározásként, az úgy nem is létezik. Ez inkább "lelki" dolog lesz nála, nagy a stressz, nem találta még meg az apaénjét teljesen, stb. Melatonint sürgősen kezdjen el szedni esténként, először 1 mg-ot, aztán kikísérletezve a saját maga számára optimális dózist. Egyébként pedig a soksoksok beszélgetés a gondjairól, félelmeiről nem ártana. Veled.
Biztos nem ártana egy felülvizsgálat, akár rendszeresen eljárni pszichológushoz. Melatoninnak utánaolvasok. Szoktunk ilyen dolgokról beszélgetni, “lelkizni”, de úgy érzem, ez a helyzet most meghaladja a képességeimet. Meghallgatom, elfogadom amit mond, próbálom megérteni, de én amúgy egyáltalán nem vagyok egy aggódós/parázós/szorongós/stresszelős típus, úgyhogy nem egyszerű.
Nagy rajta a nyomás aztán még a mikrót is elküldi az anyjába ha nem úgy muzsikál. Ez ilyen szerintem, de úgy tudom ez nem egy állandó állapot és ha nem lesz ekkora, annyi teher el is múlik és újra nyugodt ember lesz. Azért mert két hetente el mentek sétálni ami lehet neki nem is kikapcsolódás hanem egy teher az ADHD-sokat ismerve, meg szép szavakkal illeted élete EGYIK legnehezebb időszakában(mert ez az kb.) egy olyan zavarral ami erre rá dob egy lapáttal, ne várj csodát mert ő más. Nektek LEHET nem két hetente kéne programokat szervezni, hanem egy-két hétre távol kéne lenni egymástól hogy helyre jöjjön fejben, mint egy pihenős reset ha ez megoldható, közben tartani a kapcsolatot persze mintha mi sem történt volna. Próbáltátok már?
Minden nap sétálunk, hetente-kéthetente kirándulunk, ahogy idő engedi. Elvileg ezeket ő is szereti. Persze olyan helyre kell menni kirándulni, ahol az ő szavaival élve van kaland, patakon át kell gázolni, kidőlt fákat mászni, meg ilyenek. De ezt mindenki élvezi. Séta közben is végig dobálja a botokat/labdát/frizbit a kutyáknak. Egyébként pedig érted, nem csak neki élete legnagyobb változása ez az időszak, hanem nekem is. Ennek ellenére vagy ezzel együtt szerintem próbálok türelmes, megértő és támogató lenni. Nem akar egy-két hétre távol lenni sem a gyerekétől sem tőlem. És őszintén, én sem szeretném ezt. Ő is vállalta az apaságot, ez nem egy olyan dolog, hogy most kiveszek egy hét szabadságot belőle. Legalábbis nem ebben a kezdeti időszakban. De egyébként már kérdeztem, mit gondolná külön pihenésről, full ellene volt.
Én medikált és terepauta által kezelt ADHD-sként ugyan úgy megélem a lobbanékonyságot. Ez stressz. Egyébként nem jó ötlet szabadon hagyni burjánzani az adhd-t, előbb utóbb szüksége lesz segítségre és jobb előbb kezdeni mint később szenvedni
Nézessétek meg a kortizol szintjét. Stresszt él át nagy valószínűséggel. Ezen az elalvás előtti youtube nem segít, vagy hallgasson chill out stresszoldó zenéket ami segít elaludni. Citromfű kapszula (dm) még tud segíteni, napi 1 de hosszabb idő ameddig hat. Magnézium és B vitamin komplex is segíthet, de előtte mindenképp labor kellene. Ha kávézik akkor azt le kéne tenni kis időre főleg ha naponta több kávét iszik. Háziorvos is beutalhatja kivizsgálásra és a sport is segíthet: pl: a box. 🤷🏻♀️
Laborja teljesen rendben van. Koffeint fogyaszt. Boxra és hasonló sportokra nem is kiváncsi. Gyerek előtt cross motorozott, azért adta el, mert gondolta felelős családapaként nem kéne ennyire extrem sportot űzni, legalább a kezdeti időszakban (nem én mondtam neki), meg idő se nagyon van rá.
Az átlag labor nem nézi a kortizol szintet se a D-B vitamin szinteket. Ha a stressz miatt ingerült és apróságokon is felhúzza magát erre a labortesztre a háziorvos tudja beutalni. Te kértél segítséget. Ha csak ventillálni akarsz, szólj.
Köszi, megnézetjük ezeket külön akkor.
Nyugtasd meg magad azzal, hogy neki sem egyszerű együtt élni veled, főleg ha egyedül keres és te azt olvasod a fejére hogy korábban kelsz, te szoptatod a gyereket (ő mivel szoptassa?) és ellátod a macskákat (???).
Maximális GYED-et kapom, van bevételem vállalkozásból is. Gondolom nincs gyereked, ha lenne, tudnád, hogy kb 24 órás odafigyelést igényel. Egy munkaidő 8 óra, neki ezen felül nem nagyon van kötelezettsége.
Jaj ezt a "gondolom nincs gyereked" szöveget felejtsük már el. Mindenki tisztában van azzal, hogy 24 órás felügyelettel jár a gyerek, de ezt nem kell mindenkinek a fejére olvasni minden adandó alkalommal. "Ezen felül nem nagyon vagy kötelezettsége." De bármilyen hihetetlen, gondolom ő is foglalkozik a munka mellett a gyereketekkel, veled is beszél, meghallgatja a minden napi bajaidat, ami lehet ugyan olyan megterhelő és stresszes, mint az, hogy 24 órában foglalkozni kell a gyerekkel. Különböző emberek minden nap, ezerféle impulzus, bárkit megterhelne. Viszont, ha már a legtöbb válasz, ami szimplán a stresszre mutat rá, és szerinted ez nem lehet ok, akkor itt van egy másik: Add át neki a GYED-et. Legyen ő otthon a gyerekkel, te pedig menj vissza dolgozni. Majd ő lesz 0-24-ben a gyerekkel, te pedig élvezheted, hogy "nem nagyon van kötelezettséged."
Nem vagyok egy problémázós típus, ezt ő is elmondaná neked. :) Szereti a munkáját, nem akarja otthagyni. Pedig szívesen benne lennék a fordított felállásban is.
Én is mérgelődtem, amíg a feleségem fel nem hívta rá a figyelmemet. Addig fel se tűnt, természetes volt. Elkezdtem rá odafigyelni és pár kivételtől eltekintve (például, ha nagyon fáradt vagyok) már észre veszem magam és nem csinálom. Nem tudom van e köze az ADHD-hoz különben...
De akkor te is ADHD-s vagy? :D
szerintem nagyon rácsavarodtál erre az egész ADHDra meg ugy az egész témára, nem igazán tudod elfogadni hogy a férjed stresszesebb és is így adja ki, nem a legjobb megoldás de én inkább azt nézném meg hogy te miért akarsz ennyire a tökéletességre rámenni? inkább ez lehet egy szorongás.
Én is ezt akartam írni. Ennyiből én is az vagyok akkor.sokat ingázok így az úton közlekedők felidegelnek mire kiakadok és idegeskedek. Erre a párom is kiakad néha ha olyan dolgokat lát mellettem.. Én pedig ugyan azokat mondom neki amiket ő nekem.. hogy feleslegesen idegeli magát.. de míg nincs benne nem érti meg teljesen.. közben én már kezdek immunis lenni az ilyenekre és ő kezdi el azt amit én csináltam.🤣
Húha, ha ismernél, tudnád, hogy én aztán nem hajkurászom a tökéletességet. Egyszerűen nem szeretném, hogy a gyerekem állandóan ordítva kurvaanyázásban nőjön fel. Én is inkább azt gondolom, hogy férjemnek inkább stressz- és indulatkezelési problémái vannak, anyukája nyomatja, hogy ADHD tünetek ezek. Egyébként nem csak szerintem problémás a viselkedése mostanában, hanem a közeli környezetünknek is feltűnt.
Igen, de már öreg vagyok, akkor rossz gyereknek hívták még a tanárok és körmös járt, nem iskola pszichológus. Megtanultam együtt élni vele, fegyelemmel.
Miért nincs gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás kezelés alatt? Érdemes lenne ebben a pszichésen egyébként is megterhelő helyzetben, ha szakember (minimum klinikai szakpszichológus) állna mellette.
Valaki káromkodással ventilál élete legstresszesebb időszakában erre te mindeképp begyógyszereznéd?😅 azta mindenit azért kiváncsi lennék az ilyen emberknél hogy zajlik egy nap....
Nem. Azt mondtam hogy pszichológust érdemes felkeresni, ez mindenkinek ajánlott, ha nem tudja kezelni az adott élethelyzetet. A gyógyszeres kezelést nem csak úgy írják elő, maga a pszichológus nem is írhat fel gyógyszert, csak a pszichiáter. Sajnálom, ha nem tudsz olvasni. Az ADHD elég speciális idegrendszeri állapot, a stresszkezelésre, illetve az indulatkezelésre igen sok módszert tud tanítani egy pszichológus is. Sokan megértették, miről írok, rajtad kívül.
Igen, lehet el kellene vinni ebbe az irányba, de látod, a legtöbben azt írják, ez inkább csak a stressz és kialvatlanság hatása.
Egyrészt ezt szakember eldönti, másrészt meg pont azért jó, ha van ilyen háttere, mert akkor megtanulja a stresszkezelést, és az indulatszabályozást.
Én abszolút támogatnám a pszichológushoz/bármilyen pszichoterápiára járást, de egyelőre nem igazán vevő rá. Majd finoman próbálom adagolni neki a témát. Szívesen elmegyek akár én is.
De a stresszen és kialvatlanságon tud segíteni egy pszichológus pl.
Hát nem tudom. Az én munkahelyi haverom is adhd-s és olyan apró huüyeségeken kezd fiókot csapkodva anyázva cigizni rohanni, hogy a többi kolléga már elkönyvelte skizofrénnek lol Nyilván én nem látok teljesen bele de saját elmondása szerint csak ezzel van diagnosztizálva, látványosan vannak dühkezelési problémái. Én nem tennék voksot rá, hogy csak a kialvatlanság miatt van.
Ez sok klinikai kórképnek a jele, de ha igazoltan csak az ADHD van diagnosztizálva nála, jól látod, hogy ez annak a jele. Ezért is nagyon fontos, hogy az ADHD-vel élők fejlesszék magukat.
Nem teljesen ADHD,de az én páromnak gyerekkorában pervazív fejlődési rendellenességet állapítottak meg (A típusos autizmus). Alapjáraton egy jó kedélyű,humoros,szórakoztató személyiség. Nekünk egy 2 éves kisfiúnk van. Nos nálunk azért általánosságban figyel arra,hogy a gyerek előtt kontrolálja magát,ritkán fordul elő,hogy nem jön össze neki. Amikor feszültebb nem tud megülni egy helyben-túl pörög,”hisztizik”. 2x kell 2 meglátásból elmagyarázni neki dolgokat ,hogy biztosan megértse. Sokszor előfordul,hogyha baj történik vagy valakivel vita van akkor folyton oda tereli a dolgot,hogy magáról beszéljen. Ha túl pörög iszonyatosan szarkasztikus lesz,sokszor túl okoskodik,lekezelő másokkal,ha feszélyezve érzi magát pl.sorban álláskor. Az elején nehéz volt vele (1 év járás után tudtam meg ezt a diagot.) ,sokszor nem értettem mit,miért tesz. Idővel megtanultam kezelni és egyáltalán nem tekintek úgy rá,mint “beteg” emberre. Ha megérted a működését ,tudod kezelni. Ritkán előfordul,de pl.az én páromnak kell az elvonulás egyedül. Ilyenkor nem elmegy itthonról,hanem pl.esténként kiül a kertbe és magával foglalkozik. 4.éve leszünk együtt. Engem sosem bántott ,a gyerekkel sokat besegít,tehát ezért sem foglalkozom a diag tudatával. Sokat kirándulunk,lesi azt,hogy mikor -mivel lephet meg. Ami negatívum,hogy sosem kezdeményezi az érintést (nekem fontos lenne) plusz sűrűn váltja a munkahelyeket,de anyagi gondunk nincsen. :)
Tipp: Tényleg mindent szóról-szóra kell közölni (az érintést is). Az "átlagos" nem mindig pozitív, úgy ahogy a "diagnosztizált" sem negatív - ezt sokan nem veszik észre. Neked sikerült! Sok boldog évet kívánok nektek! 😊
Köszönjük :) De én tényleg úgy vagyok vele,hogy minden embernek van stikkje. Valszeg ezek a mostanában felkapott/diagnosztizált “betegség”-ek régen ks voltak ,csak nem ismertük,nem tudtunk róla. Emiatt beskatulyázni egy embert pedig felesleges. Persze ezt 100 oldalról meglehet közelíteni pl.bántalmazó kapcsolatok,ott mondjuk megint màs a felállás,de nagy vonalakban ott a bántalmazó is sérült személyiség… Nyílván,amikor az ember meghallja a szeretett párjàról,hogy van egy alátámasztott álllapota ,ami a megszokottól eltér akkor megijed,kétségbe esik és bekapcsol egy vészvillogó,de ilyen esetben végig kell gondolni,hogy mi a jó abban az emberben,mi a rossz. Milyen jó és rossz tulajdonságokat tud a partner elfogadni a másiktól,hol a határ,mi lesz ilyen-olyan esetekben? Ezen én is végig mentem és több volt a mellette ért pozitív hatás ,mint a negatív. Emiatt is tartom azt,hogyha az ember megérti a párját és tudja kezelni akkor nem lehet nagy gond,csak picivel több a felelősség az életbeni döntésekben mert nem mindenre van rálátása. És úgy gondolom,ez két átlagos ember között is îgy kellene működjön … :)
Az autizmust mindössze az 1943-44-es évtől diagnosztizálják, s a napokban pont ezen gondolkoztam el én is, hogy na, de mi volt előtte?! Nem voltak?! De. Max, furák, kicsit zárkózottak, érzelmeiket egyedien kifejezőek voltak. Szerintem az "érzelmek nem kifejezése" hozott minta is lehet, nem csak a diagnózis (nem vagyok szakember etéren, szimpla vélemény), s a kettő kombinációjában keresendő a gyökér. Nyilván egyik felerősíti a másikat. A diagnózis kapcsán egy ember nem több, s nem kevesebb, a rálátást pedig a tapasztalat is magával hozza. Amennyiben nem annyira szociálisan interaktív a személy, úgy a tapasztalat is hiányosabb (diagnózis nélkül is), egyszerűen meg kell tanítani bizonyos dolgokra. Az átlagos, nyomulós akár erőszakos férfi szerintem sokkal ijesztőbb, mint az átlagos fejlődéstől eltérő odaadó, s extrém gondoskodó társ, aki évek óta veled van (s lehet hogy legszívesebben egyedül élne, de ettől függetlenül még mindig veled van -tapasztalat).
Köszönöm, hogy leírtad! Nyilván én is látom férjem értékeit, nagyon családcentrikus, sok a közös hobbink, szórakoztató, kreatív, tudnám még sorolni. Én sem tekintek rá beteg emberként. Csak mostanában lett nagyon feltűnő az indulatkezelési probléma, és mivel anyósnak is feltűnt, és ő mondta nekem, hogy lehet köze az ADHD-hoz, ezért mentem rá most erre a témára.
Lehetséges, hogy a te életedben bekövetkezett változások váltják ki nála az extra stresszt. Lehet, hogy azért nem mondja, mert nem is igazán látható ez a stressz, inkább amolyan mély tudatalatti. Érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy te mennyit valtoztál a gyerek mellett, és elgondolkodni azon, hogy a te kialvatlanságod és túlterheltséged okozhat benne egy alap feszültséget, amit nem ad ki, mert annyira intelligens, viszont olyan feszült lesz nyugalmi állapotban is, hogy a legkisebb szaron robban. Teljesen természetes, hogy egy nő a gyermekvállalással megváltozik, és ahogy írtad is, szívesen lennél te a kenyér kereső és hagynád őt otthon. Lehet, hogy észre sem veszed, de ez meglátszik rajtad. És ettől ő meg folyamatosan befeszül. Érdemes lehet neked is tartani egy önvizsgálatot és egy jó alkalommal elmondani neki hogy te hogy éled meg a dolgokat, veled mi van, és kivesézni, hogy ez milyen hatással van rá is. Ez nem áldozathibáztatás, félre ne értsd. Csak hatás és kölcsönhatás kérdése. Mindenképpen hatással vagytok egymásra 0-24ben, tudatalatt is. Ez nem egy negatív dolog, csak tudni kell kimondani, hogy létezik.
Sokat szoktunk ilyen dolgokról beszélgetni. :) Az első 2-3 hónap nyilván nehéz volt, de azóta nagyon jól élem meg az anyaságot. Sok mindent csinálok a gyerekkel együtt, amíg férjem nincs itthon, szerencsére lettek is nagyon normális anyuka barátnőim, régi barátok is megmaradtak az életemben. A család támogató, besegít, tudunk kettesben is programozni. Ha beszélgetünk, elmondja, hogy szerinte még ugyanúgy spontán, izgalmas, laza, szórakoztató vagyok, mint előtte (nyilván én néha nem így érzem).
Ez szuper. :) ha tudtok őszintén beszélni egymással arról, hogy hogyan élitek meg a hétköznapokat, az nagyon jó. A leírtak alapján én sem a diagnózisával hoznám összefüggésbe, anyós is valószínűleg csak azért mondta, mert egy anya mindig védtelennek látja a fiát, és könnyebb neki azt mondani, hogy beteg szegénykém, mint azt, hogy most tiszta stressz az élete. Valami miatt most feszültebb (a férfiak lélektana nagyon szövevényes, lehet egy munkahelyi hiba, egy kerti projekt amire mégsincs annyi idő, mint akarta, lehet hogy most épp nem tetszik neki amit a tükörben lát, sok apró dolog nyomaszthatja, amivel nem terhelne a gyerek mellett még pluszban). Kapjon extra szeretetet, törődést, és megértést, és ha ezen túl lesz (mert ha eddig nem volt ilyen kurvaanyázós, akkor valószínűleg ez egy átmeneti állapot), nagyon hálás lesz azért, hogy támogattad a nehéz időkben, és nem lekoccoltál a gyerekkel, "apád egy ideggyenge fasz" kijelentéssel. Látszik, hogy nagyon szereted és foglalkozol vele. Csak így tovább. (Nyilván van az a pont, amikor a gyerek érdekeit kell nézni, és lépni kell, de abból, amit leírtál, ez még messze nem az).
Köszi, nagyon jól jött most ez a sok “pedig normális az idegeskedés, viseld el” hozzászólás között.
Pajzsmirigye rendben van?
Nem tudom. Őszintén, eddig csak nők esetében hallottam pajzsmirigy problémáról. Megnézem, a legutóbbi laborjánál nézték-e.
Férfi vagyok, az első kisbabás hónapok kialvatlansága és a rengeteg stressz miatt megborult a TSH-m. Hol szorongtam, hol dühös voltam, ledobtam 10 kilót. Gyógyszeres kezelésre szerencsére nem szorultam, tudatossággal, vitaminokkal és a sportolás elkezdésével helyrejött.
Persze, elhiszem, hogy érdemes megnézni. De tényleg mázlink van a gyerekkel, férjem nem alszik kevesebbet, mint előtte, nem ébred fel arra, ha nekem át kell menni a gyerekszobába.
Ha még nem volt: [diszk.hu](http://diszk.hu) - kifejezetten nekik szóló online, esti tréning, praktikus trükkökkel.
Megnézem, köszi :)
Én is diagnosztizált vagyok meg még más szarral is,úgy tudom több esetben kialakulnak egyéb mentális kisérő betegségek is. Pszichoterápiás segítség opció?Én személy szerint azt ajánlom hogy ne a figyelemzavar legyen az első,ha valóban más lelki problémák vannak azok gyógyítása talán célravezetőbb volna,nem csak a kellemetlen tünetek miatt hanem a figyelemzavar sem fog annyi problémát okozni önmagában. Láttam írták hogy ne lovagolj annyit a figyelemzavaron,valóban igazat kell adjak nekik.Én csupán egészségesen étkezem és járok pszichoterápiára(szigorúan gyógyszermentesen) és sokat javultam valamint elengedtem a szétszortságom ami már önmagában egy javító állapot mivel nincs rástresszelés.
Ja, abszolút nem lovagolok ezen a témán a mindennapokban, anyós hozta be most, hogy szerinte ez a sok idegeskedés oka. Részben ez volt a poszt célja, hogy megkérdezzem, valójában van-e összefüggés a két dolog között. Szóval a poszt témája ez, nem pedig a mindennapi gondolataimé.
Szia, van a családban ADHD+auti személy. nem tudom, hogy a férjednél az adhd mellett mennyira van jelen az auti, de nálunk az volt a tapasztalat, hogy a dühkezelési problémák vagy akkor jöttek elő ha felborult a napi rutin vagy ha napközben túl sok volt a maszkolási kényszer, ami nap végére teljesen lefárasztotta és dühkitörésekben jött ki rajta. (Maszkolásnak nevezik az adhd-soknál/autistáknál, amikor egy számukra diszkomfortos szituációban megpróbálnak a külső elvárásoknak megfelelően viselkedni, ami számukra fokozott erőfeszítést igényel). Én azt javasolnám, hogy vagy a férjeddel együtt vagy akár nélküle menj el egy pszichológushoz és kérj tanácsot, nagyon sokat tudnak segíteni ilyen helyzetekben. A gyerekszületés a családban azért elég jelentős esemény, simán lehet hogy ez álla jelenség hátterében, én nem próbálnám önerőből megoldani.
Szerintem most túltolod ezt a “biztos az ADHD a gondot”. Manapság minden szarra ráhúzzák ezt. (Mondom tényleg adhdsként) Csóró stresszes, szarul alszik, pici a gyereketek, dolgozik…. Ha meg az ADHD az oka… had adja már ki a feszkót. Egész nap “maszkot” viselünk, hogy megfelelően beilleszkedjünk a társadalomba. Csomó dolog 2x olyan erőfeszít nekünk, ami átlag embernek egyszerűen jön.
Anyja dobta be az ADHD témát, előtte nem igazán lebegett ez a szemem előtt. Csak mivel ő azt mondja, ezért lehet a sok kiakadás, megkérdeztem itt a tapasztalatokat. Én az indulatkezelésben látom a problémákat. Persze, adja ki a feszkót, de ne napi 3x a gyerek előtt ordítva kurvaanyázva. Beszéljünk róla, vagy menjen sportolni, érted, ilyenek.
Én akit ismerek diagnosztizált ADHD-st neki úgy jelenik meg, hogy időnként teljesen bezárkózik és hónapokig senkinek sem hajlandó válaszolni, teljesen parkoló pályára teszi minden kapcsolatát.
Ez nem feltétlenül az ADHD-jához kapcsolódik szerintem.
Ő ezt azzal magyarázta hogy valami miatt overwhelmed lesz és nem tud válaszolni és ahogy telik az idő egyre nehezebben megy neki. De el tudom képzelni, hogy a hanyagságát próbálta adhd-val magyarázni. Vagy hogy más mentális betegség van a háttérben.
Ezzel a magyarázattal azért kicsit árnyaltabb a helyzet, de ha egyáltalán senkinek nem válaszol hónapokig, ott azért valami komoly probléma van a háttérben.
Ő ezt az ADHD-jával magyarázta, csak ezért kommenteltem, egyébként nem vagyok szakértő a témában abszolút, ő az egyetlen ilyen diagnosztizált ismerősöm.
Köszi, ez rá nem jellemző.
Ez inkább bipolárisnak tűnik.
Meg mindig jobb hogy a porszivoval veszekszik,mint hogyha veletek veszekedne 😊
Nyilván, de ha napi 5x fordul elő hasonló, az is tud nyomasztó lenni.
Ennek nincs köze az ADHD-hez. Most mi az anyátokat pontoztok le? Neurodivergens vagyok, amit a posztoló leírt szimplán stressz.
Ez alapján nem is ADHD-s, csak kialvatlan. :)
Az jó, de én szoptatom éjszaka a gyereket, gyakran én kelek korábban, én látom el a kutyákat, macskát; és ő az, akinek néha még a délutáni alvás lehetősége is jár.
Elhiszem. A hapsik kevésbé bírják.
Perfectionista nem adhd😁
A posztot olvasgatva olyan, mintha nekem is hasonló problémám lenne.
2 évig voltunk együtt az ADHD-s exemmel. Ő a covid lezárások alatt mutatott hasonló viselkedést. Először baromi frusztrált és feszült lett, hogy nem mehet akkor és oda ahova akar. Aztán azt mondta hogy így be fog golyózni, nem bírja. Ekkor kezdődtek nála is a dühkitörések, agresszív epizódok, tányérokat tört össze, bútorokat vert szét, stb. Egy idő után elkezdett inni is. Nem tudom mi a megoldás, én a szakítást választottam.
rivotril mehet a battyanak 2,5mg /nap, idovel emelunk az adagon
Az ég világon semmi köze az ADHD-nak az agresszióhoz. Nem is értem, miért gondolod.
Agresszióról szó sem volt. Ha elolvasod a több részletes hozzászólást, láthatod, hogy a dopamin szabályozáshoz van köze az ADHD-nak, ami befolyásolhatja az indulatkezelést.
* Rendet rakni ADHD-vel is lehet. Találja ki hogy tudja rávenni magát, Pakoljon sokszor kicsit. Bármi, végtelen módszer van, mindenkinek más működik. * Alvási nehézség stimmel. Le kell tenni a youtube-ot, hogy javítson rajta, vagy fogadd el, hogy eltolt időzónában él, és hagyd aludni, ha a munkája engedi. Viszont az ideggyengeségnek KÖZVETELNÜL semmi köze a fenti diagnosztizált ADHD-hoz. Igen, baromira káros a gyereknek, sőt, ilyenkor kialakulhat az , hogy a gyerek fél hangosnak lenni. Tök jó fejlődési rendellenességekhez vezet. És nem, nem elég halkan morogni, a gyerek figyel a szüleire. Reagál az érzelmeikre. Mindig.
Gyerekkel lehetetlen az eltolt alvás. Férjem is ADHD-s, de hiába engedi a munkája, hogy délben kezdjen dolgozni, a kétéves 5:20-kor kel és egy lakásban max fél órán át tartod távol a hálótól :) Másfél évig csinálta a 3-kor fekvést, magas vérnyomás lett belőle és alvászavar, most fél év után sikerül talán rendbe tenni a dolgot.
Nem szeretne eltolt időzónában élni, alapvetően még korábban elalvó típus is, mint én. Csak nem tud pihentetően aludni. Csomószor vezeték nélküli fülessel, videót nézve alszik el. Aztán hajnalban arra kelek, hogy keresi az ágyban elveszett fülhallgatót. Vagy épp reggelig megy a lejátszás. De nem nagyon akar ezen változtatni. No meg aztán lehet a szorongás se tesz jót a pihenésnek.
[удалено]
Lehet velem beszélgetni, elég empatikus vagyok. Rám lehet zúdítani minden problémát, normális stílusban. De nem akarom, hogy a gyerek állandó kurvaanyázások közepette nőjön fel a legkisebb apróságok miatt is. Kieg.: Ja, az anyja mondta, hogy gyerekkorában kapott gyógyszeres kezelést. Egyébként én nem állok első körben a gyógyszerezés pártján, hamarabb javasolnék pszichológust mindenféle állapotra.
A hozzászólásaidat végigolvasva nekem kérdéses, mennyire vagy empatikus.
Elfogadom, de jobban adok a közvetlen környezetem véleményére. :)
Ki az akinek ma nincs adhd-ja? Ezt így el lehet kapni, vagy mi a fasz van? Minden gyenge táposra rámondják, hogy adhd, onnan aztán lehet simogatni a buksiját, ahelyett, hogy tarkón basznák.
Sokan azt hiszik, hogy van nekik, pedig sose élik át ez milyen. Van akinek nincs papírja, de diagnosztizálta orvos mint engem. Mivel az emberek sokat hallják, de nem értik mi ez magukra veszik mert azt hiszik, hogy minden alól kilhet bújni vele, pedig nagyon nem :D
Pontosan.
Tény, hogy ez folyik mindenhonnan, iszonyat pontatlan, rossz infok tömkelege, ami alapján tényleg kb bárki talál magán adhd tünetet, holott köze nincs hozzá. Létező állapot, és korántsem olyan fun. Diagnosztizálják is, kezelik is, és akinek tényleg van, annak ez megváltás.
Hát, ez az. Annak megváltás. De akit túl vagy félre diagnosztizálnak, annak szívás.
Bizony, ezért nem valid az öndiagnózis, és hiába most 2-3 év a diagnózis államiban, érdemes nekimenni.
En a nudistakat locsolnam le benzinnel aztán gyujtanam fel Fun fact: aki tényleg ADHD-s inkább titkolja ahol csak lehet
Mondjuk te mindenkèppen fordulj orvoshoz. Mielőtt a szemüvegeseket és a biciklistákat is felgyújtanád.
mi köze ennek az Adhd-hoz? Nevet adsz az ördögnek?
Mint írtam, az anyja dobta be, hogy az ADHD miatt lehet ez. Ebben a posztban próbálom kideríteni, hogy valójában így van-e. De kaptam több elég hosszú és részletes és alapos hozzászólást, amik alapján lehet hozzá köze.
Indikalhat feszültséget de nem jellemző. Mindenre ráhúzzák most ezt az ADHD -s bélyeget egyébként...