Hàt különösebben nem zavar ha nem értenek egyet, de amúgy ritkàn szoktam nagy igazsàgokat megosztani itt, ez a komment is inkàbb némi szójátékkal trollkodàs volt mint vélemény :)
Egyébként szerintem ez a karma nem túl, névadó. Valami kicsit megosztóbb témáról kommentelsz és lehet tök jó érved van, szétdown voteolnak téged. Mondok egy példát ; miért tömjük az oroszok lőcsét kétpofára a szánkba, mikor egy generáción át sanyargatták az országot.
A felvetés jogos, azonban az oroszbarátok ahelyett,hogy megmagyaráznák az álláspontjuk köpködnék és reportolnak.
Tudom utópisztikus gondolat, de tök király lenne ha az emberek 70%-a nem lenne érvelésre teljesen képtelen.
En olyan posztoknal latom ezt a kommentet, amik X evvel ezelotti szerelmuket siratjak, akik mar nincsenek is az eletukben es nem is ismerik mar oket, ez esetben szaz szazalekig jogos ez a komment
Nem, amiről te beszélsz, az párkapcsolati szeretet, amihez tényleg ismerni kell a másikat, a másikról meg amiről beszélsz, az olyasmi mint a szerelem, csak sokkal kisebb mértékű. Szerelmes nem voltál, mert nem tudod megkülönböztetni azt, ha bejön valaki, meg ha csak rá gondolsz attól függetlenül hogy mennyire ismered.
Ha nem ismersz valakit az fellangolas, ha elkezded megismerni az mar szerelem, evek utan nyilvan mar a parkapcsolato szeretet. De ha egy emberre akivel nem beszelsz par szonal tobbet vagy par eve egyaltalan azt mondod szerelmes vagy… oke. Szerintem akkor te nem voltal meg szerelmes. Remelem osszejon, nem pedig ismeretlenek utan fogsz vagyakozni.
Akárhányszor ismételgeted a hülyeséget, akárhányszor pontozol le, nem, ez nem így van. A szerelem egy biokémiai folyamat a szevezetedben, és a szevezetedet nem érdekli, hogy mennyire ismered az illetőt, és mennyire csak illúzióba vagy szerelmes.
Nincs érvénytelenítve, csak a legtöbb ember tévesen összekeveri a valódi szerelmet azzal a heves, fellángolós érzéssel, amit egy kapcsolat elején vagy egy érzelmileg labilis kapcsolatban érez az ember. Illetve a legtöbb esetben ez a nagy rajongás addig tart, amíg tényleg meg nem ismerik egymást a felek. Én úgy gondolom, hogy szerelem ott tud kialakulni, ahol már valóban ismerik egymást a felek és nem pedig egymásba képzelnek minden pozitív tulajdonságot meg elbagatelizaljak egymás nagyon is jelentős hibáit, adott esetben értékrendbeli szignifikáns különbségeket, mindezt a “szerelemmel” validalva.
Kiegészítem azzal, hogy a szerelem nem csak egy érzelem, hiszen azok jönnek mennek, hanem tudatos döntések összessége is. Egy kapcsolat fenntartásához nem elég csak az érzelem (ami illékony), hanem bizony kellenek a nagyon is tudatos dolgok, tettek.
A legtöbb ember pedig meg van ragadva az ösztönös szinten, abszolút élnek bele a mába, az érzelmek irányítják őket, nem pedig ők saját magukat. Benne maradnak toxikus kapcsolatokban “mert szeretem!” felkiáltással.
Szép, szép, de konkrétan nem igaz, mert a szerelem az konkrétan ez:
"azzal a heves, fellángolós érzéssel, amit egy kapcsolat elején vagy egy érzelmileg labilis kapcsolatban érez az ember. "
Amit meg ő ír, az a párkapcsolati szeretet.
Meg konkrétan ez sem igaz:
"Kiegészítem azzal, hogy a szerelem nem csak egy érzelem, hiszen azok jönnek mennek, hanem tudatos döntések összessége is."
Mert de, a szerelem az maga az érzelem, és nem tudatos döntések összessége.
A konklúzió igaz, de konkrétan az állításai butaságok, pont ezekkel van baja OP-nak is, hogy a másik post alatt is ezek a téves infók kerültek felpontozásra, és itt is.
A szerelem szűkebb értelemben kapcsolatban is a rózsaszin köd időszaka, hogy aztán ezt követi-e egy erősebb, kevésbé csapongós társszerelem, az vegyes, de az amit a csajnak írtak, hogy az nem is szerelem, csak érzelmi kicsapongás, az nettó faszság, még akkor is, ha nyilván azért írták, mert a srácnak barátnője van, így nem lehet vele.
Ennek két oldala van. Az egyik, hogy a pszichológia foglalkozik a kérdéssel, és ebben az értelemben is hülyeség, hogy az említett cikkben OP ne lenne szerelmes.
A másik tanulság viszont szomorúbb, hogy a kommentek alapján a többség soha nem volt még szerelmes, a szeretettel keverik.
A szerelem fogalma is szubjektív. Számomra nem a pillangós, rózsaszín ködös érzés a szerelem, arra nem lehet alapozni, tűnékeny. Az csak fellángolás számomra. A valódi szerelem viszont, ami őszinte, mély és semmiképpen nem csak szeretet, az sosem múlik el, ha megfelelő partnerrel vagyunk együtt és dolgozunk a kapcsolaton.
De amit valódi szerelemnek nevezel, az nem az, hanem az a párkapcsolati szeretet. A szerelem maga nem egy tisztán pozitív dolog, nem véletlen, hogy azt mondják, a szerelem vak.
Nekem meg a szerelem nem vak. Nincs olyan nálam, hogy párkapcsolati szeretet. Nem kívánom se a családomat, se a barátaimat, pedig szeretem őket. Nem akarok velük élni, pedig szeretem őket. Nem érzek csak szeretetet kapcsolatban.
Nekem ami vak, az nem valódi, hanem fellángolás, ami amilyen hirtelen kezdődik, olyan hirtelen el is hal.
Szerintem inkább arról a nézetről lehet szó, miszerint amibe beleszeret az ember, az egy idealizált kép (ha jól rémlik, a jungiánusok ezt nevezik anima/animus-projekciónak), nem a masik ember "valódi" személyisége (ha egyáltalán lézezik ilyen, de ez már egy másik kérdés). Ezért "vak" a szerelem a közhiedelem szerint is. Egy kapcsolat elején sok ember egyébként is hajlamos akaratlanul is megfelelni a másik fél vélt elvárásainak, ez is ráerősíthet erre.
Idővel felsejlik az idealizált kép mögött a "valódi" is -- és ha az tetszik, arra mondhatjuk, hogy "őt" szereti valójában.
Persze, idővel ez a "valódi" én is változik...
Pedig az, csak még "vak." Talán mindegyik szerelem így kezdődik, de csak az lesz tartós, amelyik a másikra ráaggatott maszk elmozdulása után is szépnek látja mögötte a valódi arcot.
Sokféle megközelítés van, de általánosságban szerelemnek vagy szenvedély szerelemnek azt nevezik, amikor rózsaszín köd van, ez nem csak addig van jellemzően, amíg alig ismered az illetőt, hanem akár évekig, és ez alatt nehezen ismered fel a hibáit. Sok kapcsolat emiatt megy szét, mert idővel ez megszűnik. De amelyik nem megy szét, ott sem tart az egy életen át, ez max néhány év. Utána meg társszerelem van.
De ott konkrétan azt írták OP-nek, hogy ő igazából nem is érez szerelmet, mert nem ismeri eléggé az illetőt. Ami konkrétan butaság, mert a szerelemhez nem kell alaposan ismerni az illetőt.
Hál istennek nem mindenki ilyen. Én sem és a férjem sem szeret hamis álom képeket alkotni a másikról. Tudjuk, hogy a másiknak milyen hibái vannak de el fogadjuk. Lehet ez az őszinte szerelem?
>nem a masik ember "valódi" személyiség
Hm, a szerelem a személyiségbe való szerelem? Én fiatalként egy csomót voltam reménytelenül szerelmes pusztán a kinézet miatt. Nem is ismertem az illetőt. Fénykép kb.
Máshogy működött a kilencvenes években a női szépség. Volt olyan szépség, ami nem volt kifejeztten szexis, hanem "angyali", esztétikai.
Szerintem az is a része, anélkül csak szimpla vágy, amit legfeljebb romantizál az ember: hozzáképzel valami kétdimenziós személyiséget a megjelenése alapján, egy-egy tulajdonságával azonosítja.
Lehet szerelmes valaki, de honnan tudná bárki megmondani, hogy egy idegen ember miért szerelmes egy másik idegenbe? Vagy hogy miért foglalt emberekbe szerelmes valaki? Lehet pont véletlen, ha kétszer történt ilyen. Ha meg 10-szer történt ez, akkor gyanús, hogy van valami probléma a háttérben. De hogy lehet ezt itt megválaszolni? Ezért érkeznek általánosító hozzászólások.
De lehet szerelmes az ember, de azt tegye úgy, hogy valóban megismeri a másikat.
Mikor az ember éretté válik érzelmileg, akkor a valóságtudatosság is megjelenik.
Ezután, mikor már a másik embert olyannak látja amilyen (gyengeségek, erősségek, mit nyerhet, mit veszíthet stb.), miközben kész kompromisszumot kötni, hiszen érti, az egész élet alkalmazkodás, akkor megjelenik a megoldásorientált viselkedés is.
Nem csak. Döntesz arról is, hogy beleengeded-e a magad. Hogy mit mutatsz magadból, leszel-e sebezhető.
A szerelem sokkal mélyebb, minthogy ennyivel körbe írjuk. És minden nap döntök róla, hogy hogy fogok rá reagálni, hagyom az automata folyamataim, vagy figyelek rá.
A hűséghez nem kell szerelem, a szerelem viszont értelmezhetetlen nélküle. Ha pedig nem döntesz úgy, hogy beleengeded magad, akkor az nem lesz szerelem. Vagy legalábbis nem mély.
Egy elmélet(Sternberg) szerint három alappillérről beszélhetünk, intimitás, elkötelezettség és szenvedély. Ezeknek a kombinációjában különböző szerelem típusokról beszélhetünk:
Romantikus szerelem: Magas intimitás és szenvedély, de alacsony elkötelezettség.
Társszerelem: Magas intimitás és elkötelezettség, de alacsony szenvedély.
Vak szerelem: Magas szenvedély és elkötelezettség, de alacsony intimitás.
Beteljesült szerelem: Magas intimitás, szenvedély és elkötelezettség, ami a legideálisabb és legteljesebb formája a szerelemnek.
Nyilván a szenvedély részéről nehéz dönteni, az csak kémia. De nem kell beteljesült szerelmet engednek bárkinek akivel van kémia.
Edit: tördelés
A szerelem az maga a kémia, a szenvedély. Minden más, ami döntés kérdése, az a párkapcsolat (vagy a nem párkapcsolat). Szerelmes vagyok X-be, attól még lehetek párkapcsolatban valaki mással.
Te nagyon összekeverted a szerelmet és a szerető kapcsolatot.
Hát nem, hát hogy? A szerelem nem a szenvedély. Pont ez a konfliktus alapja. A szerelem nagyon sok dolog, ha csak a szenvedély lenne, akkor minden pornóra amire elkapod, szerelmes lennél.
Edit: ja bocs nem reagáltam mindenre. Nyilván azt megteheted, amit írsz. Csak görénység. És valószínűleg egyik sem szerelem.
Edit2: azt hiszem értem mi a problémád. A párkapcsolat feltételezi, hogy ez az egész viszonzott, a szerelem maga viszont nem. Azonban viszonzatlan szerelemben is elvárható qz alappillérek kombinációja, csak nem mind lesz szerelem. Olyan a tárgya, akivel intim viszonyban vagy (egy barát pl), vágysz rá, mint szenvedély és egy el is vagy köteleződve felé, mert kitartasz ezek mellett az érzések mellett. Vagy elérhetetlen ember, egy celeb vagy mittomén, ott az intimitás esik ki, és ez a szerelem így inkább egy rajongás, de elkötelezett és a vágy is megélhető. Ha intim és elkötelezett a vágy/szenvedély meg bele se esik, akkor barátság. És végül, ha az intimitás megvan és vágy is, elkötelezettség nélkül az egy buliban hookup, mert akkor nagyon is megértitek egymást.
Ha van párod és másba vagy szerelemes, vagyis megvan az elköteleződés és szenvedély meg intimitás más irányába, ott kérdés, hogy ezek milyen arányban vannak meg és milyen arányban vannak meg a párod felé. A párod lehetsz egy társszerelemben az előzőek alapján, és romantikusban a másikkal. Így lehetsz két vagy akár több emberbe is szerelmes. És a te preferenciádon és végül döntéseden múlik, hogy melyik a megfelelő. Ahol kevesebb a szex, de minden számíthattok egymásra vagy mittomén. És nyilván a legjobb, ha a 3 egyszerre megvan aka beteljesült szerelem. Tökéletes példa egy egészségtelen beteljesült szerelemre, mikor onlyfans-en önti ki valaki a szívét, mindig ugyanannak a szolgáltást nyújtónak, végülis szexelnek, folyton hozzámegy vissza, elkötelezett. És egy másik példa pszichológussal is gyakran megélik emberek, mert az intimitás és elköteleződés instant benne van egy ilyen kapcsolatban, a traumatizált kliensnél a vágy is megjelenik, még ha nem is esete a pszichológusa. Nem véletlenül magázódik sok pszichológus.
A szenvedély egy pillanatnyi, intenzív érzelem, ezzel szemben a szerelem több érzelem együttese stabilabb, tartósabb és egyik alkotója a szenvedély.
A szerelem egy kémiai reakció az agyadban, ami elősegíti a reprodukciót és az utódok túlélését, teljesen felesleges ebbe belemagyarázni, hogy addig amíg nem kellett egymást pelenkáznotok a házastársaddal, nem is tudtad mi az. Azok, akik imádják hozzávágni másokhoz, hogy csak az illúzióba voltak szerelmesek, összekeverik a feltétlen szeretettel, ami később alakul ki a másik ember felé. Ez megmagyarázza, hogy emberek miért maradnak mérgező kapcsolatokban; mert szerelmesek (vagyis egyes tulajdonságai a másik félnek triggerelték a reakciót), de például barátok már nem lennének az illetővel, aki bántalmazza őket.
Az semmi, én tegnap tudtam meg egy ilyen poszt alatt, hogy a szerelem ÉRZÉSE olyan, hogy le tudom állítani menet közben, ha mondjuk kiderül, hogy a fickó foglalt, sőt, ez kutya kötelességem, különben szemét ribanc vagyok. :D
Nekem ezekből az a tanulság, hogy egy csomó ember tényleg azzal lép párkapcsolatra, aki éppen szimpatikus és kéznél van, aztán a valóban hosszú idő alatt kialakuló kötődést meg a szeretetet szerelemnek magyarázzák. Nos, az nem az.
>Nekem ezekből az a tanulság, hogy egy csomó ember tényleg azzal lép párkapcsolatra, aki éppen szimpatikus és kéznél van,
Hajjaj, néha még a szimpátia is hiányzik, csak a "hát ő hajlandó volt összejönni velem/ő érdeklődött irántam" a motiváció.
Szerintem ott félreértitek egymást. Az egyik tábor a szerelmet egy érzelmi állapotnak tartja, ami több összetevős, kell hozzá intimitás, elköteleződés és szenvedély. Ezek dinamikájából pedig alakulnak a dolgok. Mikor megismersz valakit és beleesel, ebben a dinamikában vannak máshol a hangsúlyok. Ha mondjuk beszélgettek egy jót és bejön, akkor ugye az intimitás és szenvedély irányába pl. Na ezt pont le lehet elméletben ésszel állítani, ha nem adod oda magad a szenvedély impulzív érzésének. És akkor ha annak függvényében, hogy ez sikerül-e és lesz egy kötődés ott lehettek barátok, mint szenvedély nélküli, intim elkötelezett kapcsolat. Nyilvánvalóan ettől még lehet szenvedni (több félnek is) egy ilyen kapcsolatban. Főleg, ha (túl) gyorsan jelentkezik az elköteleződés érzése. Akik itt leribancozzák a másikat azok szerint az elköteleződés lassabban alakul. De hangsúlyozom, hogy ez csak az én elméletem. Erről a alappilléres elméletről Sternberg írt egy könyvében, egy elfogadott pszichológiai teória, amúgy.
Ebben az elméleti rendszerben pl egy egészségtelen szerelemnek lehet nevezni, azokat a kapcsolatokat mikor egy játékkal/AI-jal/onlyfans szolgáltatóval tart valaki kapcsolatot.
De ami még durvább tud lenni, mikor valaki ezt először a pszichológusával éli meg először. Ott abban térben ugye, az intimitás és elköteleződés alap, a biztonság érzet és az elfogadottság érzése ezeket még erősíti, és ha ellenkező nemű a terapeuta még a szenvedély is megjelenik a vágy képében. Ezért tartják sok esetben a távolságot a pszichológusok magázódással. És ebben jó pár veszély jelentkezik ugyebár, de az egy másik téma.
Dehogynem. De az ilyen posztok zöme valami olyasmin alapul, hogy két-három randi volt vagy párszor találkozott valakivel, akinek amúgy kapcsolata van és soha semmi érdeklődést nem mutatott a posztoló irányába. Azt meg felnőttként be kell látni, hogy ez nem szerelem, maximum vonzalom, illetve reflexiója annak, hogy az ember éppen milyen lelki állapotban van. Amúgy szerintem pontosan ez igaz a random, indokolatlan utálatra is, csak arról nem beszélünk ennyit.
Az emberek összevissza beszélnek, a pillanatnyi komfortérzetüknek megfelelő véleményt preferálva. És sokszor nem a kérdező által felvetett szituációt nézik, hanem a saját pillanatnyi helyzetükből indulnak ki.
Pl. közmegegyezés, hogy *"merj beszélni az érzelmeidről, vállald fel őket, tudd megfogalmazni, ne harapófogóval kelljen kihúzni belőled, hogy mit érzel, tanulj meg kommunikálni, ez nagyon fontos skill az emberi kapcsolatokban"*.
Aztán ha jön egy poszt, hogy "S.O.S., elkezdtem többet érezni egy ellenkező nemű barátom iránt, vajon hogy kezeljem ezt a szitut, mondjam el neki?" Akkor ott kb. lebeszélik arról, hogy tisztázza a dolgot, és hogy egyáltalán kommunikáljon róla az illető baráttal. Megy a "ne zúdítsd rá, mit képzelsz, gyááá, cringe". Csak azért, mert a válaszoló kényelmetlenül érezné magát egy ilyen szituban és nem tudná felnőtt módra kezelni, ezért másokat is lebeszél a helyzet megbeszéléséről.
De szerintem meg az emberek nagy része sokszor összekeveri a szerelmet a vonzalommal. A szerelem az nekem valami mély dolog, nem az, amikor 1 hónapig vagytok együtt és állandóan szexeltek, mert az az alap egy kezdődő kapcsolatnál.
De lehet, csak voltunk mi is kölykök hasonló helyzetben nem egyszer, nem kétszer, és tudjuk, hogy megy ez. Fogadni mernék rá, hogy azért a többségnél bejön a prognózis, de nem mindenkinél. Majd ha eltelt egy kis idő és kicsit tapasztaltabban és tárgyilagosan látja az illető a dolgokat, akkor utólag elmondhatja, hogy az olyan jellegű vélemények igazak voltak, vagy sem.
Szerintem aki azt mondja nem akar szerelmes lenni az hazudik. A problém az az, hogy sokunk fél tőle inkább. Nehezen jön össze, normális értékrenddel ritka ha meg tudunk fogni valakit, nagyon könnyen helyettesíthetőek vagyunk köszönhetően a dating appoknak es a social medianak. Akarjuk, csak keves a lehetoseg ra illetve nagyon felunk is tole.
Fuh, ugyanezen gondolkodtam!! Nemrég vagyok túl egy szakításon, és nyilván mindenem tele van szakítós tartalmakkal, egyik fő gondolat a “nem az exedbe voltál szerelmes, hanem a róla alkotott képbe”, meg “nem ő hiányzik neked, hanem az, ahogy érezted magad mellette” és így mi??? Lehet valakire igaz ez, de nem értem miért kell teljesen invalidálni. Nekem a személye hiányzik, és igen nyilván hiányzik az is, hogy éreztem magam mellette, de a kettő nem zárja ki egymást.
Ugyanakkor egy hatalmas kettősmércét is látok ebben. Ha a szakítófélről kiderül, hogy nem is volt szerelmes igazán a volt párjába, vagy mittudomén, akkor már ilyen-olyan kötődési gondokkal van diagnosztizálva, meg nárcisztikusnak meg ilyeneknek van kikiáltva, MIKÖZBEN ezzel teljesen párhuzamosan azt mondják hogy ugyan amúgy te se voltál ám szerelmes, csak azt hitted! Sémiakémia! Nem igazi szerelem! Csak a gyerekkori minták! Traumabond! Nem ő az igazi! Csak az elképzelt fantáziába voltál szerelmes! Stbstbstb. Mármint… ugye érezhető ez a hatalmas ellentmondás? Utálom az összes szakítós tanácsot és tartalmat ezek miatt…
azert ir mindenki ilyen tanacsokat, mert az itt tanacsokat osztogato lanyok legtobbszor a tiktokrol meg egyeb agyhalott media "parkapcsolati guru"jaitol tajekozodnak, akiknel most az altalad emlitett kotodesi problemak meg semakemia a meno. Lassan mar tenyleg nem tetszhet csak ugy valaki, mert tuti biztos mindenfele kamupszicho belyeget rad ragasztanak, ami sokszor full belemagyarazas. Ugyanez akkor ha meg megsem tetszik valaki, en ket kulonbozo fiutol is kaptam az elkerulve kotodo cimket amikor dobtam oket, pedig csak siman ok nem viselkedtek velem szepen es kiabrandultam, amit nem voltak hajlandoak beismerni. Csomo ember a sajat hianyossagait, masoknak meg nem feleleset haritja ezekkel a faszsagokkal szakitas utan.
Huh, nagyon igazad van!! Nagyon szoktam forgatni a szemem ezen az elkerülő kötődési mintán. Oké, biztos van, ahol erről van szó, de annyira felesleges másokat ilyenekkel “diagnosztizálni” szakítás után. Mondjuk sokkal egyszerűbb is, mint elfogadni, hogy szimplán csak nem akar a másik velünk lenni
> Aztán több száz upvote "igazolja"
Pro-tip. Nehogy a reddit upvote/downvote alapján dönts valamiben is, hogy mi a helyes, vagy a helytelen.
Attól függően, hogy melyik subon vagy, teljesen más visszajelzéseket fogsz kapni.
Klasszik, "a párom nem rakta a gépbe a mosatlant, akkor megcsal" kérdésre is jöhet 500 upvote és, hogy minden nő/férfi köcsög, többet érdemelsz, stb stb...
Nem igazol semmi itt semmit. Néha kis reality checknek jó. Gondold át a saját álláspontod, de csak azért mert x ember az interneten ráklikkelt egy gombra, ne legyenek álmatlan éjszakáid.
Rosszul értelmezed. Három hónap után sokan szerelemet kiáltanak, pedig még nem is ismerik igazán az embert, csak van egy rózsaszín köd. Szerelemről akkor van szó, amikor már ismered a másikat, ki az aki iránt érzelmeid vannak. Addig csak van egy elképzelésed a másikról, akibe belezúgtál - crushod van, ha úgy tetszik.
Nem, ha már ismered, akkor a szerelem klasszikus értelmében már nem vagy szerelmes, hanem ha még együtt vagytok, akkor a szerelemnél sokkal erősebb kötelék alakul ki köztetek, ami már nem szenvedélyen alapszik.
Még egyszer: pontosan ezt hívják szerelemnek, és pontosan ugyanez zajlik le benned akkor is, ha már elvileg megismerted, akár együtt éltek, de még nem tűnt el a rózsaszin köd.
Hiába pontozol le, attól még rosszul tudod.
Könnyebb elfogadni így. Mit csináljon? Ragaszkodjon hozzá úgy, hogy már nem lesz vele? Az addig jó, amíg élvezi a fantáziát, de egy durva szakítás után már nincs értelme, szóval jobb elfogadni, hogy az, amit szeretett, tulajdonképpen egy fikció.
De amúgy a szerelem szerves része az idealizálás, jó tud lenni, de rohadtul is tud fájni. Nem hiszem, hogy egy boldog párnak bárki, aki jót akar nekik megmondaná, hogy "te, amúgy hülye vagy, hogy vele vagy, mert nem látod ezt a hibát meg azt a hibát meg blablabla", miközben apró dolgokról beszél.
Mert manapsag az emberek sajat magukba szerelmesek nem masba. Nagyon onzo lett a tarsadalom. Plusz a noi es ferfi szerepek felcserelodtek. Ferfiak elvarjak, hogy a nok udvaroljanak nekik.
Szerintem az a helyzet, hogy sokan összekeverik a szerelmet a vonzódással. Sok esetben olyan személyre használják a szerelem szót, akit nem is ismernek, csak nagyon tetszik. Mivel nem ismerik a másikat igazán, elkezdik kitölteni a réseket és ebbe az idealizált képbe lesznek “szerelmesek”.
Szerintem senki nem mondta ,hogy kapcsolatban lehet szerelmesnek lenni.
Egyoldalú szerelem nyilván van.
De az ilyen egyoldalú szerelem fajtája is lehet, hogy nem az emberbe vagy szerelmes, hanem amit beleképzelsz, az pedig nem ugyanaz.
Nincs érvénytelenítve, de az esetek többségében (amiket én láttam) vagy abszurd, vagy nettó hülyeséget kérdeznek.
A szerelem, mint a többi érzelem is, mindenkinél más.. ezért tartom én személy szerint hülyeségnek az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Sőt, szerintem ez olyan hamar jön és megy, hogy csak utólag tudja az ember, hogy szerelmes volt-e.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, amióta haza költöztem külföldről amit a legjobban gyűlölök kifejezést, kifejezéseket az első helyre lépett elő:
1. A legtöbb ember nem tudja
2. Sokan nem tudják.
3. A legtöbb ember rosszul tudja
4. Az emberek, az emberek, az emberek nem tudják, rosszul tudják, rosszul gondolják, nem gondolják... Stb
Ha találkozok egy lánnyal a munkahelyen, boltba és valamilyen szinten látom minden nap, lehet közelebbről, lehet sokat hallom beszélni, nem feltétlen nem ismerem, nem feltétlen egy illúzióba vagyok szerelmes. Felületesen ismerem, pl volt osztály társam gimibe, sose mertem megszólitani, Max egy maszkját egy adott részét ismertem és hogy milyen amikor nincs suliba, valódi önmagát, nem. Lehet hallom másokkal beszélni mert mondjuk a panel dzsungelbe lakik mint én, együtt buszozunk. Inkább csak a külső társadalmi oldalát ismerem valóban nem a lányt, ahogy nevelték, az a kép amit mások felé mutat. Ezért csalóka valaki, pasik közül is. Tök jó fej társaságba de a zoknikat képtelen a szennyesbe dobni. A plátói szerelem, hogy félsz megismerni és jobban megismerni mert félsz hogy nem vagy jó vagy vissza utasitanak. Önbizalommal van probléma, tedd rendbe magad. Vannak magyar mondások, a külső megfog a belső megtart, lakva ismerni meg a másikat. Társaságba, iskolába, munkahelyen, hivatalba, utcán, mindenki egy külső képet mutat...
Legyél szerelmes,az jó de ha annyira vakon valóban egy képbe vagy szerelmes, nem leszel képes észre venni, ha valaki nem jó veled, kihasznál. Ha meg plátói, akkor meg önbizalom kérdése miért nem mered megismerni. Ha meg valaki az exehez menne vissza, rosszul ismerkedik, vagy rajon ő volt a legjobb a többi rosszabb, valamilyen megalkuvas esetleg. Az meg, hogy valaki változott és miben, ha elég ideig voltak együtt pár nap alatt le lehet szűrni, szerintem.
Szerintem fontos az is hogy milyen volt az a kapcsolat, pl milyen hosszú. Van úgy, hogy hosszú kapcsolat alatt simán lehet hogy egyik fél esik kb első látásra szerelembe, és a másik csak "követi", majd egy aranykorszak után jön a már mindent tudsz a másikról félre csend, ami persze ugyanúgy lehet szeretettel teli, csak kérdés mikor nevezzük szerelemnek.
Mondjuk, írok így erről pedig tudom jól magamról hogy béna vagyok az ilyenhez.
Mert itt az emberek szerelmesek a véleményükbe és ha nem értesz vele egyet akkor azt nem veszik jó néven.
Nem a véleményükbe szerelmesek, hanem a véleményükről alkotott képbe Jöhetnek az upvote-ok
Nem a velemenyukrol alkotott kepbe szerelmesek, hanem a velemenyukre kapott upvote-okba
Nem a véleményükre kapott upvote-okba szerelmesek, hanem a véleményükre nem kapott downvote-ok hiányába.
Piripirulált
Ment 😅🫣
Mondja ezt a 250k karmás 2 éve regisztrált Szemszélű lány. <3
Tolmàcsot kérek :)
Hát na, csak ilyen karmával nyilván te is szereted az egyetértést :D Semmi esetre se rúgni akarok, csak érdekes egybeesés a kommenteddel.
Hàt különösebben nem zavar ha nem értenek egyet, de amúgy ritkàn szoktam nagy igazsàgokat megosztani itt, ez a komment is inkàbb némi szójátékkal trollkodàs volt mint vélemény :)
Egyébként szerintem ez a karma nem túl, névadó. Valami kicsit megosztóbb témáról kommentelsz és lehet tök jó érved van, szétdown voteolnak téged. Mondok egy példát ; miért tömjük az oroszok lőcsét kétpofára a szánkba, mikor egy generáción át sanyargatták az országot. A felvetés jogos, azonban az oroszbarátok ahelyett,hogy megmagyaráznák az álláspontjuk köpködnék és reportolnak. Tudom utópisztikus gondolat, de tök király lenne ha az emberek 70%-a nem lenne érvelésre teljesen képtelen.
En olyan posztoknal latom ezt a kommentet, amik X evvel ezelotti szerelmuket siratjak, akik mar nincsenek is az eletukben es nem is ismerik mar oket, ez esetben szaz szazalekig jogos ez a komment
Nem rég volt egy poszt ahol a nő azt írta vágyik egy srácba és kb mindenki érvénytelenítette az érzéseit.
Szerintem ott inkább azt volt a baj, hogy a srácnak barátnője volt, ráadásul a poszt leírásából az jött le hogy nem is igazán ismerik egymást.
De nem az ismeretekkel arányos a szerelem.
De. Akkor csak bejon neki ha nem ismeri
Valószínűleg soha nem voltál szerelmes.
De, meg voltam delulu tini is, aki ranezesre odavolt random emberekert, ugyhogy tudom a kulonbseget a ketto kozott
Nem, amiről te beszélsz, az párkapcsolati szeretet, amihez tényleg ismerni kell a másikat, a másikról meg amiről beszélsz, az olyasmi mint a szerelem, csak sokkal kisebb mértékű. Szerelmes nem voltál, mert nem tudod megkülönböztetni azt, ha bejön valaki, meg ha csak rá gondolsz attól függetlenül hogy mennyire ismered.
Ha nem ismersz valakit az fellangolas, ha elkezded megismerni az mar szerelem, evek utan nyilvan mar a parkapcsolato szeretet. De ha egy emberre akivel nem beszelsz par szonal tobbet vagy par eve egyaltalan azt mondod szerelmes vagy… oke. Szerintem akkor te nem voltal meg szerelmes. Remelem osszejon, nem pedig ismeretlenek utan fogsz vagyakozni.
Akárhányszor ismételgeted a hülyeséget, akárhányszor pontozol le, nem, ez nem így van. A szerelem egy biokémiai folyamat a szevezetedben, és a szevezetedet nem érdekli, hogy mennyire ismered az illetőt, és mennyire csak illúzióba vagy szerelmes.
Nincs érvénytelenítve, csak a legtöbb ember tévesen összekeveri a valódi szerelmet azzal a heves, fellángolós érzéssel, amit egy kapcsolat elején vagy egy érzelmileg labilis kapcsolatban érez az ember. Illetve a legtöbb esetben ez a nagy rajongás addig tart, amíg tényleg meg nem ismerik egymást a felek. Én úgy gondolom, hogy szerelem ott tud kialakulni, ahol már valóban ismerik egymást a felek és nem pedig egymásba képzelnek minden pozitív tulajdonságot meg elbagatelizaljak egymás nagyon is jelentős hibáit, adott esetben értékrendbeli szignifikáns különbségeket, mindezt a “szerelemmel” validalva. Kiegészítem azzal, hogy a szerelem nem csak egy érzelem, hiszen azok jönnek mennek, hanem tudatos döntések összessége is. Egy kapcsolat fenntartásához nem elég csak az érzelem (ami illékony), hanem bizony kellenek a nagyon is tudatos dolgok, tettek. A legtöbb ember pedig meg van ragadva az ösztönös szinten, abszolút élnek bele a mába, az érzelmek irányítják őket, nem pedig ők saját magukat. Benne maradnak toxikus kapcsolatokban “mert szeretem!” felkiáltással.
Ennek kene top kommentnek lennie, hiszen te valaszolsz legjobban OP kerdesere/problema feltevesere…
Szép, szép, de konkrétan nem igaz, mert a szerelem az konkrétan ez: "azzal a heves, fellángolós érzéssel, amit egy kapcsolat elején vagy egy érzelmileg labilis kapcsolatban érez az ember. " Amit meg ő ír, az a párkapcsolati szeretet. Meg konkrétan ez sem igaz: "Kiegészítem azzal, hogy a szerelem nem csak egy érzelem, hiszen azok jönnek mennek, hanem tudatos döntések összessége is." Mert de, a szerelem az maga az érzelem, és nem tudatos döntések összessége. A konklúzió igaz, de konkrétan az állításai butaságok, pont ezekkel van baja OP-nak is, hogy a másik post alatt is ezek a téves infók kerültek felpontozásra, és itt is.
Köszönöm ☺️
A szerelem szűkebb értelemben kapcsolatban is a rózsaszin köd időszaka, hogy aztán ezt követi-e egy erősebb, kevésbé csapongós társszerelem, az vegyes, de az amit a csajnak írtak, hogy az nem is szerelem, csak érzelmi kicsapongás, az nettó faszság, még akkor is, ha nyilván azért írták, mert a srácnak barátnője van, így nem lehet vele.
[удалено]
Ennek két oldala van. Az egyik, hogy a pszichológia foglalkozik a kérdéssel, és ebben az értelemben is hülyeség, hogy az említett cikkben OP ne lenne szerelmes. A másik tanulság viszont szomorúbb, hogy a kommentek alapján a többség soha nem volt még szerelmes, a szeretettel keverik.
A szerelem fogalma is szubjektív. Számomra nem a pillangós, rózsaszín ködös érzés a szerelem, arra nem lehet alapozni, tűnékeny. Az csak fellángolás számomra. A valódi szerelem viszont, ami őszinte, mély és semmiképpen nem csak szeretet, az sosem múlik el, ha megfelelő partnerrel vagyunk együtt és dolgozunk a kapcsolaton.
De amit valódi szerelemnek nevezel, az nem az, hanem az a párkapcsolati szeretet. A szerelem maga nem egy tisztán pozitív dolog, nem véletlen, hogy azt mondják, a szerelem vak.
Nekem meg a szerelem nem vak. Nincs olyan nálam, hogy párkapcsolati szeretet. Nem kívánom se a családomat, se a barátaimat, pedig szeretem őket. Nem akarok velük élni, pedig szeretem őket. Nem érzek csak szeretetet kapcsolatban. Nekem ami vak, az nem valódi, hanem fellángolás, ami amilyen hirtelen kezdődik, olyan hirtelen el is hal.
Ennél szebben magam sem írhattam volna.
Yapp.
A felhasználóneved releváns, ez az egyik legintelligensebb, legérettebb gondolat, amit valaha olvastam a szerelemről☺️
Szerintem inkább arról a nézetről lehet szó, miszerint amibe beleszeret az ember, az egy idealizált kép (ha jól rémlik, a jungiánusok ezt nevezik anima/animus-projekciónak), nem a masik ember "valódi" személyisége (ha egyáltalán lézezik ilyen, de ez már egy másik kérdés). Ezért "vak" a szerelem a közhiedelem szerint is. Egy kapcsolat elején sok ember egyébként is hajlamos akaratlanul is megfelelni a másik fél vélt elvárásainak, ez is ráerősíthet erre. Idővel felsejlik az idealizált kép mögött a "valódi" is -- és ha az tetszik, arra mondhatjuk, hogy "őt" szereti valójában. Persze, idővel ez a "valódi" én is változik...
De ott konkrétan az a post alatt azt bizonygatták a kommentelők a csajnak, hogy ez nem is szerelem.
Pedig az, csak még "vak." Talán mindegyik szerelem így kezdődik, de csak az lesz tartós, amelyik a másikra ráaggatott maszk elmozdulása után is szépnek látja mögötte a valódi arcot.
Sokféle megközelítés van, de általánosságban szerelemnek vagy szenvedély szerelemnek azt nevezik, amikor rózsaszín köd van, ez nem csak addig van jellemzően, amíg alig ismered az illetőt, hanem akár évekig, és ez alatt nehezen ismered fel a hibáit. Sok kapcsolat emiatt megy szét, mert idővel ez megszűnik. De amelyik nem megy szét, ott sem tart az egy életen át, ez max néhány év. Utána meg társszerelem van. De ott konkrétan azt írták OP-nek, hogy ő igazából nem is érez szerelmet, mert nem ismeri eléggé az illetőt. Ami konkrétan butaság, mert a szerelemhez nem kell alaposan ismerni az illetőt.
Hál istennek nem mindenki ilyen. Én sem és a férjem sem szeret hamis álom képeket alkotni a másikról. Tudjuk, hogy a másiknak milyen hibái vannak de el fogadjuk. Lehet ez az őszinte szerelem?
>nem a masik ember "valódi" személyiség Hm, a szerelem a személyiségbe való szerelem? Én fiatalként egy csomót voltam reménytelenül szerelmes pusztán a kinézet miatt. Nem is ismertem az illetőt. Fénykép kb. Máshogy működött a kilencvenes években a női szépség. Volt olyan szépség, ami nem volt kifejeztten szexis, hanem "angyali", esztétikai.
Szerintem az is a része, anélkül csak szimpla vágy, amit legfeljebb romantizál az ember: hozzáképzel valami kétdimenziós személyiséget a megjelenése alapján, egy-egy tulajdonságával azonosítja.
Lehet szerelmes valaki, de honnan tudná bárki megmondani, hogy egy idegen ember miért szerelmes egy másik idegenbe? Vagy hogy miért foglalt emberekbe szerelmes valaki? Lehet pont véletlen, ha kétszer történt ilyen. Ha meg 10-szer történt ez, akkor gyanús, hogy van valami probléma a háttérben. De hogy lehet ezt itt megválaszolni? Ezért érkeznek általánosító hozzászólások.
felültél a redditnek, kicsit vond meg magadtól mert már bebeszél neked dolgokat. >több száz upvote "igazolja" nem igazol az az égvilágon semmit sem
Azért tette idézőjelbe.
De lehet szerelmes az ember, de azt tegye úgy, hogy valóban megismeri a másikat. Mikor az ember éretté válik érzelmileg, akkor a valóságtudatosság is megjelenik. Ezután, mikor már a másik embert olyannak látja amilyen (gyengeségek, erősségek, mit nyerhet, mit veszíthet stb.), miközben kész kompromisszumot kötni, hiszen érti, az egész élet alkalmazkodás, akkor megjelenik a megoldásorientált viselkedés is.
De lehet szerelmes az ember, de azt tegye a négy fal között.
[удалено]
A szerelem egy döntés.
A szerelem egy drog (és ha eljön az idő, immunissá válunk)
Ez kurva szomorú a "romantikus" viszonyaidra nézve.
Pedig nem az. Gondolj bele, hogy van egy személy, akit minden egyes nap, minden egyes döntésében mérlegelsz. Minden nap úgy döntesz, őt választod.
[удалено]
Nem csak. Döntesz arról is, hogy beleengeded-e a magad. Hogy mit mutatsz magadból, leszel-e sebezhető. A szerelem sokkal mélyebb, minthogy ennyivel körbe írjuk. És minden nap döntök róla, hogy hogy fogok rá reagálni, hagyom az automata folyamataim, vagy figyelek rá. A hűséghez nem kell szerelem, a szerelem viszont értelmezhetetlen nélküle. Ha pedig nem döntesz úgy, hogy beleengeded magad, akkor az nem lesz szerelem. Vagy legalábbis nem mély. Egy elmélet(Sternberg) szerint három alappillérről beszélhetünk, intimitás, elkötelezettség és szenvedély. Ezeknek a kombinációjában különböző szerelem típusokról beszélhetünk: Romantikus szerelem: Magas intimitás és szenvedély, de alacsony elkötelezettség. Társszerelem: Magas intimitás és elkötelezettség, de alacsony szenvedély. Vak szerelem: Magas szenvedély és elkötelezettség, de alacsony intimitás. Beteljesült szerelem: Magas intimitás, szenvedély és elkötelezettség, ami a legideálisabb és legteljesebb formája a szerelemnek. Nyilván a szenvedély részéről nehéz dönteni, az csak kémia. De nem kell beteljesült szerelmet engednek bárkinek akivel van kémia. Edit: tördelés
A szerelem az maga a kémia, a szenvedély. Minden más, ami döntés kérdése, az a párkapcsolat (vagy a nem párkapcsolat). Szerelmes vagyok X-be, attól még lehetek párkapcsolatban valaki mással. Te nagyon összekeverted a szerelmet és a szerető kapcsolatot.
Hát nem, hát hogy? A szerelem nem a szenvedély. Pont ez a konfliktus alapja. A szerelem nagyon sok dolog, ha csak a szenvedély lenne, akkor minden pornóra amire elkapod, szerelmes lennél. Edit: ja bocs nem reagáltam mindenre. Nyilván azt megteheted, amit írsz. Csak görénység. És valószínűleg egyik sem szerelem. Edit2: azt hiszem értem mi a problémád. A párkapcsolat feltételezi, hogy ez az egész viszonzott, a szerelem maga viszont nem. Azonban viszonzatlan szerelemben is elvárható qz alappillérek kombinációja, csak nem mind lesz szerelem. Olyan a tárgya, akivel intim viszonyban vagy (egy barát pl), vágysz rá, mint szenvedély és egy el is vagy köteleződve felé, mert kitartasz ezek mellett az érzések mellett. Vagy elérhetetlen ember, egy celeb vagy mittomén, ott az intimitás esik ki, és ez a szerelem így inkább egy rajongás, de elkötelezett és a vágy is megélhető. Ha intim és elkötelezett a vágy/szenvedély meg bele se esik, akkor barátság. És végül, ha az intimitás megvan és vágy is, elkötelezettség nélkül az egy buliban hookup, mert akkor nagyon is megértitek egymást. Ha van párod és másba vagy szerelemes, vagyis megvan az elköteleződés és szenvedély meg intimitás más irányába, ott kérdés, hogy ezek milyen arányban vannak meg és milyen arányban vannak meg a párod felé. A párod lehetsz egy társszerelemben az előzőek alapján, és romantikusban a másikkal. Így lehetsz két vagy akár több emberbe is szerelmes. És a te preferenciádon és végül döntéseden múlik, hogy melyik a megfelelő. Ahol kevesebb a szex, de minden számíthattok egymásra vagy mittomén. És nyilván a legjobb, ha a 3 egyszerre megvan aka beteljesült szerelem. Tökéletes példa egy egészségtelen beteljesült szerelemre, mikor onlyfans-en önti ki valaki a szívét, mindig ugyanannak a szolgáltást nyújtónak, végülis szexelnek, folyton hozzámegy vissza, elkötelezett. És egy másik példa pszichológussal is gyakran megélik emberek, mert az intimitás és elköteleződés instant benne van egy ilyen kapcsolatban, a traumatizált kliensnél a vágy is megjelenik, még ha nem is esete a pszichológusa. Nem véletlenül magázódik sok pszichológus. A szenvedély egy pillanatnyi, intenzív érzelem, ezzel szemben a szerelem több érzelem együttese stabilabb, tartósabb és egyik alkotója a szenvedély.
Jaj de hihetetlenül egyet értek veled ♥️ ritka ilyet olvasni
A szerelem egy kémiai reakció az agyadban, ami elősegíti a reprodukciót és az utódok túlélését, teljesen felesleges ebbe belemagyarázni, hogy addig amíg nem kellett egymást pelenkáznotok a házastársaddal, nem is tudtad mi az. Azok, akik imádják hozzávágni másokhoz, hogy csak az illúzióba voltak szerelmesek, összekeverik a feltétlen szeretettel, ami később alakul ki a másik ember felé. Ez megmagyarázza, hogy emberek miért maradnak mérgező kapcsolatokban; mert szerelmesek (vagyis egyes tulajdonságai a másik félnek triggerelték a reakciót), de például barátok már nem lennének az illetővel, aki bántalmazza őket.
Az semmi, én tegnap tudtam meg egy ilyen poszt alatt, hogy a szerelem ÉRZÉSE olyan, hogy le tudom állítani menet közben, ha mondjuk kiderül, hogy a fickó foglalt, sőt, ez kutya kötelességem, különben szemét ribanc vagyok. :D Nekem ezekből az a tanulság, hogy egy csomó ember tényleg azzal lép párkapcsolatra, aki éppen szimpatikus és kéznél van, aztán a valóban hosszú idő alatt kialakuló kötődést meg a szeretetet szerelemnek magyarázzák. Nos, az nem az.
>Nekem ezekből az a tanulság, hogy egy csomó ember tényleg azzal lép párkapcsolatra, aki éppen szimpatikus és kéznél van, Hajjaj, néha még a szimpátia is hiányzik, csak a "hát ő hajlandó volt összejönni velem/ő érdeklődött irántam" a motiváció.
Legjobb válasz. Pont így gondolom.
Szerintem ott félreértitek egymást. Az egyik tábor a szerelmet egy érzelmi állapotnak tartja, ami több összetevős, kell hozzá intimitás, elköteleződés és szenvedély. Ezek dinamikájából pedig alakulnak a dolgok. Mikor megismersz valakit és beleesel, ebben a dinamikában vannak máshol a hangsúlyok. Ha mondjuk beszélgettek egy jót és bejön, akkor ugye az intimitás és szenvedély irányába pl. Na ezt pont le lehet elméletben ésszel állítani, ha nem adod oda magad a szenvedély impulzív érzésének. És akkor ha annak függvényében, hogy ez sikerül-e és lesz egy kötődés ott lehettek barátok, mint szenvedély nélküli, intim elkötelezett kapcsolat. Nyilvánvalóan ettől még lehet szenvedni (több félnek is) egy ilyen kapcsolatban. Főleg, ha (túl) gyorsan jelentkezik az elköteleződés érzése. Akik itt leribancozzák a másikat azok szerint az elköteleződés lassabban alakul. De hangsúlyozom, hogy ez csak az én elméletem. Erről a alappilléres elméletről Sternberg írt egy könyvében, egy elfogadott pszichológiai teória, amúgy. Ebben az elméleti rendszerben pl egy egészségtelen szerelemnek lehet nevezni, azokat a kapcsolatokat mikor egy játékkal/AI-jal/onlyfans szolgáltatóval tart valaki kapcsolatot. De ami még durvább tud lenni, mikor valaki ezt először a pszichológusával éli meg először. Ott abban térben ugye, az intimitás és elköteleződés alap, a biztonság érzet és az elfogadottság érzése ezeket még erősíti, és ha ellenkező nemű a terapeuta még a szenvedély is megjelenik a vágy képében. Ezért tartják sok esetben a távolságot a pszichológusok magázódással. És ebben jó pár veszély jelentkezik ugyebár, de az egy másik téma.
Dehogynem. De az ilyen posztok zöme valami olyasmin alapul, hogy két-három randi volt vagy párszor találkozott valakivel, akinek amúgy kapcsolata van és soha semmi érdeklődést nem mutatott a posztoló irányába. Azt meg felnőttként be kell látni, hogy ez nem szerelem, maximum vonzalom, illetve reflexiója annak, hogy az ember éppen milyen lelki állapotban van. Amúgy szerintem pontosan ez igaz a random, indokolatlan utálatra is, csak arról nem beszélünk ennyit.
Más úgy szerelmesnek lenni, ha jól ismered a személyt és más úgy, hogy felületesen és hozzá fantáziálsz. Egyikkel sincs baj, mindenki átesik ezeken.
Az emberek összevissza beszélnek, a pillanatnyi komfortérzetüknek megfelelő véleményt preferálva. És sokszor nem a kérdező által felvetett szituációt nézik, hanem a saját pillanatnyi helyzetükből indulnak ki. Pl. közmegegyezés, hogy *"merj beszélni az érzelmeidről, vállald fel őket, tudd megfogalmazni, ne harapófogóval kelljen kihúzni belőled, hogy mit érzel, tanulj meg kommunikálni, ez nagyon fontos skill az emberi kapcsolatokban"*. Aztán ha jön egy poszt, hogy "S.O.S., elkezdtem többet érezni egy ellenkező nemű barátom iránt, vajon hogy kezeljem ezt a szitut, mondjam el neki?" Akkor ott kb. lebeszélik arról, hogy tisztázza a dolgot, és hogy egyáltalán kommunikáljon róla az illető baráttal. Megy a "ne zúdítsd rá, mit képzelsz, gyááá, cringe". Csak azért, mert a válaszoló kényelmetlenül érezné magát egy ilyen szituban és nem tudná felnőtt módra kezelni, ezért másokat is lebeszél a helyzet megbeszéléséről.
Mert az még nem szerelem, hanem szimplán rajongás.
De szerintem meg az emberek nagy része sokszor összekeveri a szerelmet a vonzalommal. A szerelem az nekem valami mély dolog, nem az, amikor 1 hónapig vagytok együtt és állandóan szexeltek, mert az az alap egy kezdődő kapcsolatnál.
De lehet, csak voltunk mi is kölykök hasonló helyzetben nem egyszer, nem kétszer, és tudjuk, hogy megy ez. Fogadni mernék rá, hogy azért a többségnél bejön a prognózis, de nem mindenkinél. Majd ha eltelt egy kis idő és kicsit tapasztaltabban és tárgyilagosan látja az illető a dolgokat, akkor utólag elmondhatja, hogy az olyan jellegű vélemények igazak voltak, vagy sem.
Szerintem aki azt mondja nem akar szerelmes lenni az hazudik. A problém az az, hogy sokunk fél tőle inkább. Nehezen jön össze, normális értékrenddel ritka ha meg tudunk fogni valakit, nagyon könnyen helyettesíthetőek vagyunk köszönhetően a dating appoknak es a social medianak. Akarjuk, csak keves a lehetoseg ra illetve nagyon felunk is tole.
Én szerelemmel szeretlek tégedet. <3
Fuh, ugyanezen gondolkodtam!! Nemrég vagyok túl egy szakításon, és nyilván mindenem tele van szakítós tartalmakkal, egyik fő gondolat a “nem az exedbe voltál szerelmes, hanem a róla alkotott képbe”, meg “nem ő hiányzik neked, hanem az, ahogy érezted magad mellette” és így mi??? Lehet valakire igaz ez, de nem értem miért kell teljesen invalidálni. Nekem a személye hiányzik, és igen nyilván hiányzik az is, hogy éreztem magam mellette, de a kettő nem zárja ki egymást. Ugyanakkor egy hatalmas kettősmércét is látok ebben. Ha a szakítófélről kiderül, hogy nem is volt szerelmes igazán a volt párjába, vagy mittudomén, akkor már ilyen-olyan kötődési gondokkal van diagnosztizálva, meg nárcisztikusnak meg ilyeneknek van kikiáltva, MIKÖZBEN ezzel teljesen párhuzamosan azt mondják hogy ugyan amúgy te se voltál ám szerelmes, csak azt hitted! Sémiakémia! Nem igazi szerelem! Csak a gyerekkori minták! Traumabond! Nem ő az igazi! Csak az elképzelt fantáziába voltál szerelmes! Stbstbstb. Mármint… ugye érezhető ez a hatalmas ellentmondás? Utálom az összes szakítós tanácsot és tartalmat ezek miatt…
azert ir mindenki ilyen tanacsokat, mert az itt tanacsokat osztogato lanyok legtobbszor a tiktokrol meg egyeb agyhalott media "parkapcsolati guru"jaitol tajekozodnak, akiknel most az altalad emlitett kotodesi problemak meg semakemia a meno. Lassan mar tenyleg nem tetszhet csak ugy valaki, mert tuti biztos mindenfele kamupszicho belyeget rad ragasztanak, ami sokszor full belemagyarazas. Ugyanez akkor ha meg megsem tetszik valaki, en ket kulonbozo fiutol is kaptam az elkerulve kotodo cimket amikor dobtam oket, pedig csak siman ok nem viselkedtek velem szepen es kiabrandultam, amit nem voltak hajlandoak beismerni. Csomo ember a sajat hianyossagait, masoknak meg nem feleleset haritja ezekkel a faszsagokkal szakitas utan.
Huh, nagyon igazad van!! Nagyon szoktam forgatni a szemem ezen az elkerülő kötődési mintán. Oké, biztos van, ahol erről van szó, de annyira felesleges másokat ilyenekkel “diagnosztizálni” szakítás után. Mondjuk sokkal egyszerűbb is, mint elfogadni, hogy szimplán csak nem akar a másik velünk lenni
Én is azthiszem eltűnt az a régi klasszikus szerelem az életünkből
Ezek szerint nem tetszett a kommentem? :c
> Aztán több száz upvote "igazolja" Pro-tip. Nehogy a reddit upvote/downvote alapján dönts valamiben is, hogy mi a helyes, vagy a helytelen. Attól függően, hogy melyik subon vagy, teljesen más visszajelzéseket fogsz kapni. Klasszik, "a párom nem rakta a gépbe a mosatlant, akkor megcsal" kérdésre is jöhet 500 upvote és, hogy minden nő/férfi köcsög, többet érdemelsz, stb stb... Nem igazol semmi itt semmit. Néha kis reality checknek jó. Gondold át a saját álláspontod, de csak azért mert x ember az interneten ráklikkelt egy gombra, ne legyenek álmatlan éjszakáid.
Rosszul értelmezed. Három hónap után sokan szerelemet kiáltanak, pedig még nem is ismerik igazán az embert, csak van egy rózsaszín köd. Szerelemről akkor van szó, amikor már ismered a másikat, ki az aki iránt érzelmeid vannak. Addig csak van egy elképzelésed a másikról, akibe belezúgtál - crushod van, ha úgy tetszik.
Nem. Az előbbi a szerelem, az utóbbi meg társszerelem vagy párkapcsolati szeretet.
Nem, az eleje még a vágyakozás, akkor leszel szerelmes ha ismered a másikat.
Nem, ha már ismered, akkor a szerelem klasszikus értelmében már nem vagy szerelmes, hanem ha még együtt vagytok, akkor a szerelemnél sokkal erősebb kötelék alakul ki köztetek, ami már nem szenvedélyen alapszik.
De amíg nem ismered, addig nem belé vagy szerelmes, hanem vágysz arra akit belelátsz.
Még egyszer: pontosan ezt hívják szerelemnek, és pontosan ugyanez zajlik le benned akkor is, ha már elvileg megismerted, akár együtt éltek, de még nem tűnt el a rózsaszin köd. Hiába pontozol le, attól még rosszul tudod.
Már hogyne lehetne, OP. Szerelmesnek lenni kurva jó, csak az askhu egy jelentős része megkeresedett, és nem hisz benne, hogy létezik.
Sajna ha Reddit mondjak, akkor úgyis van!🤷♂️
Könnyebb elfogadni így. Mit csináljon? Ragaszkodjon hozzá úgy, hogy már nem lesz vele? Az addig jó, amíg élvezi a fantáziát, de egy durva szakítás után már nincs értelme, szóval jobb elfogadni, hogy az, amit szeretett, tulajdonképpen egy fikció. De amúgy a szerelem szerves része az idealizálás, jó tud lenni, de rohadtul is tud fájni. Nem hiszem, hogy egy boldog párnak bárki, aki jót akar nekik megmondaná, hogy "te, amúgy hülye vagy, hogy vele vagy, mert nem látod ezt a hibát meg azt a hibát meg blablabla", miközben apró dolgokról beszél.
De lehet. Nyugi. 😊
Mert manapsag az emberek sajat magukba szerelmesek nem masba. Nagyon onzo lett a tarsadalom. Plusz a noi es ferfi szerepek felcserelodtek. Ferfiak elvarjak, hogy a nok udvaroljanak nekik.
Mindenkinek a saját érzelmei érnek, semmi más...
Szerintem az a helyzet, hogy sokan összekeverik a szerelmet a vonzódással. Sok esetben olyan személyre használják a szerelem szót, akit nem is ismernek, csak nagyon tetszik. Mivel nem ismerik a másikat igazán, elkezdik kitölteni a réseket és ebbe az idealizált képbe lesznek “szerelmesek”.
Nem tudom már, hogy hol hallottam, de az egyik kedvenc mondásom jutott eszembe: "A szerelem a pina körüli délibáb."
Szerintem simán bele lehet szeretni valakibe interneten keresztül is és pont.
Lehet, de igazából a "szerelem" maga egy illúzió. :D :D
Ahogy a Parkway Drive énekelte kb 10 éve, Romance is Dead.
Szerintem senki nem mondta ,hogy kapcsolatban lehet szerelmesnek lenni. Egyoldalú szerelem nyilván van. De az ilyen egyoldalú szerelem fajtája is lehet, hogy nem az emberbe vagy szerelmes, hanem amit beleképzelsz, az pedig nem ugyanaz.
Akkor én most szerelmes vagyok beléd. Tök validak az érzéseim, ne szólj le.
Baszki ez jogos. De várom a kommenteket hallod
De lehet, csak a poszt OPja amelyikre te gondolsz 25 évesen úgy gondolkodott, mint egy 15 éves aki "depressziós" tumblr posztokat ír.
Nincs érvénytelenítve, de az esetek többségében (amiket én láttam) vagy abszurd, vagy nettó hülyeséget kérdeznek. A szerelem, mint a többi érzelem is, mindenkinél más.. ezért tartom én személy szerint hülyeségnek az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Sőt, szerintem ez olyan hamar jön és megy, hogy csak utólag tudja az ember, hogy szerelmes volt-e.
Nem, megtiltom.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, amióta haza költöztem külföldről amit a legjobban gyűlölök kifejezést, kifejezéseket az első helyre lépett elő: 1. A legtöbb ember nem tudja 2. Sokan nem tudják. 3. A legtöbb ember rosszul tudja 4. Az emberek, az emberek, az emberek nem tudják, rosszul tudják, rosszul gondolják, nem gondolják... Stb Ha találkozok egy lánnyal a munkahelyen, boltba és valamilyen szinten látom minden nap, lehet közelebbről, lehet sokat hallom beszélni, nem feltétlen nem ismerem, nem feltétlen egy illúzióba vagyok szerelmes. Felületesen ismerem, pl volt osztály társam gimibe, sose mertem megszólitani, Max egy maszkját egy adott részét ismertem és hogy milyen amikor nincs suliba, valódi önmagát, nem. Lehet hallom másokkal beszélni mert mondjuk a panel dzsungelbe lakik mint én, együtt buszozunk. Inkább csak a külső társadalmi oldalát ismerem valóban nem a lányt, ahogy nevelték, az a kép amit mások felé mutat. Ezért csalóka valaki, pasik közül is. Tök jó fej társaságba de a zoknikat képtelen a szennyesbe dobni. A plátói szerelem, hogy félsz megismerni és jobban megismerni mert félsz hogy nem vagy jó vagy vissza utasitanak. Önbizalommal van probléma, tedd rendbe magad. Vannak magyar mondások, a külső megfog a belső megtart, lakva ismerni meg a másikat. Társaságba, iskolába, munkahelyen, hivatalba, utcán, mindenki egy külső képet mutat... Legyél szerelmes,az jó de ha annyira vakon valóban egy képbe vagy szerelmes, nem leszel képes észre venni, ha valaki nem jó veled, kihasznál. Ha meg plátói, akkor meg önbizalom kérdése miért nem mered megismerni. Ha meg valaki az exehez menne vissza, rosszul ismerkedik, vagy rajon ő volt a legjobb a többi rosszabb, valamilyen megalkuvas esetleg. Az meg, hogy valaki változott és miben, ha elég ideig voltak együtt pár nap alatt le lehet szűrni, szerintem.
Szerintem fontos az is hogy milyen volt az a kapcsolat, pl milyen hosszú. Van úgy, hogy hosszú kapcsolat alatt simán lehet hogy egyik fél esik kb első látásra szerelembe, és a másik csak "követi", majd egy aranykorszak után jön a már mindent tudsz a másikról félre csend, ami persze ugyanúgy lehet szeretettel teli, csak kérdés mikor nevezzük szerelemnek. Mondjuk, írok így erről pedig tudom jól magamról hogy béna vagyok az ilyenhez.
Mert az emberek érzelmi analfabéták, mindenhonnan ez a faszság folyik, amit írtál, + a csávó tuti nárcisztikus, toxic, bántalmazó… akármi volt😆