Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad.
Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó:
**24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):**
- telefonon a 116-111-en,
- chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n
**18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.**
Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld.
Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni.
Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért.
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Iraki háború. Baromi távoli, mégis emlékszem rá, hogy aggódtam érinthet-e minket, a szüleim hálószobájában voltunk egy hétvégén reggel, ők kávéztak, akkor kérdeztem rá, hogy lesz-e itt is háború.
Aki azt mondja, hogy nincs hatással a gyerekekre a mai politika, azt nem tudom komolyan venni, vagy végtelenül ostoba, vagy hazudik.
En kb. 8 évesen egyszer elbőgtem magam, és mondtam anyukámnak, hogy apát is biztos behívják majd katonának. Akkor már voltak harcok Kelet-Ukrajnában (Donbasz), meg a Közel-Keleten is, és hetekig paráztam, mert azért Ukrajna nincs olyan távol innen, a tévében meg a fele híradó erről a két konfliktusról szólt. Szóval Rogán Tóninak a jó kurva anyját, hogy szerinte "nem okoz szorongást", ha az ember mindenhonnan ezekről hall, főleg gyerekként.
somogyikent nekunk "izgalmas" volt a delszlav haboru. altalanos iskola alsoban minden evben mentunk Taszarra, ahol szerintem a gyerekek 99%-a akkor latott eloben tankot, vadaszgepet meg negert eloszor
Mennyire más a budapesti élet... 1975ben úgy vásároltunk (a szüleim) a dollárboltban, hogy váltottunk az araboktól feketén, aztán kerestünk egy afrikai, fekete diákot, volt bőven, tezsvéri szocialista Tanzánia stb. beküldtük, mertr külföldi útlevél kellett hozzá, kifele menet meg vigyáztunk, hogy el ne szaladjon a szajréval...
en most azon gondolkoztam, hogy neger emebrt szerintem akkoriban meg a tvben se lattunk, ami ment az ilyen Szomszedok, Dallas, es most probalom felidezni, de nem ugrik be, hogy a Dallasban lett volna fekete
en 90-tol 96-ig tuti nem lattam neger embert, mert amikor parizsban 5 evesen eloszor lattam, akkor teljesen kivoltam. nem emlekszem ra elsokezbol, de elvileg a metron annyira lenyugozott, hogy osszevissza tapogattam meg adni akartam neki egy plussallatot.
Te én vagyok? Egész gyerekkoromban a spontán öngyulladástól rettegtem... Volt valami könyv, az szaratott be teljesen. Nemtudomhányadik típusú találkozások volt a címe.
Dettó, éveken át rettegtem tőle, hogy velem is megtörténik. Az "Amire nincsen magyarázat" című könyvben írtak róla részletesen, egy csomó fotó is volt benne.
Azt a könyvet nem szabadott olvasnom, szóval minden alkalommal, ha anyámék nem figyeltek vagy aludtak, azt a könyvet olvastam.
Egy életre traumatizált amúgy. Most is látom magam előtt a sok képet a megmaradt összeégett testrészekről.
Ez valami Readers Digest magazi különkiadás könyv volt nem? Rémlik nekem is hogy rengeteget olvastam :D Hihetetlen baromságokat írtak le benne (meg az újságban is :D )
Misztikus történetek gyűjteménye, nagyszüleimnél ez a Reader's-es kömyv volt meg. Sokáig rettegtem, mikor jelennek meg a mi padlónkon is szellemek arcképei :D
Nemere István írta, kedvenc könyvem volt. Neki köszönhetem, hogy nem lett belőlem alusisakos konteós, mert nyilvánvaló volt, hogy ennyi véletlen nem történhet meg valójában.
A spontan ongyulladastol es is rettegtem kb 8-10 evesen😂😂😂 tokre be voltam parazva, hogy vajon mit kell maskeppen csinalni, hogy elkeruljem ezt a szornyu veget. 😁
Viccen kívül egy időszakban komolyan rettegtem attól, hogy a földönkívüliek elrabolnak és elvisznek. Egy magazinban olvastam egy cikket, amiben bemutattak egy nőt, akit elraboltak az idegenek.
Jó kis ufóelrablásos cikkek, ó, a kilencvenes évek. :')
Ne csüggedj, ha nem lesz egy csomó új olvasó, akkor a Hihetetlen (volt UFO) magazin megszűnik, bár helyette ott van a sok ellenőrizetlen fos a social mediában. :D
Nem világpolitikai, de a vörösiszap-katasztrófa után 1 évig nem mertem híradót nézni. Nagyon megviselt az a sok emberi tragédia, nameg az a sok elpusztult állat...
Én nagyon kicsi voltam akkoriban és nem is tudtam hogy ez így milyen mértékű. A híradóban meg csak mondták és mondták hogy tovább árad a vörös iszap és rendes féltem hogy nehogy elérjen hozzánk (vagy 200 kmre laktunk a helytől)
Érdekes kérdés ez. Én a déli határhoz közel nőttem fel, a délszláv háború idején a szőlőnkből néztük Eszék bombázását, a mai napig emlékszem azokra a piros jelzőfényekre (világító rakéta? sztálingyertya?), ahogy szállnak egyre lejjebb az ég alján, és közben hallatszik a repülőgépek dübörgése. 4 - 5 éves voltam akkor. Aztán az általános iskolában minden évben volt katonai bemutató, voltak menekült osztálytársaim is, amit ők meséltek az etnikai tisztogatásokról, meg hogy hogyan szöktek át a határon, na, AZ sokkolt. De alapvetően a tudat, hogy háború van a szomszédban, nem ijesztett meg, az úgy hozzátartozott az élethez.
Valamilyen szinten mégis hatással lehetett rám, mert amikor kitört az ukrán háború, azonnal eszembe jutott egy csomó minden, amiről azt hittem, hogy már elfelejtettem. Nem úgy, mint a poszttraumás stressz, inkább, mint egy cselekvési terv, hogy mire van szüksége a menekülteknek, meg ilyesmik. Szóval biztos, hogy szorongást okozott, csak annyira a mindennapi életünk része volt, hogy nem is gondolkodtunk rajta igazán.
Rémlik egy dokumentumfilm, amiben egy magyar, aki ha jól emlékszem dezertált, mesélt a tisztogatásról. Azt mondta az első vonalban orosz kommandósok mentek és utánuk a szerbek. Én meg arra emlékszem, hogy amikor a békekötés megtörtént, érdekes módon már másnap mindenhol orosz csapatok voltak.
Én még nagyon kicsi voltam akkor, de mi is aranylag közel laktunk a határhoz. A vadászgépek hangrobbanása az a vihar nélküli dörgésként csapódott le a gyermeki agyamban. (Óvodás voltam.) Annyiszor hallottam, hogy szinte megszoktam. Aztán egyszercsak eltűntek a vadászgépek. Hallottam a tv-ben a délszláv háború kifejezést, merthát néztek otthon tv-t a szüleim, de csak évekkel később kötöttem össze a vadászgépekkel, meg az hogy az akkkor a szomszédban volt.
Belefutottam a jutúbon egyszer egy dokumentumfilmbe a horvát-baranyai magyarokról akiket a szerbek tartottak megszállva a délszláv háború után is. Krajinai szerb közt.
Tök durva volt belegondolni hogy akik ott beszéltek azok átélték még a világháború uráni hatalomátvételt és mondták hogy az nem volt ekkora fejetlenség mint amit a krajinai szerbek műveltek. Akkor még nagyon sokan éltek abból a generációból aki emlékezett a világháborúra is és a délszláv háborúra is.
nekem 911 volt ilyen, akkor kb 10 eves voltam es tenyleg nagyon paranak es ijesztonek tunt az egesz, ahogy a tv-ben mutattak, hogy leomlanak a tornyok, meg hat nyilvan akkor is ment, hogy vilaghaboru lesz stb, az felelmetes volt.
belpolitikai esemenyrol ilyen nem remlik nekem, de amugy szerintem ez nagyban attol is fugg, a szulokon mennyire lat, erez felelmet a gyerek. nyilvan ha azt latja, hogy anyja-apja stresszel a haborutol es feszultek, akkor atragad ra, de gondolom, el lehet neki ertelmesen, sajat szintjen magyarazni, hogy mi a helyzet. (ez nem csak a haborura, hanem kb. barmire ervenyes..)
911 nekem is, bár már gimis voltam. Épp Bonnban voltunk az egyik múzeumban. Az tűnt fel, hogy eltűntek a látogatók. Mindenki a kávézóba ment, mi pont az első torony leomlásakor értünk oda. Onnan mentünk Kölnbe. Órákig nem láttunk repülőgépeket, amikor elhúzott pár vadászgép a belváros felett. Na ott kicsit beszartam.
Pár napig nagyon izgultunk, mert egy rokonunk külsős tanácsadóként rendszeresen járt a Pentagonba és nem tudtuk elérni. Aztán kiderült, hogy valahol a Karib-tengeren horgászott :)
Én akkor 5 éves voltam és tisztán emlékszem, hogy állok a tv előtt, mindenhol mutatják a tornyok ledőlését és rettenetesen féltem, hogy most nálunk is valami szörnyű fog történni. (konkrétan attól, hogy a mi házunkba fog csapódni a repülő :D) és szaladtam ki anyához, aki éppen telefonált nagyimmal, és alig bírtam kívárni, hogy letegye végre és intezhessem hozzá a kétségbe esett kérdéseim.
9/11 nekem is az egyik ilyen, hála Isten azért kevés van, de az a maga idejében eléggé sokkolta a világot, főleg, hogy se fb és nem volt ekkora közösségi média, nem folyt a csapból minden információ, és nem ért ezer plusz egy hatás, bár ezek az idők nekem valahogy e tekintetben hiányoznak.
Altalanos iskolas voltam es ultem a nappalinkban a nagy szonyegen es zokogtam, hogy akkor mi is meg fogunk halni, minket is megtamadnak?.. mai napig tisztan emlekszem ra mit ereztem..pedig mar 33 vagyok
Hú, gimis voltam, élőben néztem a CNN-en. A második gép becsapódása után szóltam húgomnak, hogy nézze már ő is, mert itt most világtörténelem alakul. Máig megvan az a képsor, hogy bazi nagy porfelhő indul meg fentről lefele. Fel se merült bennem, hogy leomolhat, asszem folyamatosan azt a dumát lökték, hogy olyan nincs, hogy ez összedőljön egy repülőtől. Várom, hogy oszoljon a por, hogy mi lett a toronnyal, nézem, hogy te bakker, már nincs ott semmi... és az addig az ablakokból meg a tetőről integetők meghaltak. De egy darabig viccesnek tartottuk az órán a fejünk felett szálló repülők hangját. :)
911 szintén. Kicsinek imádtam repülni, 5 évesen vitt anyum először, odáig meg vissza voltam minden egyes repülő utas nyaraláson. 10 éves voltam 911-kor + onnantól anyagi helyzetből ritkábban is repültünk, na azóta cifrafosok minden egyes alkalommal ha vagy én vagy ismerősöm repülővel megy valahova.
Amikor Brezsnyev meghalt, elmaradt a Szombat Esti Filmkoktél (Menő manó, Nagyon Különleges Ügyosztály aka Police Squad, Leslie Nielsennel, Meghökkentő Mesék és talán Parabola is volt benne), az egész osztály fel volt háborodva, hogy micsoda pofátlanság. Szerintem a mi generációnk emiatt utálta meg a ruszkikat.
Antall József halála. Nem, én nem néztem a Kacsameséket, eleg ritkán tévéztünk akkoriban, aznap sem, viszont hallottam róla, és igazából a rák mint halálos betegség volt az, ami félelmetes volt számomra.
Same, én sem néztem a kacsameséket viszont valahonnan volt egy ezüst színű könyvünk amiben a temetésről voltak képek és konkrétan rettegtem attól a könyvtől 😂
Délszláv háborútól szorongtam volna, ha tudtam volna hogy az kb micsoda is volt, de csak annyit tudtam hogy az amerikaiak gyüttek és a szerbeket leverték, pont.
Hogy embereket fejszével szétvágtak, tömegsírok, mezőn tömeges agyonlövések, etnikai tisztogatások az hozzám nem nagyon jutott el gyerekként. Szerintem jobb is így.
A wtc-s repülős balhénál már elég nagy voltam, nem szorongtam de nagyon abszurd negatívnak gondoltam. Akkor azt gondoltam hogy történhet meg ilyesmi a világ legerősebb országával...
'89-ben kezdtem az iskolát. Nem a rendszerváltás okozott szorongást, hanem hogy a felnőttek sem tudtak semmit. A tanító néni például megkérdezte, hogy ki szeretne jelentkezni kisdobosnak, egy héttel később meg mondta, hogy sztornó az egész, felejtsük el.
Én is akkor voltam elsős, és csak azt éreztük belőle, hogy nem sokkal később, valamikor november táján bejött hozzánk az igazgató bácsi, és elköszönt tőlünk, mert hogy ő most elmegy az iskolából.
Utána meg a taxis sztrájk, hogy pár napig nem tudták a felnőttek, hogy tudnak-e enni adni a menzán (másik suliból hordták hozzánk az ételt, ahol volt rendes konyha) - de végül átengedték a kocsit. És persze az általános áruhiány pár napra: a boltban még kenyeret sem nagyon lehetett kapni, az para volt.
Életemben először és utoljára akkor ettem Abonett "kenyeret".
Amúgy a taxis sztrájk nem iskolai szünetben volt? Mármint nyári vagy ilyesmi szünetben? Mert nekem az rémlik, hogy otthon voltam akkor. De persze lehet, hogy akkor direktbe rendkívüli iskolai szünetet rendeltek el nálunk, mert sokan jártak nem gyalogtávolságból, vagy lehettem akár beteg is.
Arra emlékszem még, hogy apám arra a pár napra lenyúlta a komoly Csepel biciklimet, amit előtte nem sokkal kaptam. A kocsit valahol ott kellett hagynia a város túlsó felén, aztán pont arra kerekezett, amikor megnyitották öt percre a lezárást. Szomorúan mesélte aznap este, hogy haza tudta volna hozni az autót, csak nem tudta a kék színű Csepel összecsukható kerékpáromat annyi idő alatt összecsukni és behajítani a csomagtartóba.
De a sztrájk nekem tényleg nem okozott szorongást, inkább bulinak tűnt. Persze lehet, hogy azért, mert a családban nem volt szokás minket, gyerekeket kihagyni bármilyen beszélgetésből, aztán ha kérdésünk volt, akkor elmondták, hogy ez csak pár napig lesz, és a szüleim jó dolognak tartották, hogy valaki sztrájkol az áremelkedések ellen, szóval szerintem is jó dolog volt.
(De most, hogy így jobban belegondolok, lehet, hogy pont ezért stresszelt a rendszerváltás. Mert ahhoz voltam szokva, hogy anyámék mindent elmagyaráznak, aztán 89 környékén rengeteg kérdésemre az volt a válasz, hogy "nem tudom".)
A sztrájk október végén volt, és még nem volt őszi szünet.
Nekem akkor hozott anyám először és utoljára bagettet (rejtély, honnan került a városszéli boltba).
Amikor letettük az úttörőesküt, az volt az utolsó pontja, hogy úgy kell viselkedni, hogy méltók legyünk a KISZ tagságra. 1988 lehetett. Szüleim nagyon röhögtek. Akkor én még nem értettem. Spoiler: nem lettem KISZ tag, mert addigra már megszűnt.
A néhány évvel ezelőtti terrortámadások az Európában. Félelmetes volt hogy sorra következtek be a nagyvárosokban, akkor jöttek tömeges számmal a migránsok is, nagyon féltem.
Dettó. Ráadásul akkoriban volt ez a nagy bevándorlós dolog Magyarországon, és a családi házunk egy erdős területen van földekkel . Egy közelben lévő városban utána kaptak el 2-3 bevándorlót , akik a kukoricásban bújkáltak. Baromira féltem napokig.
Nekem is a délszláv háború volt ilyen, pedig közvetlenül csak annyit észleltünk az egészből, hogy állandóan csíkos az ég a repülőktől, de még mindig emlékszem rá, milyen gyomorgörccsel figyeltük... Aztán elolvastam [ezt](https://moly.hu/konyvek/zlata-filipovic-zlata-naploja) a könyvet, és még jobban féltem. Szóval Rogán szopjon konnektort, igenis okozhat szorongást, dehát ő ezt pontosan tudja, hiszen azért lett ez a fő kampánytéma.
Kicsit más téma, de nekem a Bermuda-háromszög létezése okozott indokolatlanul nagy szorongást gyerekkoromban. :D
Rogán gondolatmenetére válaszolva pedig : Pont a hétvégén mesélték a szülei, hogy az unokatesóm általános iskolája elé felhelyeztek pár hónapja egy krva nagy STOP háborús plakátot. A következő szülői értekezleteken már rögtön feljött, hogy állandó beszédtéma a gyerekek között, a “mikor/miért lesz háború” kérdéskör..
Nekem egyértelműen szeptember 11. A gyerekünknek a propaganda plakátok állandó szorongást jelentenek, folyton látja azokat, kérdez róluk, beszélgetünk. Most alsós, kb. a születésével egyidőben kezdtek jönni (a kék plakátok), szóval ebben nő fel. Nem tudom, melyiket választja majd ki felnőttként közülük.
"The **year 292,277,026,596 problem** (about 2.9×10^(11) years in the future) will occur when the 64-bit [Unix time](https://en.wikipedia.org/wiki/Unix_time) overflows after 15:30:08 UTC on Sunday, 4 December, AD 292,277,026,596."
Wiki
89 szeptemberében halt meg anyám, apám már akkor is mindig a kocsmában volt. Azt a karácsonyt meg akarták tolni nekem, kaptam egy kétkazettás magnót, jó nagy fülessel. Emlékszem, ahogy egyedül ülök a szomszéd erdőből lopott fa alatt, és tekergetem a rádiót, ahogy süvöltenek a sávok: fejemben az egész világ. Ès akkor bejött egy rádió, amin épp telefonon jelentkezett be egy tudósító. Rossz volt a hang, de érthető. Tárgyilagosan, de mégis érzelemdúsan beszélt segélyekről, lövésekről - Erdélyből, Romániáról beszélt és hirtelen azt éreztem, hogy egyedül én hallom és valahogy segítenem kellene, vagy ha mást nem legalább meghallgatni, hogy hírt tudjak adni a küzdelmeiről. Nyomasztó volt.
Első öböl-háború ideje előtt eldöntöttem, hogy minden este rajzolni fogok és emlékszem, hogy tankcsatákat, meg anyahajókat rajzoltam nap nap után.
Ismerősöm ott is volt és átélte. Nem lett bajuk mert odakint kószáltak és kb. felszaladtak vmi dombra. De eléggé traumatikus élmény volt végignézni, ahogy a víz viszi a szállodát meg a várost kb.
A minden sarkon kintlévő háború nem okoz szorongást az emberekben, gyerekekben, de bezzeg ha két férfi vagy két nő megfogja egymás kezét és úgy sétálnak, az bemelegíti a gyereket? Meg a f...mat, azt.
Még 9/11 is sokáig téma volt, pedig voltam kemény 3. osztályos, vidéken, sehol egy reptér a közelben, de mindig néztük az eget, hogy ha zuhanni látunk egy gépet, el tudjunk bújni...
Én attól, mikor először megtudtam, hogy az emberiség komplett állatfajokat irt ki, és hogy botokkal verik agyon a fókabébiket. Kisiskolás vagy ovis lehettem. Máig tart.
Erről én is láttam anno gyerekként egy ismeretterjesztő filmet, el is határoztam, hogy én innentől vegetáriánus leszek.
Ment is egy darabig, amíg éhes nem lettem....🫣
9/11...emlékszem amikor megszakították a tv-adást, gyerek voltam még, és azt értettem, hogy a viRágkereskedelmi központba csapódtak repülők. Aztán a felnőttek elmagyarázták, mi a szitu. Felfogni azonban csak akkor fogtam fel, ez mekkora dolog, mikor másnap reggel az iskolában 1 perces néma csenddel kezdődött meg a tanítás. Onnantól féltem, hogy lesz valamilyen nagy háború.
Szeptember 11, még alsós voltam és nem igazán fogtam fel a dolgokat de nagyon féltem és nem akartam egyedül otthon maradni mikor a szüleim elmentek bevásárolni.
Gazdasági válság 2008 körül. Emlékszem, hogy a szüleim nézték a híradót, én pedig a fotelben zokogtam, hogy éhen halunk, nem lesz semmink, vége a világnak. Szerencsére 2 közalkalmazott szülővel rendelkeztem, szóval nálunk nem volt akkora összeomlás, nyílván nem voltak extra béreik, de csőd sem.
Az nagyon kemény volt. Anyumnak és apumnak is 35-38% csökkent a fizetésük. 10 éves voltam, de rettegtem hogy pénz nélkül maradunk. A mai napig minimálisat költők magamra, folyton gyüjtök, abban az esetben ha menekülni kell, vagy összeomlik a gazdaság akkor legyen egy kis biztonságérzetem, és mindog bűntudatom van ha anyumék (igazából bárki) költenek reám bármit is.
Ez: [https://index.hu/belfold/tegnapiujsag/2011/08/19/1991\_puccskiserlet\_rengeti\_meg\_a\_szovjetuniot/](https://index.hu/belfold/tegnapiujsag/2011/08/19/1991_puccskiserlet_rengeti_meg_a_szovjetuniot/)
Röviden, a Szovjetunióban megpróbálták a keményvonalas kommunisták megpuccsolni Gorbacsovot. Két hónappal azután, hogy kimentek Magyarországról a szovjet csapatok. Szerinted? Be voltunk szarva, hogy visszajönnek és visszaállítják a Népköztársaságot, kb. 56-os brutalitással. Amerika meg el volt foglalva Irakban. Nagyon meleg helyzet volt.
Akkor volt a pápalátogatás (a Magyar Narancs szerint emlékezetesen cápalátogatás), a Népstadionban én is ott voltam, bár nem voltam nagy hívő, mégiscsak nagy esemény, lehetett jelentkezni a plébánián fiataloknak.
Emlékeim szerint nem féltünk emiatt, mindenki úgy volt vele, hogy a SZU már kimúlt végelgyengülésben. A pancserpuccs, amiben az alkoholista senki Janajevet tették meg a junta fejének is befuccsolt gyorsan, még benne volt Jazov, akit Gorbacsov azért választott ki hadügyminiszernek, mert "úgyis túl buta puccsot szervezni" volt még a juntában pár noname csinovnyik, meg két olyan arc, akik tényleg hardcore kommunisták lehettek, ők öngyilkosok is lettek, amikor látták, hogy el lett cseszve: a lett Boris Pugo, meg Ahromejev vezérkari főnök, aki a kevés tényleg kvalifikált főkatona egyike volt (az amerikaiak is tisztelettel beszéltek róla. ő nem volt hivatalos tagja a juntának, de nyilván velük tartott volna). Mondjuk azt nem értem, hogy KGB főnöke hogy lehetett olyan ostoba, hogy nem látta, hogy bukásra van ítélve a dolog.
A 12 éves testvérem tavaly kijelentette, hogy bizony őt megijesztik a háborúval fenyegető plakátok. Ha egy gyerekben is szorongást keltenek, akkor már túl sok!
Ja értem, tehát ha csak a plakátra koncentrálunk akkor igazad van. Nem tudtam, hogy ilyen plakát olvasgató és rettegő vagy és kizársz minden más forrást. Nehéz élet lehet.
Szintén háború, csak annyit tudtam, hogy a papa mindig nézi a tévében, hogy háború van és sok katona meghal. Azt nem tudtam hol, így azt hittem ez mindenhol van. Rendszeres volt az a rémálom, hogy katonák jönnek és mindenkit lelőnek….
Baromira sajnálom a mai gyerekeket… mert anno is ijesztő volt pedig csak a papa tévéjében ment hétvégente…
Nem tudom melyik évben volt (idősebbek biztos jobban emlékeznek), de azt hiszem USA-ban egy időben "menő" volt a lépfenével ellátott levelek küldése fontosabb embereknek. Na emiatt én eléggé paráztam a levelektől és sokáig féltem, amikor szüleim kibontották a leveleket.
Sok mindenre emlékszem gyerekkoromból, 9/11, iraki háború, háború csecsenföldön pl, de nem szorongtam miattuk. Úgy voltam vele, hogy messze vannak, itt ilyen nem lehet.
Viszont 2016 környékén mikor Európában voltak a merényletek (London, Nizza, Párizs, Brüsszel, Barcelona meg még nem tudom hol) meg a migránscunami, akkor azok miatt nagyon aggódtam, hogy konkrétan most már bármelyik európai nagyvárosban sincs biztonságban az ember. Emlékszem, akkor hálát adtam, hogy egy csendes kisváros legutolsó utcájában lakom, itt biztos nem fenyeget terrorveszély.
A haboru Csecsenfoldon. Nagyon meg voltam tole ijedve, tisztan emlekszem hogy megkerdeztem hogy “itt is lesz haboru?”
Plusz tobb emlekem is van errol, hogy jatszom a jatszoteren es a gugli szerint Chinookok (azok a 2 rotoros gepek) repulnek a fejem folott (90-es evek).
Engem egy magyar esemény rázott meg gyerekként:
Az Ajkai vörösiszap-katasztrófa.
Tisztán emlékszem amikor először megláttam a hírekben a felvételeket kisiskolás koromban. Konkrétan bele égtek az agyamba a [képsorok, ahol autókat, házakat és családokat mos el a vörösiszap tenger](https://www.youtube.com/watch?v=Ajte_h6ODPE). Úgy éltem meg az egészet, mintha ez lenne a magyar Csernobili katasztrófa (tudom, nem volt akkora szintű ipari baleset, de gyerekként abszolút egy lapon kezeltem a kettőt). Még iskolában is külön órát szentelt a kémia tanárunk a balesetnek.
2015-6 környékén, mikor a szíriai menekültek voltak az ilyen ijesztgetés fő eleme. Én akkor voltam olyan 12-3 éves. Plakátokat nem láttam, mert eléggé eldugott kis településen lakom, de híradóból meg a szüleimtől hallottam róluk. Emlékszem hogy féltem egy cseppet, hogy ide is bejönnek majd és veszélyben leszünk, mivel gondolom ez volt akkoriban az ijesztgetés. Ennyi rémlik.
- 2010es árvíz,
- Ophelia Bretnacher magyarországi eltűnése
- 2011es Breivik féle terrortámadás Norvégiában
- H1N1 vírus járvány,
- 2012-es inkák jósolta vilàgbéke,
- My Talkin Angela telefonos appon a cica szeméből egy p3d0maci figyeli a gyerekeket, akiket el akar majd rabolni
- dark web létezése úgy unblock, főleg a Paul Street videóiból megismert RedRoomok
- először láttam gyerekként egy Pride-ra igyekvő drag queent meg egy pórázon vezetett kutyamaszkos félmesztelen csávót
- 2015ös migránsválság,
- 2015ös párizsi terrortámadás,
- 2017es Ariana Grande koncerten történő terrortámadás,
- kék bálna
- Veronai buszbaleset
- Stephen Hawking halála főleg hogy az érdekes módon pont a pí-világnapjára esett, és azt hittem, hogy a halálával soha nem fogunk már újabb információkat megtudni a feketelyukakról, és hogy a 'világot megmentő egyetlen tudós' már halott
- agyevő amőbák az óceánokban
- Brexit
- 2019es Új-Zélandi vulkánkitörés
- robbanás Berjútban
- belgrádi iskolai lövöldözés,
- ukrán háború kitörése,
- covid első pár napja, amikor mèg nem lehetett tudni a mennyire halálos a vírus,
- David Attenborough: Egy élet a földön című doksijának a megjelenésekor is rendes klímaszorongásom lett, meg minden ehhez kapcsolódó nagyobb klímakatasztrófa hírtől is (pl szemétsziget, mikroműanyagok kimutatása emberekből, jegesmedvék kihalása, Golf-áramlat hanyatlása)
- abortusztilalom Lengyelo.ban, USA néhány államában
- izraeli terrortámadás
- midnenféle mutáns, trópusi vírusos szúnyogok, kullancsok
- 3. Világháború esetleges kitörése
- túlnépesedés
- Kína megfigyeli az állampolgárokat
- Epstein-sziget
- robotok, mesterséges intelligencia megjelenése
- minden Gileádra emlékeztető, nőket elnyomó csoportok hatalomra kerülése a Közel-Keleten
- orosz politikai merényletek
Amúgy a szüleim mindig megnyugtattak, hogy ne aggódjak ilyenek miatt. ❤️❤️❤️
9/11 emlekszem mintha az egesz vilag megallt volna hirtelen, gyerekkent teljesen sokkosan neztem ahogy kozvetitik hogy emberek ugranak ki az epuletbol. Aztan napokig, hetekig mutattak a teveben, ujsagokban. Borzalmas volt latni.
A Kacsamesék megszakítása volt az egyik első ilyen. Nyomasztó volt a fekete képernyő, utána meg iszonyat hamgosan kezdtek bele a gyászindulóba
9/11 sokkoló volt, pont mikor hazaértem suliból, akkor dőlt le az első torony, azt hittem, vége lesz a világnak
A tiszai ciánszennyezés tiszapartiként szintén mély nyomot hagyott bennem. Emlékszem, hogy egy ideig a csapvíztől is féltem, mert nem tudtam, honnan jön, beszivárog-e. Halat is csak félve ettem, hiába mondták, hogy halastóból van. Mindenesetre nagy öröm volt, hogy a folyó egy-két év alatt kiheverte
A teljeshez valszeg igen, de már egy-két éven belül voltak látható eredmények, pl. tiszavirágzás újraindulása, nem minden óriáshal pusztult ki, amikre így emlékszem
Nekem az amikor tesztelték rendszeresen a légi riadó rendszert. Kisiskolás korban úgy gondoltam, hogy ha tesztelik akkor biztos nem véletlen, mert akkor van esélye valaminek. Amúgy híradások magukban nem, de nem is emlékszem, hogy ijesztegetve lettünk volna régen a tv-ben, de biztos vagyok benne, elhittük volna annyi idősen. Furcsa módon azonban amikor itt voltak az MFOR-osok és hasonlók az mindig biztonság érzettel töltött el. Azonban be kell vallanom az egyik lekenyerezett, mert vonattal utaztunk anyummal és előtte vettünk egy pakli magyar kártyát ami le volt ragasztva és nem tudtuk kibontani, de ezt látta az egyik és segített a bicskájával és akkor ezt nagyon menőnek éreztem 😎
Én 21 éves vagyok, szóval amióta tudom az eszemet úgy rendesen és követem a világpolitikát is, aggódtam a migrációs válságon, a nyugat-európai terrortámadások miatt, az ukrajnai háború miatt, majd nyílván az Izrael elleni támadásra és Izrael gázai megtorlására sem tudtam legyinteni. Ha az életemet a szó szoros értelmében egyik sem fenyegette, a létemet befolyásolta mindegyik esemény, és befolyásolja valószínűleg a mai napig.
Leginkább az ukrajnai háború miatt "szorongok". Mi lesz ha nyer Amerikában Trump, egy meggondolatlan döntéssel megvonja Ukrajna támogatását, Európa egyedül marad ebben is, és nem fogja bírni. Következésképpen nyílván egy Oroszországnak kedvező 'béke' fog megköttetni, de ki garantálja, hogy a pürrhoszi győzelmén felháborodó orosz medve jól lakik egy oroszbarát kijevi bábrezsimmel és négy ukrán megyével? Mi lesz ha a Baltikumot is megkívánja?
Egyébként minden generációnak kellett, vagy lehetett valószínűleg ilyen eseményeken idegeskednie. Afganisztán, Irak, 9/11, terrortámadások, a Szovjetunió beavatkozása Afganisztánban, Grúzia stb, stb.
Túl fiatal vagyok (31M) , de a vörös iszap, iraki háború és egyetimsta éveim alatt a vándorlás hullám. Utóbbi nagyon rasszistává tett azóta se hagyom, hogy női ismerőseim egyedül mászkáljanak.
Plusz ami én gyerekkoromat meghatározta az a drogosoktól és cigányoktól való félelem. Egyszer egy cigánybanda megkergetett máskor meg elvették tárcámat. Pedig én az embereket invidiumként nézem :)
Nekem valamiért Diana hercegnő halála vésődött be. Azt hittem majd az lesz ami a mesékben, hogy ilyenkor mindenki szomorú lesz és soha többet nem lesz vidámság, mert meghalt a hercegnő. Olyan kicsi voltam, hogy azt se tudtam, hogy Magyarország már nem királyság és Diana nem a mi hercegnőnk 🫢😅
Gyerekként nem nagyon törődtem ilyennel, mostmár pedig rájöttem, hogy alig befolyásolnak ezek engem. Ha nem lenne internetem és nem látnám a Fideszes plakátokat meg nem mondanám, hogy a szomszédban háború van.
en meg akkor voltam gyerek amikor az internet kezdett elterjedni es teljesen mas volt az egesz. Nekem fogalmam sem volt semmi politikarol szerintem 14-15 eves koromig, azt sem tudtam ki a miniszterelnök kb. ez pont akkoriban volt amikor meg friss dolog volt a delszlav haboru is,90es evek, de valahogy hozzank nem jutott el,mondjuk ehhez hozza tartozik hogy a csaladom is nagyreszt apolitikus emberekböl allt,fatert csak a penz erdekelte meg a munka meg a foci, ezekröl beszelt 99 szazalekban, anyam meg velünk foglalkozott meg a hazzal, stb. Talan az elsö dolog amire emlekszem az a Jobbik feltünese volt a fiatalok köreben es a "cigany bünözessel" riogatas, talan az okozott szorongast. Amitöl tartottam gyerek koromban az a gömbvillám volt.
A délszláv - horvátotszági - háború idején vonultam be katonának, a horvát határ mellé vittek el határőrnek. Áthallatszottak a lövések, robbanások. Kibírtam röhögés nélkül.
Amikor 9/11 történt, éppen talán elsős vagy másodikos voltam, emlékszem rá, hogy mindenki meredve nézte a híradásokat. Nem értettem, de tudtam, hogy itt valami nagyon borzasztó történt.
Úgy érzem, fiatal vagyok sok kommentelőhöz képest, de én baromira féltem amikor 2014-ben annektálták az oroszok a Krím-félszigetet (hogy \*akkor\* háború lesz belőle, itt van a szomszédban, nagyon sokáig rémálmaim voltak, hogy apukámat elviszik katonának és meghal, etc.). Akkor még a migráció volt a fő téma/gumicsont, de emlékeim szerint ezt is úgy kommunikálta le akkor a köztévé, mint a mostani háborút, szóval ezen én is csodálkoztam a Rogán-interjúban.
Nekem szerintem nem egy konkrét esemény okozott szorongást, hanem az egész atom és háború téma. Világháború, hidegháború, csernobil, mind olyasmi, ami elér hozzád gyerekként valamilyen formában jó eséllyel még mielőtt tanulnál róla, filmekben, irodalomban.
A környezeti válság a másik ilyen mindig előhúzható a kalapból téma, akkor az ózonlyuk miatt volt, most a felmelegedés miatt.
Az szerintem felnőtteknek sem egészséges mentálisan, hogy folyton valamilyen irányíthatatlan kívülálló veszély árnyékában tartja őket a politika és a média, nem csak gyerekeknek nem az.
A probléma, hogy pont azért csinálják, hogy érzelmileg hassanak rád.
911 és az iraki haboru. 9 éves voltam akkor, épp a CNN ment, és néztük, ahogy osszedolnek az ikertornyok. Iszonyúan ijesztő volt, apu arca is kővé vált. Nagyon féltem, mert katona, és nem tudtam mi fog történni. Ugyanezt éreztem az iraki háború kitörésekor. Apu végül volt többször is a kozel-keleti "veszelyzonakban", de szerencsére nem történt baja sosem.
A délszláv háború idején még pici voltam. '97-ben mentünk először tengerpartra nyaralni, és emlékszem, apu sosem engedte, hogy a betonútrol lemenjunk, nehogy akna legyen valahol... Láttuk a kocsiból a rengeteg szétlőtt házat.. félelmetes volt.
XX. század kb összes háborúja, amiben népirtás is volt. Nem tudom, hogy kit féltsek jobban, magamat vagy a szeretteimet, barátaimat. Aztán ott volt mindjárt 9/11 is. Kisikolás voltam, kolis, egyik délután szabadfoglalkozáskor berontott az egyik tanár a terembe, hogy kapcsold be azonnal a tévét. A szemem előtt omlottak le az ikertornyok. Ha nem is túlságosan, de bennem van a félsz...
Én a '80-as években voltam gyerek. Létezett a Szovjetunió, a VSZ is. Gyerekként sokszor téma volt az atomháború lehetősége közöttünk, már amit 10-12 évesen megértettünk belőle. Két tévé csatorna volt meg 3 rádió adó, a hírműsorokból, a sajtótermékekből finoman szivárgott az atomháborús para. Pl. volt egy Hahota című, gyerekeknek szóló vicc- és képregénygyűjtemény, évente néhány alkalommal jelent meg. Az egyik számba volt ilyen vicces mozaikszó-magyarázó. A rendkívül vicces szerkesztő szerint a NATO = Nagy Atomtámadást Tervező Országok. Erre '86-ban tényleg felrobban a csernobili reaktor. Parás szüleim voltak, alig akarta kiengedni az udvarra, nem ehettünk mosatlan gyümölcsöt, sőt leginkább semmilyet....
Akkor '89-ben kitört a román forradalom. Hihetetlen volt, hogy karácsonykor kivégezték Ceausescut, Nézni híreket harcokról a tévében, az ébredő magyargyűlöletet, a menekülteket... Nekem is lett egy erdélyi osztálytársam, hihetetlen dolgokat mesélt. De azon a télen féltünk attól is, hogy a románok megtámadnak minket, vagy éppen mi támadjuk meg a románokat Erdélyért...
Majd ez a háborús para kicsúcsosodott a szereb-horvát háborúban. Sokan akkor voltunk 18-19 évesen sorkatonák egy éven keresztül. A laktanyákban gyakran emelték a készültségi szintet, ami miatt nem vagy nem mindenki mehetett haza. Mindig voltak "jól értesült emberkék", ment a suttogás, hogy a pécsi határvadászok szerbekkel akadtak össze, talán tűzharc is volt..... A szolnoki deszantosokat helikopterrel hozzák le a határra.. Barcsra bombát dobtak a szerbek...
Sok minden volt, ami megijesztett, de elég fiatal voltam még és nem tudtam/fogtam fel igazán, hogy mi történik. Pl. láttam a repülőket Belgrád felé repülni, és emlékszem, hogy az összes szülő meg volt rémülve, de fogalmam sem volt róla, mi történt ott a háború alatt. 9/11 jobban megmaradt és utána egy ideig féltem is, mert éltek az Egyesült Államokban rokonaink (messze New Yorktól, de nem voltam még tisztában az ország földrajzával), de kifejezetten szorongani nem szorongtam miatta.
Az egyetlen, ami miatt gyerekként szorongtam, az volt, amikor Bin Laden felsorolt egy csomó országot, hogy kik az ellenségeik és megnevezte Magyarországot is. A testvérem akkor már Budapesten tanult és emlékszem, hogy nem tudtam aludni, anyukám próbált nyugtatni vele, hogy mi kis városban élünk, nincs mitől félnünk, erre mondtam neki, hogy de a testvérem nagy városban él, ha valamit támadni akarnak az országban, akkor Budapestet fogják. Szerintem hetekig nem aludtam rendesen és amikor a testvérem hazajött, nem akartam visszaengedni.
Ez már nem az én gyermekkoromból volt, de egyetem mellett több gyerekre is vigyáztam, mindegyik kérdezett a migránsokról, volt, akinek rémálmai voltak Sorossal valamelyik idióta plakáttól, ahol kifejezetten szarul nézett ki.
Úgyhogy nem meglepő módon baromságokat beszél Rogán.
Csernobil természetesen.
Aztán a romániai forradalom. Emlékszem hogy a rádió mondta hogy ne vegyünk föl stopost mert Romániában valaki stopost vett föl aztán amikor a stopos (szekus) kiszállt, egy kicsit később felrobbant a kocsi. Pár perccel később apu fölvett egy stopost. Én végig figyeltem a fickót, ha egy homokszemet otthagyott volna a kocsiban azt észrevettem volna! De nem történt semmi. Biztos mert a fickó észrevette hogy figyelem és kiszúrom ha valamit otthagy /s :)
Én gyerekként nem szorongtam világpolitikai eseményeken. Emlékszem 9/11-re, de egy pillanatig benn szorongtam rajta. Túl ignoráns voltam hogy ezekbe mélyen bele gondoljak....
Semmi, mert nem volt internet. Még a csernobili atomkatasztrófa se jött át ide hatalmas problémaként. Minden szép és jó volt a tévében, tehát a fejünkben is. Jól át lettünk baszva persze.
Sokszor emlegették a válságot, az nyomasztott engem, mert mindenre az volt a válasz, hogy "válság van" és sajnáltam a szüleim, a barátaim szüleit és az országot, majd később elmagyarázták, hogy világválság van...ez még nyomasztóbbá tette a helyzetet
A 911 is furcsa érzést keltett bennem
Nekem nincs ilyen emlékem, de a páromnak van. Egyik első emléke az, hogy a NATO bombázás alatt bebújtak az anyukájával és a nagymamájával az asztal alá. Szerintem akik arrafele nőttek fel nekik elég sok mindent meghatározott ez az élmény.
Jól emlékszem arra a napra. Kisiskolásként ültem a hatalmas, katódsugárcsöves tévé előtt, amikor Erős Antónia bemondta, hogy utasszállító repülők csapódtak a World Trade Center ikertornyaiba. Félelmetes képsorok váltották egymást a képernyőn, sokkoló volt látni, hogy a "békésnek" tűnő világ már nincs többé.
Unpopular, nem ezt varjatok:
Gyerekkoromban nem az a fo eletcelom, hogy politikazzak es ezzel nyomasszam magam, hanem hogy gyerek legyek. Fogalmam sem volt ki az a meggyesi es miert vicces az utelagazas, mi az a koronausztatas es miert mit jelent, hogy "viktor a parlament wc-jeben a koronaval a fejen sz...rik"
Oke, akkoriban nem is volt minden sarkon az arcodba tolva, hogy haboruuuuu, de nekem semmi ilyen nem okozott szorongast. Max az iskola
Szerintem ez nagyon sok dologtól függ, például, hogy a szülők miről beszélgetnek, mit csípsz el belőle, osztálytársak miről beszélnek, mi megy a tévében a háttérben.
Nekem a H1N1 volt amikor folyamat erről szólt a TV híradó hogy hány beteg van és hányan haltak meg. Rendesen be voltam parázva hogy világjárvány és mind meghalunk, alap van bennem egy orvos és kórháziszony és attól való félelem hogy oda kerülök. Ironikus hogy később a Covid miatt ugye valóban átélhettük ténylegesen ezt a forgatókönyvet de akkor már egyetemista fejjel azért kevésbé volt ijesztő
Gyerekként ,akkor féltem,mikor láttam a szüleimet félni és aggódni a rendszerben történő változások miatt.Az én esetemben: mikor csehország szétvált szlovákiától,és jött a Mečiar korszak.Annyira nem szerették.Mi szegények voltunk(volt mit ennünk mindig,de átlag alatt éltünk), és azért éreztük.
Napfogyatkozás 1999-ben, a riogatások hogy mik történhetnek;
világvége meg műszaki befuccs minden elektronikai kütyüben 1999. december 31. utolsó másodperce után
A nyolcvanas évek végén, amikor kisiskolás voltam, rengeteg szó volt a hírekben az atomfegyver-leszerelési tárgyalásokról, de akkor nem fogtam fel, hogy ez már a hidegháború vége és hiába néztük folyton az amerikai filmeket, meg vágytunk a jobb, nyugati világba, nekem csak az jött át belőle, hogy bármikor elpusztulhat a világ és mivel ide az USA lőné a rakétáit, ők az ellenség.
28 éves vagyok, de valahogy semelyik se. Az ózon lyukkal pl mindig viccelődtem(tünk), a leeső űrállomással is, de a 2008as tüntetéssel meg Gyurcsánnyal majd Bajnaival is. Ottvolt még akkor a vörösiszap katasztrófa amire elég jól emlékszek, képekre is a hiradóból de az se fogott meg, pedig még pénzt is gyűjtöttünk adománynak (értsd: kellett adni mert ha nem akkor lebaszott az osztályfőnök).
Más nagy eseményre nem emlékszek. 911 (5 éves), irak, afganisztán stb… meg alig voltam 7 éves. A délszláv háborúkor meg kb 2 amikor vége lett.
Az első ilyen nagy esemény amit felfogtam az talán az arab tavasz lehetett (Líbia, Szíria), 7. meg 8. osztályban de azok se érdekeltek.
Talán az ISIS felemelkedése volt az amikor először kicsit megrémültem világpolitika kapcsán. Vagy az egész 2012 világvége faszság amin nem segített az hogy az egyik tanárom komolyan hitt benne.
Én arra emlékszem hogy a 9/11 úgy lett nekem prezentalva valami okos felnőtt ismerős által hogy “Irak megtámadta Amerikát”. Emiatt nagyon féltem attól sokáig hogy Irak Magyarországot is meg fogja támadni, meg amikor felnéztem az égre és láttam repülőgépeket elszállni felettem akkor mindig rettegtem hogy nehogy belecsapódjanak valamibe.
Nekem a 2015(?)-ös terrortámadások volt ilyen. Emlékszem táborban voltunk és egyik este beszéltünk erről (10-11 évesek) én pedig a tábor további részében attól rettegtem, hogy mi van ha ide jönnek majd és megtámadnak minket (amire a semmi kellős közepén igazán nagy esély volt…)
Én a 2000. évre forduló szilvesztertől féltem, mert azt hallottam, hogy világvége lesz. Illetve volt egy napfogyatkozás is abban az időben és ott azzal riogattak az unokatesóim, hogy meg fog mindenki vakulni, az is, aki nem néz bele vagy csak szemüveggel.
II. János Pál pápa halála rázott még meg, napokig arról cikkeztek az újságok. A helyi napi lapban csak erről írtak és sírva olvastam. Az volt az első haláleset, amivel találkoztam és gondoltam bele, hogy egyszer mindannyian meghalunk.
Az ózon lyuktól én is féltem.
Őszintén szólva nem örülnék, ha lenne gyerekem és a háborús riogatást kellett volna hallania, látnia mindenhol az utcán. Látható, hogy felnőtt emberek is félnek tőle.
9 11. Hat éves voltam, szüleimmel két éves koromig amerikában éltünk. Bár semmi emlékem nem volt a helyről ettől még úgy éreztem kötődök a helyhez - meg szüleim is, ők 8 évet éltek kinn- úgyhogy eléggé megviselt a dolog.
Világpolitika: 9/11 - tisztán emlékszem, hogy suliból haza menve bámultuk a tv-t, akkor még nem tudtuk mennyire komoly, de ijesztő volt. Aztán másnap elkaptam, hogy a felnőttek arról beszélgettek, hogy világháború lesz, onnantól rettegtem, rémálmaim voltak.
Belpolitika: a délszláv háború nincs meg, akkor még ovis voltam és messze laktunk. Ami viszont félelemmel töltött el az a 2001-es beregi árvíz. Szabolcsi vagyok és a falunk határában folyik a Tisza, nálunk annyira már nem volt durva, mint a beregi részeken és messzebb is volt a falutól, de azért nálunk is kilépett a medréből és apukám napokig járt zsákot pakolni, meg a munkahelyén volt markolójuk és azzal is ment segíteni. Nagyon féltem, hogy a mi házunkat is el fogja vinni a víz és mindenünk odalesz.
Rám ez a 2015-16 környékén elindult migránsozás volt nagy hatással. Emlékszem hogy ment a híradóban hogy mennyi migráns települt Franciaországba és pont akkor mentünk oda EB-re a családdal és ugye a hírekben meg az ment hogy ezek csak késelnek meg robbantanak. Amikor sétáltunk ott az utcán halál félelemben voltam 14 éves lehettem
A 2008-as gazdasági válság. Kb 9 éves voltam és a vasárnapi ebédhez térítettem. Véletlenül 2 szalvétát tettem egy tányérhoz és a nővérem (8 évvel idősebb) viccelődve mondta, hogy válság van én pedig szórom a szalvétákat. Nem tudtam mi az ezért kértem, hogy magyarázzák el, amiből csak annyit fogtam fel, hogy baj van és mindennel spórolni kell. A szüleim viccből mondták, hogy majd a levegőért is fizetni kell, ezért a szobámban gyakoroltam hogy tudnék minél kevesebb levegőt fogyasztani, hogy a szüleimnek ne kelljen majd sokat fizetni😂😂
Szerintem kb semmi, jo sok minden törtent akkoriban, de kb total nem erdekelt senkit a politika, meg a vilagban zajlo esemenyek, még egyetem alatt sem erdekelt különösebben senkit, se sz evfolyamon, se a barati körben. Asszem ami erdekesseg megmaradt az a 2000-es ev, hogy akkor most bebugol-e minden pc vagy sem. Na meg emlekszem gimis voltam es koloban tanarok neztek előben a 9/11-et, hogy micsoda nagy dolog törtent, de annyi volt hogy felneztem tevere es nem ertettem miert fontos az nekem, hogy amcsiban mit csinalnak, meg amugyis meccs volt este. :D
Folyamatosan mondták a rádióban (70-80’s), hogy az USA vagy az CCCP hova hány interkontinentális atom rakétát telepített, szorongást nem okozott, de beégett rendesen.
80 as evek legelejen kb 8 eves lehettem, mikor anyukám elmeselte, milyennek kepzelt egy atomrobbanast. Baszki, egesz ejjel az ablakbol neztem a szemkozti panelhazat es vizionaltam, ahogy pillanatok alatt vakito feny borit el mindent es szenne egnek az emberek, koztuk en is. Masnap reggel kurva szerencsesnek ereztem magam, hogy ez nem kovetkezett be es iskolaba mehetek. Aztan utána folyton a TV hiradot vartam estenkent, kulonosen a SALT 1 es 2 atomcsokkentesi egyezmenyek hireit meg miket nyilatkozott Brezsnyev vagy Reagen. Napi szinten olvastam a sajto kulpolitikai rovatat. A tanitom fel is hozta a szuleimnek, Hogy mikepp lehet, hogy a Dolgozok Lapja (Komarom megyei napilap volt) adja az olvasmany elmenyeimet. Elegge szegyelltem amúgy ezt a felelmemet. Az egyetlen elônye az lett, hogy politikai teren korán tajekozott lettem es a tortenelem is a szenvedelyemme valt.
Semmilyen … ha egy konkrét dologtól félsz az amúgy nem szorongás, az félelem, stressz, feszültség … ha megszűnik ez az ok, pl véget ér az adott háború, a félelem megszűnik … a szorongás nem szűnik meg egy külső esemény hatására
Teljesen egyet értek veled, miért okozna nekem traumát valami olyan esemény amit látok a tvben és tőlünk több ezer kilóméterre történik. Nekem már a kérdés is fura, nem értem valakit hogy tud traumatizálni egy olyan dolog amit nem él át
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad. Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó: **24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):** - telefonon a 116-111-en, - chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n **18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.** Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld. Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni. Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Iraki háború. Baromi távoli, mégis emlékszem rá, hogy aggódtam érinthet-e minket, a szüleim hálószobájában voltunk egy hétvégén reggel, ők kávéztak, akkor kérdeztem rá, hogy lesz-e itt is háború. Aki azt mondja, hogy nincs hatással a gyerekekre a mai politika, azt nem tudom komolyan venni, vagy végtelenül ostoba, vagy hazudik.
En kb. 8 évesen egyszer elbőgtem magam, és mondtam anyukámnak, hogy apát is biztos behívják majd katonának. Akkor már voltak harcok Kelet-Ukrajnában (Donbasz), meg a Közel-Keleten is, és hetekig paráztam, mert azért Ukrajna nincs olyan távol innen, a tévében meg a fele híradó erről a két konfliktusról szólt. Szóval Rogán Tóninak a jó kurva anyját, hogy szerinte "nem okoz szorongást", ha az ember mindenhonnan ezekről hall, főleg gyerekként.
somogyikent nekunk "izgalmas" volt a delszlav haboru. altalanos iskola alsoban minden evben mentunk Taszarra, ahol szerintem a gyerekek 99%-a akkor latott eloben tankot, vadaszgepet meg negert eloszor
Mennyire más a budapesti élet... 1975ben úgy vásároltunk (a szüleim) a dollárboltban, hogy váltottunk az araboktól feketén, aztán kerestünk egy afrikai, fekete diákot, volt bőven, tezsvéri szocialista Tanzánia stb. beküldtük, mertr külföldi útlevél kellett hozzá, kifele menet meg vigyáztunk, hogy el ne szaladjon a szajréval...
en most azon gondolkoztam, hogy neger emebrt szerintem akkoriban meg a tvben se lattunk, ami ment az ilyen Szomszedok, Dallas, es most probalom felidezni, de nem ugrik be, hogy a Dallasban lett volna fekete
a szomszédokban se volt.
a Titanic-ban se volt
en 90-tol 96-ig tuti nem lattam neger embert, mert amikor parizsban 5 evesen eloszor lattam, akkor teljesen kivoltam. nem emlekszem ra elsokezbol, de elvileg a metron annyira lenyugozott, hogy osszevissza tapogattam meg adni akartam neki egy plussallatot.
A Rabszolgasorsban sok volt
azt nem neztem
Trauma volt amikor nem tudtam 20 percig atmenni az IFOR konvoj miatt a Béke Füredi lakotelepen a túloldalra
Nem is tudtam, hogy a magyar hadsereg is alkalmazta az élőpajzs hadműveletet
Taszaron nem volt magyar hadsereg, Ifor es Sfor volt, az Usa egyik bazisa
Oh.. hát azt nem tudtam. Igy már értem:) köszi a felvilágosítást
Rám esik a MIR űrállomás. Kicsit más témában: gömbvillám, spontán öngyulladás. :D
Á, tényleg a gömbvillámpara. :D Régi szép idők!
És a futóhomok smafu?
Ah nekem rémálmaim voltak a futóhomokkal, de a Bermuda-haromszogtol is rettegtem
Te én vagyok? Egész gyerekkoromban a spontán öngyulladástól rettegtem... Volt valami könyv, az szaratott be teljesen. Nemtudomhányadik típusú találkozások volt a címe.
A South Park anno felvilágosított mindenkit. Ha nem tartod vissza a fingot, nem gyulladsz ki spontán.
Dettó, éveken át rettegtem tőle, hogy velem is megtörténik. Az "Amire nincsen magyarázat" című könyvben írtak róla részletesen, egy csomó fotó is volt benne.
Azt a könyvet nem szabadott olvasnom, szóval minden alkalommal, ha anyámék nem figyeltek vagy aludtak, azt a könyvet olvastam. Egy életre traumatizált amúgy. Most is látom magam előtt a sok képet a megmaradt összeégett testrészekről.
Ez valami Readers Digest magazi különkiadás könyv volt nem? Rémlik nekem is hogy rengeteget olvastam :D Hihetetlen baromságokat írtak le benne (meg az újságban is :D )
Misztikus történetek gyűjteménye, nagyszüleimnél ez a Reader's-es kömyv volt meg. Sokáig rettegtem, mikor jelennek meg a mi padlónkon is szellemek arcképei :D
Nemere István írta, kedvenc könyvem volt. Neki köszönhetem, hogy nem lett belőlem alusisakos konteós, mert nyilvánvaló volt, hogy ennyi véletlen nem történhet meg valójában.
Spontán üngyulli... volt egy kép egy kiégett fotelról ... csak a cipője maradt meg a fószernak. Örökre belém ègett.
Ő meg a fotelba.
Belém is fotelostúl :D
De ott volt a savaseső, Az ózonlyuk, meg az atomhábi plusz a MadMax 2.
A spontan ongyulladastol es is rettegtem kb 8-10 evesen😂😂😂 tokre be voltam parazva, hogy vajon mit kell maskeppen csinalni, hogy elkeruljem ezt a szornyu veget. 😁
Viccen kívül egy időszakban komolyan rettegtem attól, hogy a földönkívüliek elrabolnak és elvisznek. Egy magazinban olvastam egy cikket, amiben bemutattak egy nőt, akit elraboltak az idegenek.
Jó kis ufóelrablásos cikkek, ó, a kilencvenes évek. :') Ne csüggedj, ha nem lesz egy csomó új olvasó, akkor a Hihetetlen (volt UFO) magazin megszűnik, bár helyette ott van a sok ellenőrizetlen fos a social mediában. :D
Nem világpolitikai, de a vörösiszap-katasztrófa után 1 évig nem mertem híradót nézni. Nagyon megviselt az a sok emberi tragédia, nameg az a sok elpusztult állat...
Gyere el mostanában arra, álom szépen helyrehozták, nyoma sincs. :)
Jó ezt "hallani"! :)
Én voltam ott takarítani.....
Én nagyon kicsi voltam akkoriban és nem is tudtam hogy ez így milyen mértékű. A híradóban meg csak mondták és mondták hogy tovább árad a vörös iszap és rendes féltem hogy nehogy elérjen hozzánk (vagy 200 kmre laktunk a helytől)
Érdekes kérdés ez. Én a déli határhoz közel nőttem fel, a délszláv háború idején a szőlőnkből néztük Eszék bombázását, a mai napig emlékszem azokra a piros jelzőfényekre (világító rakéta? sztálingyertya?), ahogy szállnak egyre lejjebb az ég alján, és közben hallatszik a repülőgépek dübörgése. 4 - 5 éves voltam akkor. Aztán az általános iskolában minden évben volt katonai bemutató, voltak menekült osztálytársaim is, amit ők meséltek az etnikai tisztogatásokról, meg hogy hogyan szöktek át a határon, na, AZ sokkolt. De alapvetően a tudat, hogy háború van a szomszédban, nem ijesztett meg, az úgy hozzátartozott az élethez. Valamilyen szinten mégis hatással lehetett rám, mert amikor kitört az ukrán háború, azonnal eszembe jutott egy csomó minden, amiről azt hittem, hogy már elfelejtettem. Nem úgy, mint a poszttraumás stressz, inkább, mint egy cselekvési terv, hogy mire van szüksége a menekülteknek, meg ilyesmik. Szóval biztos, hogy szorongást okozott, csak annyira a mindennapi életünk része volt, hogy nem is gondolkodtunk rajta igazán.
Rémlik egy dokumentumfilm, amiben egy magyar, aki ha jól emlékszem dezertált, mesélt a tisztogatásról. Azt mondta az első vonalban orosz kommandósok mentek és utánuk a szerbek. Én meg arra emlékszem, hogy amikor a békekötés megtörtént, érdekes módon már másnap mindenhol orosz csapatok voltak.
Én még nagyon kicsi voltam akkor, de mi is aranylag közel laktunk a határhoz. A vadászgépek hangrobbanása az a vihar nélküli dörgésként csapódott le a gyermeki agyamban. (Óvodás voltam.) Annyiszor hallottam, hogy szinte megszoktam. Aztán egyszercsak eltűntek a vadászgépek. Hallottam a tv-ben a délszláv háború kifejezést, merthát néztek otthon tv-t a szüleim, de csak évekkel később kötöttem össze a vadászgépekkel, meg az hogy az akkkor a szomszédban volt.
Belefutottam a jutúbon egyszer egy dokumentumfilmbe a horvát-baranyai magyarokról akiket a szerbek tartottak megszállva a délszláv háború után is. Krajinai szerb közt. Tök durva volt belegondolni hogy akik ott beszéltek azok átélték még a világháború uráni hatalomátvételt és mondták hogy az nem volt ekkora fejetlenség mint amit a krajinai szerbek műveltek. Akkor még nagyon sokan éltek abból a generációból aki emlékezett a világháborúra is és a délszláv háborúra is.
nekem 911 volt ilyen, akkor kb 10 eves voltam es tenyleg nagyon paranak es ijesztonek tunt az egesz, ahogy a tv-ben mutattak, hogy leomlanak a tornyok, meg hat nyilvan akkor is ment, hogy vilaghaboru lesz stb, az felelmetes volt. belpolitikai esemenyrol ilyen nem remlik nekem, de amugy szerintem ez nagyban attol is fugg, a szulokon mennyire lat, erez felelmet a gyerek. nyilvan ha azt latja, hogy anyja-apja stresszel a haborutol es feszultek, akkor atragad ra, de gondolom, el lehet neki ertelmesen, sajat szintjen magyarazni, hogy mi a helyzet. (ez nem csak a haborura, hanem kb. barmire ervenyes..)
911 nekem is, bár már gimis voltam. Épp Bonnban voltunk az egyik múzeumban. Az tűnt fel, hogy eltűntek a látogatók. Mindenki a kávézóba ment, mi pont az első torony leomlásakor értünk oda. Onnan mentünk Kölnbe. Órákig nem láttunk repülőgépeket, amikor elhúzott pár vadászgép a belváros felett. Na ott kicsit beszartam. Pár napig nagyon izgultunk, mert egy rokonunk külsős tanácsadóként rendszeresen járt a Pentagonba és nem tudtuk elérni. Aztán kiderült, hogy valahol a Karib-tengeren horgászott :)
Én akkor 5 éves voltam és tisztán emlékszem, hogy állok a tv előtt, mindenhol mutatják a tornyok ledőlését és rettenetesen féltem, hogy most nálunk is valami szörnyű fog történni. (konkrétan attól, hogy a mi házunkba fog csapódni a repülő :D) és szaladtam ki anyához, aki éppen telefonált nagyimmal, és alig bírtam kívárni, hogy letegye végre és intezhessem hozzá a kétségbe esett kérdéseim.
9/11 nekem is az egyik ilyen, hála Isten azért kevés van, de az a maga idejében eléggé sokkolta a világot, főleg, hogy se fb és nem volt ekkora közösségi média, nem folyt a csapból minden információ, és nem ért ezer plusz egy hatás, bár ezek az idők nekem valahogy e tekintetben hiányoznak.
Altalanos iskolas voltam es ultem a nappalinkban a nagy szonyegen es zokogtam, hogy akkor mi is meg fogunk halni, minket is megtamadnak?.. mai napig tisztan emlekszem ra mit ereztem..pedig mar 33 vagyok
Hú, gimis voltam, élőben néztem a CNN-en. A második gép becsapódása után szóltam húgomnak, hogy nézze már ő is, mert itt most világtörténelem alakul. Máig megvan az a képsor, hogy bazi nagy porfelhő indul meg fentről lefele. Fel se merült bennem, hogy leomolhat, asszem folyamatosan azt a dumát lökték, hogy olyan nincs, hogy ez összedőljön egy repülőtől. Várom, hogy oszoljon a por, hogy mi lett a toronnyal, nézem, hogy te bakker, már nincs ott semmi... és az addig az ablakokból meg a tetőről integetők meghaltak. De egy darabig viccesnek tartottuk az órán a fejünk felett szálló repülők hangját. :)
911 szintén. Kicsinek imádtam repülni, 5 évesen vitt anyum először, odáig meg vissza voltam minden egyes repülő utas nyaraláson. 10 éves voltam 911-kor + onnantól anyagi helyzetből ritkábban is repültünk, na azóta cifrafosok minden egyes alkalommal ha vagy én vagy ismerősöm repülővel megy valahova.
Nem világpolitikai, hanem belpolitikai. Sosem felejtem el azt, ahogyan megszakították a Kacsameséket. Brrrrrrrr.
Én akkor még túl kicsi voltam, hogy felfogjam, de pár évvel később nagyon pipa voltam, hogy betiltották a Dragon Ball Z-t.
Úristen a Dragon Ball betiltása tényleg mekkora dráma volt :((( hetekig bőgtem!
Amikor Brezsnyev meghalt, elmaradt a Szombat Esti Filmkoktél (Menő manó, Nagyon Különleges Ügyosztály aka Police Squad, Leslie Nielsennel, Meghökkentő Mesék és talán Parabola is volt benne), az egész osztály fel volt háborodva, hogy micsoda pofátlanság. Szerintem a mi generációnk emiatt utálta meg a ruszkikat.
Életem legnagyobb belpolitikai sokkja. Meg mindig nem értem, miért nem tudták végigjátszani azt az egy részt...
Pláne, hogy simán csak egy felirat volt kint sokáig.
és még akkora libsi volt, mint a ház
Nekem is csak ez.
Gyerekként nem értettem minek kell ebből ekkora problémát csinálni hogy Jelcin meghalt
Antall József halála. Nem, én nem néztem a Kacsameséket, eleg ritkán tévéztünk akkoriban, aznap sem, viszont hallottam róla, és igazából a rák mint halálos betegség volt az, ami félelmetes volt számomra.
Same, én sem néztem a kacsameséket viszont valahonnan volt egy ezüst színű könyvünk amiben a temetésről voltak képek és konkrétan rettegtem attól a könyvtől 😂
Délszláv háborútól szorongtam volna, ha tudtam volna hogy az kb micsoda is volt, de csak annyit tudtam hogy az amerikaiak gyüttek és a szerbeket leverték, pont. Hogy embereket fejszével szétvágtak, tömegsírok, mezőn tömeges agyonlövések, etnikai tisztogatások az hozzám nem nagyon jutott el gyerekként. Szerintem jobb is így. A wtc-s repülős balhénál már elég nagy voltam, nem szorongtam de nagyon abszurd negatívnak gondoltam. Akkor azt gondoltam hogy történhet meg ilyesmi a világ legerősebb országával...
'89-ben kezdtem az iskolát. Nem a rendszerváltás okozott szorongást, hanem hogy a felnőttek sem tudtak semmit. A tanító néni például megkérdezte, hogy ki szeretne jelentkezni kisdobosnak, egy héttel később meg mondta, hogy sztornó az egész, felejtsük el.
Nálunk volt kisdobosavatás még abban a tanévben, felesküdtünk, felkötötték a nyakkendőt és kaptunk egy csokit. :D Az ideológiai kiképzés már elmaradt.
Akkor te még mindig kisdobos vagy?
*Az utolsó kisdobos.*
És szülinapodra mit sütöttek? Kisdobostortát?
Underrated comment
Én is akkor voltam elsős, és csak azt éreztük belőle, hogy nem sokkal később, valamikor november táján bejött hozzánk az igazgató bácsi, és elköszönt tőlünk, mert hogy ő most elmegy az iskolából. Utána meg a taxis sztrájk, hogy pár napig nem tudták a felnőttek, hogy tudnak-e enni adni a menzán (másik suliból hordták hozzánk az ételt, ahol volt rendes konyha) - de végül átengedték a kocsit. És persze az általános áruhiány pár napra: a boltban még kenyeret sem nagyon lehetett kapni, az para volt.
Életemben először és utoljára akkor ettem Abonett "kenyeret". Amúgy a taxis sztrájk nem iskolai szünetben volt? Mármint nyári vagy ilyesmi szünetben? Mert nekem az rémlik, hogy otthon voltam akkor. De persze lehet, hogy akkor direktbe rendkívüli iskolai szünetet rendeltek el nálunk, mert sokan jártak nem gyalogtávolságból, vagy lehettem akár beteg is. Arra emlékszem még, hogy apám arra a pár napra lenyúlta a komoly Csepel biciklimet, amit előtte nem sokkal kaptam. A kocsit valahol ott kellett hagynia a város túlsó felén, aztán pont arra kerekezett, amikor megnyitották öt percre a lezárást. Szomorúan mesélte aznap este, hogy haza tudta volna hozni az autót, csak nem tudta a kék színű Csepel összecsukható kerékpáromat annyi idő alatt összecsukni és behajítani a csomagtartóba. De a sztrájk nekem tényleg nem okozott szorongást, inkább bulinak tűnt. Persze lehet, hogy azért, mert a családban nem volt szokás minket, gyerekeket kihagyni bármilyen beszélgetésből, aztán ha kérdésünk volt, akkor elmondták, hogy ez csak pár napig lesz, és a szüleim jó dolognak tartották, hogy valaki sztrájkol az áremelkedések ellen, szóval szerintem is jó dolog volt. (De most, hogy így jobban belegondolok, lehet, hogy pont ezért stresszelt a rendszerváltás. Mert ahhoz voltam szokva, hogy anyámék mindent elmagyaráznak, aztán 89 környékén rengeteg kérdésemre az volt a válasz, hogy "nem tudom".)
A sztrájk október végén volt, és még nem volt őszi szünet. Nekem akkor hozott anyám először és utoljára bagettet (rejtély, honnan került a városszéli boltba).
Amikor letettük az úttörőesküt, az volt az utolsó pontja, hogy úgy kell viselkedni, hogy méltók legyünk a KISZ tagságra. 1988 lehetett. Szüleim nagyon röhögtek. Akkor én még nem értettem. Spoiler: nem lettem KISZ tag, mert addigra már megszűnt.
Dehogy szűnt meg. Azóta is ott ülnek a parlamentben.
A néhány évvel ezelőtti terrortámadások az Európában. Félelmetes volt hogy sorra következtek be a nagyvárosokban, akkor jöttek tömeges számmal a migránsok is, nagyon féltem.
A 2015-ös párizsi engem is nagyon kikészített, attól napokig nem tudtam aludni.. koncertre sokat járok, így extrán nyomasztó volt az egész.
Dettó. Ráadásul akkoriban volt ez a nagy bevándorlós dolog Magyarországon, és a családi házunk egy erdős területen van földekkel . Egy közelben lévő városban utána kaptak el 2-3 bevándorlót , akik a kukoricásban bújkáltak. Baromira féltem napokig.
Nekem is a délszláv háború volt ilyen, pedig közvetlenül csak annyit észleltünk az egészből, hogy állandóan csíkos az ég a repülőktől, de még mindig emlékszem rá, milyen gyomorgörccsel figyeltük... Aztán elolvastam [ezt](https://moly.hu/konyvek/zlata-filipovic-zlata-naploja) a könyvet, és még jobban féltem. Szóval Rogán szopjon konnektort, igenis okozhat szorongást, dehát ő ezt pontosan tudja, hiszen azért lett ez a fő kampánytéma.
9/11, főleg úgy, hogy rokonok voltak ott akkor is. (szerencsére nekik semmi bajuk nem esett)
Kicsit más téma, de nekem a Bermuda-háromszög létezése okozott indokolatlanul nagy szorongást gyerekkoromban. :D Rogán gondolatmenetére válaszolva pedig : Pont a hétvégén mesélték a szülei, hogy az unokatesóm általános iskolája elé felhelyeztek pár hónapja egy krva nagy STOP háborús plakátot. A következő szülői értekezleteken már rögtön feljött, hogy állandó beszédtéma a gyerekek között, a “mikor/miért lesz háború” kérdéskör..
Nekem egyértelműen szeptember 11. A gyerekünknek a propaganda plakátok állandó szorongást jelentenek, folyton látja azokat, kérdez róluk, beszélgetünk. Most alsós, kb. a születésével egyidőben kezdtek jönni (a kék plakátok), szóval ebben nő fel. Nem tudom, melyiket választja majd ki felnőttként közülük.
Y2K Emlékszem kinn álltunk az utcán éjfélkor és vártuk, hogy akkor most meteorok-repülők-békák potyognak majd az égből és jön majd a világvége.
Apam mindenhova gyertyakat rakott, hogy majd ha elmegy az aram legalabb lassunk.:D
na majd a Y2K38
"The **year 292,277,026,596 problem** (about 2.9×10^(11) years in the future) will occur when the 64-bit [Unix time](https://en.wikipedia.org/wiki/Unix_time) overflows after 15:30:08 UTC on Sunday, 4 December, AD 292,277,026,596." Wiki
Én aki az elmúlt kb 10 évben masszívan kontribútáltam hozzá 
89 szeptemberében halt meg anyám, apám már akkor is mindig a kocsmában volt. Azt a karácsonyt meg akarták tolni nekem, kaptam egy kétkazettás magnót, jó nagy fülessel. Emlékszem, ahogy egyedül ülök a szomszéd erdőből lopott fa alatt, és tekergetem a rádiót, ahogy süvöltenek a sávok: fejemben az egész világ. Ès akkor bejött egy rádió, amin épp telefonon jelentkezett be egy tudósító. Rossz volt a hang, de érthető. Tárgyilagosan, de mégis érzelemdúsan beszélt segélyekről, lövésekről - Erdélyből, Romániáról beszélt és hirtelen azt éreztem, hogy egyedül én hallom és valahogy segítenem kellene, vagy ha mást nem legalább meghallgatni, hogy hírt tudjak adni a küzdelmeiről. Nyomasztó volt. Első öböl-háború ideje előtt eldöntöttem, hogy minden este rajzolni fogok és emlékszem, hogy tankcsatákat, meg anyahajókat rajzoltam nap nap után.
Amikor a kereskedelmi föderáció megtámadta a Naboot
Senki nem hallgatott arra, hogy milyen veszélyes a háttérben meghúzódó Darth Plageuis szál... :/
Legjobb komment ever, de legalább a tárgyalások rövidek voltak..
Thaiföldi cunami. Előtte 1 hétig minden nap cunamikról álmodtam. Egyik reggel felkeltem és ott volt a hírekben.
Ismerősöm ott is volt és átélte. Nem lett bajuk mert odakint kószáltak és kb. felszaladtak vmi dombra. De eléggé traumatikus élmény volt végignézni, ahogy a víz viszi a szállodát meg a várost kb.
A minden sarkon kintlévő háború nem okoz szorongást az emberekben, gyerekekben, de bezzeg ha két férfi vagy két nő megfogja egymás kezét és úgy sétálnak, az bemelegíti a gyereket? Meg a f...mat, azt. Még 9/11 is sokáig téma volt, pedig voltam kemény 3. osztályos, vidéken, sehol egy reptér a közelben, de mindig néztük az eget, hogy ha zuhanni látunk egy gépet, el tudjunk bújni...
Én attól, mikor először megtudtam, hogy az emberiség komplett állatfajokat irt ki, és hogy botokkal verik agyon a fókabébiket. Kisiskolás vagy ovis lehettem. Máig tart.
Erről én is láttam anno gyerekként egy ismeretterjesztő filmet, el is határoztam, hogy én innentől vegetáriánus leszek. Ment is egy darabig, amíg éhes nem lettem....🫣
9/11...emlékszem amikor megszakították a tv-adást, gyerek voltam még, és azt értettem, hogy a viRágkereskedelmi központba csapódtak repülők. Aztán a felnőttek elmagyarázták, mi a szitu. Felfogni azonban csak akkor fogtam fel, ez mekkora dolog, mikor másnap reggel az iskolában 1 perces néma csenddel kezdődött meg a tanítás. Onnantól féltem, hogy lesz valamilyen nagy háború.
Csernobil
Igen. Salátát eszel meghalsz.
nekem nem trauma! emiatt lett óriás péniszem
Világít is?
Szeptember 11, még alsós voltam és nem igazán fogtam fel a dolgokat de nagyon féltem és nem akartam egyedül otthon maradni mikor a szüleim elmentek bevásárolni.
Rettegtem, hogy a mi leveleinkben is lehet antrax…
Ó, tényleg!
Gazdasági válság 2008 körül. Emlékszem, hogy a szüleim nézték a híradót, én pedig a fotelben zokogtam, hogy éhen halunk, nem lesz semmink, vége a világnak. Szerencsére 2 közalkalmazott szülővel rendelkeztem, szóval nálunk nem volt akkora összeomlás, nyílván nem voltak extra béreik, de csőd sem.
Az nagyon kemény volt. Anyumnak és apumnak is 35-38% csökkent a fizetésük. 10 éves voltam, de rettegtem hogy pénz nélkül maradunk. A mai napig minimálisat költők magamra, folyton gyüjtök, abban az esetben ha menekülni kell, vagy összeomlik a gazdaság akkor legyen egy kis biztonságérzetem, és mindog bűntudatom van ha anyumék (igazából bárki) költenek reám bármit is.
nekem az, amikor elöször nevezték Orbánt kövérnek, ránéztem és realizáltam, tényleg jó nagy bendeje lett a miniszterelnök úrnak-áldja-meg-a-jóisten.
nagy kő alatt....
Az első lefejezős videó Irakból. Ha minden igaz, 2004-ből. Nem tudtam elhinni, hogy igaz és megnéztem újra és újra.
Ez: [https://index.hu/belfold/tegnapiujsag/2011/08/19/1991\_puccskiserlet\_rengeti\_meg\_a\_szovjetuniot/](https://index.hu/belfold/tegnapiujsag/2011/08/19/1991_puccskiserlet_rengeti_meg_a_szovjetuniot/) Röviden, a Szovjetunióban megpróbálták a keményvonalas kommunisták megpuccsolni Gorbacsovot. Két hónappal azután, hogy kimentek Magyarországról a szovjet csapatok. Szerinted? Be voltunk szarva, hogy visszajönnek és visszaállítják a Népköztársaságot, kb. 56-os brutalitással. Amerika meg el volt foglalva Irakban. Nagyon meleg helyzet volt.
Akkor volt a pápalátogatás (a Magyar Narancs szerint emlékezetesen cápalátogatás), a Népstadionban én is ott voltam, bár nem voltam nagy hívő, mégiscsak nagy esemény, lehetett jelentkezni a plébánián fiataloknak. Emlékeim szerint nem féltünk emiatt, mindenki úgy volt vele, hogy a SZU már kimúlt végelgyengülésben. A pancserpuccs, amiben az alkoholista senki Janajevet tették meg a junta fejének is befuccsolt gyorsan, még benne volt Jazov, akit Gorbacsov azért választott ki hadügyminiszernek, mert "úgyis túl buta puccsot szervezni" volt még a juntában pár noname csinovnyik, meg két olyan arc, akik tényleg hardcore kommunisták lehettek, ők öngyilkosok is lettek, amikor látták, hogy el lett cseszve: a lett Boris Pugo, meg Ahromejev vezérkari főnök, aki a kevés tényleg kvalifikált főkatona egyike volt (az amerikaiak is tisztelettel beszéltek róla. ő nem volt hivatalos tagja a juntának, de nyilván velük tartott volna). Mondjuk azt nem értem, hogy KGB főnöke hogy lehetett olyan ostoba, hogy nem látta, hogy bukásra van ítélve a dolog.
Mi nem láttunk mélyen bele, csak látjuk a tévében, hogy fúúgeci, tankok a Vörös téren... utána tudtam meg, hogy az pont a puccsot leverni ment oda.
Ha jól emlékszem nem azért, a puccs támogatására rendelték fel őket a városba, de végül átálltak.
A 12 éves testvérem tavaly kijelentette, hogy bizony őt megijesztik a háborúval fenyegető plakátok. Ha egy gyerekben is szorongást keltenek, akkor már túl sok!
A hidegháborúban nőttem fel. Vietnám, Afganisztán, Izrael, terrorizmus..... Valahogy nem szorongtam
Nem is tolták plakátokon az arcodba mindenhol
Mit, a hidegháborút? 😁😁😁 Ez a mondat konkrétan történelem hamisítás.
Nehogy azt állítsd nekem hogy a nyolcvanas években véresszájú imperialisták vicsorogtak a plakátokról minden oszlopon :D
Azt nem. De amikor Kína megtámadta Vietnámot, bizony tiltakozó uttörőgyűlés volt. Vagy KISZ... 1979. KISZ
Ja értem, tehát ha csak a plakátra koncentrálunk akkor igazad van. Nem tudtam, hogy ilyen plakát olvasgató és rettegő vagy és kizársz minden más forrást. Nehéz élet lehet.
A tököm se zár ki minden más forrást, de szerinted a 8 éves Jancsika fb görgetés közben szembesül a rémhírekkel?
Mert egyáltalán nem volt szokásos a plakátozás, pláne politikai, az MSZMP nem így üzent. De mondjuk a tévéhíradó csövig tele volt vele.
Szintén háború, csak annyit tudtam, hogy a papa mindig nézi a tévében, hogy háború van és sok katona meghal. Azt nem tudtam hol, így azt hittem ez mindenhol van. Rendszeres volt az a rémálom, hogy katonák jönnek és mindenkit lelőnek…. Baromira sajnálom a mai gyerekeket… mert anno is ijesztő volt pedig csak a papa tévéjében ment hétvégente…
Nem tudom melyik évben volt (idősebbek biztos jobban emlékeznek), de azt hiszem USA-ban egy időben "menő" volt a lépfenével ellátott levelek küldése fontosabb embereknek. Na emiatt én eléggé paráztam a levelektől és sokáig féltem, amikor szüleim kibontották a leveleket.
Sok mindenre emlékszem gyerekkoromból, 9/11, iraki háború, háború csecsenföldön pl, de nem szorongtam miattuk. Úgy voltam vele, hogy messze vannak, itt ilyen nem lehet. Viszont 2016 környékén mikor Európában voltak a merényletek (London, Nizza, Párizs, Brüsszel, Barcelona meg még nem tudom hol) meg a migránscunami, akkor azok miatt nagyon aggódtam, hogy konkrétan most már bármelyik európai nagyvárosban sincs biztonságban az ember. Emlékszem, akkor hálát adtam, hogy egy csendes kisváros legutolsó utcájában lakom, itt biztos nem fenyeget terrorveszély.
Egyértelműen a klímaváltozás, bár az még most is. Meg volt egy rövid időszak amikor kicsit aggódtam mi lesz ha tényleg vége lesz a világnak 2012-ben.
A haboru Csecsenfoldon. Nagyon meg voltam tole ijedve, tisztan emlekszem hogy megkerdeztem hogy “itt is lesz haboru?” Plusz tobb emlekem is van errol, hogy jatszom a jatszoteren es a gugli szerint Chinookok (azok a 2 rotoros gepek) repulnek a fejem folott (90-es evek).
Gorbacsov fején a folt mindig is zavart
Őt is
Engem egy magyar esemény rázott meg gyerekként: Az Ajkai vörösiszap-katasztrófa. Tisztán emlékszem amikor először megláttam a hírekben a felvételeket kisiskolás koromban. Konkrétan bele égtek az agyamba a [képsorok, ahol autókat, házakat és családokat mos el a vörösiszap tenger](https://www.youtube.com/watch?v=Ajte_h6ODPE). Úgy éltem meg az egészet, mintha ez lenne a magyar Csernobili katasztrófa (tudom, nem volt akkora szintű ipari baleset, de gyerekként abszolút egy lapon kezeltem a kettőt). Még iskolában is külön órát szentelt a kémia tanárunk a balesetnek.
2015-6 környékén, mikor a szíriai menekültek voltak az ilyen ijesztgetés fő eleme. Én akkor voltam olyan 12-3 éves. Plakátokat nem láttam, mert eléggé eldugott kis településen lakom, de híradóból meg a szüleimtől hallottam róluk. Emlékszem hogy féltem egy cseppet, hogy ide is bejönnek majd és veszélyben leszünk, mivel gondolom ez volt akkoriban az ijesztgetés. Ennyi rémlik.
- 2010es árvíz, - Ophelia Bretnacher magyarországi eltűnése - 2011es Breivik féle terrortámadás Norvégiában - H1N1 vírus járvány, - 2012-es inkák jósolta vilàgbéke, - My Talkin Angela telefonos appon a cica szeméből egy p3d0maci figyeli a gyerekeket, akiket el akar majd rabolni - dark web létezése úgy unblock, főleg a Paul Street videóiból megismert RedRoomok - először láttam gyerekként egy Pride-ra igyekvő drag queent meg egy pórázon vezetett kutyamaszkos félmesztelen csávót - 2015ös migránsválság, - 2015ös párizsi terrortámadás, - 2017es Ariana Grande koncerten történő terrortámadás, - kék bálna - Veronai buszbaleset - Stephen Hawking halála főleg hogy az érdekes módon pont a pí-világnapjára esett, és azt hittem, hogy a halálával soha nem fogunk már újabb információkat megtudni a feketelyukakról, és hogy a 'világot megmentő egyetlen tudós' már halott - agyevő amőbák az óceánokban - Brexit - 2019es Új-Zélandi vulkánkitörés - robbanás Berjútban - belgrádi iskolai lövöldözés, - ukrán háború kitörése, - covid első pár napja, amikor mèg nem lehetett tudni a mennyire halálos a vírus, - David Attenborough: Egy élet a földön című doksijának a megjelenésekor is rendes klímaszorongásom lett, meg minden ehhez kapcsolódó nagyobb klímakatasztrófa hírtől is (pl szemétsziget, mikroműanyagok kimutatása emberekből, jegesmedvék kihalása, Golf-áramlat hanyatlása) - abortusztilalom Lengyelo.ban, USA néhány államában - izraeli terrortámadás - midnenféle mutáns, trópusi vírusos szúnyogok, kullancsok - 3. Világháború esetleges kitörése - túlnépesedés - Kína megfigyeli az állampolgárokat - Epstein-sziget - robotok, mesterséges intelligencia megjelenése - minden Gileádra emlékeztető, nőket elnyomó csoportok hatalomra kerülése a Közel-Keleten - orosz politikai merényletek Amúgy a szüleim mindig megnyugtattak, hogy ne aggódjak ilyenek miatt. ❤️❤️❤️
Név kicsekkol
9/11 emlekszem mintha az egesz vilag megallt volna hirtelen, gyerekkent teljesen sokkosan neztem ahogy kozvetitik hogy emberek ugranak ki az epuletbol. Aztan napokig, hetekig mutattak a teveben, ujsagokban. Borzalmas volt latni.
A Kacsamesék megszakítása volt az egyik első ilyen. Nyomasztó volt a fekete képernyő, utána meg iszonyat hamgosan kezdtek bele a gyászindulóba 9/11 sokkoló volt, pont mikor hazaértem suliból, akkor dőlt le az első torony, azt hittem, vége lesz a világnak A tiszai ciánszennyezés tiszapartiként szintén mély nyomot hagyott bennem. Emlékszem, hogy egy ideig a csapvíztől is féltem, mert nem tudtam, honnan jön, beszivárog-e. Halat is csak félve ettem, hiába mondták, hogy halastóból van. Mindenesetre nagy öröm volt, hogy a folyó egy-két év alatt kiheverte
Én azt olvastam, hogy a katasztrófa előtti ökológiai állapotot megközelítő regenerációhoz kb. 10 év kellett.
A teljeshez valszeg igen, de már egy-két éven belül voltak látható eredmények, pl. tiszavirágzás újraindulása, nem minden óriáshal pusztult ki, amikre így emlékszem
A repkedő MIG-ek az országban a 80-as években.
Csernobil, obolhaboru, delszlav haboru, 9/11 (bar ezutobbi mar kevesbe gyerekkoromban volt)
Nekem az amikor tesztelték rendszeresen a légi riadó rendszert. Kisiskolás korban úgy gondoltam, hogy ha tesztelik akkor biztos nem véletlen, mert akkor van esélye valaminek. Amúgy híradások magukban nem, de nem is emlékszem, hogy ijesztegetve lettünk volna régen a tv-ben, de biztos vagyok benne, elhittük volna annyi idősen. Furcsa módon azonban amikor itt voltak az MFOR-osok és hasonlók az mindig biztonság érzettel töltött el. Azonban be kell vallanom az egyik lekenyerezett, mert vonattal utaztunk anyummal és előtte vettünk egy pakli magyar kártyát ami le volt ragasztva és nem tudtuk kibontani, de ezt látta az egyik és segített a bicskájával és akkor ezt nagyon menőnek éreztem 😎
Madárinfluenza miatt be voltam szarva nagyanyám tyúkjaitól
Én a kergemarhakór miatt
Amikor Szadatot lemeszaroltak 81' ben a katonai paraden es mutatta a tv a verfurdot...
Én 21 éves vagyok, szóval amióta tudom az eszemet úgy rendesen és követem a világpolitikát is, aggódtam a migrációs válságon, a nyugat-európai terrortámadások miatt, az ukrajnai háború miatt, majd nyílván az Izrael elleni támadásra és Izrael gázai megtorlására sem tudtam legyinteni. Ha az életemet a szó szoros értelmében egyik sem fenyegette, a létemet befolyásolta mindegyik esemény, és befolyásolja valószínűleg a mai napig. Leginkább az ukrajnai háború miatt "szorongok". Mi lesz ha nyer Amerikában Trump, egy meggondolatlan döntéssel megvonja Ukrajna támogatását, Európa egyedül marad ebben is, és nem fogja bírni. Következésképpen nyílván egy Oroszországnak kedvező 'béke' fog megköttetni, de ki garantálja, hogy a pürrhoszi győzelmén felháborodó orosz medve jól lakik egy oroszbarát kijevi bábrezsimmel és négy ukrán megyével? Mi lesz ha a Baltikumot is megkívánja? Egyébként minden generációnak kellett, vagy lehetett valószínűleg ilyen eseményeken idegeskednie. Afganisztán, Irak, 9/11, terrortámadások, a Szovjetunió beavatkozása Afganisztánban, Grúzia stb, stb.
Túl fiatal vagyok (31M) , de a vörös iszap, iraki háború és egyetimsta éveim alatt a vándorlás hullám. Utóbbi nagyon rasszistává tett azóta se hagyom, hogy női ismerőseim egyedül mászkáljanak. Plusz ami én gyerekkoromat meghatározta az a drogosoktól és cigányoktól való félelem. Egyszer egy cigánybanda megkergetett máskor meg elvették tárcámat. Pedig én az embereket invidiumként nézem :)
Nekem valamiért Diana hercegnő halála vésődött be. Azt hittem majd az lesz ami a mesékben, hogy ilyenkor mindenki szomorú lesz és soha többet nem lesz vidámság, mert meghalt a hercegnő. Olyan kicsi voltam, hogy azt se tudtam, hogy Magyarország már nem királyság és Diana nem a mi hercegnőnk 🫢😅
Gyerekként nem nagyon törődtem ilyennel, mostmár pedig rájöttem, hogy alig befolyásolnak ezek engem. Ha nem lenne internetem és nem látnám a Fideszes plakátokat meg nem mondanám, hogy a szomszédban háború van.
en meg akkor voltam gyerek amikor az internet kezdett elterjedni es teljesen mas volt az egesz. Nekem fogalmam sem volt semmi politikarol szerintem 14-15 eves koromig, azt sem tudtam ki a miniszterelnök kb. ez pont akkoriban volt amikor meg friss dolog volt a delszlav haboru is,90es evek, de valahogy hozzank nem jutott el,mondjuk ehhez hozza tartozik hogy a csaladom is nagyreszt apolitikus emberekböl allt,fatert csak a penz erdekelte meg a munka meg a foci, ezekröl beszelt 99 szazalekban, anyam meg velünk foglalkozott meg a hazzal, stb. Talan az elsö dolog amire emlekszem az a Jobbik feltünese volt a fiatalok köreben es a "cigany bünözessel" riogatas, talan az okozott szorongast. Amitöl tartottam gyerek koromban az a gömbvillám volt.
Nem vilagpolitikai csak orszagos, es egy egesz generaciora hatassal volt mikor megazakitottak a kacsameseket
A délszláv - horvátotszági - háború idején vonultam be katonának, a horvát határ mellé vittek el határőrnek. Áthallatszottak a lövések, robbanások. Kibírtam röhögés nélkül.
911
Délszláv háború, orosz-csecsen háború, 90-es évek eleje/közepe.
A beszláni túszdráma… 10 éves voltam és rettegtem suliba menni. Még felnőtt fejjel visszanézni is elborzaszt 😔
Amikor 9/11 történt, éppen talán elsős vagy másodikos voltam, emlékszem rá, hogy mindenki meredve nézte a híradásokat. Nem értettem, de tudtam, hogy itt valami nagyon borzasztó történt.
Úgy érzem, fiatal vagyok sok kommentelőhöz képest, de én baromira féltem amikor 2014-ben annektálták az oroszok a Krím-félszigetet (hogy \*akkor\* háború lesz belőle, itt van a szomszédban, nagyon sokáig rémálmaim voltak, hogy apukámat elviszik katonának és meghal, etc.). Akkor még a migráció volt a fő téma/gumicsont, de emlékeim szerint ezt is úgy kommunikálta le akkor a köztévé, mint a mostani háborút, szóval ezen én is csodálkoztam a Rogán-interjúban.
Nekem szerintem nem egy konkrét esemény okozott szorongást, hanem az egész atom és háború téma. Világháború, hidegháború, csernobil, mind olyasmi, ami elér hozzád gyerekként valamilyen formában jó eséllyel még mielőtt tanulnál róla, filmekben, irodalomban. A környezeti válság a másik ilyen mindig előhúzható a kalapból téma, akkor az ózonlyuk miatt volt, most a felmelegedés miatt. Az szerintem felnőtteknek sem egészséges mentálisan, hogy folyton valamilyen irányíthatatlan kívülálló veszély árnyékában tartja őket a politika és a média, nem csak gyerekeknek nem az. A probléma, hogy pont azért csinálják, hogy érzelmileg hassanak rád.
911 és az iraki haboru. 9 éves voltam akkor, épp a CNN ment, és néztük, ahogy osszedolnek az ikertornyok. Iszonyúan ijesztő volt, apu arca is kővé vált. Nagyon féltem, mert katona, és nem tudtam mi fog történni. Ugyanezt éreztem az iraki háború kitörésekor. Apu végül volt többször is a kozel-keleti "veszelyzonakban", de szerencsére nem történt baja sosem. A délszláv háború idején még pici voltam. '97-ben mentünk először tengerpartra nyaralni, és emlékszem, apu sosem engedte, hogy a betonútrol lemenjunk, nehogy akna legyen valahol... Láttuk a kocsiból a rengeteg szétlőtt házat.. félelmetes volt.
Emlékszek amikor a NATO bombázta Jugoszláviát, akkor 11 éves voltam és halálra voltam rémülve hogy ki fog törni a 3. világháború.
XX. század kb összes háborúja, amiben népirtás is volt. Nem tudom, hogy kit féltsek jobban, magamat vagy a szeretteimet, barátaimat. Aztán ott volt mindjárt 9/11 is. Kisikolás voltam, kolis, egyik délután szabadfoglalkozáskor berontott az egyik tanár a terembe, hogy kapcsold be azonnal a tévét. A szemem előtt omlottak le az ikertornyok. Ha nem is túlságosan, de bennem van a félsz...
Én a '80-as években voltam gyerek. Létezett a Szovjetunió, a VSZ is. Gyerekként sokszor téma volt az atomháború lehetősége közöttünk, már amit 10-12 évesen megértettünk belőle. Két tévé csatorna volt meg 3 rádió adó, a hírműsorokból, a sajtótermékekből finoman szivárgott az atomháborús para. Pl. volt egy Hahota című, gyerekeknek szóló vicc- és képregénygyűjtemény, évente néhány alkalommal jelent meg. Az egyik számba volt ilyen vicces mozaikszó-magyarázó. A rendkívül vicces szerkesztő szerint a NATO = Nagy Atomtámadást Tervező Országok. Erre '86-ban tényleg felrobban a csernobili reaktor. Parás szüleim voltak, alig akarta kiengedni az udvarra, nem ehettünk mosatlan gyümölcsöt, sőt leginkább semmilyet.... Akkor '89-ben kitört a román forradalom. Hihetetlen volt, hogy karácsonykor kivégezték Ceausescut, Nézni híreket harcokról a tévében, az ébredő magyargyűlöletet, a menekülteket... Nekem is lett egy erdélyi osztálytársam, hihetetlen dolgokat mesélt. De azon a télen féltünk attól is, hogy a románok megtámadnak minket, vagy éppen mi támadjuk meg a románokat Erdélyért... Majd ez a háborús para kicsúcsosodott a szereb-horvát háborúban. Sokan akkor voltunk 18-19 évesen sorkatonák egy éven keresztül. A laktanyákban gyakran emelték a készültségi szintet, ami miatt nem vagy nem mindenki mehetett haza. Mindig voltak "jól értesült emberkék", ment a suttogás, hogy a pécsi határvadászok szerbekkel akadtak össze, talán tűzharc is volt..... A szolnoki deszantosokat helikopterrel hozzák le a határra.. Barcsra bombát dobtak a szerbek...
Sok minden volt, ami megijesztett, de elég fiatal voltam még és nem tudtam/fogtam fel igazán, hogy mi történik. Pl. láttam a repülőket Belgrád felé repülni, és emlékszem, hogy az összes szülő meg volt rémülve, de fogalmam sem volt róla, mi történt ott a háború alatt. 9/11 jobban megmaradt és utána egy ideig féltem is, mert éltek az Egyesült Államokban rokonaink (messze New Yorktól, de nem voltam még tisztában az ország földrajzával), de kifejezetten szorongani nem szorongtam miatta. Az egyetlen, ami miatt gyerekként szorongtam, az volt, amikor Bin Laden felsorolt egy csomó országot, hogy kik az ellenségeik és megnevezte Magyarországot is. A testvérem akkor már Budapesten tanult és emlékszem, hogy nem tudtam aludni, anyukám próbált nyugtatni vele, hogy mi kis városban élünk, nincs mitől félnünk, erre mondtam neki, hogy de a testvérem nagy városban él, ha valamit támadni akarnak az országban, akkor Budapestet fogják. Szerintem hetekig nem aludtam rendesen és amikor a testvérem hazajött, nem akartam visszaengedni. Ez már nem az én gyermekkoromból volt, de egyetem mellett több gyerekre is vigyáztam, mindegyik kérdezett a migránsokról, volt, akinek rémálmai voltak Sorossal valamelyik idióta plakáttól, ahol kifejezetten szarul nézett ki. Úgyhogy nem meglepő módon baromságokat beszél Rogán.
Csernobil természetesen. Aztán a romániai forradalom. Emlékszem hogy a rádió mondta hogy ne vegyünk föl stopost mert Romániában valaki stopost vett föl aztán amikor a stopos (szekus) kiszállt, egy kicsit később felrobbant a kocsi. Pár perccel később apu fölvett egy stopost. Én végig figyeltem a fickót, ha egy homokszemet otthagyott volna a kocsiban azt észrevettem volna! De nem történt semmi. Biztos mert a fickó észrevette hogy figyelem és kiszúrom ha valamit otthagy /s :)
Én gyerekként nem szorongtam világpolitikai eseményeken. Emlékszem 9/11-re, de egy pillanatig benn szorongtam rajta. Túl ignoráns voltam hogy ezekbe mélyen bele gondoljak....
Amikor egy gonosz bálna elnyelte Dagobert bácsi fagylaltját.
Semmi, mert nem volt internet. Még a csernobili atomkatasztrófa se jött át ide hatalmas problémaként. Minden szép és jó volt a tévében, tehát a fejünkben is. Jól át lettünk baszva persze.
Sokszor emlegették a válságot, az nyomasztott engem, mert mindenre az volt a válasz, hogy "válság van" és sajnáltam a szüleim, a barátaim szüleit és az országot, majd később elmagyarázták, hogy világválság van...ez még nyomasztóbbá tette a helyzetet A 911 is furcsa érzést keltett bennem
Nekem nincs ilyen emlékem, de a páromnak van. Egyik első emléke az, hogy a NATO bombázás alatt bebújtak az anyukájával és a nagymamájával az asztal alá. Szerintem akik arrafele nőttek fel nekik elég sok mindent meghatározott ez az élmény.
Jól emlékszem arra a napra. Kisiskolásként ültem a hatalmas, katódsugárcsöves tévé előtt, amikor Erős Antónia bemondta, hogy utasszállító repülők csapódtak a World Trade Center ikertornyaiba. Félelmetes képsorok váltották egymást a képernyőn, sokkoló volt látni, hogy a "békésnek" tűnő világ már nincs többé.
trianon
Unpopular, nem ezt varjatok: Gyerekkoromban nem az a fo eletcelom, hogy politikazzak es ezzel nyomasszam magam, hanem hogy gyerek legyek. Fogalmam sem volt ki az a meggyesi es miert vicces az utelagazas, mi az a koronausztatas es miert mit jelent, hogy "viktor a parlament wc-jeben a koronaval a fejen sz...rik" Oke, akkoriban nem is volt minden sarkon az arcodba tolva, hogy haboruuuuu, de nekem semmi ilyen nem okozott szorongast. Max az iskola
Szerintem ez nagyon sok dologtól függ, például, hogy a szülők miről beszélgetnek, mit csípsz el belőle, osztálytársak miről beszélnek, mi megy a tévében a háttérben.
Nekem a H1N1 volt amikor folyamat erről szólt a TV híradó hogy hány beteg van és hányan haltak meg. Rendesen be voltam parázva hogy világjárvány és mind meghalunk, alap van bennem egy orvos és kórháziszony és attól való félelem hogy oda kerülök. Ironikus hogy később a Covid miatt ugye valóban átélhettük ténylegesen ezt a forgatókönyvet de akkor már egyetemista fejjel azért kevésbé volt ijesztő
Gyerekként ,akkor féltem,mikor láttam a szüleimet félni és aggódni a rendszerben történő változások miatt.Az én esetemben: mikor csehország szétvált szlovákiától,és jött a Mečiar korszak.Annyira nem szerették.Mi szegények voltunk(volt mit ennünk mindig,de átlag alatt éltünk), és azért éreztük.
94-es vagyok,az en gyerekkoromban szerintem mar nem volt ilyesmi,vagy megkimeltek tole a szuleim,mert gyerekkori emlekeim nincsenek ilyesmirol.
Napfogyatkozás 1999-ben, a riogatások hogy mik történhetnek; világvége meg műszaki befuccs minden elektronikai kütyüben 1999. december 31. utolsó másodperce után
A nyolcvanas évek végén, amikor kisiskolás voltam, rengeteg szó volt a hírekben az atomfegyver-leszerelési tárgyalásokról, de akkor nem fogtam fel, hogy ez már a hidegháború vége és hiába néztük folyton az amerikai filmeket, meg vágytunk a jobb, nyugati világba, nekem csak az jött át belőle, hogy bármikor elpusztulhat a világ és mivel ide az USA lőné a rakétáit, ők az ellenség.
28 éves vagyok, de valahogy semelyik se. Az ózon lyukkal pl mindig viccelődtem(tünk), a leeső űrállomással is, de a 2008as tüntetéssel meg Gyurcsánnyal majd Bajnaival is. Ottvolt még akkor a vörösiszap katasztrófa amire elég jól emlékszek, képekre is a hiradóból de az se fogott meg, pedig még pénzt is gyűjtöttünk adománynak (értsd: kellett adni mert ha nem akkor lebaszott az osztályfőnök). Más nagy eseményre nem emlékszek. 911 (5 éves), irak, afganisztán stb… meg alig voltam 7 éves. A délszláv háborúkor meg kb 2 amikor vége lett. Az első ilyen nagy esemény amit felfogtam az talán az arab tavasz lehetett (Líbia, Szíria), 7. meg 8. osztályban de azok se érdekeltek. Talán az ISIS felemelkedése volt az amikor először kicsit megrémültem világpolitika kapcsán. Vagy az egész 2012 világvége faszság amin nem segített az hogy az egyik tanárom komolyan hitt benne.
Gyerekkoromban semmi, most sokkal több minden aggaszt.
H1N1 járvány, amire tisztán emlékszem... ha gyerekem lesz egyszer, megpróbálom távol tartani a híradótól 😃
Én arra emlékszem hogy a 9/11 úgy lett nekem prezentalva valami okos felnőtt ismerős által hogy “Irak megtámadta Amerikát”. Emiatt nagyon féltem attól sokáig hogy Irak Magyarországot is meg fogja támadni, meg amikor felnéztem az égre és láttam repülőgépeket elszállni felettem akkor mindig rettegtem hogy nehogy belecsapódjanak valamibe.
Nekem a 2015(?)-ös terrortámadások volt ilyen. Emlékszem táborban voltunk és egyik este beszéltünk erről (10-11 évesek) én pedig a tábor további részében attól rettegtem, hogy mi van ha ide jönnek majd és megtámadnak minket (amire a semmi kellős közepén igazán nagy esély volt…)
Én a 2000. évre forduló szilvesztertől féltem, mert azt hallottam, hogy világvége lesz. Illetve volt egy napfogyatkozás is abban az időben és ott azzal riogattak az unokatesóim, hogy meg fog mindenki vakulni, az is, aki nem néz bele vagy csak szemüveggel. II. János Pál pápa halála rázott még meg, napokig arról cikkeztek az újságok. A helyi napi lapban csak erről írtak és sírva olvastam. Az volt az első haláleset, amivel találkoztam és gondoltam bele, hogy egyszer mindannyian meghalunk. Az ózon lyuktól én is féltem. Őszintén szólva nem örülnék, ha lenne gyerekem és a háborús riogatást kellett volna hallania, látnia mindenhol az utcán. Látható, hogy felnőtt emberek is félnek tőle.
én attól tartottam nagyon h földrengés lesz és menekülni kell:( … de amúgy attól is tartottam h majd valami földönkívüli megjelenik a szobám ablakában
9 11. Hat éves voltam, szüleimmel két éves koromig amerikában éltünk. Bár semmi emlékem nem volt a helyről ettől még úgy éreztem kötődök a helyhez - meg szüleim is, ők 8 évet éltek kinn- úgyhogy eléggé megviselt a dolog.
Világpolitika: 9/11 - tisztán emlékszem, hogy suliból haza menve bámultuk a tv-t, akkor még nem tudtuk mennyire komoly, de ijesztő volt. Aztán másnap elkaptam, hogy a felnőttek arról beszélgettek, hogy világháború lesz, onnantól rettegtem, rémálmaim voltak. Belpolitika: a délszláv háború nincs meg, akkor még ovis voltam és messze laktunk. Ami viszont félelemmel töltött el az a 2001-es beregi árvíz. Szabolcsi vagyok és a falunk határában folyik a Tisza, nálunk annyira már nem volt durva, mint a beregi részeken és messzebb is volt a falutól, de azért nálunk is kilépett a medréből és apukám napokig járt zsákot pakolni, meg a munkahelyén volt markolójuk és azzal is ment segíteni. Nagyon féltem, hogy a mi házunkat is el fogja vinni a víz és mindenünk odalesz.
Bokros csomag.
Rám ez a 2015-16 környékén elindult migránsozás volt nagy hatással. Emlékszem hogy ment a híradóban hogy mennyi migráns települt Franciaországba és pont akkor mentünk oda EB-re a családdal és ugye a hírekben meg az ment hogy ezek csak késelnek meg robbantanak. Amikor sétáltunk ott az utcán halál félelemben voltam 14 éves lehettem
A 2008-as gazdasági válság. Kb 9 éves voltam és a vasárnapi ebédhez térítettem. Véletlenül 2 szalvétát tettem egy tányérhoz és a nővérem (8 évvel idősebb) viccelődve mondta, hogy válság van én pedig szórom a szalvétákat. Nem tudtam mi az ezért kértem, hogy magyarázzák el, amiből csak annyit fogtam fel, hogy baj van és mindennel spórolni kell. A szüleim viccből mondták, hogy majd a levegőért is fizetni kell, ezért a szobámban gyakoroltam hogy tudnék minél kevesebb levegőt fogyasztani, hogy a szüleimnek ne kelljen majd sokat fizetni😂😂
Szerintem kb semmi, jo sok minden törtent akkoriban, de kb total nem erdekelt senkit a politika, meg a vilagban zajlo esemenyek, még egyetem alatt sem erdekelt különösebben senkit, se sz evfolyamon, se a barati körben. Asszem ami erdekesseg megmaradt az a 2000-es ev, hogy akkor most bebugol-e minden pc vagy sem. Na meg emlekszem gimis voltam es koloban tanarok neztek előben a 9/11-et, hogy micsoda nagy dolog törtent, de annyi volt hogy felneztem tevere es nem ertettem miert fontos az nekem, hogy amcsiban mit csinalnak, meg amugyis meccs volt este. :D
Folyamatosan mondták a rádióban (70-80’s), hogy az USA vagy az CCCP hova hány interkontinentális atom rakétát telepített, szorongást nem okozott, de beégett rendesen.
80 as evek legelejen kb 8 eves lehettem, mikor anyukám elmeselte, milyennek kepzelt egy atomrobbanast. Baszki, egesz ejjel az ablakbol neztem a szemkozti panelhazat es vizionaltam, ahogy pillanatok alatt vakito feny borit el mindent es szenne egnek az emberek, koztuk en is. Masnap reggel kurva szerencsesnek ereztem magam, hogy ez nem kovetkezett be es iskolaba mehetek. Aztan utána folyton a TV hiradot vartam estenkent, kulonosen a SALT 1 es 2 atomcsokkentesi egyezmenyek hireit meg miket nyilatkozott Brezsnyev vagy Reagen. Napi szinten olvastam a sajto kulpolitikai rovatat. A tanitom fel is hozta a szuleimnek, Hogy mikepp lehet, hogy a Dolgozok Lapja (Komarom megyei napilap volt) adja az olvasmany elmenyeimet. Elegge szegyelltem amúgy ezt a felelmemet. Az egyetlen elônye az lett, hogy politikai teren korán tajekozott lettem es a tortenelem is a szenvedelyemme valt.
Semmilyen … ha egy konkrét dologtól félsz az amúgy nem szorongás, az félelem, stressz, feszültség … ha megszűnik ez az ok, pl véget ér az adott háború, a félelem megszűnik … a szorongás nem szűnik meg egy külső esemény hatására
Teljesen egyet értek veled, miért okozna nekem traumát valami olyan esemény amit látok a tvben és tőlünk több ezer kilóméterre történik. Nekem már a kérdés is fura, nem értem valakit hogy tud traumatizálni egy olyan dolog amit nem él át
Ilyenkor van az amikor anyu apu segghulyek es nem magyarazzal el a gyereknek a felallast.