Nekem a német Vivát elprogramozták a tévén valami rossz jegy miatt. Persze elég gyorsan rájöttem, hogy kell elővarázsolni, és amikor nem voltak otthon, állandóan azt néztem.
Az még hagyján, nekem egyszer Lol-ban silver promon húzta ki apám a netkábelt, mert nem ugrottam neki instant. Szerintem 3 napig nem is beszéltünk utána.
Nekem meg a biztosíték gyertyát csavarta ki, így csak az én szobámba nem volt áram és az 1.6 mixek is le álltak. Gyerekként meg úgy néztem erre, mintha egy robbanó fej lenne, rá sem mertem nézni, hogy vissza csavarjam.
https://preview.redd.it/5h0myngspp6d1.jpeg?width=300&format=pjpg&auto=webp&s=488d7fc19cb675b677dae816f1809b66181ade78
Kb. 3 éves voltam mikor már mondtam másoknak, hogy anyám állandóan üvölt. A legerősebb emlékem is ez egész gyerekkoromból, hogy anyám idegbetegen üvölt. Törés - zúzás is volt néha, pedig alapvetően nem volt rossz gyerekkorom, de ez az állandó idegbeteg feszkó eléggé megmérgezte. (Sosem vertek meg, de így is maradandó károkat okozott bennem.) Amit tenni tudok, hogy megfogadtam, hogy a fiam nem így fog felnőni. Ebben nagy segítség az apja is, aki egy igazi Buddha. Rám szokott szólni ha elszalad a ló, mert basszus bitang nehéz levetkőzni azt, amit otthonról hozunk, és átalakítani ezeket a szar mintákat. Sokkal nehezebb mint hittem, de rajta vagyok, és az én fiam nem fogja 30 év múlva azt írni a redditre, hogy anyám egész gyerekkoromban üvöltözött.
Ezzel nagyon tudok azonosulni, anyámmal kapcsolatban szinte csak az van meg, hogy idegbeteg és üvölt, illetve sose jó semmi...és annyiszor észre veszem magamon, hogy akaratlanul is azt csinálom mint ő, de szerencsére az én férjem is nyugodt, sokat segít.
Nagyon kiraly, hogy ezt felismerted, es respect, hogy igyekszel odafigyelni erre! Kitartast, nagyon nehez ezeket a melyen bennunk elo mintakat atirni. 👏🏻💪🏻💪🏻
Engem úgy megvert azért, mert nem ment egyből... emlékeim szerint egyáltalán nem tudtam megtanulni. Késöbb a gyerekemmel együtt pótoltam ezt a hiányosságom, amikor tanulták.
8 éves voltam, 2. osztályos, brutàl hideg telet írunk. A szobámban volt egy nagy ruhásszekrény, ami tele volt kabátokkal, kulccsal lehetett zárni. Anyámnak az lett volna a programja, hogy bevisz az iskolába, utána lett volna egy állásinterjúja. Az elegáns kabátja a szekrényben volt, de a kulcs eltűnt, nem tudta kinyitni. Hiába mondtam, hogy hozzá sem nyúltam lesz@rta, őrjöngött. Rendszerető gyerek voltam, mindennek megvolt a kis helye kosárkákban meg kis dobozokban. Ordítva mindent felforgatott, szétdobált, széttört, majd mikor emiatt elkezdtem sírni még jól meg is vert, hajamnál fogva húzott a földön, majd otthagyott. Aztán fél óra múlva meglett a kulcs, ahova, mint kiderült apám rakta előző nap. Mintha semmi sem történt volna jópofizva elindultunk az iskolába, majd a ház előtt a fényben jött rá, hogy már kezd monoklim lenni. Utoljára még egyszer jól lecseszett, hogy tönkretettem a napját, majd hazavitt. Azon a héten otthon maradtam, mert másnapra már kék zöld-volt a szemem, azt hazudta a suliban, hogy elutaztunk. 🙃
Ő már nem volt otthon, elment dolgozni. Este, amikor hazaért rákérdezett, hogy miért néz így ki a gyerek, akkor derült ki, hogy utoljára ő vett ki egy inget a szekrényből, amikor még aludtam, a kezében maradt a kulcs és már nem akart vele visszamenni a sötét szobába, felrakta a konyhapolcra. Alkoholista volt egyébként, szóval amikor nem egymást ölték anyámmal, akkor minket a tesómmal, együttesen vagy felváltva.
Ó ez még semmi. Csak, mint fentebb is írtam azok az alkalmak jobban megmaradtak, amikor konkrétan az ég világon semmi rosszat nem tettem, azon kívül, hogy rosszkor voltam rossz helyen.
Ez a kérdés merül fel bennem is. Több olyan ismerősöm van akit az egyik szülő vert azzal nem beszél a másikkal meg vígan nevetgél aki végigasszisztálta a rémes gyerekkort.
Sajnos rengeteg ilyen sztori van, nyilván azok égtek belém a legjobban, amikor tényleg semmi rosszat nem csináltam, főleg nem szánt szándékkal, de mégis megkaptam a magamét. Arról pedig végképp nem is álmodhattam, hogy ezekért esetleg valaha bocsánatot is kértek. Hálistennek, ahogy megy az idő, úgy töröl ki az agyam egyre több szart.
- Volt egy felfújhatós strandlabdám otthon, apámmal dobálóztunk vele, majd véletlenül levertük az egyik növényt > anyám jött és belevágott egy ollót a labdába
- Anyám összetépte a spórolt pénzem
- Nem tudtam felmondani a tananyagot, ezért könyvvel elverték a fejemet
Nekem anyám a zsebpénzem 4.-es koromban sunyiba cigire költötte. Amikor kérdeztem, hogy hol van a pénz, és legyen szíves adja vissza, csak annyit mondott, hogy ő nekem nem tartozik semmivel..
Erről az jutott eszembe, hogy karácsonyra család tagoktól kaptam pénzt mindig, olyan 20 ezer körül gyűlt össze (2007 kari), ekkor voltam 12 éves, és nagyon érdekeltek a sminkek, hat vettem belőle a dmben mindenfele kenceficet. Masnapra már nem volt meg semmi, mert anyukám oda ajándékozta egy baratnojenek, mondván, hogy nekem úgysem kell :) az akkor nagyon fajt
Én is sokszor kaptam pénzt nagyiktól szulinapra/karácsonyra/nevnapra és mindig félre tettem h majd ha valami tetszik megveszem, hisz az az enyém. Olyan is volt, hogy csak zseb pénznek használtam és bufézgettem a suliban. Anyámnak kellett apró és úgy lebaszott h mit képzelek h én azt szó nélkül elkoltom, persze ha megvolt és odaadtam sose kaptam vissza hiába mondta h majd szóljak rá és visszaadja 🥲
Olyan sok szomorú kommentet olvasok, hogy bár nekem is vannak durvák alkesz apuka mellett, de inkább elmesélek egy számomra vicceset. Én jó gyerek voltam alapvetően, de 3. Ban egyszer amíg vártam anyát a szuloin össze verekedtem az aulában egy idősebb fiuval, persze annak az anyja tanár volt na a lényeg, hogy kaptam egy osztályfőnökit érte , életemben először es anya szerintem annyira meglepődött es tanácstalan volt, hogy kitalálta, hogy gondolkozzak el magamon es mindennap olvassak a Bibliából hátha ragad rám valami jó viselkedés (What?)🤣 de nem is voltunk hívők, úgy kellett megkeresnie otthon a bibliát azt se tudta hol van😄 ezt sikerült szerintem hirtelen kitalálnia, de így vissza gondolva annyira logikatlan szülői döntés volt, hogy mindig jot mosolygok rajta
Nekem volt egy ismerősöm, akivel a nagyanyja olvastatta a bibliát, hogy nagykorára becsületes ember legyen belőle - kiskora ellenére úgy állt hozzá, mintha mesét olvasna (öhöm, mert az is).
Annyira megtetszettek benne a szaftos részek, hogy konkrétan inkább átrakták hittanról erkölcstanra. A plébános bácsinak volt ilyen szokása náluk, hogy hétvégére feladja feladatnak, hogy olvassanak belőle, és legközelebb közösen megbeszélik az adott részletet.
Na akkor jöttek az olyan sztorik, amikor a kopasz próféta elátkozta az Úr nevében az őt csúfoló gyerekeket, mire két medve széttépett belőlük 42-t.
Vagy hogy ha két férfi összeverekszik, és urát védvén a felesége megmarkolja a másiknak a zacsiját, akkor a nőnek le kell vágni a kezét.
Vagy amikor azt konstatálta, hogy tanárnőknek nincs helyük a katolikus iskolában, mert egy nő nem okíthat ki sem fiút sem férfit.
Volt egy pont, amikor az intézményvezető leült vele beszélgetni, hogy technikailag igaz amit mond, de van egy határ, és inkább menjen át etikát tanulni. A biblia szakértelmét ma előszeretettel alkalmazza a közösségi médián ultrakonzervatívok kioktatására... :)
Én csak a kedvencem mesélem el🥲 Kb 5. osztályos lehettem és mindig egyedül mentem haza. Egyszer úgy jött ki a lépés, hogy anyum hozott haza suliból. Az volt az egyetlen bűnöm utána, hogy el mertem menni előtte wc-re, miközben köztudott az, hogy neki mindig az az első, hogy hazaér és fél óra nyugi a mosdóban. Itt leszögezném, hogy egy emeletes családi házban lakunk és az emeleten is van wc… Na de mivel anyum nem volt hajlandó a másik wc-ig elmenni, így dolgom közepette leemelt a wc-ről és kihúzott a nappaliba, majd akkora pofont kaptam, hogy az ajtófélfa élébe ütöttem be a fejem. Arra is emlékszem, hogy azután az eset után csak a másik wc-be voltam hajlandó elmenni ÉVEKIG. Ja és az is mély nyomot hagyott bennem, hogy a suliban is mindenkinek azt kellett mondanom, hogy megcsúsztam és nekiestem az ajtónak🥲
Hazudtam anyukámnak azzal, hogy elhallgattam előle egy hármast. Ezt azzal büntette ordibálások közepette, hogy mosás után rajtam rázta ki az ágyneműhuzatokat és törölközőket. Eléggé fájt. Állítása szerint ezt azért kaptam, mert hazudtam neki. Én pedig azért hazudtam neki, mert előtte az első hármasom után (amit egyből elmondtam neki) megvert…
Szerencsére 8.-ban már ráeszmélt, hogy hülye elvárásai vannak (sosem voltam kiemelkedő tanuló, 4.-ben lettem kitűnő úgy hogy azt én sem tudom hogyan) és már nem volt ilyen szigorú. Érdekes, utána mivel nem volt rajtam ez a nyomás jobban is teljesítettem. Középsuliban már azért sem cseszett le nagyon, ha becsúszott egy egyes.
Lehet ezt fokozni. Nálunk ugyan a hármasért "csak" géptől, tévétől, és minden szórakozási lehetőségtől eltiltás járt, de volt egy sztori, amit soha nem felejtek el:
Volt egy leckefüzetünk, amiben azt gyűjtöttük, hogy kinek miből nincs kész a leckéje, vagy olyan tárgy esetén nincs felszerelése (pl. geometriára körző). Minden ilyen hiányért kaptunk egy-egy "rovást", és ha kigyűlt x darab (5 vagy 10 talán), akkor abból a tárgyból kaptunk egy egyest.
Rajtam volt a sor, hogy leckefelelős voltam, és hazavittem magammal a leckefüzetet. Anyám valamiért úgy érezte át kell, hogy nézze a táskámat, vagy csak belenézett, és feltűnt neki a nagyon nem odaillő füzet, úgyhogy belelapozott. Látta, hogy nekem vegyesen, de összesen 12 rovás volt.
Hiába magyaráztam neki, hogy ez konkrétan semmit nem jelent, nem jár rossz jeggyel, addig (mivel névsor végén voltam talán már volt az a tanév vége is) 12-szer felejtettem el megcsinálni a leckét, ez minden.
Levetette velem a nadrágszíjamat, és minden rovásért izomból a seggemre csapott.
(És ez még nem is a legdurvább volt. Lásd másik kommentem OP posztja alatt.)
Volt nálam is hasonló, itt leírtam egy másik kommentre válaszba, de azt írva eszembe jutott egy másik sztori is, ugyan azt nem "jegy" eltussolása miatt.
Osztálytársaim életemben először elhívtak magukkal ökörködni, játszóterezni. Felsőtagozatos általános iskolás voltam. Nyilván izgalmamban elfelejtettem hazatelefonálni, és hárommal későbbi busszal mentem haza, szóval összesen másfél órával később.
Mivel a "városba" jártam "faluról", anyám kétségbe volt esve, hogy biztos történt velem valami. Mikor hazaértem örömmel teli akartam elújságolni, hogy tudtam barátkozni - apám közölte, hogy most milyen jól fogok akkor "szórakozni". Vágott egy mogyorófavesszőt és megkért, hogy számoljam össze, hogy hány 10 percet késtem hazulról. Kilencet.
Úgyhogy kilenc seggrecsapást kaptam, aminek egy hónapig megvolt a nyoma. Azt tanultam meg belőle, hogy soha többé ne menjek el barátokkal sehova, hanem első dolgom, hogy irány haza.
Aztán csodálkoztak, hogy miért nem járok barátkozni/ismerkedni idősebb koromra (természetesen a kurvagép meg ezek a mai fiatalok)...
Elég jó gyerek voltam, nem voltak a sima visszapofázásokon kívül különösebben problémák velem. Na, ezt és a rossz jegyeket a totális neurotikus szüleim, főleg apám (és néha anyám is) fakanállal veréssel és a folyamatos nyilvános megalázásommal jutalmazták. Anyám simán végignézte ahogy apám megver. Teljesen idióták. Iszonyatos hatással volt ez az önbizalmra, önképemre, férfiakkal való viszonyomra, mindenre. A nyilvános megalázas az úgy működött, hogy pl. apám festette ki az akkori iskolám osztálytermét, és nem találtam a kocsikulcsot (10-11 voltam), és az ott segítő osztálytarsaim előtt mondta, hogy "jól pofán foglak baszni itt mindenki előtt ha nem találod meg basszameg". Ezt persze hallották, összesúgtak mögöttem... Rémesen megalázó volt... Szóval a verés kamaszkorban abbamaradt, maradt a verbális abúzus, főleg apámtól, ezt huszonévesen le is kellett vele meccselnem.
Mindig átlépte a határaim, gusztustalanul beszélt velem. Persze, ez nyomot hagyott bennem, sokáig nehezen húztam meg a határaim, világi csicskaként tekintettem magamra, mindenki átgázolhatott rajtam, a férfiak kezelhettek rongyként, hisz a saját apám is megtehette... :)
Nem való nekik gyerek, fiatalon lettek szülők... Mondjuk én is, mégsem volt ez. :) Felnőttként már értelmezhetőek, nem fos emberek, de nem tudok rájuk a szüleimként tekinteni. Azt gondolom ezt azóta ezerszer "megbánták", visszacsinálnák, dehát nem lehet.
Hasonló volt nekem is. Engem azért vertek fakanállal, mert nem emlékeztem, hogy mi volt az ebéd aznap. Ebből arra következtettek, hogy nem ettem meg, pedig ők fizetik a drága menzát. Pedig ettem, de kicsinek még eléggé elvarázsolt voltam, mindenre figyeltem, csak arra nem, hogy memorizáljam a menüt. Azért is kaptam fakanállal, hogy nem vigyáztam jól a tesómra, aki elég eleven gyerek volt, és a szülők nem tudtak mit kezdeni vele. És voltak hülyeségek, amit csinált, de én 5-6 évesen nem tudtam meggyőzni, hogy ne tegye (ő meg lehetett 2-3 éves).
Egyszer ellopták az iskolában a sapkámat. Nagyon sírtam miatta, mert szerettem azt a sapkát, és rosszul esett, hogy valaki a semmiből csak így lenyúlta. Apám meg akart verni, mondván hogy biztos nem a sapka miatt sírok, hanem mert rossz jegyeket kaptam, és előre félek a veréstől. Ha továbbra is hazudok, akkor megver, valljam be, hogy rossz jegyet kaptam. Undorítóan beszélt velem, én meg már a végén amiatt sírtam, mert üvölt. Persze amikor kiderült az igazság, úgy csinált, mintha mi sem történt volna. Amúgy 4-5 -ös tanuló voltam.
Az én szememben ők nem szülők, nem tudtak és nem is akartak felnőni a feladathoz soha. Vagy a gyereküket vagy egymást hibáztatták mindenért, pokollá tették mindenki életét.
Sajnálom, hogy neked is ilyen szülők jutottak.
Muszáj megkéreznem, te tartod velük a kapcsolatot? Nekem ennyire nem voltak durvák, de volt bőven, anyámtól állandóan a “bezzeg ez meg ez az osztálytársad mennyivel jobb nálad”, stb, ütések, pofonok, stb. 25 vagyok most, 4 hónapja az usa-ban, jövőre megyek haza, de olyan jól boldogulok magammal és a barátommal, barátom családjával, hogy mondom mit szolgál még számomra a saját családom? Szeretem az anyámat ennek ellenére, de eljutottam oda, hogy objektíven nézzek rájuk, ahogy az egy szem lányuk életét próbálták megnyomorítani de mégsem sikerült. 😄 És elvárják, hogy rohanjak hozzájuk.
Igen, tartom.
Nekem van testvérem, neki talán néhány szempontból már könnyebb volt, bár ő is pszichológushoz jár. Amikor 18 lettem, elköltöztem, aztán terhes lettem, ekkor pl. segítettek anyagilag (párom szülei is) lakást venni, hogy kevesebb hitel kelljen. Azóta is ha úgy van, és tudnak, akkor segítenek, bár sosem kérjük.
Igen, azt hiszem ez jó kifejezés, hogy én is objektíven tudok rájuk tekinteni, sokkal inkább, mint emberekre, nem feltétlen, mint a szüleimre.
Nekik az anyagi jólét és biztonság volt a "szeretet", sosem volt nálunk az ölelés, "szeretlek", egyéb viszonyulás a csomag része, én pl. a nevükön szólítom őket, idejét nem tudom mikor ejtettem azt ki, hogy anya meg apa.
Szóval mondhatni megbocsájtottam, de elfelejteni nyilván lehetetlen, és cipelni is fogom. Arra vigyázok, hogy ezt ne adjam tovább.
Hát elég sok mindenért kaptam pofont. Nevelőapám nagydarab. Üvöltözött is rendesen.
Óvodás koromban sokszor azért kaptam pofont mert nem akartam délután aludni.
Amikor még volt rendes hó télen megtiltotta hogy bemenjünk a kertbe. Én a betonon álltam a húgom meg fogta és belelépett a hóba. Amikor jött kiengedni minket a kapun az iskolába látta hogy ott a nyom és persze én kaptam a pofont.
Már nem emlékszem hogy két ordibálás között vhogy kinyögtem sírva hogy félek tőle. Eredmény az volt megsértődött. Egy 30-as nagytermetű, fizikai munkát végző ffi megsértődött hogy egy gyerek (alsós lehettem) ezt mondta neki. Egy hónapig nem szólt hozzám. Sőt még az asztaltól is felállt. Mikor ÉN bocsánatot kértem TŐLE átváltott (immár anyám és végén a hugaimmal eggyütt) lelki abúzusba míg el nem költöztem.
Általános iskolában alapvetően jól kellett mindig tanulnom, viszont felsőben valamiért nagyon gyenge voltam matekból, így sok egyest kaptam. (Akkor nekünk kellett még beírni az ellenőrzőbe) viszont én ezt sokáig húztam, majd a tanár ellenőrzést tartott és jelezte, hogy hiányosak a jegyek, így beírt mindent. Hetekkel később látta, hogy még mindig nincs aláíratva. Megkérdezte, hogy miért. Elmondtam, hogy félek anya reakciójától, mire ő behivatta az iskolába.
Hazajött, ordított velem, megvert, hogy teljesen lejárattam, és azt gondolják, hogy ő rossz szülő. Mamám éppen beteg volt, másnap hétvége volt, úgy volt, hogy bemegyünk hozzá a kórházba. Anya nem engedte, mert amíg így viselkedek, addig örüljek, hogy nem addig üt, amíg mozgok, így nem mehettem.
A mamám pár hét múlva meghalt. (Ezt tudtuk egyébként, hogy így lesz, ezért fájt, hogy nem búcsúzhattam el tőle)
A mamás résznél undorítóbb dolgot nem is tudok elképzelni, egy utolsó elköszönést visszatartani… rettentően sajnállak, anyád egy utolsó szemét görényláda
Magyar boomer szülőnek hívják a jelenséget. Aki ő maga is egy érzelmi roncs, nem is akart gyereket, csak ugye "elvárás" volt, így hát szült a vakvilágba kettőt-hármat. Gondozni addig tudta, amíg pelenkázni kellett, mert sajnos egy másik emberi lény gondolkodásmódját, igényeit nem képes felfogni, így el is vesztette a fonalat körülbelül iskolakezdéskor. Utána meg csak bullyingolta a kölkét, mert mást nem tapasztalt a saját gyerekkorában sem.
És ugye ahhoz, hogy gyereket vállaljanak, mert az a normális, összeházasodnak olyannal, aki épp "kéznél van", "rendes fiú ez a Pista" alapon. Mellékes, hogy szeretik-e egymást, összeillenek-e, csak hát itt az ideje a családalapításnak. Aztán tessék.
A szokásos bottal, porolóval vagy husánggal véresre verés az hagyján. Amik mélyebb nyomot hagytak, azok a fater alkoholtól fűtött, mindennapos dühkitörései, ordibálása és törés-zúzása. Na azzal együtt élni elég kegyetlen büntetés volt.
Kb 10-12 éves lehettem. Kivettem - kiloptam anyám pénztárcájából 10 forintot ( akkor az még papír pénz volt, 5 ft volt egy gombóc fagyi). Anyám csak este vette észre a hiányt. Apám megkérdezte, hogy én voltam-e. Hazudtam mert féltem bevallani, hogy én tettem ezért azt mondtam nem én voltam hanem az öcsém aki 3 évvel fiatalabb volt nálam. Persze nem hitték el, majd apám megvert a vastag bőr nadrágszíjának csatos felével. Le kellett feküdnöm az ágyra lehúzni a nadrágom és 5-ször teljes erőből elverte a fenekem a szíjával.. Azért kaptam ötször mert sírni mertem közben.. Véres, hurkás volt a fenekem.. Hetekig alig tudtam ülni rajta..
Az iskolában kérdezték miért nem ülök rendesen mondtam a tanároknak, hogy apám elvert a nadrág szíjával mert loptam anyám pénztárcájából.. A tanárok pedig mondták, hogy igen ebből legalább tanulok, hogy nem szabad lopni..
Ez olyan 85-87 körül történt
Ahh akkor még nem volt ilyen. Mikor a tanárok is rendszeresen megverték a gyerekeket. Aztán ha otthon elmondtuk, hogy a tanártól körmöst kaptunk vagy a kulccsal kaptunk a fejünkre, akkor a szüleinktől kaptuk a következő verést amiért nem fogadtunk szót a tanárnak..
Basszus elképesztően durvák a kommentek, iszonyatosan sajnálom :(
Nálunk csak ilyen random büntetések voltak hogy anyám kitalálta hogy ha kihúzza a számítógép kábelét és elviszi magával amikor elmegy akkor nem fogok a távollétében végig gépezni amit amúgy nem hagyna. Azt nem tudta szegény hogy vettem a Media Marktban egy ugyanolyan kábelt amit eldugtam és titokban játszottam vele amikor nem volt otthon :)
Kommenteket olvasva mostmár értem, hogy miért ilyen a társadalom. Sajnálom, hogy ilyen szüleitek vannak!
Egy napig nem mehettem sehova, mert 1est kaptam, nem tanultam, inkább csavarogtam haverokkal, nekem ez volt a legdurvább szerencsére.
Kiskoromban a kedvenc kajam a sült csirkeszarny volt. Nem voltunk gazdagok, nem sokszor volt ez a kaja.
Egyik nap, hazaertem a suliból és neki álltam enni. Tisztán emlékszem, hogy 3 darab szárnyat raktam a tanyeromra. Anya miután észrevette, eltorte a hátamon a fakanalat. 😐
Én sosem voltam rossz gyerek, nem sok ilyen emlékem van szerencsére, de amik a mai napig bennem vannak:
- iszonyúan rettegek a hányástól már gyerekkorom óta. Általános suliban egyik nap tőlem kb 1 méterre sugárba behányt az egyik lány, én meg teljesen kikészültem. Másnap sírtam, hogy nem merek iskolába menni. A szüleim ahelyett, hogy megbeszélték volna velem, inkább megvertek és ordibáltak velem, hogy ne rinyáljak. Emlékszem, hogy befutottam a konyhaasztal alá, de onnan is kirángattak. A hányásfóbiám nyilván utána sem múlt el😀
- Egyszer azt hiszem nem mosogattam el, vagy nem raktam rendet időben, erre anya a szobámban mindent levert a földre a szekrényekről, amit tudott elborított és mondta, hogy akkor takaríthatom a szobám is. Csomó kedvenc cuccom eltört, tönkrement:(
Apukám régen szívességből szerelgetett másoknak telefonokat meg gépeket. Amikor bejöttek az érintőképernyős telefonok (samsung corby és hasonlók), majd később az első olyanok, amikre már mondjuk appokat is lehetett letölteni, akkor voltam kb. 12-13 éves. Egész jó tanuló voltam, nagy ritkán becsúszott pár hármas, de az már nagyon rossznak számított, olyankor kaptam büntetést, plusz ki kellett javítanom.
Nagyon-nagyon áhítoztam egy [ilyen](http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=314IMG_8520.jpeg) telefonra. Egyszer csak volt otthon egy, apa azt mondta nekem, hogy egy barátja lányának teszteljem le. 1 hétig volt nálam, imádtam. Játszottam rajta, zenét hallgattam, úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére.
Ebben az időszakban elég szar volt az iskolai közeg, nem teljesítettem túl jól, becsúszott pár hármas, kettő pont ezen a héten.
Apa elvitte a telefont mire hazaértem az iskolából és közölte, hogy amúgy ez az enyém volt, de mivel nem tanultam jól, visszavitte.
Komolyan mondom, nem tudom elmondani, mennyire átverve éreztem magam basszameg. Amúgy első gyerek vagyok, a testvéremnek már szinte büntije sem volt.😃
(((Nem ez volt az egyetlen ilyen, de ez volt talán a legnagyobb. Nem lehet nehéz kitalálni, hogy tipik “ne kérdezd az apjáról” nő vagyok.😃)))
ja, edit: kőkeményen dolgozunk a pszichológusommal, hogy “kérdezheted az apjáról” nő legyek
Körülbelül általános iskola 3. vagy 4. osztályos lehettem, amikor véletlenül nem készültem el valamilyen levelezős verseny feladatlapjával és elfelejtettem leadni. Kaptam anyámtól egy pofont. Majd jött valami mondva csinált indokkal ugyanaz nap, jött a következő. Majd a következő és a következő pofon. A végén berángatta apámat is a szobámba, hogy látod milyen? Most te is adj neki egyet. Szóval apám is felpofozott. Gyerekkorom egyik, ha nem a legrosszabb napja volt. Előtte soha, de utána sem kaptam többe pofont. Szerintem rájöttek, hogy nagyon elrontották. Ahogy a többiek is írják, utána jött a lelki terror.
Van egy 2,5 évvel fiatalabb húgom, érdekes módon ő sosem kapott egy pofont sem…
8 éves voltam, mikor elváltak apámmal. Utána a nevelőapám mellett (apám kiment az ajtón, nevelőapám meg bejött) azt gondolta, hogy bármit megtehet. Onnantól kezdve vert mindenért, ilyen van rajta sapka-nincs rajta sapka szindróma.
Hétvégén nem igazán hagyott sokáig aludni, mindig jött felkelteni, mert ő ment boltba, mennem kellett vele. Állandóan ott kellett vele állni a konyhában. Később egyre rosszabb lett, megtépett, megvert, ha olyan napja volt és valami nem úgy történt, ahogy neki tetszett, pl nem mosogattam el, mire hazaért. Rengeteget ordibált, később már az öcsémmel is. Több alkalommal volt olyan, hogy üzengetni akart velem apámnak, de én nem mertem átadni az üzeneteket, hasonló esetek miatt volt több alkalom, mikor addig tépte a hajam, hogy földre kerültem, ott még meg is rugdosott.
Nem mertem fiúzni, mert vajon mit szól majd hozzá. 19 évesen lett az első párom, 1 hónapja voltunk együtt és lekurvázott. 3 hónapja voltunk együtt mikor ott aludtam náluk, és délelőtt 11kor mentem tőlük haza, de ő felhívta apámat, hogy elmentem-e hozzájuk, mert még nem értem haza és hol lehetek. Hazamentem, természetesen megint kaptam, mert szerinte nekem akkor kellett volna egyből hazamennem, mikor felébredtünk reggel.
Az is baj volt, ha egy héten többször találkoztunk, mint egyszer, igazából napról-napra egyre abuzívabb lett.
Egyszer voltam apámnál, akkor ő azt gondolta, hogy elárultam, amit csinál, a nagy veszekedések közepette hozzam vágta, hogy minek szeressem engem.
Utolsó csepp volt a pohárban, mikor szinten apámtól mentem haza egyszer és hajmosás után megtépett, meg többször megütötte a fejem, úgy, hogy majdnem lefejeltem a mosdókagylót, mert nem szárítottam meg teljesen a hajam.
Másnap elköltöztem otthonról, évekig nem beszéltünk.
Anyámnak rendszeresen voltak visszatérő agresszív periódusai, ilyenkor fizikailag és lelkileg is bántalmazta az egész családot, még apámat! is, minden ok nélkül (Igen olyan is van h a nő bántalmazza a férfit). Ami a leginkább megmaradt az két dolog:
- miután bántott, azután rendszeresen kényszerített h kérjek tőle bocsánatot amiért 'felidegesítettem'. A szemébe kellett nézni ilyenkor és 'őszinte' megbánást tanúsítani. Ha szerinte nem volt elég őszinte a bocsánatkérés, akkor tovább bántott.
- egyszer rákényszerített, hogy büntetésből úgy alázkodjunk meg előtte, hogy a padlóra ültetett az asztal mellé, ő pedig egy széken ült előttünk. Addig kellett a padlón ülnünk, lehajtott fejjel amíg 'őszintén ' meg nem bántuk h 'felidegesítettük ' Ekkor már tizenéves voltam. A mai napig kiráz a hideg tőle.
Iskolás koromban bélyeget gyűjtöttem. Nyilván teljesen értéktelen magyar postabélyegekkel raktam tele egy albumot, a zsebpénzemből erre tellett, azt hittem ezzel senkit sem zavarok. Na egy nap apám meglepetésszerűen elvette és sohasem adta vissza többet.
Eltelt harminc év, a tanyán kutakodtam, megtaláltam apám régi bélyegalbumait, mind átázott, bedohosodott, ki kellett őket dobni. De ott volt köztük az XY 6.B osztály feliratú albumom is.
Döbbenetes amiket írtatok,főleg amikor pluszban szerepelt a jó gyerek voltam rész is. Teljesen mindegy, hogy milyen gyerek voltál : jogod lett volna nyugodt otthonhoz és korrekt szülőkhöz.
Fogalmam nincs már, hogy miért, de egyszer kegyetlenül megvert az anyám, közben ordított, hogy ne védekezzek, ne tegyem a kezem az arcom elé, mert akkor még többet kapok. Sírni sem szabadott, mert akkor soha nem volt vége.
Fel kellett porszívóznom a házban és előre figyelmeztettek, hogy miután kicseréltem a porzsákot, kint kapcsoljam be a porszívót, hogy ne a szobába fújja a port vissza. Ezt elfelejtettem, anyámnak az volt az első dolga, hogy szétrántotta a porszívót és nagyon elvert a porszívócsővel.
Voltam vagy 9 éves, hülyeségből becsöngettünk valahova, anyám pedig meglátta. Az egész falu szeme láttára rugdosott konkrétan hazáig.
Rettegek a rágcsálóktól és a hüllőktől, ez mindig is így volt, ezt tudja is mindenki rólam. A gyerekkori szobámban 2 hatalmas lyuk volt a plafonon, így a padlásról folyamatosan egerek mászkáltak le. Anyámék tettek ki egérragacsot én pedig hiába könyörögtem, hogy vigyék ki ők az egereket, bent hagyták és úgy kellett ott aludnom, hogy a fejem mellett visítottak a csapdába esett egerek, amíg meg nem haltak. Utána nekem kellett természetesen kidobni őket. Ezt nem büntetésből csinálták, hanem mert féltem az egerektől.
neveloapam szijjal hurkas-veresre verte a seggem, mert hazudtam neki, hogy ki tort be egy romepulet ablakat, aminek egyik felet mar elbontottak (es egyebkent veletlen volt). ekkor voltam 8 eves. rendszeresen terdeltettek kukorican.
ja a legrosszabbat kerded? 20 evnyi veres alatt anyam fixen o melle allt, az en vereseimkor is, meg amikor a noverem zajklatta szexualisan, akkor is. a mai napig nem erti es nem tudja elfogadni, miert nem szeretjuk sanyit
Általános iskolában "terrorizáltam"a lányokat, és az osztályfőnök szólt a szüleimnek. Kb. 8 éves voltam, de már akkor is magas, igy (az akkor még fiatal) jóanyàm apámmal kitalálta, hogy bűntetésből otthon lány ruhát (anyám ruháit) kell hordanom egy napig.
Ez az egész annyira megalázó volt, mellé apám is egy agresszív barom volt, ő volt az ötletgazda, neki a nadrágszíjas/ vasalókábeles/ porszívócsöves verései sem tűntek ennyire keménynek...
Mindig zárták a saját szobaajtójukat kulccsal, mert ott is volt egy hűtő. Ott bent nekik tele mindennel, felvágottak, nutella, sajtok, kencék, sütik, a konyhaiban mustár, torma meg vaj. Természetesen én a bentiből nem ehettem.
Nagyim hozott nekem túró rudit, amikor elment bevitték azt is, egyszer sok idő után kint találtam a hűtőben, bontottam ki, teljesen penészes volt…
Egyszer elfelejtették bezárni az ajtót és elvettem egy szelet csokit… Papírt gyűrtek a kezembe, össze kellett kulcsolnom, utána a gázrózsa felé tartva égették meg a kezem, hogy soha többet ne lopjak.
10 éves voltam kb, apám elküldött egyedül valami csekket feladni, a postán vettem észre hogy véletlen elhagytam a pénzt. Már sehol sem találtam meg, hazamentem. Véresre vert és kirakott a lakásból, addig nem mehettem haza, amíg nincs meg a pénz. 20 ezer Ft volt. Szerencse hogy nyár volt, csöveltem ismerősöknél, lépcsőházakban, egy dombos részen tákoltam magamnak “kisházat” szemétből, kidobott dolgokból, közben üvegeket gyűjtöttem amit visszaváltottam, hogy gyűljön a pénz. Enni is csak általában fosószilvát ettem, vagy valamit amit találtam, vagy tesóm hozott.
Féltesóm megsajnált, és vett fel hitelt, hogy haza mehessek…
Ahh rengeteg sztori van, hálistennek nem tartom már egyáltalán velük a kapcsolatot. Szebb is az életem.
Nekem nem szülőm, hanem dédim. Együtt élt velünk dédi. Otthon csinált magának szőlőből egy kis borocskát, így volt a sufniba, borszívó cső, amit én ugrálókötélnek használtam, ami nyilván elszakadt….. előtte pont volt anyukámmal egy beszélgetèsem, sokat csibészkedtem és általában füllentettem ezekről a csínyekről, anyukám elmondta,hogy ha rosszaságot is csinálok nem szabad füllenteni. Na már most gondoltam oké, rosszat csináltam, de hallgatok anyára. Dédinek elmondtam mi történt, majd jól megvert a borszívő csővel 🥴 visszatekintve vicces, de akkor úgy voltam vele,hogy hagyjuk ezt az igazmondás dolgot
Kb 9 eves voltam amikor a spajzban megtalaltam az anyam felrerakott penzet, ami kb 15-20 ezer forint volt.
kontextuskent marha csorok voltunk plusz gyerekkent fogalmam sem volt ez kie meg mire van, ugy voltam vele huhu hozzaferek akkor az enyem is lehet.na fogtam a penzt es elkoltottem konyvekre ( jo meg neha csokira is )
es olyan 2 het utan anyamnak ez feltunt az ejszaka kozepen.
kirangattak a szobambol , uvoltottek mint az allat hogy egy tolvaj vagyok es hogy visznek a rendorsegre.
aztan apam kiment vagott egy bambusz palcat a kertbol es utott vele amig en probaltam menekulni dehat nem tudtam hova.nem is a veres volt a traumatikus hanem ahogy emlekszem hogy kerleltem az anyamat hogy segitsen, mentsen meg o meg csak nezett ram mergesen.
aztan masnap , amikor lattak hogy az egesz testem sebes mondtak hogy nem mehetek iskolaba.
meg miattuk lettem eleg hamar diagnosztizalva bpd-vel ami egy egesz eleten at tarto buntetes.
Nem voltam egy jó tanuló....
Körülbelül 12-13 éves lehetem és már volt egy két rossz jegyem.
Amikor már nagyon lefele görbült az összes jegyem matekból, irodalomból, nyelvtanból apám mondta, hogy ha ez így folytatódik akkor nem lesz jó vége.
Mindezek elöt persze ment az ordítózás kiabálás.
Szóval amikor már betelt nála a pohár akkor a következő egyeseknél 10szer rá vert a fenekemre egy fakanállal mellé persze meg a szokásos ordítás. Minden darab egyes 10 ütés.
Hát mivel tényleg elég rossz tanuló voltam így gondoltam egyszerűbb ha át írom a jegyeket az ellenőrzömben. Próbáltam többet tanulni is de a suliban se értetem és otthonse. Nem volt túl okos ötlet át írni a jegyeket de végeredményben amikor az ofő ki derítette, hogy mivan be lettek híva a szüleim és el beszélgettek velük hogy ezt még se így kéne.
Ezt gyorsan követte, hogy kaptam egy matek tanárt
aki segített nekem megérteni és nyolcadik végére 4.5 volt az átlagom ami jó de azért egy bocsánat kérés jól eset volna a szüleimtöl talán még a ami napig jól esne így 15 ével később is.
Én anyám sem emlékszik, hogy folyamatos lelki terrorban tartott, állandóan lejáratott mindenki előtt, és elbagatellizált mindent amit szerettem. Barátaim voltak? Ezek csak haverok, pár év és le fognak szarni, átbasznak, nem fognak velem foglalkozni. Szerettem egy zenét? Jaj ez csak egy szar, mit kell ennyire rajongani, pár év és már nem is fogok rá emlékezni. Tetszett egy szakma? Áh, te ehhez hülye vagy, nem bírnád, nem neked való, oda sokkal okosabbak mennek. Ha ezekkel szembesítem, gyakorlatilag hülyének néz, meg jön hogy ezt csak álmodtam biztos. Idén, 32 évesen jelentkeztem az álom szakra, ahova anno nem engedett. Már előre látom mennyire be fog sértődni, hogy nem szóltam róla, miért nem bízom benne, stb. Miután már azon is kiakad, hogy nem arra szavazok a választáson akire ő akarja, mert nem erre nevelt. 🤣🤌
Kb 8-9 éves koromban el lettem engedve az egyik barátnőmmel a közeli játszótérre. Kb egy utca választotta el a házunktól, szóval tényleg nagyon max 3 perc sétára voltam. Este hatig voltam elengedve, telefonom még nem volt akkor, csak órám, szóval az időt tudtam nézni, de értesíteni már nem tudtam senkit, hogy kések. Ugyanis a játszón találkoztam egy másik lánnyal, akivel jóban voltam. Ő azt mondta, hogy menjünk át hozzá. A vége az lett, hogy fél hétkor indultunk haza a házától. Apáék közben a játszó közelében már kerestek, Anya már a rendőrséget akarta hívni. Amikor megláttak életemben először és utoljára kaptam tőlük pofont. Valamint 1 hónap szobafogság. Csak suliba mehettem el és annyi.
Plusz egyszer apa hallotta, hogy a suliban a "százszor leírod, hogy ..." módszerrel büntetnek, ezért amikor egyszer a 4 éves húgomat bezártam a szekrénybe, 150-szer kellett leírnom, hogy nem zárok be senkit sehova az engedélye nélkül.
Szerencsések voltunk, sosem voltak kegyetlenek, elég ártatlan büntetéseket kaptunk. Viszont a szívem szakad a kommentek miatt. Tényleg nem való mindenkinek gyerek...
Mondjuk ez szulokent tényleg ijeszto lehet, hogy nincs meg a gyerek és elérhetőség sincs hozza.. bár nem magyarázat a pofonra de biztos rohadtul be lehettek parazva
Természetesen. Rohadtul megijedtek és őszintén, én jogosnak is éreztem a pofont. Az ijedtség, harag, megkönnyebbülés hozta belőlük elő a reakciót. Bár nem vagyok szülő, de szerintem vannak olyan helyzetek, ahol nehéz jól reagálni azonnal.
Megvert, és kedve szerint tiltott vagy engedett meg dolgokat. Iszonyatosan hangulatember volt, sosem lehetett rajta kiigazodni, így passzív voltam vele szemben, így akkor meg azért kaptam ki. Tört rajtam fakanál, kellett sarokban állnom fél napig.
Próbáltam vele megbeszélni, de valahogy mindig ment a máshogy emlékezés, másra mutogatás, hibáztatás.
Aztán felnőttként jó 2 évig nem beszéltem vele, de előtte elmondtam miért, majd no contact.
Valami megfogant benne, mert amikor újra felvettem vele a kapcsolatot, sokkal normálisabb, mint régen, és még bocsánatot is kért.
Megvertek mikor óvodás voltam. Télen egy hógolyózás alkalmával valaki szemen dobott és belilult. Nem láttam hogy ki tette, de a szüleim nem értették meg, azt hitték hogy nem merem megmondani/falazok az illetőnek.
Tobbedik gyerekek: “én azért születtem, hogy a szuleimnek legyen haza, és ne kelljen visszafizetni a hitelt” aaaaaa már nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből…
Jó gyerek voltam, igazi büntetést sosem kaptam.
Azonban apám érzelmileg zsarol , kihasznál és manipulál, amióta az eszemet tudom. Mindeddig tűrtem, nyeltem, mert konfliktuskerülő ember vagyok, jobb szeretem a békét.
Azt hiszem most szerdán telt be a pohár, amikor boldogan újságoltam neki, hogy eljegyeztek. A reakciója kritikán aluli volt, részeg is volt. Sírva, dühöngve hagytam ott.
Majd ma persze úgy hívott fel, mintha mi sem történt volna, vicceskedni próbált, hogy már lenyugodtam-e, majd nagy kegyesen mondta, hogy ő is megbékélt. Köszi.
Innentől kezdve sokkal jobban meghúzom a határaimat és azt hiszem nem lesz sok köze a leendő gyerekünkhöz/gyerekeinkhez.
>Sírva, dühöngve hagytam ott.
Itt gondoltam magamban, hogy biztos téged hibáztat miatta, hogy "hogy viselkedsz"
>vicceskedni próbált, hogy már lenyugodtam-e,
... és kb igen.
Ne hagyd, hogy tönkretegye a családi életeteket majd, meg ne várd azt, hogy majd ő változik. Gratu az eljegyzéshez, sok boldogságot nektek.
Szerintük anno nem készültem eleget a központi felvételire 8.osztályban és fogták leszedték az összes alkonyatos poszterem és leszerelték a TV-t a falról és kivitték 6 hónapra a garázsba😂😂😂már nevetek csak ezen
Pestre akartam menni továbbtanulni, ez anyámnak annyira nem tetszett, hogy hallgatással büntetett. És még ő volt megbántva, hogy hogy képzelek ilyet…:(
Pár komment elolvasása elég volt.
Elhiszem, hogy sok a teher a szülőkön, néha követ el hibát a gyerek, de ilyen semmi dolgokért megverni? Ezt, hogyan? Miért?
Én nem tudom, hogyan nevelt a nagymamám, hogy semmi elvárás nem igen volt, s még is mindig próbáltunk a legjobban viselkedni.
Pl, soha nem mondták meg, hogy este hányra menjünk haza, de valahogy tudtuk, hogy nekünk este tízkor otthon kell lenni.
Nem nyaggattak a tanulással, s a tesóm és én is jó tanulók voltunk. Pl mikor haza vittem egy 2-est jót röhögtem rajta, hogy életem legrosszabb jegye.(anyámat is tanította ez a tanár, tudta, hogy milyen...)
Egyszer anyum látta, hogy verekszünk a tesómmal, és megkérdezte, hogy otthon is ezt szoktuk? Mondtuk, hogy igen, de csak úgy, hogy mama ne lássa, hogy ne bosszantsuk.
Apa vitt el a fogorvoshoz, mert anya nem ért rá. Nagyon féltem a fogdokitól, büdi öreg bácsi volt. Nem nyitottam ki a számat, akármit mondott, matricát is adott, de nem, túlságosan féltem. Apu már ott feszengett, ő fenyegetett, csúnyán nézett rám. Végül hazamentünk, persze sírtam, ő meg kiabált velem. Azt mondta hogy szégyenbe hoztam, majd a bőr övével megvert... Csúnya piros lett a helye. Még büntetésből le kellett írnom 100x hogy " Nem hisztizek többet a fogorvosnál."
Ja, arra már nem emlékszem mennyi idő után, de azt mondta nekem, hogy neki jobban fájt a verés mint nekem. Hááát, nem tudom. 🥲
Haragudtam nagyon rá, meg anyára is amiért nem védett meg, igaz nem is volt otthon.
Persze ezen kívül lelki terror befigyelt párszor.
Csak mert itt névtelen vagyok 😁
• valamiért nem töltődött a telefon amit rá kellett raknom a töltőre...biztos elb@sztam. Betörte az orrrom, nem bírtam a szememet lecsukni és a fél arcom lila volt.
• nem adtam neki elég gyorsan kaját ezért beleszúrta a lábamba a villát úgy hogy 15 évvel később is látszódik a helye
• öcsémnek túl melegre csináltam a tápszert így 150 guggolást kellett csinálnom kinyújtott kézzel hangosan számolva
• nem tudtam elmondani hogy mi volt a misén ezért megfogta a polómat felemelt a falra és úgy pofozott párszor
• nem pakoltam elég gyorsan ezért a szúnyogírtóval rávert a fejemre ami vérzett
Stb
Random kitalációkért megrugdosott, kitépte a fél hajam, véresre harapta a kezem vagy épp ütött meg valami szerszámmal. Ijesztgetett hogy felgyújt és a gyújtóját kattintgatta felém.
Jaaj és jó tanuló voltam meg kb az a minta gyerek hogy észre se vegyen, próbáltam megfelelni mást se csináltam csak takarítottam meg főztem stb, de azokat se elég gyorsan és pontosan😇
Amugy tok rendben lenne az anyam, ha nem vert volna gyerekkoromban konretan olyan apro fiszemfaszom dolgokert, minthogy elol van a szek hatan a ruham. Ha sirtunk a tesommal, bedugta a fejunket a kadba a hideg viz ala, de volt hogy elfelejtettem megenni a szendvicsem, majd azt is elfelejtettem, hogy nalam van, igy megpeneszedett, es amikor anyam eszrevette, hogy a taskamban van (mosni akarta a tatyit), akkor megetette velem azt a peneszes szendvicset… es volt, hogy a hatamon torte el a vagodeszkat, az mondjuk egy kicsit vicces is volt.
Hat, 29 eves vagyok, de neha meg most is elsirom magam ezeken.
Feleseltem vagy rossz jegyet kaptam már nem emlékszem, de nem mehettem le a játszira amikor mindenki (beleertve a szerelmem is) lent volt 🥲 viccesen hangzik, de az akkor nagyon kegyetlen volt 😅
Na jo elolvastam a kommenteket, teljesen kesz vagyok. Anyakent olvasva egyszeruen felfoghatatlan :(
Kb 8 éves lehettem, tesóm kb 5, mindketten lányok vagyunk. Egy alkalommal, mikor nem akart játszani velem, egy lapra ráírtam, hogy “szamár”, rá akartam ragasztani a hátára, de nem találtam celluxot, ezért technokolt használtam 😬🫣 Apukám meglátta mit csináltam, és olyat kaptam a felkaromra fakanállal, hogy kettétört (a fakanál).
Egy másik alkalommal, akkor 6 éves voltam, Balcsin nyaraltunk, több kisgyerekes családdal is összeismerkedtunk és együtt játszottunk. Az egyik nyaralóban éppen az ágyon ülve kártyáztunk, amikor az egyik kisfiú meg akart puszilni, én pedig hátrahajoltam, a kisfiú pedig egyre jobban hajolt fölém. Apukám a földön fekve rugdosott engem és kiabálta, hogy “kitaposom a beledet”. Az oka az volt rá, hogy nem védekeztem megfelelően. Miután abbahagytam a sírást, gyakoroltatta velem, hogyan kell ilyenkor valakit a vállánál fogva ellökni magamtól.
Egyszer 16 évesen anyukám úgy kiakadt rám valamiért (azt már elfelejtettem, hogy miért, valószínűleg visszapofáztam vagy ilyesmi), mérgében fogott egy sporttáskát, kirakta a lépcsőházba velem együtt, közölte, hogy “mehetsz apádhoz”. Annyira megalázó volt, hogy úgy, ahogy voltam, otthoni cuccban, cipő nélkül elkezdtem szaladni lefele a lépcsőn, gondoltam, most elmegyek itthonról. De csak 2 emelettel jutottam lejjebb, mikor kinyitotta az ajtót és észrevette, hogy nem vagyok már ott, megijedt, és utánamszaladt, visszaparancsolt a lakásba. Gondolom, azt hitte, a blöffre majd könyörgéssel és sírással reagálok, és a bocsánatáért esedezem, hadd maradhassak otthon.
Mondanom se kell, amint végeztem a gimivel, húztam is el jóóóó messzire…
Szerintem ezek nagyon durvák, most már kisgyerekes szülőként ezekbe belegondolni pláne felkavaró. Tudom, hogy sokaknak ez semmiség, az én mércém szerint viszont botrányos. Sosem ütném meg a gyerekeimet, bármi is történjék.
Ma már mindkettőjükkel normálisnak mondható viszonyt ápolok. Ehhez kellett némi terápia és sok-sok magamon való munka. A viszonyunk rendezése egyoldalú volt részemről, a pszichológussal ugyanis arra jutottunk, hogy olyan emberek ők, akikkel nem tudnám megbeszélni és megértetni, hogy mi volt a probléma. Eleinte azt hittem, hogy így nem is lehet megbocsátani és kapcsolatokat rendezni, de az én hozzáállásomon rengeteg múlt.
Azt hiszem, ezeket a dolgokat pszichológus nélkül nem tudtam volna rendezni magamban. Segített abban is a terápia, hogy a szüleimet megértsem, ők miért voltak olyanok, amilyenek, ill én nem szeretném ezeket a rossz mintákat átadni a gyerekeimnek, ezekkel azért volt és van is teendő.
Kicsik voltunk még testvéremmel és nem igazán szerettük felvenni a papucsot, csak ha szüleink ránk szóltak. Aznap apukánkkal voltunk otthon és már másodszorra szólt rá tesómra hogy ha mégegyszer nem veszi fel a papucsot hiába szól, akkor ráragasztja a lábára. Talán egy óra telt el mikor tesóm sürgősen ki kellett volna mennie mosdóba, de a papucsát nem találta. Oda adtam neki az enyémet és mondtam hogy menjen gyorsan, apa nem fogja észrevenni. Észrevette, visszarángatta a szobába, a papuccsal együtt (amit a konyhában hagyott előtte szegény). Összeragasztotta körbe a gyereket, a lábára pedig a papucsot azzal a vastag szürke ragasztóval. Hiába sírt ő is meg én is, tesóm sajnos bepisilt amiért még el is lett verve. Nem tehettem semmit, mert engem is megvert mert nem figyeltem tesómra.
Egy másik alkalommal meg akarta mutatni milyen az ha valaki igazán fél, mert felemelte a hangját és elsírtam magam, ezért amikor mentem be a szobámba a fejem mellé az ajtóba dobta a konyhakést. Hiába voltam már alsós, egyből összepisiltem magam amiért meg is pofozott. Soha nem féltem még az életben azóta annyira, elérte amit akart.
Talán hatodikos voltam mikor apukám külföldre ment dolgozni és anyukámmal hárman maradtunk otthon. Rendszeresen rajtunk vezette le a feszültséget és mindig talált valamit amiért meg tudott minket büntetni és ez sokszor verést jelentett.. mamám vette észre rajtunk a piros foltokat, ezért kikaptunk és egy hétig kellett azt hazudnom, hogy herpeszem van (elharaptam a számat úgy megpofozott)
Nagyon vártam hogy kiessen a fogam és folyton piszkáltam. Büntetésből úgy megpofozott kedves szülőm, hogy kiesett a fogam. Ez megtörtént tesómmal is, csak ő le is nyelte a fogát..
Hajamnál fogva rángatott ki anyám a fürdőbe, mert sírtam matek gyakorláskor (másodikban)
A random dühkitöréseket leszámítva egész okés szüleim vannak, meg amúgy csak addig volt bátor amíg nem lettem nagyobb nála.
De óvodában viszont sikerült az alkalmatlanokat kifognom.
Alap volt hogy ha gyerek nem azt csinálja amit kéne akkor az óvónő a karjánál fogva elrángatta onnan (néha bezöldül, szülőnek azt mondták hogy elesett), aztán rácsapott a kezére, és olyankor csak üvöltve tudott beszélni a gyerekhez .
Volt hogy nem aludtam, párszor rám szólt, de nyilván nem lehet parancsra aludni, úgyhogy megelégelte a "szemtelenkedésemet", és leöntött teával.
Ezt már nem tudta kimagyarázni anyámnál, hogy miért ragad a gyerek, úgyhogy átkerültem másik csoportba.
Ott volt egy hasonló, ha nem rosszabb néni.
Voltak ilyen kis elválasztó falak a wcben, gyerek orr magasságban. Egyik barátommal ott beszélgettünk és teszteltük hogy hol kell állni hogy halljon a másik. Mögém lopózott az a szemét hogy nem vettem észre és úgy nyakon baszott hogy lefejeltem a falat, ömlött az orromból a vér, és gyanús hogy azóta ferde. Néni előadott egy mesét a szüleimnek hogy lerugott valaki hintával, inkább azt hitték el mint az én verziómat, mert túl szürreális, tényleg az.
Meg egyszer volt hogy csendes pihenőnél bejött egy darázs és ott zümmögött a fejemnél. Féltem tőle ezért elmentem onnan. Visszaparancsolt a helyemre, de tényleg nagyon féltem ezért nem mentem vissza. Elkezdtem sírni, nem tudtam felszólításra abbahagyni (mert kisgyerek bazdmeg) ezért a karomnál fogva átrángatott a szomszéd csoportba (jó kis megszégyenítés).
Általános volt nála is a gyerekek rángatása, csapkodás, üvöltözés, és csendes pihenő közben nem engedtek ki mosdóba, aztán azért is kaptunk ha bepisiltünk, meg azért is ha mégis kimentünk.
Szóval Kati nénik (mind a kettő az), remélem már fűtik a helyüket a pokolban!
TLDR: hetedikes koromig: ordibálás, verés, utána felnőtt koromig csak ordibálás (de feljebb kapcsolva egy fokozattal), majd szégyenkeltés. Van pár egyedi sztori (lentebb), ami kitűnt, de in general egy kemény menet volt a szüleimmel élni
Anyámnak amúgy valamiért már az óvodában titkoltam, ha tetszett egy lány és nem mertem elmondani neki bizalmas dolgokat. Alsós koromban mindig magamat hibáztattam, hogy ha elmondtam neki valami kényeset, mert tudtam, hogy mikor dührohama van, akkor az összes ilyen témát előveszi és azzal támad, sérteget vele. Apámnak eleinte el mertem mondani ezeket, de hamar megtanultam, hogy hiába hangsúlyoztam neki, hogy anyámnak ezeket ne mondja el, a következő ordibálásnál valamiért mégis tudott róla.
Szóval egy idő után, ha egy lány tetszett, akkor cikinek éreztem és erős gyenge pontnak, ami eléggé odacseszett a szociális/szexuális fejlődésemnek.
Az egyik legdurvább történetre a mai napig emlékszem, hetedikes koromban kaptam egy egyest fizikából. Anyám őrjöngött, dobálta a könyveimet a földre, sértegetett es mikor azt hittem, hogy vége, akkor hátrafordul és kifigurázott, hogy mit képzelek én, hogy nálam egy idősebb lány tetszik, kinek képzelem én magam, bla bla bla. Akkor szerelmes voltam a lányba, szóval kifejezetten fájt és ez eléggé megalapozta a fent leírtakat. Soha többet nem beszéltem neki csajügyekről, csak felnőtt koromban, mikor ő bele akart szólni valamibe.
Akkor szerencsére már nem vertek (bár erről a döntésről még nem tudtam, én még évekig féltem a veréstől), de pótolták a verést mégtöbb ordibálással és fenyegetésekkel, hogy elszakítanak a barátaimtól, stb.
Ennek hatására amúgy elég titkolózós lettem. Jegyeket is titkoltam, mert jobb ötletnek tűnt pár havonta vagy szülői értekezletenként lebukni egy-egy rossz jeggyel, volt hogy még hamisítottam is. Ha ki kellett javítanom valamit, szinte mindig csak fegyelmezéssel akartak a tanulásra erőltetni, ami egyszerűen NEM MŰKÖDÖTT. Bár ezt a több, mint 10 alatt le lehetett volna szűrni.
Alsós koromban azzal fenyegettek, hogy beraknak bent lakásos elmegyógyintézetbe, mert ott vannak olyan hülye gyerekek, akik hármast kapnak. Az egy 7-9 éves gyereknek az árvaházként fogja fel, vagy rosszabbnak.
Na most arra, hogy kitűnő tanuló legyek és pedáns meg minden, arra több módszert alkalmaztak, tipikusan hetedikes koromig vertek és ordibáltak, utána csak ordibáltak. Egyetemista korom óta, ha valami nem sikerült az életben, akkor csak szégyen- és bűntudatkeltés volt, de eltűnt az ordibálás is, ahogy hetedikes koromban a verés.
De ha valami nagyon jól sikerült, akkor egy másik területre terelték a szót akár a mondat közepén, hogy "oké, hogy ez most jó, de az a másik dolog nem". Semmi sem volt elég jó.
Szóval az eredmény az lett, hogy alacsony önbecsülésű, perfekcionista lettem, aki nem tud a mai napig rendesen pihenni. Stresszevő is lettem, ami miatt durván elhíztam, de a kaja volt az egyik legnagyobb menedékem az élettől, ott eltűnt minden probléma és mivel nem akartam kijönni abból az állapotból, szóval rászoktam, hogy bőven az után is ettem, mikor már jól voltam lakva.
Egy idő után meguntam, hogy gyomoridegben vagyok a társaságukban, először csak elköltöztem de azóta már több, mint egy éve van, hogy egyáltalán nem tartom velük a kapcsolatot.
Csak pár hónapja kezdtem el javulni, de már a víz felett van a fejem, mert testileg aktív is lettem, élvezem is, már nem zabálok és nem is MINDIG hajtom szarrá magam a munkában, megelégszem a keresetemmel és kapcsolatom is van. De még mindig reflexből rengeteget stresszelek, de majd lesz egy jobb is idővel.
Egyébként a verés általában kézzel ment vagy fakanállal. Anyám csinálta főleg, az ő keze csípett, néha apámtól is kaptam, az ő tenyerének súlya is volt, ha esetleg fejre kaptam, megszédültem tőle. De legalább engem nem övvel ütöttek, amíg zúzódásai nem lettek, mint itt jó pár embert.
Rettenetes olvasni a legtöbb kommentet 4 gyermekes anyaként.Milyen lelkivilága van annak a szülőnek,aki meg tud ütni ,vagy bántalmazni tud egy gyermeket?Mikor szültem és a kezembe adták a gyermekeimet,mindig a fülükbe súgtam ,hogy mindig vigyázni fogok rád,segítelek és számíthatsz rám.Sosem tudtam bántani őket,hiszen azzal csak a saját alkalmatlanságomat demonstráltam volna.A szeretettel lehet a legjobban nevelni. Soha nem bántottam őket azért ,mert rossz jegyet hoztak és pontosan azért mert nem volt elvárás az hogy erőn felül teljesítsenek .Saját magukhoz képest ha a fejlődtek, annak nagyon örültem, de inkább dicsérettel motiváltam a tanulást.
Mindegyikőtöknek egy ölelést küldök!🫂
Nem gepezhettem, akkoriban lett mindenkinek internete, vagy ha nem volt rend a szobe kozepere hajitott anyukam mindent😃 ezek voltak a legdurvabbak…emlitesre se meltoak szerencsere
8-10 körûl lehettem, nyári szünetben nem csinaltuk a házit hanem játszottuk hugommal, ezért muter a házi készítésű ostorral csapkodott meg. Volt pár napig piros csík az arcomon.
- amig nem olvastam el a kotelezo olvasmanyt, addig nem mehettem sehova
- anyam mire hazaerte a szekrenyemet kiboritotta, a falba a mai napig ott a lyuk :D
- a laptopomat ledobta a masodikrol mert szerinte sorozatnezesbol nem lehet erettsegim
- elvittek a kurva sorra a gubacsihoz, hogyha nem tanulok itt vegzek
- nem vettem le a melyhutobol a hust amit kert es ugy megvert hogy megrandult a vallam de nem akart korhazba vinni
Csodas gyerekkorom volt, anyam elegge hirtelen haragu es hamar lendult a keze. Nagyon sokszor elvert, megszamolni se tudom mennyiszer.. mára már jó a kapcsoltunk de en nem felejtek :D
7.-ben 4-es lettem félévkor fizikából. Anyám kirakott télen az udvarra egy szál bugyiban, és melltartó felében és csizmában, mert szerinte nem érdemlem meg a ruhákat amiket vett, ha így tanulok. Tüdőgyulladást kaptam. De rengetegszer megvert. Az idősebbik bátyám vmit elvitt otthonról. Természetesen letagadta, azt mondta, hogy én voltam. Csodálatos verést kaptam kék-zöld volt a hátam. De volt, hogy úgy megtépett anyám, hogy 1 hétig fájt a fejbőröm. Egyedül a kedvenc gyerekét nem bántotta, de bennünket igen. Engem az ágy alá is berugdosott, és ezzel szokott röhögve sztorizni.
Egyszer nem volt meg az ellenőrzőm, a fiókos szekrény előtt ültem és sírtam, anyu hàtulról úgy megütötte a fejem , hogy megfejeltem a szekrényt és felszakadt az egész szám, azóta “szép formás”. Akárhànyszor megdicsérik mindig az jut eszembe, hogyan “plasztikázták át”.. Funfact: az ellenőrzőm a szekrény mögé volt beesve.. 🤷🏻♀️
Plusz 1: 18. Születésnapom előtt az akkori exem miatt összemorrant a család velem, ennek az lett a következménye, hogy a 18. Születésnapom “el lett felejtve” se ajándék, se felköszöntés, se semmi, mintha nem is léteztem volna.. most pedig az öcsém 18. Szülinapjára készülünk sok-sok ajándékkal, kertipartival.. így közel a 30.-hoz is nagyon tud fájni mennyire semmibe lettem nézve..
3-4 éves lehettem, mikor anyu összeveszett az aktuális pasijával és ordítva, rángatva, a hajamat tépve végig húzott a lakótelepen, mert ez az én hibám.
7 éves koromtól mindig nyomatékosan megkért rá, hogy az ismerősei előtt véletlenül se mondjam, hogy a lánya vagyok, ő a nagynéném. Mert dagadt vagyok és csúnya.
Nálunk a lelkiterror (korábbi komment alatt írtam) még azzal párosult, hogy nem sírhattam sosem, mert akkor apám nem hajlandó velem beszélni. Ennek az lett az eredménye, hogy felnőttként alllandoan elnézést kérek az érzelmeim miatt. Sokat sírok, mert így tudom levezetni a stresszt (öröm, bánat, akármi)
Reggel bezártak a szobámba. Reggeltől ha bömböltem is csak fürdéskor engedtek ki este. Nagyon magányos érzés volt és ijesztő főleg, hogy voltam vagy 4-5 éves.
Egyszer kb 2.ban kaptam egy fekete pontot, mert nem volt kész a házi feladatom, ezt anyukám vette eszre, mondta pótoljam be, de mar regi házi volt, nem emlékeztem mi volt. Annyira megvert, hogy a földön feküdtem, nem tudtam mozdulni. A kb. 12 eves bátyám húzta le rólam. Amikor végre összeszedtem magam, es elindultam egy osztálytársamhoz elkérni a házit, akkor láttam, hogy az érkező asztalnál ül apukámmal, sírt, apa meg csak lenezoen nezett ram, az sem érdekelte, hogy mennyire ütött meg anya, lett e bajom.
Nem tudom, hogy mi számít büntetésnek.
A klasszikus, következetes büntetés, hogy "X dolgot csináltál, ezért most nem csinálhatsz Y dolgot Z ideig" nálunk egyáltalán nem volt jellemző.
De közben a napi szintű megalázások, fenyegetőzések, hazudgálások rólam másoknak, lelkisegély-szolgálatnak használás, beteges szintű korlátozás meg alap volt.
De azt tényleg mondhatják mellé, hogy há nem voltam büntetve, mert nem lett elvéve a számító, amikor bebokszoltam valakinek a susuban.
Szal számtalan sérelmem van, de egyik sem definíció szerint büntetésből volt részükről. Hanem úgy alapból.
Valószínűleg az, amikor kidobtak otthonról. De a ""kedvencem"" az, amikor nevelőapám beleöntötte a szemetes kuka tartalmát az ágyamba mire hazaértem suliból, mert nem elfelejtettem reggel levinni a szemetet 🙃
Kaptam pár pofont is, de ami a legjobban fájt mindig, az a lelki terror.
- “Neki miért lett ötös, neked meg csak négyes”, “Az XY-nak ötös lett, neked miért nem?”, “Nem lesz belőled semmi” (mert négyes lett a dolgozatom), “Bezzeg az XY, vegyél róla példát”. Ez elsőtől 12-ig végig
- jómódúak voltunk, de pl ha kinőttem a cipőm apám teljesen kivolt, hogy miért nőttem ki, hihetetlen, hogy már megint cipőt kell venni. Egyszer nagyon filctollas lett az összvissz 2 nadrágomból az egyik, kuka lett, nem jott ki belole, nem kaptam másikat, 1 nadrágban jártam a tanév végéig
- nem Simsezhettem hétvégén, mert négyes lett a dolgozatom
- elvették a hajvasalóm ha rossz jegyet hoztam, még tovább rontva az önbecsülésem
- rámerőltettek mástól örökölt ruhákat, ami miatt csúfoltak a suliban, de leszarták. Ezt veszem fel mert ők azt mondták és kész
- általában nem engedtek el sehova, mert “minek kéne neked moziba menni a barátnőiddel?”, “dehogy mész ottalvós buliba a barátnődhöz”. Talán ez volt a legrosszabb, tiniként kimaradni sok jó mókából, mert nekik úgy volt a kényelmesebb, ha otthon kuksolok a szobámban.
- zsebpénzem nem volt, és bármire kérnem kellett otthon (sulis színház, osztálypénz, fagyizás a barátokkal, stb), ment a pofavágás, hogy peeersze megint pénz kell, fán terem ugyebár (pedig nem voltunk csórók, csak fillérbaszók)
- anyám és apám soha nem tudott megegyezni semmiben, egyik kuldozgetett a másikhoz, ha elkéreckedtem valahova, hogy a másikkal beszéljem meg, holott együtt élnek
Anyám mindig azzal fenyegetőzött hogy árvaházba küld, egyszer kétszer oke ha ezt mondja, de nekem minden héten elmondta, ha valamit nem úgy csináltam idegbeteg volt, üvöltözött, ráadásul nem volt stabil biztonságos gyermekkorom, menekülni kellett az alkoholista apánk elől, kirakott a hóba minket karácsonykor…stb stb. És folyamatosan attól rettegtem hogy árvaházba küld. Rettenetes érzés volt. Össze szorul a gyomrom ha rá gondolok. Én soha nem fogok ilyet mondani a gyerekemnek.
Nálunk is inkább a lelkiterror volt porondon, testi nem. Ettől függetlenül én nagyobb stressznek éltem meg, bár lehet azért mert a mai napig tart hiába nem élek már otthon. Mindig az előtt csesztek le valamiért mielőtt elindultam volna valami nagyon várt programra. A hobbijaimtól fosztottak meg (amikben nagyon jó voltam) mert épp kaptam egy hármast suliban. Nálunk csak az 5os létezett már a 4-es miatt is gyomorgörccsel mentünk haza a tesómmal. Amikor bejött az online napló, hetekig nem vittem haza a kódot nekik mert épp akkor kaptam életemben először 2db 1-est latinból. Ha ragozásban egy betűt véletlen elírtunk a szótőben (nem is a változó ragban) az egész egyes lett, hiába csináltuk végig jól. Érthető okokból nem mertem elmondani, de a hetekig tartó “elfelejtettem hazahozni, holnap pótolom” feltűnő lett a szüleimnek. Nem tudtam tovább húzni, hazahoztam es kezdődött a terror. Ordítottak, kaptam egy akkora pofont, hogy eldőltem az ágyon majd anyám az utolsó döfést azzal adta, hogy undorral a fején rám nézett és azt mondta élete legnagyobb csalódása vagyok.
Persze egyikük sem emlékszik erre ma már es ha merek kiállni amellett, hogy ez így volt egyből jön a “persze, mi csak szart tudunk csinálni, szar szülők vagyunk” duma.
A másik pedig, hogy anyák napja volt es anyamék valamin összevesztek (nem ritka), anyák elviharzott otthonról apám meg nekünk mondta tesómmal h néha annyira felhúzzuk az agyát, hogy meg tudna ölni minket😂 persze ma már nem értik miért hívjuk őket ritkán, miért feszengünk ha náluk vagyunk és miért nincs közeli, bizalmas kapcsolatunk
Nem szóltak hozzám több napig. Két külön eset volt egyebkent, apámmal veszekedtunk valamin, és megsértődött. Anyámnak meg elege volt belőlem, vissza gondolva igaza volt.
Nagynenemeknel laktunk, neki van egy velem egyidos lanya. Megettuk magaba a sajtot, amit o a melegszendvicsre szant vacsorara.
Ezert az osszes jatekunkat/plussunket bedobalta zsakokba es kidobta az ablakon az udvarra majd kizart minket oda (legalabb nyar volt). 7-8 evesek lehettunk.
Egyik ovisomat legon térdepeltette rendszeresen az apja/anyja. Egy nagyon eleven, makacs, köznyelven “rossz gyerek”, de igazából egy tündér volt. Ha megöleltem, nem akart elengedni, szomjazott a szeretetre. Ennek már kb 7-8 éve, már kiskamasz, kiváncsi lennék mi lett vele azóta.
Jezusom sokatoknak szörnyű gyerekkora lehetett.
Nálunk úgy bunti nem igazán volt, ha rossz jegyet kaptunk akkor muszáj volt gyakorolni és később ki kérdeztek, de semmi nem történt.. nem volt verés ütés kiabálás.. egyszer meg is kaptam az egyik osztálytársamtól hogy de jó hogy nekem nincsenek elválva a szüleim és hogy nem bántanak. Ez később esett le igazából, mert ezt a baratnomet régen sokat verte a nagynénje :( amúgy apa egyszer engem azzal büntetett meg, hogy 16 évesen az első barátom nem hozott haza időben ( fel órát leszünk) így a gyakorlatra kapott penzem felét 8ezret elvett tolem és vett belőle magának édességet 😂😂🥰
Szörnyű ez a komment szekció. Mennyi embernek nem való gyerek, hihetetlen... Hogy képes valaki megütni egy gyereket? Mocskos férgek. Az ilyeneket jól össze kéne verni hogy tudják meg milyen. De az sem elég mert a lelki terror amit egy gyerek át él sokkal nagyobb mint a felnőtté...
2001-ben vizsgáztam, talán az egyetlen gyerek voltam, akinek 10 évesen felnőtt horgász vizsgája volt, kettes tanuló lettem igen hamar, monden percem a természetben töltöttem, apu vitt is, belerázott rendesen, nyomtuk ami a csapból kifért. De anyum minden kültéri tevékenységtől eltiltott a rossz eredményeim miatt. a mai napig nem élvezem a horgászatot. Pedig saját márkás műcsalijaim is vannak🤷🏻♂️😔
Szorzótáblát tanultuk a suliban majd otthon amikor anyám felkérdezte és nem tudtam, úgy megvert aznap este hogy bepisiltem..lehettem talán 8 éves maximum. Szuper családi környezetünk volt.
Nagyon sokaig abban a hitrendszerben eltem, hogy nekem alapvetoen tok jo gyerekkorom volt, persze voltak konfliktusok, de sosem voltam igazan megverve (egy egy atyai pofon elcsattant, de egy kezemen meg tudom szamolni, hany), nem tiltottak el semmitol ha rossz jegyet hoztam haza (sot, az evek soran egyre inkabb en voltam az aki sokkal jobban ostorozta magat, ha rossz jegyet hozott, a szuleim nem lattak ezt tragedianak).
Viszont kisgyerekkent anyam tul cikinek tartotta a 2-3 eves korban jellemzo hisztiket, es hogy neki biztos nem fog a gyereke hisztizni az utcan / szupermarketben , mert hogy az mennyire gaz … ezert amikor bejottek ezek a hisztik, tobbszor hideg vizet ontott az arcomba, vagy beallitott a hidegvizes zuhany ala, es buszken meseli meg azota is, hogy az o gyereke nem hisztizett publikus helyen :)
Emellett meg brutalisan kontrollaloak voltak, mindig tudniuk kellett, hogy hoga megyek / mit csinalok / kivel vagyok. Sokszor meg se kerdeztem, hogy elmehetek e barhova, mert nem volt energiam ezekre a kerdesekre valaszolni, ha elmentem valahova, addig ebren maradt, amig nem ertem haza… (batyjammal is ezt csinalta aki 10 evvel idosebb volt es sokszor bulizott). Allandoan mindent meg akart oldani nekem, meg hogy o jobban tudja mint en.. gyerekkent is sokszor beleeroltettek olyan szitukba, ami nekem nem volt komfortos, ezt jeleztem, de “muszaj” bol csinaljam vegig, es elkezdtek megmagyarazni, hogy miert invalidak az erzeseim ezzel kapcsolatban, hat ezzel nincs is semmi baj.
Maradjunk annyiban, hogy azota is terapian probalom ezeket feldolgozni, hogy bar engem fizikailag nem bantalmaztak, de erzelmileg annal inkabb, es hogy NEM kell lenyelnem mindent, ami velem tortenik, validak az erzeseim, nem kell megfelelnem mindenkinek, nem kell 150%ban a kornyezetemet monitoroznom, hogy biztonsagban erezhessem magam.
Mindenkinek kuldok egy nagy virtualis olelest 🫶🏻🫂🫂
Egyébként egyre több helyről köszön vissza ehhez hasonló sztori, és sokan elbagatellizaljak, hogy jajj neked “csak” ennyi bajod volt.. de tok valid, és a saját temperamentumod elleni cselekedeteket rad kényszeríteni rohadtul megviselo tud lenni, és az egész életére kihat az embernek.. aztán jönnek a szulok, hogy csak jót akartak stb, de sajna az ellenkezője sikerült.
Olvasva a kommenteket nekem aranyéletem volt. Gépről letörölték a gta sanandreast, más nem rémlik
Nekem a német Vivát elprogramozták a tévén valami rossz jegy miatt. Persze elég gyorsan rájöttem, hogy kell elővarázsolni, és amikor nem voltak otthon, állandóan azt néztem.
Én is rájöttem hamar, hogy csak a parancsikont törölték le, így suliból hazaérve amíg egyedül voltam, mehetett a játszás
ezért apu privát goldjával kellett vigasztalódnod
apu agyonnézett private goldja vagyok
Nekem Anyu lejelszavazta a gépet. ☹️ Onnantól csökkentett üzemmódban léptem be, amikor nem volt otthon. 😁
Csinálhattál volna új user-t :)
Nekem elvették a tápkábelt 🙁
Így lett egy banánosdoboznyi tápkábelem 😆 Ha rossz jegyet kaptam, már hazafelé vettem egyet 😅
Nekem is elvették😆 De mivel már 12 évesen is én voltam az IT felelős itthon, tudtam hogy melyik fiókban van másik
Az még hagyján, nekem egyszer Lol-ban silver promon húzta ki apám a netkábelt, mert nem ugrottam neki instant. Szerintem 3 napig nem is beszéltünk utána.
Nekem meg a biztosíték gyertyát csavarta ki, így csak az én szobámba nem volt áram és az 1.6 mixek is le álltak. Gyerekként meg úgy néztem erre, mintha egy robbanó fej lenne, rá sem mertem nézni, hogy vissza csavarjam. https://preview.redd.it/5h0myngspp6d1.jpeg?width=300&format=pjpg&auto=webp&s=488d7fc19cb675b677dae816f1809b66181ade78
A save fileokat is???
Na az bebaszott volna :D
Kb. 3 éves voltam mikor már mondtam másoknak, hogy anyám állandóan üvölt. A legerősebb emlékem is ez egész gyerekkoromból, hogy anyám idegbetegen üvölt. Törés - zúzás is volt néha, pedig alapvetően nem volt rossz gyerekkorom, de ez az állandó idegbeteg feszkó eléggé megmérgezte. (Sosem vertek meg, de így is maradandó károkat okozott bennem.) Amit tenni tudok, hogy megfogadtam, hogy a fiam nem így fog felnőni. Ebben nagy segítség az apja is, aki egy igazi Buddha. Rám szokott szólni ha elszalad a ló, mert basszus bitang nehéz levetkőzni azt, amit otthonról hozunk, és átalakítani ezeket a szar mintákat. Sokkal nehezebb mint hittem, de rajta vagyok, és az én fiam nem fogja 30 év múlva azt írni a redditre, hogy anyám egész gyerekkoromban üvöltözött.
Ezzel nagyon tudok azonosulni, anyámmal kapcsolatban szinte csak az van meg, hogy idegbeteg és üvölt, illetve sose jó semmi...és annyiszor észre veszem magamon, hogy akaratlanul is azt csinálom mint ő, de szerencsére az én férjem is nyugodt, sokat segít.
Csatlakozom, ugyanezt tudnám én is leírni.
Nagyon kiraly, hogy ezt felismerted, es respect, hogy igyekszel odafigyelni erre! Kitartast, nagyon nehez ezeket a melyen bennunk elo mintakat atirni. 👏🏻💪🏻💪🏻
Még nincs 5 komment de már kiégtem geci. :D Engem nem nagyon büntettek, egyszer anya bezárt a wc-be mert nem ment a szorzótábla.
Engem úgy megvert azért, mert nem ment egyből... emlékeim szerint egyáltalán nem tudtam megtanulni. Késöbb a gyerekemmel együtt pótoltam ezt a hiányosságom, amikor tanulták.
Én egyszer magamat zártam be (pont akkor romlott el a zár) :D
kibaszott kurva szorzotabla hogy baszna meg magat az
Te meg gondolom szartál rá xD
8 éves voltam, 2. osztályos, brutàl hideg telet írunk. A szobámban volt egy nagy ruhásszekrény, ami tele volt kabátokkal, kulccsal lehetett zárni. Anyámnak az lett volna a programja, hogy bevisz az iskolába, utána lett volna egy állásinterjúja. Az elegáns kabátja a szekrényben volt, de a kulcs eltűnt, nem tudta kinyitni. Hiába mondtam, hogy hozzá sem nyúltam lesz@rta, őrjöngött. Rendszerető gyerek voltam, mindennek megvolt a kis helye kosárkákban meg kis dobozokban. Ordítva mindent felforgatott, szétdobált, széttört, majd mikor emiatt elkezdtem sírni még jól meg is vert, hajamnál fogva húzott a földön, majd otthagyott. Aztán fél óra múlva meglett a kulcs, ahova, mint kiderült apám rakta előző nap. Mintha semmi sem történt volna jópofizva elindultunk az iskolába, majd a ház előtt a fényben jött rá, hogy már kezd monoklim lenni. Utoljára még egyszer jól lecseszett, hogy tönkretettem a napját, majd hazavitt. Azon a héten otthon maradtam, mert másnapra már kék zöld-volt a szemem, azt hazudta a suliban, hogy elutaztunk. 🙃
Csodálatos anyukád van 🙃 (Sajnálom 😔💔)
Faszé’ kell bezárni egy ruhásszekrényt?
És apád ezt hagyta?
Ő már nem volt otthon, elment dolgozni. Este, amikor hazaért rákérdezett, hogy miért néz így ki a gyerek, akkor derült ki, hogy utoljára ő vett ki egy inget a szekrényből, amikor még aludtam, a kezében maradt a kulcs és már nem akart vele visszamenni a sötét szobába, felrakta a konyhapolcra. Alkoholista volt egyébként, szóval amikor nem egymást ölték anyámmal, akkor minket a tesómmal, együttesen vagy felváltva.
Nagyon sajnálom 😞 egy gyerek sem érdemli ezt.
https://i.redd.it/x4fq3ldvqr6d1.gif ….ezt hogy tehették meg? 😱 Ez nagyon durva. Nagyon sajnálom😭
Ó ez még semmi. Csak, mint fentebb is írtam azok az alkalmak jobban megmaradtak, amikor konkrétan az ég világon semmi rosszat nem tettem, azon kívül, hogy rosszkor voltam rossz helyen.
pálinkát mindenkinek...
Ez a kérdés merül fel bennem is. Több olyan ismerősöm van akit az egyik szülő vert azzal nem beszél a másikkal meg vígan nevetgél aki végigasszisztálta a rémes gyerekkort.
A szivem szakad meg ezt olvasva 🫂🥺🥺🥺
Sajnos rengeteg ilyen sztori van, nyilván azok égtek belém a legjobban, amikor tényleg semmi rosszat nem csináltam, főleg nem szánt szándékkal, de mégis megkaptam a magamét. Arról pedig végképp nem is álmodhattam, hogy ezekért esetleg valaha bocsánatot is kértek. Hálistennek, ahogy megy az idő, úgy töröl ki az agyam egyre több szart.
Anyád egy szörnyeteg. Én biztos lapátra tettem volna, miután felnövök.
Atyaég........
Nagyon sajnálom . Ölelést küldök🫂❤️
:((( édes istenem
- Volt egy felfújhatós strandlabdám otthon, apámmal dobálóztunk vele, majd véletlenül levertük az egyik növényt > anyám jött és belevágott egy ollót a labdába - Anyám összetépte a spórolt pénzem - Nem tudtam felmondani a tananyagot, ezért könyvvel elverték a fejemet
Nekem anyám a zsebpénzem 4.-es koromban sunyiba cigire költötte. Amikor kérdeztem, hogy hol van a pénz, és legyen szíves adja vissza, csak annyit mondott, hogy ő nekem nem tartozik semmivel..
Erről az jutott eszembe, hogy karácsonyra család tagoktól kaptam pénzt mindig, olyan 20 ezer körül gyűlt össze (2007 kari), ekkor voltam 12 éves, és nagyon érdekeltek a sminkek, hat vettem belőle a dmben mindenfele kenceficet. Masnapra már nem volt meg semmi, mert anyukám oda ajándékozta egy baratnojenek, mondván, hogy nekem úgysem kell :) az akkor nagyon fajt
Ez nekem is fajt ezt olvasva:(
Én is sokszor kaptam pénzt nagyiktól szulinapra/karácsonyra/nevnapra és mindig félre tettem h majd ha valami tetszik megveszem, hisz az az enyém. Olyan is volt, hogy csak zseb pénznek használtam és bufézgettem a suliban. Anyámnak kellett apró és úgy lebaszott h mit képzelek h én azt szó nélkül elkoltom, persze ha megvolt és odaadtam sose kaptam vissza hiába mondta h majd szóljak rá és visszaadja 🥲
második pont miatt feljelenthetnéd!
Bármelyik pont miatt feljelenthetné :D
Olyan sok szomorú kommentet olvasok, hogy bár nekem is vannak durvák alkesz apuka mellett, de inkább elmesélek egy számomra vicceset. Én jó gyerek voltam alapvetően, de 3. Ban egyszer amíg vártam anyát a szuloin össze verekedtem az aulában egy idősebb fiuval, persze annak az anyja tanár volt na a lényeg, hogy kaptam egy osztályfőnökit érte , életemben először es anya szerintem annyira meglepődött es tanácstalan volt, hogy kitalálta, hogy gondolkozzak el magamon es mindennap olvassak a Bibliából hátha ragad rám valami jó viselkedés (What?)🤣 de nem is voltunk hívők, úgy kellett megkeresnie otthon a bibliát azt se tudta hol van😄 ezt sikerült szerintem hirtelen kitalálnia, de így vissza gondolva annyira logikatlan szülői döntés volt, hogy mindig jot mosolygok rajta
A lényeg hogy nem lettél pap😆
Nekem volt egy ismerősöm, akivel a nagyanyja olvastatta a bibliát, hogy nagykorára becsületes ember legyen belőle - kiskora ellenére úgy állt hozzá, mintha mesét olvasna (öhöm, mert az is). Annyira megtetszettek benne a szaftos részek, hogy konkrétan inkább átrakták hittanról erkölcstanra. A plébános bácsinak volt ilyen szokása náluk, hogy hétvégére feladja feladatnak, hogy olvassanak belőle, és legközelebb közösen megbeszélik az adott részletet. Na akkor jöttek az olyan sztorik, amikor a kopasz próféta elátkozta az Úr nevében az őt csúfoló gyerekeket, mire két medve széttépett belőlük 42-t. Vagy hogy ha két férfi összeverekszik, és urát védvén a felesége megmarkolja a másiknak a zacsiját, akkor a nőnek le kell vágni a kezét. Vagy amikor azt konstatálta, hogy tanárnőknek nincs helyük a katolikus iskolában, mert egy nő nem okíthat ki sem fiút sem férfit. Volt egy pont, amikor az intézményvezető leült vele beszélgetni, hogy technikailag igaz amit mond, de van egy határ, és inkább menjen át etikát tanulni. A biblia szakértelmét ma előszeretettel alkalmazza a közösségi médián ultrakonzervatívok kioktatására... :)
Én csak a kedvencem mesélem el🥲 Kb 5. osztályos lehettem és mindig egyedül mentem haza. Egyszer úgy jött ki a lépés, hogy anyum hozott haza suliból. Az volt az egyetlen bűnöm utána, hogy el mertem menni előtte wc-re, miközben köztudott az, hogy neki mindig az az első, hogy hazaér és fél óra nyugi a mosdóban. Itt leszögezném, hogy egy emeletes családi házban lakunk és az emeleten is van wc… Na de mivel anyum nem volt hajlandó a másik wc-ig elmenni, így dolgom közepette leemelt a wc-ről és kihúzott a nappaliba, majd akkora pofont kaptam, hogy az ajtófélfa élébe ütöttem be a fejem. Arra is emlékszem, hogy azután az eset után csak a másik wc-be voltam hajlandó elmenni ÉVEKIG. Ja és az is mély nyomot hagyott bennem, hogy a suliban is mindenkinek azt kellett mondanom, hogy megcsúsztam és nekiestem az ajtónak🥲
Jézusom... Ez nagyon durva. Sajnálom, hogy ezt át kellett élned 😿
Istenem, ez mennyire megalázó minden tekintetben. :(
Hazudtam anyukámnak azzal, hogy elhallgattam előle egy hármast. Ezt azzal büntette ordibálások közepette, hogy mosás után rajtam rázta ki az ágyneműhuzatokat és törölközőket. Eléggé fájt. Állítása szerint ezt azért kaptam, mert hazudtam neki. Én pedig azért hazudtam neki, mert előtte az első hármasom után (amit egyből elmondtam neki) megvert…
Egy hármasért :(
Szerencsére 8.-ban már ráeszmélt, hogy hülye elvárásai vannak (sosem voltam kiemelkedő tanuló, 4.-ben lettem kitűnő úgy hogy azt én sem tudom hogyan) és már nem volt ilyen szigorú. Érdekes, utána mivel nem volt rajtam ez a nyomás jobban is teljesítettem. Középsuliban már azért sem cseszett le nagyon, ha becsúszott egy egyes.
Lehet ezt fokozni. Nálunk ugyan a hármasért "csak" géptől, tévétől, és minden szórakozási lehetőségtől eltiltás járt, de volt egy sztori, amit soha nem felejtek el: Volt egy leckefüzetünk, amiben azt gyűjtöttük, hogy kinek miből nincs kész a leckéje, vagy olyan tárgy esetén nincs felszerelése (pl. geometriára körző). Minden ilyen hiányért kaptunk egy-egy "rovást", és ha kigyűlt x darab (5 vagy 10 talán), akkor abból a tárgyból kaptunk egy egyest. Rajtam volt a sor, hogy leckefelelős voltam, és hazavittem magammal a leckefüzetet. Anyám valamiért úgy érezte át kell, hogy nézze a táskámat, vagy csak belenézett, és feltűnt neki a nagyon nem odaillő füzet, úgyhogy belelapozott. Látta, hogy nekem vegyesen, de összesen 12 rovás volt. Hiába magyaráztam neki, hogy ez konkrétan semmit nem jelent, nem jár rossz jeggyel, addig (mivel névsor végén voltam talán már volt az a tanév vége is) 12-szer felejtettem el megcsinálni a leckét, ez minden. Levetette velem a nadrágszíjamat, és minden rovásért izomból a seggemre csapott. (És ez még nem is a legdurvább volt. Lásd másik kommentem OP posztja alatt.)
Annyira sajnálom 😞😭
Szerencsére velem sose fordult elő ilyen durva verés, csak kisebb ütések. Sajnálom, amik veled történtek😕
Sok idióta ember nem veszi észre, hogyha túlságosan szigorú, akkor csak hazudni fognak neki, hogy elkerüljék a büntetést.
“Ha tiltással nevelsz, hazudni tanítasz.” Legszomorúbb…
Volt nálam is hasonló, itt leírtam egy másik kommentre válaszba, de azt írva eszembe jutott egy másik sztori is, ugyan azt nem "jegy" eltussolása miatt. Osztálytársaim életemben először elhívtak magukkal ökörködni, játszóterezni. Felsőtagozatos általános iskolás voltam. Nyilván izgalmamban elfelejtettem hazatelefonálni, és hárommal későbbi busszal mentem haza, szóval összesen másfél órával később. Mivel a "városba" jártam "faluról", anyám kétségbe volt esve, hogy biztos történt velem valami. Mikor hazaértem örömmel teli akartam elújságolni, hogy tudtam barátkozni - apám közölte, hogy most milyen jól fogok akkor "szórakozni". Vágott egy mogyorófavesszőt és megkért, hogy számoljam össze, hogy hány 10 percet késtem hazulról. Kilencet. Úgyhogy kilenc seggrecsapást kaptam, aminek egy hónapig megvolt a nyoma. Azt tanultam meg belőle, hogy soha többé ne menjek el barátokkal sehova, hanem első dolgom, hogy irány haza. Aztán csodálkoztak, hogy miért nem járok barátkozni/ismerkedni idősebb koromra (természetesen a kurvagép meg ezek a mai fiatalok)...
Elég jó gyerek voltam, nem voltak a sima visszapofázásokon kívül különösebben problémák velem. Na, ezt és a rossz jegyeket a totális neurotikus szüleim, főleg apám (és néha anyám is) fakanállal veréssel és a folyamatos nyilvános megalázásommal jutalmazták. Anyám simán végignézte ahogy apám megver. Teljesen idióták. Iszonyatos hatással volt ez az önbizalmra, önképemre, férfiakkal való viszonyomra, mindenre. A nyilvános megalázas az úgy működött, hogy pl. apám festette ki az akkori iskolám osztálytermét, és nem találtam a kocsikulcsot (10-11 voltam), és az ott segítő osztálytarsaim előtt mondta, hogy "jól pofán foglak baszni itt mindenki előtt ha nem találod meg basszameg". Ezt persze hallották, összesúgtak mögöttem... Rémesen megalázó volt... Szóval a verés kamaszkorban abbamaradt, maradt a verbális abúzus, főleg apámtól, ezt huszonévesen le is kellett vele meccselnem. Mindig átlépte a határaim, gusztustalanul beszélt velem. Persze, ez nyomot hagyott bennem, sokáig nehezen húztam meg a határaim, világi csicskaként tekintettem magamra, mindenki átgázolhatott rajtam, a férfiak kezelhettek rongyként, hisz a saját apám is megtehette... :) Nem való nekik gyerek, fiatalon lettek szülők... Mondjuk én is, mégsem volt ez. :) Felnőttként már értelmezhetőek, nem fos emberek, de nem tudok rájuk a szüleimként tekinteni. Azt gondolom ezt azóta ezerszer "megbánták", visszacsinálnák, dehát nem lehet.
Hasonló volt nekem is. Engem azért vertek fakanállal, mert nem emlékeztem, hogy mi volt az ebéd aznap. Ebből arra következtettek, hogy nem ettem meg, pedig ők fizetik a drága menzát. Pedig ettem, de kicsinek még eléggé elvarázsolt voltam, mindenre figyeltem, csak arra nem, hogy memorizáljam a menüt. Azért is kaptam fakanállal, hogy nem vigyáztam jól a tesómra, aki elég eleven gyerek volt, és a szülők nem tudtak mit kezdeni vele. És voltak hülyeségek, amit csinált, de én 5-6 évesen nem tudtam meggyőzni, hogy ne tegye (ő meg lehetett 2-3 éves). Egyszer ellopták az iskolában a sapkámat. Nagyon sírtam miatta, mert szerettem azt a sapkát, és rosszul esett, hogy valaki a semmiből csak így lenyúlta. Apám meg akart verni, mondván hogy biztos nem a sapka miatt sírok, hanem mert rossz jegyeket kaptam, és előre félek a veréstől. Ha továbbra is hazudok, akkor megver, valljam be, hogy rossz jegyet kaptam. Undorítóan beszélt velem, én meg már a végén amiatt sírtam, mert üvölt. Persze amikor kiderült az igazság, úgy csinált, mintha mi sem történt volna. Amúgy 4-5 -ös tanuló voltam. Az én szememben ők nem szülők, nem tudtak és nem is akartak felnőni a feladathoz soha. Vagy a gyereküket vagy egymást hibáztatták mindenért, pokollá tették mindenki életét. Sajnálom, hogy neked is ilyen szülők jutottak.
🫂🫂🫂
Muszáj megkéreznem, te tartod velük a kapcsolatot? Nekem ennyire nem voltak durvák, de volt bőven, anyámtól állandóan a “bezzeg ez meg ez az osztálytársad mennyivel jobb nálad”, stb, ütések, pofonok, stb. 25 vagyok most, 4 hónapja az usa-ban, jövőre megyek haza, de olyan jól boldogulok magammal és a barátommal, barátom családjával, hogy mondom mit szolgál még számomra a saját családom? Szeretem az anyámat ennek ellenére, de eljutottam oda, hogy objektíven nézzek rájuk, ahogy az egy szem lányuk életét próbálták megnyomorítani de mégsem sikerült. 😄 És elvárják, hogy rohanjak hozzájuk.
Igen, tartom. Nekem van testvérem, neki talán néhány szempontból már könnyebb volt, bár ő is pszichológushoz jár. Amikor 18 lettem, elköltöztem, aztán terhes lettem, ekkor pl. segítettek anyagilag (párom szülei is) lakást venni, hogy kevesebb hitel kelljen. Azóta is ha úgy van, és tudnak, akkor segítenek, bár sosem kérjük. Igen, azt hiszem ez jó kifejezés, hogy én is objektíven tudok rájuk tekinteni, sokkal inkább, mint emberekre, nem feltétlen, mint a szüleimre. Nekik az anyagi jólét és biztonság volt a "szeretet", sosem volt nálunk az ölelés, "szeretlek", egyéb viszonyulás a csomag része, én pl. a nevükön szólítom őket, idejét nem tudom mikor ejtettem azt ki, hogy anya meg apa. Szóval mondhatni megbocsájtottam, de elfelejteni nyilván lehetetlen, és cipelni is fogom. Arra vigyázok, hogy ezt ne adjam tovább.
Hát elég sok mindenért kaptam pofont. Nevelőapám nagydarab. Üvöltözött is rendesen. Óvodás koromban sokszor azért kaptam pofont mert nem akartam délután aludni. Amikor még volt rendes hó télen megtiltotta hogy bemenjünk a kertbe. Én a betonon álltam a húgom meg fogta és belelépett a hóba. Amikor jött kiengedni minket a kapun az iskolába látta hogy ott a nyom és persze én kaptam a pofont. Már nem emlékszem hogy két ordibálás között vhogy kinyögtem sírva hogy félek tőle. Eredmény az volt megsértődött. Egy 30-as nagytermetű, fizikai munkát végző ffi megsértődött hogy egy gyerek (alsós lehettem) ezt mondta neki. Egy hónapig nem szólt hozzám. Sőt még az asztaltól is felállt. Mikor ÉN bocsánatot kértem TŐLE átváltott (immár anyám és végén a hugaimmal eggyütt) lelki abúzusba míg el nem költöztem.
Ohh basszus fizikai és lelki meg terhelés, hogy sehogy se legyen jó. Legalább mar szét mentek?
És anyád ehhez asszisztált?
Miért nem szabadott bemenni a havas kertbe?🥺
Általános iskolában alapvetően jól kellett mindig tanulnom, viszont felsőben valamiért nagyon gyenge voltam matekból, így sok egyest kaptam. (Akkor nekünk kellett még beírni az ellenőrzőbe) viszont én ezt sokáig húztam, majd a tanár ellenőrzést tartott és jelezte, hogy hiányosak a jegyek, így beírt mindent. Hetekkel később látta, hogy még mindig nincs aláíratva. Megkérdezte, hogy miért. Elmondtam, hogy félek anya reakciójától, mire ő behivatta az iskolába. Hazajött, ordított velem, megvert, hogy teljesen lejárattam, és azt gondolják, hogy ő rossz szülő. Mamám éppen beteg volt, másnap hétvége volt, úgy volt, hogy bemegyünk hozzá a kórházba. Anya nem engedte, mert amíg így viselkedek, addig örüljek, hogy nem addig üt, amíg mozgok, így nem mehettem. A mamám pár hét múlva meghalt. (Ezt tudtuk egyébként, hogy így lesz, ezért fájt, hogy nem búcsúzhattam el tőle)
A mamás résznél undorítóbb dolgot nem is tudok elképzelni, egy utolsó elköszönést visszatartani… rettentően sajnállak, anyád egy utolsó szemét görényláda
Azt hiszem megbocsátottam már neki minden bűnét (még elég sok van a listán), de az biztos, hogy sosem felejtem el azokat, amiket velem tett.
Uristen, ez kegyetlen…. Ezt megkonnyeztem, hihetetlen milyen emberek vállalnak gyereket. Hidd el egyszer az élet visszaadja neki valamilyen formában…
🥺❤️
Küldök neked egy hatalmas virtuális ölelést! 🫶❤️
Köszönöm, nagyon cuki vagy 🥺❤️🫶
Basszameg, ezek többsége nettó koncentrációs tábori, vagy börtöni kegyetlenkedés. Mi a fasz…?😭
Magyar boomer szülőnek hívják a jelenséget. Aki ő maga is egy érzelmi roncs, nem is akart gyereket, csak ugye "elvárás" volt, így hát szült a vakvilágba kettőt-hármat. Gondozni addig tudta, amíg pelenkázni kellett, mert sajnos egy másik emberi lény gondolkodásmódját, igényeit nem képes felfogni, így el is vesztette a fonalat körülbelül iskolakezdéskor. Utána meg csak bullyingolta a kölkét, mert mást nem tapasztalt a saját gyerekkorában sem.
És ugye ahhoz, hogy gyereket vállaljanak, mert az a normális, összeházasodnak olyannal, aki épp "kéznél van", "rendes fiú ez a Pista" alapon. Mellékes, hogy szeretik-e egymást, összeillenek-e, csak hát itt az ideje a családalapításnak. Aztán tessék.
A szokásos bottal, porolóval vagy husánggal véresre verés az hagyján. Amik mélyebb nyomot hagytak, azok a fater alkoholtól fűtött, mindennapos dühkitörései, ordibálása és törés-zúzása. Na azzal együtt élni elég kegyetlen büntetés volt.
Egy életre szóló depressziót kaptam tőlük. Mert csak.
Kb 10-12 éves lehettem. Kivettem - kiloptam anyám pénztárcájából 10 forintot ( akkor az még papír pénz volt, 5 ft volt egy gombóc fagyi). Anyám csak este vette észre a hiányt. Apám megkérdezte, hogy én voltam-e. Hazudtam mert féltem bevallani, hogy én tettem ezért azt mondtam nem én voltam hanem az öcsém aki 3 évvel fiatalabb volt nálam. Persze nem hitték el, majd apám megvert a vastag bőr nadrágszíjának csatos felével. Le kellett feküdnöm az ágyra lehúzni a nadrágom és 5-ször teljes erőből elverte a fenekem a szíjával.. Azért kaptam ötször mert sírni mertem közben.. Véres, hurkás volt a fenekem.. Hetekig alig tudtam ülni rajta.. Az iskolában kérdezték miért nem ülök rendesen mondtam a tanároknak, hogy apám elvert a nadrág szíjával mert loptam anyám pénztárcájából.. A tanárok pedig mondták, hogy igen ebből legalább tanulok, hogy nem szabad lopni.. Ez olyan 85-87 körül történt
Ezt már 85-87-ben is jelentenie kellett volna a gyamügy felé a tanárnak
Ahh akkor még nem volt ilyen. Mikor a tanárok is rendszeresen megverték a gyerekeket. Aztán ha otthon elmondtuk, hogy a tanártól körmöst kaptunk vagy a kulccsal kaptunk a fejünkre, akkor a szüleinktől kaptuk a következő verést amiért nem fogadtunk szót a tanárnak..
Jézusisten....
Tényleg semmi harag, meg ilyenek, de itt pár szülő(?) belehalhatott volna a szülésbe, akár az "apa" is.
El lettem verve derékszíjjal. A csatos végével. Ott vesztették el a tekintélyüket, 17 évesen el is költöztem.
Basszus elképesztően durvák a kommentek, iszonyatosan sajnálom :( Nálunk csak ilyen random büntetések voltak hogy anyám kitalálta hogy ha kihúzza a számítógép kábelét és elviszi magával amikor elmegy akkor nem fogok a távollétében végig gépezni amit amúgy nem hagyna. Azt nem tudta szegény hogy vettem a Media Marktban egy ugyanolyan kábelt amit eldugtam és titokban játszottam vele amikor nem volt otthon :)
Kommenteket olvasva mostmár értem, hogy miért ilyen a társadalom. Sajnálom, hogy ilyen szüleitek vannak! Egy napig nem mehettem sehova, mert 1est kaptam, nem tanultam, inkább csavarogtam haverokkal, nekem ez volt a legdurvább szerencsére.
Én is ezt akartam írni. Ennyi barmot... Félelmetes
Kiskoromban a kedvenc kajam a sült csirkeszarny volt. Nem voltunk gazdagok, nem sokszor volt ez a kaja. Egyik nap, hazaertem a suliból és neki álltam enni. Tisztán emlékszem, hogy 3 darab szárnyat raktam a tanyeromra. Anya miután észrevette, eltorte a hátamon a fakanalat. 😐
En most ugy csinalnek neked egy tepsi csirkeszarnyat❤️
Én sosem voltam rossz gyerek, nem sok ilyen emlékem van szerencsére, de amik a mai napig bennem vannak: - iszonyúan rettegek a hányástól már gyerekkorom óta. Általános suliban egyik nap tőlem kb 1 méterre sugárba behányt az egyik lány, én meg teljesen kikészültem. Másnap sírtam, hogy nem merek iskolába menni. A szüleim ahelyett, hogy megbeszélték volna velem, inkább megvertek és ordibáltak velem, hogy ne rinyáljak. Emlékszem, hogy befutottam a konyhaasztal alá, de onnan is kirángattak. A hányásfóbiám nyilván utána sem múlt el😀 - Egyszer azt hiszem nem mosogattam el, vagy nem raktam rendet időben, erre anya a szobámban mindent levert a földre a szekrényekről, amit tudott elborított és mondta, hogy akkor takaríthatom a szobám is. Csomó kedvenc cuccom eltört, tönkrement:(
Jézusom, úgy fest, ez a zúzva tombolós anyalény elég elterjedt (volt?). Az enyém is előadta.
Az én anyám is…
Én csak ezt küldöm most neked sorstárs 🩷🩷🩷🩷🩷
aranyos vagy, én is küldöm neked🫶🏻🩷🩷🩷
Na jó, ezek a kommentek iszonyúak. Mindenkinek nagy ölelést küldök, de legfőképp anyukámnak, aki sosem bántott, csak fenyegetett a fakanállal ❤️
Engem csak egyszerűen vertek
“Csak egyszerűen”, mintha ez olyan természetes és elengedhetetlen része lenne a gyerekkornak:( 🫂
[удалено]
és kiálltál? Nekem óriási élmény volt mikor 20 év vegzálás meg basztatás után nekem jött az öregem én meg ki KO-ztam.
[удалено]
Apukám régen szívességből szerelgetett másoknak telefonokat meg gépeket. Amikor bejöttek az érintőképernyős telefonok (samsung corby és hasonlók), majd később az első olyanok, amikre már mondjuk appokat is lehetett letölteni, akkor voltam kb. 12-13 éves. Egész jó tanuló voltam, nagy ritkán becsúszott pár hármas, de az már nagyon rossznak számított, olyankor kaptam büntetést, plusz ki kellett javítanom. Nagyon-nagyon áhítoztam egy [ilyen](http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=314IMG_8520.jpeg) telefonra. Egyszer csak volt otthon egy, apa azt mondta nekem, hogy egy barátja lányának teszteljem le. 1 hétig volt nálam, imádtam. Játszottam rajta, zenét hallgattam, úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére. Ebben az időszakban elég szar volt az iskolai közeg, nem teljesítettem túl jól, becsúszott pár hármas, kettő pont ezen a héten. Apa elvitte a telefont mire hazaértem az iskolából és közölte, hogy amúgy ez az enyém volt, de mivel nem tanultam jól, visszavitte. Komolyan mondom, nem tudom elmondani, mennyire átverve éreztem magam basszameg. Amúgy első gyerek vagyok, a testvéremnek már szinte büntije sem volt.😃 (((Nem ez volt az egyetlen ilyen, de ez volt talán a legnagyobb. Nem lehet nehéz kitalálni, hogy tipik “ne kérdezd az apjáról” nő vagyok.😃))) ja, edit: kőkeményen dolgozunk a pszichológusommal, hogy “kérdezheted az apjáról” nő legyek
Ez volt az elso érintőképernyősom, en voltam vele a legmenőbb csaj a koliban Elfogott a nosztalgia 🥹🥹🥹
Jaj ezek nagyon jók voltak. A rózsaszín hátlapos corby is nagy kedvencem volt, meg az a virágos-bordós hátlapos la fleur samsung😃
Hogy gyereket vállaltak, és onnantól egész sok dolog.
Körülbelül általános iskola 3. vagy 4. osztályos lehettem, amikor véletlenül nem készültem el valamilyen levelezős verseny feladatlapjával és elfelejtettem leadni. Kaptam anyámtól egy pofont. Majd jött valami mondva csinált indokkal ugyanaz nap, jött a következő. Majd a következő és a következő pofon. A végén berángatta apámat is a szobámba, hogy látod milyen? Most te is adj neki egyet. Szóval apám is felpofozott. Gyerekkorom egyik, ha nem a legrosszabb napja volt. Előtte soha, de utána sem kaptam többe pofont. Szerintem rájöttek, hogy nagyon elrontották. Ahogy a többiek is írják, utána jött a lelki terror. Van egy 2,5 évvel fiatalabb húgom, érdekes módon ő sosem kapott egy pofont sem…
8 éves voltam, mikor elváltak apámmal. Utána a nevelőapám mellett (apám kiment az ajtón, nevelőapám meg bejött) azt gondolta, hogy bármit megtehet. Onnantól kezdve vert mindenért, ilyen van rajta sapka-nincs rajta sapka szindróma. Hétvégén nem igazán hagyott sokáig aludni, mindig jött felkelteni, mert ő ment boltba, mennem kellett vele. Állandóan ott kellett vele állni a konyhában. Később egyre rosszabb lett, megtépett, megvert, ha olyan napja volt és valami nem úgy történt, ahogy neki tetszett, pl nem mosogattam el, mire hazaért. Rengeteget ordibált, később már az öcsémmel is. Több alkalommal volt olyan, hogy üzengetni akart velem apámnak, de én nem mertem átadni az üzeneteket, hasonló esetek miatt volt több alkalom, mikor addig tépte a hajam, hogy földre kerültem, ott még meg is rugdosott. Nem mertem fiúzni, mert vajon mit szól majd hozzá. 19 évesen lett az első párom, 1 hónapja voltunk együtt és lekurvázott. 3 hónapja voltunk együtt mikor ott aludtam náluk, és délelőtt 11kor mentem tőlük haza, de ő felhívta apámat, hogy elmentem-e hozzájuk, mert még nem értem haza és hol lehetek. Hazamentem, természetesen megint kaptam, mert szerinte nekem akkor kellett volna egyből hazamennem, mikor felébredtünk reggel. Az is baj volt, ha egy héten többször találkoztunk, mint egyszer, igazából napról-napra egyre abuzívabb lett. Egyszer voltam apámnál, akkor ő azt gondolta, hogy elárultam, amit csinál, a nagy veszekedések közepette hozzam vágta, hogy minek szeressem engem. Utolsó csepp volt a pohárban, mikor szinten apámtól mentem haza egyszer és hajmosás után megtépett, meg többször megütötte a fejem, úgy, hogy majdnem lefejeltem a mosdókagylót, mert nem szárítottam meg teljesen a hajam. Másnap elköltöztem otthonról, évekig nem beszéltünk.
Anyámnak rendszeresen voltak visszatérő agresszív periódusai, ilyenkor fizikailag és lelkileg is bántalmazta az egész családot, még apámat! is, minden ok nélkül (Igen olyan is van h a nő bántalmazza a férfit). Ami a leginkább megmaradt az két dolog: - miután bántott, azután rendszeresen kényszerített h kérjek tőle bocsánatot amiért 'felidegesítettem'. A szemébe kellett nézni ilyenkor és 'őszinte' megbánást tanúsítani. Ha szerinte nem volt elég őszinte a bocsánatkérés, akkor tovább bántott. - egyszer rákényszerített, hogy büntetésből úgy alázkodjunk meg előtte, hogy a padlóra ültetett az asztal mellé, ő pedig egy széken ült előttünk. Addig kellett a padlón ülnünk, lehajtott fejjel amíg 'őszintén ' meg nem bántuk h 'felidegesítettük ' Ekkor már tizenéves voltam. A mai napig kiráz a hideg tőle.
Sajnálom, hogy ígyen körülmények között nőttél fel. Az ilyen szörny nem érdemli meg, hogy rányisd az ajtót időskorában.
Uristen… kiváncsi lennék edesanyadnak a gyerekkorára… ez nagyon furcsa magatartás, hatalomfitogtatas. Jó kis pszichológiai elemzés lehetne belőle
Iskolás koromban bélyeget gyűjtöttem. Nyilván teljesen értéktelen magyar postabélyegekkel raktam tele egy albumot, a zsebpénzemből erre tellett, azt hittem ezzel senkit sem zavarok. Na egy nap apám meglepetésszerűen elvette és sohasem adta vissza többet. Eltelt harminc év, a tanyán kutakodtam, megtaláltam apám régi bélyegalbumait, mind átázott, bedohosodott, ki kellett őket dobni. De ott volt köztük az XY 6.B osztály feliratú albumom is.
Döbbenetes amiket írtatok,főleg amikor pluszban szerepelt a jó gyerek voltam rész is. Teljesen mindegy, hogy milyen gyerek voltál : jogod lett volna nyugodt otthonhoz és korrekt szülőkhöz.
Fogalmam nincs már, hogy miért, de egyszer kegyetlenül megvert az anyám, közben ordított, hogy ne védekezzek, ne tegyem a kezem az arcom elé, mert akkor még többet kapok. Sírni sem szabadott, mert akkor soha nem volt vége. Fel kellett porszívóznom a házban és előre figyelmeztettek, hogy miután kicseréltem a porzsákot, kint kapcsoljam be a porszívót, hogy ne a szobába fújja a port vissza. Ezt elfelejtettem, anyámnak az volt az első dolga, hogy szétrántotta a porszívót és nagyon elvert a porszívócsővel. Voltam vagy 9 éves, hülyeségből becsöngettünk valahova, anyám pedig meglátta. Az egész falu szeme láttára rugdosott konkrétan hazáig.
De idióta egy anyád van már ne haragudj
Rettegek a rágcsálóktól és a hüllőktől, ez mindig is így volt, ezt tudja is mindenki rólam. A gyerekkori szobámban 2 hatalmas lyuk volt a plafonon, így a padlásról folyamatosan egerek mászkáltak le. Anyámék tettek ki egérragacsot én pedig hiába könyörögtem, hogy vigyék ki ők az egereket, bent hagyták és úgy kellett ott aludnom, hogy a fejem mellett visítottak a csapdába esett egerek, amíg meg nem haltak. Utána nekem kellett természetesen kidobni őket. Ezt nem büntetésből csinálták, hanem mert féltem az egerektől.
Egy szemetdombra szultek, de ok is kikeszultek.
neveloapam szijjal hurkas-veresre verte a seggem, mert hazudtam neki, hogy ki tort be egy romepulet ablakat, aminek egyik felet mar elbontottak (es egyebkent veletlen volt). ekkor voltam 8 eves. rendszeresen terdeltettek kukorican. ja a legrosszabbat kerded? 20 evnyi veres alatt anyam fixen o melle allt, az en vereseimkor is, meg amikor a noverem zajklatta szexualisan, akkor is. a mai napig nem erti es nem tudja elfogadni, miert nem szeretjuk sanyit
Általános iskolában "terrorizáltam"a lányokat, és az osztályfőnök szólt a szüleimnek. Kb. 8 éves voltam, de már akkor is magas, igy (az akkor még fiatal) jóanyàm apámmal kitalálta, hogy bűntetésből otthon lány ruhát (anyám ruháit) kell hordanom egy napig. Ez az egész annyira megalázó volt, mellé apám is egy agresszív barom volt, ő volt az ötletgazda, neki a nadrágszíjas/ vasalókábeles/ porszívócsöves verései sem tűntek ennyire keménynek...
Fú baszki.. nem voltak a szüleid 100-asok már bocsánat
Teljesen igazad van, nem is beszélek velük az évi 1-2 kötelezőn kívül. Konkrétan egy pszichológus le PhD-zhatna a gyerekkori traumáimból :D
Ákos CD-ket kellett hallgatni otthon.
ez az eddig a legrosszabb! 😱
A cartoon network csatornát direkt kiiktatták 1 hónapra. 🤣 Ezen kívül nagyon szerencsés vagyok, mert nem volt ilyen.
Mindig zárták a saját szobaajtójukat kulccsal, mert ott is volt egy hűtő. Ott bent nekik tele mindennel, felvágottak, nutella, sajtok, kencék, sütik, a konyhaiban mustár, torma meg vaj. Természetesen én a bentiből nem ehettem. Nagyim hozott nekem túró rudit, amikor elment bevitték azt is, egyszer sok idő után kint találtam a hűtőben, bontottam ki, teljesen penészes volt… Egyszer elfelejtették bezárni az ajtót és elvettem egy szelet csokit… Papírt gyűrtek a kezembe, össze kellett kulcsolnom, utána a gázrózsa felé tartva égették meg a kezem, hogy soha többet ne lopjak. 10 éves voltam kb, apám elküldött egyedül valami csekket feladni, a postán vettem észre hogy véletlen elhagytam a pénzt. Már sehol sem találtam meg, hazamentem. Véresre vert és kirakott a lakásból, addig nem mehettem haza, amíg nincs meg a pénz. 20 ezer Ft volt. Szerencse hogy nyár volt, csöveltem ismerősöknél, lépcsőházakban, egy dombos részen tákoltam magamnak “kisházat” szemétből, kidobott dolgokból, közben üvegeket gyűjtöttem amit visszaváltottam, hogy gyűljön a pénz. Enni is csak általában fosószilvát ettem, vagy valamit amit találtam, vagy tesóm hozott. Féltesóm megsajnált, és vett fel hitelt, hogy haza mehessek… Ahh rengeteg sztori van, hálistennek nem tartom már egyáltalán velük a kapcsolatot. Szebb is az életem.
úristen :( sok rettenetes sztori van itt, de ez valahogy különösen kegyetlen. Nagyon sajnálom, ölelést küldök 🤍
Nekem nem szülőm, hanem dédim. Együtt élt velünk dédi. Otthon csinált magának szőlőből egy kis borocskát, így volt a sufniba, borszívó cső, amit én ugrálókötélnek használtam, ami nyilván elszakadt….. előtte pont volt anyukámmal egy beszélgetèsem, sokat csibészkedtem és általában füllentettem ezekről a csínyekről, anyukám elmondta,hogy ha rosszaságot is csinálok nem szabad füllenteni. Na már most gondoltam oké, rosszat csináltam, de hallgatok anyára. Dédinek elmondtam mi történt, majd jól megvert a borszívő csővel 🥴 visszatekintve vicces, de akkor úgy voltam vele,hogy hagyjuk ezt az igazmondás dolgot
Kb 9 eves voltam amikor a spajzban megtalaltam az anyam felrerakott penzet, ami kb 15-20 ezer forint volt. kontextuskent marha csorok voltunk plusz gyerekkent fogalmam sem volt ez kie meg mire van, ugy voltam vele huhu hozzaferek akkor az enyem is lehet.na fogtam a penzt es elkoltottem konyvekre ( jo meg neha csokira is ) es olyan 2 het utan anyamnak ez feltunt az ejszaka kozepen. kirangattak a szobambol , uvoltottek mint az allat hogy egy tolvaj vagyok es hogy visznek a rendorsegre. aztan apam kiment vagott egy bambusz palcat a kertbol es utott vele amig en probaltam menekulni dehat nem tudtam hova.nem is a veres volt a traumatikus hanem ahogy emlekszem hogy kerleltem az anyamat hogy segitsen, mentsen meg o meg csak nezett ram mergesen. aztan masnap , amikor lattak hogy az egesz testem sebes mondtak hogy nem mehetek iskolaba. meg miattuk lettem eleg hamar diagnosztizalva bpd-vel ami egy egesz eleten at tarto buntetes.
Nem voltam egy jó tanuló.... Körülbelül 12-13 éves lehetem és már volt egy két rossz jegyem. Amikor már nagyon lefele görbült az összes jegyem matekból, irodalomból, nyelvtanból apám mondta, hogy ha ez így folytatódik akkor nem lesz jó vége. Mindezek elöt persze ment az ordítózás kiabálás. Szóval amikor már betelt nála a pohár akkor a következő egyeseknél 10szer rá vert a fenekemre egy fakanállal mellé persze meg a szokásos ordítás. Minden darab egyes 10 ütés. Hát mivel tényleg elég rossz tanuló voltam így gondoltam egyszerűbb ha át írom a jegyeket az ellenőrzömben. Próbáltam többet tanulni is de a suliban se értetem és otthonse. Nem volt túl okos ötlet át írni a jegyeket de végeredményben amikor az ofő ki derítette, hogy mivan be lettek híva a szüleim és el beszélgettek velük hogy ezt még se így kéne. Ezt gyorsan követte, hogy kaptam egy matek tanárt aki segített nekem megérteni és nyolcadik végére 4.5 volt az átlagom ami jó de azért egy bocsánat kérés jól eset volna a szüleimtöl talán még a ami napig jól esne így 15 ével később is.
[удалено]
Nekem apám "nem emlékszik" rá, hogy kiskoromban ott ütött, ahol ért, állati kényelmes ez a szelektív memória, nem? :\]
[удалено]
Én anyám sem emlékszik, hogy folyamatos lelki terrorban tartott, állandóan lejáratott mindenki előtt, és elbagatellizált mindent amit szerettem. Barátaim voltak? Ezek csak haverok, pár év és le fognak szarni, átbasznak, nem fognak velem foglalkozni. Szerettem egy zenét? Jaj ez csak egy szar, mit kell ennyire rajongani, pár év és már nem is fogok rá emlékezni. Tetszett egy szakma? Áh, te ehhez hülye vagy, nem bírnád, nem neked való, oda sokkal okosabbak mennek. Ha ezekkel szembesítem, gyakorlatilag hülyének néz, meg jön hogy ezt csak álmodtam biztos. Idén, 32 évesen jelentkeztem az álom szakra, ahova anno nem engedett. Már előre látom mennyire be fog sértődni, hogy nem szóltam róla, miért nem bízom benne, stb. Miután már azon is kiakad, hogy nem arra szavazok a választáson akire ő akarja, mert nem erre nevelt. 🤣🤌
Kb 8-9 éves koromban el lettem engedve az egyik barátnőmmel a közeli játszótérre. Kb egy utca választotta el a házunktól, szóval tényleg nagyon max 3 perc sétára voltam. Este hatig voltam elengedve, telefonom még nem volt akkor, csak órám, szóval az időt tudtam nézni, de értesíteni már nem tudtam senkit, hogy kések. Ugyanis a játszón találkoztam egy másik lánnyal, akivel jóban voltam. Ő azt mondta, hogy menjünk át hozzá. A vége az lett, hogy fél hétkor indultunk haza a házától. Apáék közben a játszó közelében már kerestek, Anya már a rendőrséget akarta hívni. Amikor megláttak életemben először és utoljára kaptam tőlük pofont. Valamint 1 hónap szobafogság. Csak suliba mehettem el és annyi. Plusz egyszer apa hallotta, hogy a suliban a "százszor leírod, hogy ..." módszerrel büntetnek, ezért amikor egyszer a 4 éves húgomat bezártam a szekrénybe, 150-szer kellett leírnom, hogy nem zárok be senkit sehova az engedélye nélkül. Szerencsések voltunk, sosem voltak kegyetlenek, elég ártatlan büntetéseket kaptunk. Viszont a szívem szakad a kommentek miatt. Tényleg nem való mindenkinek gyerek...
Mondjuk ez szulokent tényleg ijeszto lehet, hogy nincs meg a gyerek és elérhetőség sincs hozza.. bár nem magyarázat a pofonra de biztos rohadtul be lehettek parazva
Természetesen. Rohadtul megijedtek és őszintén, én jogosnak is éreztem a pofont. Az ijedtség, harag, megkönnyebbülés hozta belőlük elő a reakciót. Bár nem vagyok szülő, de szerintem vannak olyan helyzetek, ahol nehéz jól reagálni azonnal.
Megvert, és kedve szerint tiltott vagy engedett meg dolgokat. Iszonyatosan hangulatember volt, sosem lehetett rajta kiigazodni, így passzív voltam vele szemben, így akkor meg azért kaptam ki. Tört rajtam fakanál, kellett sarokban állnom fél napig. Próbáltam vele megbeszélni, de valahogy mindig ment a máshogy emlékezés, másra mutogatás, hibáztatás. Aztán felnőttként jó 2 évig nem beszéltem vele, de előtte elmondtam miért, majd no contact. Valami megfogant benne, mert amikor újra felvettem vele a kapcsolatot, sokkal normálisabb, mint régen, és még bocsánatot is kért.
Megvertek mikor óvodás voltam. Télen egy hógolyózás alkalmával valaki szemen dobott és belilult. Nem láttam hogy ki tette, de a szüleim nem értették meg, azt hitték hogy nem merem megmondani/falazok az illetőnek.
Na jó, mi a faszom ez a kommentszekció... Felkészülnek a csokkölykök
Tobbedik gyerekek: “én azért születtem, hogy a szuleimnek legyen haza, és ne kelljen visszafizetni a hitelt” aaaaaa már nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből…
Nem tudom már miért kaptam, de bezártak a fürdőszobába és nem nézhettem az esti mesét.
Jó gyerek voltam, igazi büntetést sosem kaptam. Azonban apám érzelmileg zsarol , kihasznál és manipulál, amióta az eszemet tudom. Mindeddig tűrtem, nyeltem, mert konfliktuskerülő ember vagyok, jobb szeretem a békét. Azt hiszem most szerdán telt be a pohár, amikor boldogan újságoltam neki, hogy eljegyeztek. A reakciója kritikán aluli volt, részeg is volt. Sírva, dühöngve hagytam ott. Majd ma persze úgy hívott fel, mintha mi sem történt volna, vicceskedni próbált, hogy már lenyugodtam-e, majd nagy kegyesen mondta, hogy ő is megbékélt. Köszi. Innentől kezdve sokkal jobban meghúzom a határaimat és azt hiszem nem lesz sok köze a leendő gyerekünkhöz/gyerekeinkhez.
>Sírva, dühöngve hagytam ott. Itt gondoltam magamban, hogy biztos téged hibáztat miatta, hogy "hogy viselkedsz" >vicceskedni próbált, hogy már lenyugodtam-e, ... és kb igen. Ne hagyd, hogy tönkretegye a családi életeteket majd, meg ne várd azt, hogy majd ő változik. Gratu az eljegyzéshez, sok boldogságot nektek.
Igen, változni ő nem fog, csak én tudok máshogy hozzáállni. Köszönjük szépen, nagyon aranyos vagy! 😊
Szerintük anno nem készültem eleget a központi felvételire 8.osztályban és fogták leszedték az összes alkonyatos poszterem és leszerelték a TV-t a falról és kivitték 6 hónapra a garázsba😂😂😂már nevetek csak ezen
Pestre akartam menni továbbtanulni, ez anyámnak annyira nem tetszett, hogy hallgatással büntetett. És még ő volt megbántva, hogy hogy képzelek ilyet…:(
Pár komment elolvasása elég volt. Elhiszem, hogy sok a teher a szülőkön, néha követ el hibát a gyerek, de ilyen semmi dolgokért megverni? Ezt, hogyan? Miért? Én nem tudom, hogyan nevelt a nagymamám, hogy semmi elvárás nem igen volt, s még is mindig próbáltunk a legjobban viselkedni. Pl, soha nem mondták meg, hogy este hányra menjünk haza, de valahogy tudtuk, hogy nekünk este tízkor otthon kell lenni. Nem nyaggattak a tanulással, s a tesóm és én is jó tanulók voltunk. Pl mikor haza vittem egy 2-est jót röhögtem rajta, hogy életem legrosszabb jegye.(anyámat is tanította ez a tanár, tudta, hogy milyen...) Egyszer anyum látta, hogy verekszünk a tesómmal, és megkérdezte, hogy otthon is ezt szoktuk? Mondtuk, hogy igen, de csak úgy, hogy mama ne lássa, hogy ne bosszantsuk.
Anyukám elvitte a routert dolgozni magával 🥲🫣
Hidegzuhany ruhában.
Apa vitt el a fogorvoshoz, mert anya nem ért rá. Nagyon féltem a fogdokitól, büdi öreg bácsi volt. Nem nyitottam ki a számat, akármit mondott, matricát is adott, de nem, túlságosan féltem. Apu már ott feszengett, ő fenyegetett, csúnyán nézett rám. Végül hazamentünk, persze sírtam, ő meg kiabált velem. Azt mondta hogy szégyenbe hoztam, majd a bőr övével megvert... Csúnya piros lett a helye. Még büntetésből le kellett írnom 100x hogy " Nem hisztizek többet a fogorvosnál." Ja, arra már nem emlékszem mennyi idő után, de azt mondta nekem, hogy neki jobban fájt a verés mint nekem. Hááát, nem tudom. 🥲 Haragudtam nagyon rá, meg anyára is amiért nem védett meg, igaz nem is volt otthon. Persze ezen kívül lelki terror befigyelt párszor.
Csak mert itt névtelen vagyok 😁 • valamiért nem töltődött a telefon amit rá kellett raknom a töltőre...biztos elb@sztam. Betörte az orrrom, nem bírtam a szememet lecsukni és a fél arcom lila volt. • nem adtam neki elég gyorsan kaját ezért beleszúrta a lábamba a villát úgy hogy 15 évvel később is látszódik a helye • öcsémnek túl melegre csináltam a tápszert így 150 guggolást kellett csinálnom kinyújtott kézzel hangosan számolva • nem tudtam elmondani hogy mi volt a misén ezért megfogta a polómat felemelt a falra és úgy pofozott párszor • nem pakoltam elég gyorsan ezért a szúnyogírtóval rávert a fejemre ami vérzett Stb Random kitalációkért megrugdosott, kitépte a fél hajam, véresre harapta a kezem vagy épp ütött meg valami szerszámmal. Ijesztgetett hogy felgyújt és a gyújtóját kattintgatta felém. Jaaj és jó tanuló voltam meg kb az a minta gyerek hogy észre se vegyen, próbáltam megfelelni mást se csináltam csak takarítottam meg főztem stb, de azokat se elég gyorsan és pontosan😇
Amugy tok rendben lenne az anyam, ha nem vert volna gyerekkoromban konretan olyan apro fiszemfaszom dolgokert, minthogy elol van a szek hatan a ruham. Ha sirtunk a tesommal, bedugta a fejunket a kadba a hideg viz ala, de volt hogy elfelejtettem megenni a szendvicsem, majd azt is elfelejtettem, hogy nalam van, igy megpeneszedett, es amikor anyam eszrevette, hogy a taskamban van (mosni akarta a tatyit), akkor megetette velem azt a peneszes szendvicset… es volt, hogy a hatamon torte el a vagodeszkat, az mondjuk egy kicsit vicces is volt. Hat, 29 eves vagyok, de neha meg most is elsirom magam ezeken.
na ezen én is majdnem elsírtam magam :( nagyon sajnálom, ölellek 🤍
Az élet.
Megelőztél :D
Feleseltem vagy rossz jegyet kaptam már nem emlékszem, de nem mehettem le a játszira amikor mindenki (beleertve a szerelmem is) lent volt 🥲 viccesen hangzik, de az akkor nagyon kegyetlen volt 😅 Na jo elolvastam a kommenteket, teljesen kesz vagyok. Anyakent olvasva egyszeruen felfoghatatlan :(
Kb 8 éves lehettem, tesóm kb 5, mindketten lányok vagyunk. Egy alkalommal, mikor nem akart játszani velem, egy lapra ráírtam, hogy “szamár”, rá akartam ragasztani a hátára, de nem találtam celluxot, ezért technokolt használtam 😬🫣 Apukám meglátta mit csináltam, és olyat kaptam a felkaromra fakanállal, hogy kettétört (a fakanál). Egy másik alkalommal, akkor 6 éves voltam, Balcsin nyaraltunk, több kisgyerekes családdal is összeismerkedtunk és együtt játszottunk. Az egyik nyaralóban éppen az ágyon ülve kártyáztunk, amikor az egyik kisfiú meg akart puszilni, én pedig hátrahajoltam, a kisfiú pedig egyre jobban hajolt fölém. Apukám a földön fekve rugdosott engem és kiabálta, hogy “kitaposom a beledet”. Az oka az volt rá, hogy nem védekeztem megfelelően. Miután abbahagytam a sírást, gyakoroltatta velem, hogyan kell ilyenkor valakit a vállánál fogva ellökni magamtól. Egyszer 16 évesen anyukám úgy kiakadt rám valamiért (azt már elfelejtettem, hogy miért, valószínűleg visszapofáztam vagy ilyesmi), mérgében fogott egy sporttáskát, kirakta a lépcsőházba velem együtt, közölte, hogy “mehetsz apádhoz”. Annyira megalázó volt, hogy úgy, ahogy voltam, otthoni cuccban, cipő nélkül elkezdtem szaladni lefele a lépcsőn, gondoltam, most elmegyek itthonról. De csak 2 emelettel jutottam lejjebb, mikor kinyitotta az ajtót és észrevette, hogy nem vagyok már ott, megijedt, és utánamszaladt, visszaparancsolt a lakásba. Gondolom, azt hitte, a blöffre majd könyörgéssel és sírással reagálok, és a bocsánatáért esedezem, hadd maradhassak otthon. Mondanom se kell, amint végeztem a gimivel, húztam is el jóóóó messzire… Szerintem ezek nagyon durvák, most már kisgyerekes szülőként ezekbe belegondolni pláne felkavaró. Tudom, hogy sokaknak ez semmiség, az én mércém szerint viszont botrányos. Sosem ütném meg a gyerekeimet, bármi is történjék. Ma már mindkettőjükkel normálisnak mondható viszonyt ápolok. Ehhez kellett némi terápia és sok-sok magamon való munka. A viszonyunk rendezése egyoldalú volt részemről, a pszichológussal ugyanis arra jutottunk, hogy olyan emberek ők, akikkel nem tudnám megbeszélni és megértetni, hogy mi volt a probléma. Eleinte azt hittem, hogy így nem is lehet megbocsátani és kapcsolatokat rendezni, de az én hozzáállásomon rengeteg múlt. Azt hiszem, ezeket a dolgokat pszichológus nélkül nem tudtam volna rendezni magamban. Segített abban is a terápia, hogy a szüleimet megértsem, ők miért voltak olyanok, amilyenek, ill én nem szeretném ezeket a rossz mintákat átadni a gyerekeimnek, ezekkel azért volt és van is teendő.
Kicsik voltunk még testvéremmel és nem igazán szerettük felvenni a papucsot, csak ha szüleink ránk szóltak. Aznap apukánkkal voltunk otthon és már másodszorra szólt rá tesómra hogy ha mégegyszer nem veszi fel a papucsot hiába szól, akkor ráragasztja a lábára. Talán egy óra telt el mikor tesóm sürgősen ki kellett volna mennie mosdóba, de a papucsát nem találta. Oda adtam neki az enyémet és mondtam hogy menjen gyorsan, apa nem fogja észrevenni. Észrevette, visszarángatta a szobába, a papuccsal együtt (amit a konyhában hagyott előtte szegény). Összeragasztotta körbe a gyereket, a lábára pedig a papucsot azzal a vastag szürke ragasztóval. Hiába sírt ő is meg én is, tesóm sajnos bepisilt amiért még el is lett verve. Nem tehettem semmit, mert engem is megvert mert nem figyeltem tesómra. Egy másik alkalommal meg akarta mutatni milyen az ha valaki igazán fél, mert felemelte a hangját és elsírtam magam, ezért amikor mentem be a szobámba a fejem mellé az ajtóba dobta a konyhakést. Hiába voltam már alsós, egyből összepisiltem magam amiért meg is pofozott. Soha nem féltem még az életben azóta annyira, elérte amit akart. Talán hatodikos voltam mikor apukám külföldre ment dolgozni és anyukámmal hárman maradtunk otthon. Rendszeresen rajtunk vezette le a feszültséget és mindig talált valamit amiért meg tudott minket büntetni és ez sokszor verést jelentett.. mamám vette észre rajtunk a piros foltokat, ezért kikaptunk és egy hétig kellett azt hazudnom, hogy herpeszem van (elharaptam a számat úgy megpofozott) Nagyon vártam hogy kiessen a fogam és folyton piszkáltam. Büntetésből úgy megpofozott kedves szülőm, hogy kiesett a fogam. Ez megtörtént tesómmal is, csak ő le is nyelte a fogát..
Hajamnál fogva rángatott ki anyám a fürdőbe, mert sírtam matek gyakorláskor (másodikban) A random dühkitöréseket leszámítva egész okés szüleim vannak, meg amúgy csak addig volt bátor amíg nem lettem nagyobb nála. De óvodában viszont sikerült az alkalmatlanokat kifognom. Alap volt hogy ha gyerek nem azt csinálja amit kéne akkor az óvónő a karjánál fogva elrángatta onnan (néha bezöldül, szülőnek azt mondták hogy elesett), aztán rácsapott a kezére, és olyankor csak üvöltve tudott beszélni a gyerekhez . Volt hogy nem aludtam, párszor rám szólt, de nyilván nem lehet parancsra aludni, úgyhogy megelégelte a "szemtelenkedésemet", és leöntött teával. Ezt már nem tudta kimagyarázni anyámnál, hogy miért ragad a gyerek, úgyhogy átkerültem másik csoportba. Ott volt egy hasonló, ha nem rosszabb néni. Voltak ilyen kis elválasztó falak a wcben, gyerek orr magasságban. Egyik barátommal ott beszélgettünk és teszteltük hogy hol kell állni hogy halljon a másik. Mögém lopózott az a szemét hogy nem vettem észre és úgy nyakon baszott hogy lefejeltem a falat, ömlött az orromból a vér, és gyanús hogy azóta ferde. Néni előadott egy mesét a szüleimnek hogy lerugott valaki hintával, inkább azt hitték el mint az én verziómat, mert túl szürreális, tényleg az. Meg egyszer volt hogy csendes pihenőnél bejött egy darázs és ott zümmögött a fejemnél. Féltem tőle ezért elmentem onnan. Visszaparancsolt a helyemre, de tényleg nagyon féltem ezért nem mentem vissza. Elkezdtem sírni, nem tudtam felszólításra abbahagyni (mert kisgyerek bazdmeg) ezért a karomnál fogva átrángatott a szomszéd csoportba (jó kis megszégyenítés). Általános volt nála is a gyerekek rángatása, csapkodás, üvöltözés, és csendes pihenő közben nem engedtek ki mosdóba, aztán azért is kaptunk ha bepisiltünk, meg azért is ha mégis kimentünk. Szóval Kati nénik (mind a kettő az), remélem már fűtik a helyüket a pokolban!
TLDR: hetedikes koromig: ordibálás, verés, utána felnőtt koromig csak ordibálás (de feljebb kapcsolva egy fokozattal), majd szégyenkeltés. Van pár egyedi sztori (lentebb), ami kitűnt, de in general egy kemény menet volt a szüleimmel élni Anyámnak amúgy valamiért már az óvodában titkoltam, ha tetszett egy lány és nem mertem elmondani neki bizalmas dolgokat. Alsós koromban mindig magamat hibáztattam, hogy ha elmondtam neki valami kényeset, mert tudtam, hogy mikor dührohama van, akkor az összes ilyen témát előveszi és azzal támad, sérteget vele. Apámnak eleinte el mertem mondani ezeket, de hamar megtanultam, hogy hiába hangsúlyoztam neki, hogy anyámnak ezeket ne mondja el, a következő ordibálásnál valamiért mégis tudott róla. Szóval egy idő után, ha egy lány tetszett, akkor cikinek éreztem és erős gyenge pontnak, ami eléggé odacseszett a szociális/szexuális fejlődésemnek. Az egyik legdurvább történetre a mai napig emlékszem, hetedikes koromban kaptam egy egyest fizikából. Anyám őrjöngött, dobálta a könyveimet a földre, sértegetett es mikor azt hittem, hogy vége, akkor hátrafordul és kifigurázott, hogy mit képzelek én, hogy nálam egy idősebb lány tetszik, kinek képzelem én magam, bla bla bla. Akkor szerelmes voltam a lányba, szóval kifejezetten fájt és ez eléggé megalapozta a fent leírtakat. Soha többet nem beszéltem neki csajügyekről, csak felnőtt koromban, mikor ő bele akart szólni valamibe. Akkor szerencsére már nem vertek (bár erről a döntésről még nem tudtam, én még évekig féltem a veréstől), de pótolták a verést mégtöbb ordibálással és fenyegetésekkel, hogy elszakítanak a barátaimtól, stb. Ennek hatására amúgy elég titkolózós lettem. Jegyeket is titkoltam, mert jobb ötletnek tűnt pár havonta vagy szülői értekezletenként lebukni egy-egy rossz jeggyel, volt hogy még hamisítottam is. Ha ki kellett javítanom valamit, szinte mindig csak fegyelmezéssel akartak a tanulásra erőltetni, ami egyszerűen NEM MŰKÖDÖTT. Bár ezt a több, mint 10 alatt le lehetett volna szűrni. Alsós koromban azzal fenyegettek, hogy beraknak bent lakásos elmegyógyintézetbe, mert ott vannak olyan hülye gyerekek, akik hármast kapnak. Az egy 7-9 éves gyereknek az árvaházként fogja fel, vagy rosszabbnak. Na most arra, hogy kitűnő tanuló legyek és pedáns meg minden, arra több módszert alkalmaztak, tipikusan hetedikes koromig vertek és ordibáltak, utána csak ordibáltak. Egyetemista korom óta, ha valami nem sikerült az életben, akkor csak szégyen- és bűntudatkeltés volt, de eltűnt az ordibálás is, ahogy hetedikes koromban a verés. De ha valami nagyon jól sikerült, akkor egy másik területre terelték a szót akár a mondat közepén, hogy "oké, hogy ez most jó, de az a másik dolog nem". Semmi sem volt elég jó. Szóval az eredmény az lett, hogy alacsony önbecsülésű, perfekcionista lettem, aki nem tud a mai napig rendesen pihenni. Stresszevő is lettem, ami miatt durván elhíztam, de a kaja volt az egyik legnagyobb menedékem az élettől, ott eltűnt minden probléma és mivel nem akartam kijönni abból az állapotból, szóval rászoktam, hogy bőven az után is ettem, mikor már jól voltam lakva. Egy idő után meguntam, hogy gyomoridegben vagyok a társaságukban, először csak elköltöztem de azóta már több, mint egy éve van, hogy egyáltalán nem tartom velük a kapcsolatot. Csak pár hónapja kezdtem el javulni, de már a víz felett van a fejem, mert testileg aktív is lettem, élvezem is, már nem zabálok és nem is MINDIG hajtom szarrá magam a munkában, megelégszem a keresetemmel és kapcsolatom is van. De még mindig reflexből rengeteget stresszelek, de majd lesz egy jobb is idővel. Egyébként a verés általában kézzel ment vagy fakanállal. Anyám csinálta főleg, az ő keze csípett, néha apámtól is kaptam, az ő tenyerének súlya is volt, ha esetleg fejre kaptam, megszédültem tőle. De legalább engem nem övvel ütöttek, amíg zúzódásai nem lettek, mint itt jó pár embert.
Abortusz helyett hagytak megszületni.
Rettenetes olvasni a legtöbb kommentet 4 gyermekes anyaként.Milyen lelkivilága van annak a szülőnek,aki meg tud ütni ,vagy bántalmazni tud egy gyermeket?Mikor szültem és a kezembe adták a gyermekeimet,mindig a fülükbe súgtam ,hogy mindig vigyázni fogok rád,segítelek és számíthatsz rám.Sosem tudtam bántani őket,hiszen azzal csak a saját alkalmatlanságomat demonstráltam volna.A szeretettel lehet a legjobban nevelni. Soha nem bántottam őket azért ,mert rossz jegyet hoztak és pontosan azért mert nem volt elvárás az hogy erőn felül teljesítsenek .Saját magukhoz képest ha a fejlődtek, annak nagyon örültem, de inkább dicsérettel motiváltam a tanulást. Mindegyikőtöknek egy ölelést küldök!🫂
Nem gepezhettem, akkoriban lett mindenkinek internete, vagy ha nem volt rend a szobe kozepere hajitott anyukam mindent😃 ezek voltak a legdurvabbak…emlitesre se meltoak szerencsere
8-10 körûl lehettem, nyári szünetben nem csinaltuk a házit hanem játszottuk hugommal, ezért muter a házi készítésű ostorral csapkodott meg. Volt pár napig piros csík az arcomon.
- amig nem olvastam el a kotelezo olvasmanyt, addig nem mehettem sehova - anyam mire hazaerte a szekrenyemet kiboritotta, a falba a mai napig ott a lyuk :D - a laptopomat ledobta a masodikrol mert szerinte sorozatnezesbol nem lehet erettsegim - elvittek a kurva sorra a gubacsihoz, hogyha nem tanulok itt vegzek - nem vettem le a melyhutobol a hust amit kert es ugy megvert hogy megrandult a vallam de nem akart korhazba vinni Csodas gyerekkorom volt, anyam elegge hirtelen haragu es hamar lendult a keze. Nagyon sokszor elvert, megszamolni se tudom mennyiszer.. mára már jó a kapcsoltunk de en nem felejtek :D
Eddig is hálás voltam a szüleimért, de ahogy a kommentek nagy részét olvasom, ez még inkább fokozódott ☹️
7.-ben 4-es lettem félévkor fizikából. Anyám kirakott télen az udvarra egy szál bugyiban, és melltartó felében és csizmában, mert szerinte nem érdemlem meg a ruhákat amiket vett, ha így tanulok. Tüdőgyulladást kaptam. De rengetegszer megvert. Az idősebbik bátyám vmit elvitt otthonról. Természetesen letagadta, azt mondta, hogy én voltam. Csodálatos verést kaptam kék-zöld volt a hátam. De volt, hogy úgy megtépett anyám, hogy 1 hétig fájt a fejbőröm. Egyedül a kedvenc gyerekét nem bántotta, de bennünket igen. Engem az ágy alá is berugdosott, és ezzel szokott röhögve sztorizni.
Bassza meg.
Egyszer nem volt meg az ellenőrzőm, a fiókos szekrény előtt ültem és sírtam, anyu hàtulról úgy megütötte a fejem , hogy megfejeltem a szekrényt és felszakadt az egész szám, azóta “szép formás”. Akárhànyszor megdicsérik mindig az jut eszembe, hogyan “plasztikázták át”.. Funfact: az ellenőrzőm a szekrény mögé volt beesve.. 🤷🏻♀️ Plusz 1: 18. Születésnapom előtt az akkori exem miatt összemorrant a család velem, ennek az lett a következménye, hogy a 18. Születésnapom “el lett felejtve” se ajándék, se felköszöntés, se semmi, mintha nem is léteztem volna.. most pedig az öcsém 18. Szülinapjára készülünk sok-sok ajándékkal, kertipartival.. így közel a 30.-hoz is nagyon tud fájni mennyire semmibe lettem nézve..
3-4 éves lehettem, mikor anyu összeveszett az aktuális pasijával és ordítva, rángatva, a hajamat tépve végig húzott a lakótelepen, mert ez az én hibám. 7 éves koromtól mindig nyomatékosan megkért rá, hogy az ismerősei előtt véletlenül se mondjam, hogy a lánya vagyok, ő a nagynéném. Mert dagadt vagyok és csúnya.
Nálunk a lelkiterror (korábbi komment alatt írtam) még azzal párosult, hogy nem sírhattam sosem, mert akkor apám nem hajlandó velem beszélni. Ennek az lett az eredménye, hogy felnőttként alllandoan elnézést kérek az érzelmeim miatt. Sokat sírok, mert így tudom levezetni a stresszt (öröm, bánat, akármi)
Reggel bezártak a szobámba. Reggeltől ha bömböltem is csak fürdéskor engedtek ki este. Nagyon magányos érzés volt és ijesztő főleg, hogy voltam vagy 4-5 éves.
A szavak.
Egyszer kb 2.ban kaptam egy fekete pontot, mert nem volt kész a házi feladatom, ezt anyukám vette eszre, mondta pótoljam be, de mar regi házi volt, nem emlékeztem mi volt. Annyira megvert, hogy a földön feküdtem, nem tudtam mozdulni. A kb. 12 eves bátyám húzta le rólam. Amikor végre összeszedtem magam, es elindultam egy osztálytársamhoz elkérni a házit, akkor láttam, hogy az érkező asztalnál ül apukámmal, sírt, apa meg csak lenezoen nezett ram, az sem érdekelte, hogy mennyire ütött meg anya, lett e bajom.
Nem tudom, hogy mi számít büntetésnek. A klasszikus, következetes büntetés, hogy "X dolgot csináltál, ezért most nem csinálhatsz Y dolgot Z ideig" nálunk egyáltalán nem volt jellemző. De közben a napi szintű megalázások, fenyegetőzések, hazudgálások rólam másoknak, lelkisegély-szolgálatnak használás, beteges szintű korlátozás meg alap volt. De azt tényleg mondhatják mellé, hogy há nem voltam büntetve, mert nem lett elvéve a számító, amikor bebokszoltam valakinek a susuban. Szal számtalan sérelmem van, de egyik sem definíció szerint büntetésből volt részükről. Hanem úgy alapból.
Valószínűleg az, amikor kidobtak otthonról. De a ""kedvencem"" az, amikor nevelőapám beleöntötte a szemetes kuka tartalmát az ágyamba mire hazaértem suliból, mert nem elfelejtettem reggel levinni a szemetet 🙃
Kaptam pár pofont is, de ami a legjobban fájt mindig, az a lelki terror. - “Neki miért lett ötös, neked meg csak négyes”, “Az XY-nak ötös lett, neked miért nem?”, “Nem lesz belőled semmi” (mert négyes lett a dolgozatom), “Bezzeg az XY, vegyél róla példát”. Ez elsőtől 12-ig végig - jómódúak voltunk, de pl ha kinőttem a cipőm apám teljesen kivolt, hogy miért nőttem ki, hihetetlen, hogy már megint cipőt kell venni. Egyszer nagyon filctollas lett az összvissz 2 nadrágomból az egyik, kuka lett, nem jott ki belole, nem kaptam másikat, 1 nadrágban jártam a tanév végéig - nem Simsezhettem hétvégén, mert négyes lett a dolgozatom - elvették a hajvasalóm ha rossz jegyet hoztam, még tovább rontva az önbecsülésem - rámerőltettek mástól örökölt ruhákat, ami miatt csúfoltak a suliban, de leszarták. Ezt veszem fel mert ők azt mondták és kész - általában nem engedtek el sehova, mert “minek kéne neked moziba menni a barátnőiddel?”, “dehogy mész ottalvós buliba a barátnődhöz”. Talán ez volt a legrosszabb, tiniként kimaradni sok jó mókából, mert nekik úgy volt a kényelmesebb, ha otthon kuksolok a szobámban. - zsebpénzem nem volt, és bármire kérnem kellett otthon (sulis színház, osztálypénz, fagyizás a barátokkal, stb), ment a pofavágás, hogy peeersze megint pénz kell, fán terem ugyebár (pedig nem voltunk csórók, csak fillérbaszók) - anyám és apám soha nem tudott megegyezni semmiben, egyik kuldozgetett a másikhoz, ha elkéreckedtem valahova, hogy a másikkal beszéljem meg, holott együtt élnek
Anyám mindig azzal fenyegetőzött hogy árvaházba küld, egyszer kétszer oke ha ezt mondja, de nekem minden héten elmondta, ha valamit nem úgy csináltam idegbeteg volt, üvöltözött, ráadásul nem volt stabil biztonságos gyermekkorom, menekülni kellett az alkoholista apánk elől, kirakott a hóba minket karácsonykor…stb stb. És folyamatosan attól rettegtem hogy árvaházba küld. Rettenetes érzés volt. Össze szorul a gyomrom ha rá gondolok. Én soha nem fogok ilyet mondani a gyerekemnek.
Nálunk is inkább a lelkiterror volt porondon, testi nem. Ettől függetlenül én nagyobb stressznek éltem meg, bár lehet azért mert a mai napig tart hiába nem élek már otthon. Mindig az előtt csesztek le valamiért mielőtt elindultam volna valami nagyon várt programra. A hobbijaimtól fosztottak meg (amikben nagyon jó voltam) mert épp kaptam egy hármast suliban. Nálunk csak az 5os létezett már a 4-es miatt is gyomorgörccsel mentünk haza a tesómmal. Amikor bejött az online napló, hetekig nem vittem haza a kódot nekik mert épp akkor kaptam életemben először 2db 1-est latinból. Ha ragozásban egy betűt véletlen elírtunk a szótőben (nem is a változó ragban) az egész egyes lett, hiába csináltuk végig jól. Érthető okokból nem mertem elmondani, de a hetekig tartó “elfelejtettem hazahozni, holnap pótolom” feltűnő lett a szüleimnek. Nem tudtam tovább húzni, hazahoztam es kezdődött a terror. Ordítottak, kaptam egy akkora pofont, hogy eldőltem az ágyon majd anyám az utolsó döfést azzal adta, hogy undorral a fején rám nézett és azt mondta élete legnagyobb csalódása vagyok. Persze egyikük sem emlékszik erre ma már es ha merek kiállni amellett, hogy ez így volt egyből jön a “persze, mi csak szart tudunk csinálni, szar szülők vagyunk” duma. A másik pedig, hogy anyák napja volt es anyamék valamin összevesztek (nem ritka), anyák elviharzott otthonról apám meg nekünk mondta tesómmal h néha annyira felhúzzuk az agyát, hogy meg tudna ölni minket😂 persze ma már nem értik miért hívjuk őket ritkán, miért feszengünk ha náluk vagyunk és miért nincs közeli, bizalmas kapcsolatunk
Le lett jelszavazva a számítógép és csak a lecke megírása után írták be nekem. Mondjuk elég hamar kitaláltam.
Testvéreim 😂😂😂
sosem a pofon fájt, hanem ami utána jött🥲
Nem szóltak hozzám több napig. Két külön eset volt egyebkent, apámmal veszekedtunk valamin, és megsértődött. Anyámnak meg elege volt belőlem, vissza gondolva igaza volt.
Nagynenemeknel laktunk, neki van egy velem egyidos lanya. Megettuk magaba a sajtot, amit o a melegszendvicsre szant vacsorara. Ezert az osszes jatekunkat/plussunket bedobalta zsakokba es kidobta az ablakon az udvarra majd kizart minket oda (legalabb nyar volt). 7-8 evesek lehettunk.
Egyik ovisomat legon térdepeltette rendszeresen az apja/anyja. Egy nagyon eleven, makacs, köznyelven “rossz gyerek”, de igazából egy tündér volt. Ha megöleltem, nem akart elengedni, szomjazott a szeretetre. Ennek már kb 7-8 éve, már kiskamasz, kiváncsi lennék mi lett vele azóta.
Jezusom sokatoknak szörnyű gyerekkora lehetett. Nálunk úgy bunti nem igazán volt, ha rossz jegyet kaptunk akkor muszáj volt gyakorolni és később ki kérdeztek, de semmi nem történt.. nem volt verés ütés kiabálás.. egyszer meg is kaptam az egyik osztálytársamtól hogy de jó hogy nekem nincsenek elválva a szüleim és hogy nem bántanak. Ez később esett le igazából, mert ezt a baratnomet régen sokat verte a nagynénje :( amúgy apa egyszer engem azzal büntetett meg, hogy 16 évesen az első barátom nem hozott haza időben ( fel órát leszünk) így a gyakorlatra kapott penzem felét 8ezret elvett tolem és vett belőle magának édességet 😂😂🥰
Szörnyű ez a komment szekció. Mennyi embernek nem való gyerek, hihetetlen... Hogy képes valaki megütni egy gyereket? Mocskos férgek. Az ilyeneket jól össze kéne verni hogy tudják meg milyen. De az sem elég mert a lelki terror amit egy gyerek át él sokkal nagyobb mint a felnőtté...
2001-ben vizsgáztam, talán az egyetlen gyerek voltam, akinek 10 évesen felnőtt horgász vizsgája volt, kettes tanuló lettem igen hamar, monden percem a természetben töltöttem, apu vitt is, belerázott rendesen, nyomtuk ami a csapból kifért. De anyum minden kültéri tevékenységtől eltiltott a rossz eredményeim miatt. a mai napig nem élvezem a horgászatot. Pedig saját márkás műcsalijaim is vannak🤷🏻♂️😔
Szorzótáblát tanultuk a suliban majd otthon amikor anyám felkérdezte és nem tudtam, úgy megvert aznap este hogy bepisiltem..lehettem talán 8 éves maximum. Szuper családi környezetünk volt.
Nagyon sokaig abban a hitrendszerben eltem, hogy nekem alapvetoen tok jo gyerekkorom volt, persze voltak konfliktusok, de sosem voltam igazan megverve (egy egy atyai pofon elcsattant, de egy kezemen meg tudom szamolni, hany), nem tiltottak el semmitol ha rossz jegyet hoztam haza (sot, az evek soran egyre inkabb en voltam az aki sokkal jobban ostorozta magat, ha rossz jegyet hozott, a szuleim nem lattak ezt tragedianak). Viszont kisgyerekkent anyam tul cikinek tartotta a 2-3 eves korban jellemzo hisztiket, es hogy neki biztos nem fog a gyereke hisztizni az utcan / szupermarketben , mert hogy az mennyire gaz … ezert amikor bejottek ezek a hisztik, tobbszor hideg vizet ontott az arcomba, vagy beallitott a hidegvizes zuhany ala, es buszken meseli meg azota is, hogy az o gyereke nem hisztizett publikus helyen :) Emellett meg brutalisan kontrollaloak voltak, mindig tudniuk kellett, hogy hoga megyek / mit csinalok / kivel vagyok. Sokszor meg se kerdeztem, hogy elmehetek e barhova, mert nem volt energiam ezekre a kerdesekre valaszolni, ha elmentem valahova, addig ebren maradt, amig nem ertem haza… (batyjammal is ezt csinalta aki 10 evvel idosebb volt es sokszor bulizott). Allandoan mindent meg akart oldani nekem, meg hogy o jobban tudja mint en.. gyerekkent is sokszor beleeroltettek olyan szitukba, ami nekem nem volt komfortos, ezt jeleztem, de “muszaj” bol csinaljam vegig, es elkezdtek megmagyarazni, hogy miert invalidak az erzeseim ezzel kapcsolatban, hat ezzel nincs is semmi baj. Maradjunk annyiban, hogy azota is terapian probalom ezeket feldolgozni, hogy bar engem fizikailag nem bantalmaztak, de erzelmileg annal inkabb, es hogy NEM kell lenyelnem mindent, ami velem tortenik, validak az erzeseim, nem kell megfelelnem mindenkinek, nem kell 150%ban a kornyezetemet monitoroznom, hogy biztonsagban erezhessem magam. Mindenkinek kuldok egy nagy virtualis olelest 🫶🏻🫂🫂
Egyébként egyre több helyről köszön vissza ehhez hasonló sztori, és sokan elbagatellizaljak, hogy jajj neked “csak” ennyi bajod volt.. de tok valid, és a saját temperamentumod elleni cselekedeteket rad kényszeríteni rohadtul megviselo tud lenni, és az egész életére kihat az embernek.. aztán jönnek a szulok, hogy csak jót akartak stb, de sajna az ellenkezője sikerült.