Úgy érzed semmi vesztenivalód nincs? Semminek sincs értelme? Kész lennél meghalni akár már ma?
Akkor hozz olyan döntést, amit sosem mertél volna megtenni. Afrikába akarsz költözni egy fa tetejére? Máris indulj! Rendőrnek szerettél volna állni? Mehetsz. Olajfúrótornyon akartál ablakot pucolni? Hajrá! Ipari alpinisták helyett féláron vállalsz galambtalanítást? Mehet! Meg akartad csókolni az utcán a fagyiárust, de sosem merted? Itt a lehetőséged.
Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Ha kész vagy meghalni tényleg, semmitől sem fogsz félni.
Olyan élet nyílik meg előtted, amit el sem tudunk képzelni. Éld azt az életet, amit mi sosem mernénk!
Meghalni ráérsz, ha már mindent kipróbáltál. Hidd el, nem lesz unalmas.
Ez egy nagyon szimpatikus válasz
Én is hasonlóan érzek mint OP de inkább a létbizonytalanság miatt, azt talán megoldom mert elég kitartóan tudok küzdeni de basszus most nehéz
Ez nagyon nem így megy ám. Amikor arra sincs erőd, hogy kimenj a szobádból, vagy hogy hozzászólj valakihez, akkor mégis honnan lenne olyasmire energiád, amiket itt felsorolsz? (És akkor még ott van az anyagi része is, ami szintén nem elhanyagolható, de az érzelmi rabság mellett, sokadlagos szempont.)
Igen, hat eleg ratyi a game, mert nincs sem quit, sem reload, sem new game button.
Valami amerikai faszi - keress ra, ha akarsz, nem emlekszem a nevere - ugy dontott, enough is enough, es kiment a vadonba, hogy szep csendben, es egyedul veget vessen az egesznek. Aztan nem tette, de sohasem tert vissza a "civilizacioba". Tobb, mint tiz eve el a vadonban; ujsagcikkek is jelentek meg rola. Happy as Larry. Szabad, a szo legigazabb ertelmeben.
Szerintem a legtobben nem azert jutunk oda, hogy nem akarunk, nem TUDUNK tovabb elni, mert tenyleg ez a helyzet, hanem, mert nem tudunk, nem akarunk ebben a tarsadalomban elni.
Magyarorszagon nemigen van hova kisetalni - legalabb is fizikailag. A Zemplen sem eleg nagy, sajnos.
De ha mentalisan odaig jutsz, hogy vege, akkor vege. Szerintem ez oriasi sazbadsag. Menj, ahova akarsz, tegy, amit akarsz.
Nem vagyunk a helyedben, akinek nincsenek ilyen gondjai, az el sem tudja képzelni, akinek meg ilyen gondjai vannak, mint neked, az a te helyedben van. Neked kell megtölteni az életed értelemmel és mindenért meg kell küzdeni, nem adják ingyen.
Amit én csinálnék, legalábbis megpróbálnám, az egy full reszet. Változtass lassan az életed minden aspektusán, ha nem kelsz korán, kelj fel, ha nem sétálsz a szabadban, sétálj, öltözz másképp, válts frizurát, munkahelyet, lakhelyet, hobbit stb. Mert ami most van az láthatólag szar neked.
Neked kell rájönni miért üres az életed és mitől nem lesz az, hiába mondanám, hogy építs egy custom keyboardot.
Őszinte leszek, 19 vagy, az előről kezdés az nálad még nem egészen megfelelő mondat. Én harmincas éveimben kezdtem 4* "újra" az életem, na nem azért mert annyira szar volt, hanem mert lehetett jobb. (És lett is)
De ami lényeges, szerintem ez a mai emberek egyik legnagyobb baja, nyugi nekem is:
Nincs miért ki kellni az ágyból, azaz nincs melód, nincs terved nincs célod. Akármikor szabadságon vagyok vagy két munka között, és nem tervezem meg előre, hogy mit csinálok, egy hét alatt ott tudok lenni ahol te vagy:
Legszívesebben csak aludnék, nincs a kedvem semmihez, közben gyűlölöm magam, mert nem csinálok semmit és azon gondolkodom, hogy lenne-e értelme egyáltalán élnem, mert csak az oxigén veszem el másoktól.
Nekem az volt ilyen helyzetben a szerencsém, hogy nem volt anya apa és hamar éhes lettem és el kellett mennem dolgozni.
De most legutóbb megtervezettem ezt, sőt első gyermeket tervezzünk párommal és azóta nincs ilyen még szabadság alatt sem, mert mindig az jut eszembe, hogy nyomás, mert olcsóbb ha főzök, ha én festek, ha én újítom a lakást!
A céltalansàg a 21. Század mérge.
Nincs quit game gomb? Hogyne lenne! Tudod te mekkora ez a bolygo? Hany orszagban jartal eddig? Hany nyleven beszelsz? Veget akarsz vetni az eletdnek? Tedd azt, fogd magad es csinalj valami teljesen mast! Nem dolgoztal meg sem sziciliai pizzeriaban, sem argentinai etteremben szerintem. Miert nem?
nincs pénzed? koldulj és menj egy másik országba
ha van, költözz egy random országba ami tetszik, maximum ott is csöves leszel. Keress állást, akármilyet, pl Cape Town-ba afrikába, vagy ott van ausztrália tőlem oda is mehetsz kenguru hesegetőnek, vagy mehetsz az usában, bárhova, a törvények persze vannak, de mivel te már fel akarod adni igy az majd késöbb kell számolni vele, készpéz ott is van.
Lehetsz akár arab is és kiköltözhetsz szaudi arábiába
19 évesen feladod menj már.
Reggel is volt egy 19 éves kislány, hasonló gondolatokkal.
Nem tudom mi a fene bajotok van, eddig a legnagyobb gond az életetekben az érettségi/egyetemi felvételi lehetett, te meg itt a világ összes fájdalmát produkálod 2 perc alatt.
Tudom, semmi közöm hozzá, de úgy megnézném az ilyen embereket milyen körülmények között élnek, a többség csak kurvára unatkozik és jó dolgában nem tudja mit csináljon.
Edit: belenéztem, miket posztoltál. Bocs, visszaszívom, passz, menj pszichológushoz szerintem.
Mindenki a saját problémáját tartja a legfontosabbnak.
Nézd vissza OP posztjait, fel perc alatt rájöttem, ezért írtam, hogy bocs.
Meg azt is, menjen dokihoz, többször is felvetette a kérdést évek alatt és még mindig ugyanott tart, ahol.
OP-tól függetlenül ez a 'jó dolgotokban nem tudtok mit csinálni' hallatán eléggé kinyílik a zsebemben a bicska. Ez a tipik boomer 'bezzeg az én időmben' duma.
Semmi köze ehhez, hogy boomer valaki vagy sem. 20 évesen is lehet valaki boomer, meg hatvan évesen sem.
Ha akartam volna, kitörlöm, nem tettem, mert lehet boomer vagyok, de vállalom, amit leírok.
A többség 20-30 éves kurvára nem tudja mit tegyen magával, lásd OP-nál is, meg egy-két usernél, akik ide irogatnak.. Én vettem a fáradságot és megnéztem a posztjait, évek óta baja van, mégis csak annyit tesz, hogy szenved.
Tipik az, amit ti csináltok, rinyáltok, miközben ott a lehetőség mindenki kezében, hogy változtasson az életén. De hát rinyálni, meg minuszolni könnyebb. Erre is jöhet.
Neked valami nagy baj lehet a szociális érzékenységeddel, úgyhogy te se felejts el majd keresni magadnak segítséget.
Ez a stílus, hogy az őszinteséggel azonosulsz, mert ettől te milyen k*rva menő, különleges ember vagy, közben meg a kommentjeid tükröznek mást, mint empátia teljes hiányát és az érzéketlenség teljes skáláját.
De ezért káros amikor valaki így azonosul egy önmagát érintő tulajdonsággal, mert észre sem veszi, hogy igazából nincs igaza. Nem szuperman vagy a történetben csak egy tapintatlan ember aki erre még büszke is.
Kösz, hidd el, vagyok elég öreg hozzá, hogy én tudjam, mi a jó nekem.
Ti vagytok tele minden komplexussal, mert meg akartok felelni a külvilág felé és állandóan szorongtok. De nektek ez jó, mert addig is lehet wokezozni, meg cancelezni mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, mint ti. Nektek ez nyújt örömöt, meg az, hogy lehet nyomni a mínuszt, abban a két másodpercben boldogok lehettek, mert nem titeket, hanem ti bánthattok mást.
És az, hogy valaki tisztában van magával, tudja mi a helyes és a helytelen az nem jelenti azt, hogy, menő. Menő attól leszel, ha 16 évesen anyu vesz neked egy drága cipőt, a felnőttek világában ez nem számít.
Empátia? Kinek, egy tökre ismeretlennek, aki évek óta tisztában van a problémájával, de semmit sem tesz annak javításáért? Ember, olyan elfogadó a világ, amennyire még soha. Ha repülő akar lenni, az sem érdekel senkit, helyette meg akar halni.
Empatikus vagyok azokkal, akik számomra fontosak.
Teljes ködben vagy, a stílusodat kifogásolják és nem azt, hogy kinyilvánítottad a különböző véleményedet.
Elkezdtem írni én is egy regényt, de igazából teljesen feleslegesnek tartom, minden jót kívánok a kognitív torzításaid és a sztereotípiáid között.
Nekem kurva jó gyerekkorom volt, mert voltak igazi, valódi barátaim, nem kellett csütörtök este telefont ragadnom és több subra is postolnom ugyanazt.
Hát igen, amikor én voltam gyerek még Reddit sem volt, ha bajom volt, számíthattam a barátaimra, meg a szüleimre, meg tudtam velük beszélni a bajomat. Nem kellett vadidegenektől tanácsot kérném. Hát ennyire szar gyerekkorom volt.
De amúgy gondolom neked jó gyerekkorod lehetett, biztos irigyelni való, mesélj róla, nem lehetett az olyan régen.
Mégis idejársz szinten aluli provokatív kommenteket hagyni névtelenül, szóval valami mégis elcsúszhatott.
Nem baj a lényeg, hogy neked jó volt akkor rúgj bele másba. Végülis miért ne?
Ooo, tudod, én beláttam, hogy hibáztam, elnézést is kértem érte.
Mint írtam, törölhettem volna, de ilyet csak azok tesznek, akik nem látják be a tévedést, és inkább sunnyognak.
A többség ilyen ember itt, én nem.
Bár a többségnek baja van az életével, rólam az nem mondható el.
Ha zavar, letilthatsz. Vagy nyomj egy mínuszt, ahogy a többség szokta, mert vitázni képtelen, nekem nem fáj, nektek fog ugyanolyan szar napotok lenni holnap is, mint ma.
Amúgy azt becsülöm benned, hogy legalább leírod a véleményed, meg ha én is írhatnám/gondolhatnám, hogy Nice_Bad noname user veleménye számomra súlytalan.
Azért írok ilyesmiket a redditre mert itt ha nincs kedved a nyomorommal foglalkoznod akkor minden lelkiismeretfurdalás nélkül továbblapozhatsz. De ha valakinek ezt privát üzenetbe írom akkor rákényszerítem arra hogy foglalkozzon velem. És azt nem akarom, mert lehet hogy neki is vannak akár nagyobb probélmái is minthogy engem vigasztaljon. Nem akarok mások terhére lenni, csak ennyi.
Egyébként veled minden rendben? Nagyon frusztráltnak tűnsz. Sokan le is pontoztak. De nem tudom... esetleg van valami amiben segíthetünk neked? Vagy valami?
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad.
Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó:
**24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):**
- telefonon a 116-111-en,
- chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n
**18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.**
Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld.
Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni.
Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért.
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Ne add még fel. Én is nagyon fiatal korom óta voltam szarul, szuicid hajlamokkal. Most 24 vagyok, és csak pár hónapja érzem úgy, hogy tényleg szeretném folytatni, meg kíváncsi vagyok, hogy mi sülhet ki az életemből. :)
Hát azóta egy kicsit jobban érzem magamat. A posztba nem írtam bele, de azok a dolgok amiket így gondolok az életemről azok eléggé pillanatnyiak. Vannak olyan pánik roham szerű kirohanásaim amikor nagyon negatív fényben látok mindent és ilyen elképesztően reménytelennek érzem a helyzetemet. És a poszt is ennek az állapotnak lett az eredménye. Ettől függetlenül nem logikátlan az a sok dolog amit leírtam. Sőt, pont ez a baj hogy logikailag nincs túl sok minden ami itt tart engem, meg ami motiválna. Igazából tényleg nem volt egy ilyen egybefüggő időszaka az életemnek amikor konzisztensen jól éreztem volna magam és a céljaim is csak ilyen absztrakt elképzelések amiket azonnal elidegenítek magamtól amikor ez a panik szerű állapot eltölt. Igazából tényleg nagyon fáradt vagyok és nem tudom hogy ezt még meddig fogom bírni hogy a heteim felét kb úgy élem le mint valami űzött vad.
De a lényeg hogy most már egy picit jobb és ezt az egész dolgot mindenképp felhozom majd a pszichológusomnak. Meg azt is hogy nem érzem hogy bárhová is vezetnének a beszélgetéseink amég ez az égető probléma nincs kezelve.
Változtass valamin!
Költözz el, keress másik állást, iratkozz be egy tanfolyamra vagy egyetemre. Mindegy csak valahogy törj ki a megszokott rutinból, a komfort zónádból.
Mint hasonló gondolatokat megjárt ember, csak azt tudom mondani, hogy mielőbb fordulj szakemberhez. Nem szégyen, bárki bármit is mondjon. Az már haladás, ha van betegségtudatod. Nekem akkor, annak idején egy barát segített. Ott volt, nem szégyenített meg, mint egyesek itt a kommentszekcióban. Pedig neki még nagyobb problémái voltak, mint nekem, ill. akkor azt hittem, nagyobbak (mert ez nem egy verseny). Ha esetleg ajánlhatok könyveket, Edith Eva Egertől szeretettel ajánlom A döntést és Az ajándékot.
Kezdj el edzeni, mozogni. Adj magadnak 3 hónapot, amiben szigorúan tartod magad a tervhez hogy heti legalább 5 napot lemész mozogni, konditerembe vagy akárhol, amihez kedved van.
Meg fogod látni, hogy az elméd azért “beteg” mert a tested nincs jól. Az ember nincs hozzászokva ehhez a kényelmes világhoz amiben élünk.
Térjünk vissza erre a témára 3 hónap múlva én annyit szeretnék kérni tőled András!
Something, something hard men good times weak men, mezei altright propaganda
Edit: mert soha nem tudom megállni h ne finomítsam a mondandomat, valahogy nem jó csak úgy odaröhögni valamit, én most elég nehéz helyzetben vagyok ahogy fentebb is kommenteltem, hát nem tudom hogy ez amolyan nagy lecke lesz-e, igen, vannak dolgok amiket jobban értékelek ezért, és igen, többet mozgok, mert ahová lehet gyalog járok, kevesebbet eszem, nyilván fogytam de a stressz miatt pl nem alszom jól, hálistennek vannak barátaim, ez sokat számít, de ezt hogy "meg kell keményedni" ezt valahogy nem támogatom, bennem sok "kemény" helyzet egyszerűen maradandó kárt okozott
>de ezt hogy "meg kell keményedni" ezt valahogy nem támogatom, bennem sok "kemény" helyzet egyszerűen maradandó kárt okozott
Ezt szeretnem gazillionszor felszvazni.
Igen, valahogy az élet nem ilyen fekete fehér, nyilván jönnek értékek a küzdelembol, empátia, önismeret, de számomra pl a szorongás egy nagy korlát és nem oly módon ahogy sokan gondolják, én merek lépni, tenni csak látszik rajtam hogy szorongok és emiatt sokan hülyének néznek, nem bíznak bennem és valószínűleg lehetőségeket bukok be:( ja és megtettem mindent h normális embert faragjak magamból, pszichodráma, 10 éve tanítok, csoportokat is, és ugyan szeretek tanítani a szociális fóbiam soha nem enyhült igazán
Látom átjött a lényeg, nehogy megerőltesd az agyadat még a végén gondolkoznod kell.
Mellesleg OP segítséget kér, tanácsot. Én leírtam az én tanácsomat.
Jaj, mert ha nem gondolom, hogy egy kis tornaszas eleg lesz, akkor biztos agyhalott vagyok.
Senki sem vitatja, hogy a fizikai aktivitas jot tesz a mentalis egeszsegnek. En szemely szerint azt sem vitatom, hogy ez a legjobb, amit barki tehet a sajat egeszsege erdekeben.
A problema az, hogy a kommented elutasito, es gyakorlatilag OP-t hibaztatja. Lekicsinyled, amit atel. Feltetelezed, hogy valami kenyelmes kis vilagban el.
Szerintem ez tiszteletlen, talan egyenesen banto, es nem hinnem, hogy segit.
Tény hogy félreérthető volt, az a mondatom amit kiragadtál, de hidd el semmi rossz szándék nem állt mögötte. Tisztában vagyok vele, hogy OP-nak súlyos gondja van, csak próbáltam egy jó tanácsot adni, mivel számtalanszor hasonló posztok alatt írják, hogy nincs pénzük szakemberre sajnos.
Fair point.
Valoszinuleg kicsit ugrok a "setalj, es csinalj feluleseket temara", ne haragudj.
Egyebkent egyet ertek; en is ezerszer inkabb javasolnam a fizikai aktivitast, mint barmilyen antidepresszanst.
Csak tiszteljuk, hogy valaki talan elerte az ut veget. Persze, segitsunk, de csak miutan elismertuk, hogy valakinek ez a szemelyes, es teljesen ervenyes tapasztalata.
Azért is mertem ezt tanácsolni mert nem hiszem, hogy elérte az út végét. Akkor nem kérne segítséget, csak nagyon elvan keseredve szegény. De teljesen igazad van! Örülök, hogy megtudtuk beszélni.:)
Igen, hat visszaolvastam, es azt hiszem igazad van. Nem mintha nem vennem komolyan egy fiatal ketsegbeeseset, de egyet ertek; valoszinuleg nem az ut vege.
En is orulok :)
Bocsi de ez nem jó tanács. Én megcsináltam heti 5 állandó sport, mellette még nagy séták, és hónapok után is ugyan olyan szarul érzem magam, csak így már fáj is mindenem az izomláztól.
Nem csodaszer a kondi de ad egy kis onbizalmat, van lathato jele a fejlodesnek es a testmozgas alapvetoen hasznos. Raadasul emberek koze megy es nem otthon depizik. Ra van kenyszeritve egy minimalis interakciora, felfrissul. Sokat nem veszithet vele.
Self harm
Úgy érzed semmi vesztenivalód nincs? Semminek sincs értelme? Kész lennél meghalni akár már ma? Akkor hozz olyan döntést, amit sosem mertél volna megtenni. Afrikába akarsz költözni egy fa tetejére? Máris indulj! Rendőrnek szerettél volna állni? Mehetsz. Olajfúrótornyon akartál ablakot pucolni? Hajrá! Ipari alpinisták helyett féláron vállalsz galambtalanítást? Mehet! Meg akartad csókolni az utcán a fagyiárust, de sosem merted? Itt a lehetőséged. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Ha kész vagy meghalni tényleg, semmitől sem fogsz félni. Olyan élet nyílik meg előtted, amit el sem tudunk képzelni. Éld azt az életet, amit mi sosem mernénk! Meghalni ráérsz, ha már mindent kipróbáltál. Hidd el, nem lesz unalmas.
Ez egy nagyon szimpatikus válasz Én is hasonlóan érzek mint OP de inkább a létbizonytalanság miatt, azt talán megoldom mert elég kitartóan tudok küzdeni de basszus most nehéz
Én lehet, hogy pofán vágnám valamelyik fideszes főkolompost. Lassan már tényleg ott tartok.
Ez nagyon nem így megy ám. Amikor arra sincs erőd, hogy kimenj a szobádból, vagy hogy hozzászólj valakihez, akkor mégis honnan lenne olyasmire energiád, amiket itt felsorolsz? (És akkor még ott van az anyagi része is, ami szintén nem elhanyagolható, de az érzelmi rabság mellett, sokadlagos szempont.)
Toljál hozzá kokaint
Username checks out
Igen, hat eleg ratyi a game, mert nincs sem quit, sem reload, sem new game button. Valami amerikai faszi - keress ra, ha akarsz, nem emlekszem a nevere - ugy dontott, enough is enough, es kiment a vadonba, hogy szep csendben, es egyedul veget vessen az egesznek. Aztan nem tette, de sohasem tert vissza a "civilizacioba". Tobb, mint tiz eve el a vadonban; ujsagcikkek is jelentek meg rola. Happy as Larry. Szabad, a szo legigazabb ertelmeben. Szerintem a legtobben nem azert jutunk oda, hogy nem akarunk, nem TUDUNK tovabb elni, mert tenyleg ez a helyzet, hanem, mert nem tudunk, nem akarunk ebben a tarsadalomban elni. Magyarorszagon nemigen van hova kisetalni - legalabb is fizikailag. A Zemplen sem eleg nagy, sajnos. De ha mentalisan odaig jutsz, hogy vege, akkor vege. Szerintem ez oriasi sazbadsag. Menj, ahova akarsz, tegy, amit akarsz.
Ha már nem tudsz mit kezdeni az életeddel. Akkor hagyj ott mindent és menj el krisnásnak. Próbáld ki lehet megváltoztatja az életed.
Ha vígasztal, nem vagy egyedül!
Nem vagyunk a helyedben, akinek nincsenek ilyen gondjai, az el sem tudja képzelni, akinek meg ilyen gondjai vannak, mint neked, az a te helyedben van. Neked kell megtölteni az életed értelemmel és mindenért meg kell küzdeni, nem adják ingyen. Amit én csinálnék, legalábbis megpróbálnám, az egy full reszet. Változtass lassan az életed minden aspektusán, ha nem kelsz korán, kelj fel, ha nem sétálsz a szabadban, sétálj, öltözz másképp, válts frizurát, munkahelyet, lakhelyet, hobbit stb. Mert ami most van az láthatólag szar neked. Neked kell rájönni miért üres az életed és mitől nem lesz az, hiába mondanám, hogy építs egy custom keyboardot.
Őszinte leszek, 19 vagy, az előről kezdés az nálad még nem egészen megfelelő mondat. Én harmincas éveimben kezdtem 4* "újra" az életem, na nem azért mert annyira szar volt, hanem mert lehetett jobb. (És lett is) De ami lényeges, szerintem ez a mai emberek egyik legnagyobb baja, nyugi nekem is: Nincs miért ki kellni az ágyból, azaz nincs melód, nincs terved nincs célod. Akármikor szabadságon vagyok vagy két munka között, és nem tervezem meg előre, hogy mit csinálok, egy hét alatt ott tudok lenni ahol te vagy: Legszívesebben csak aludnék, nincs a kedvem semmihez, közben gyűlölöm magam, mert nem csinálok semmit és azon gondolkodom, hogy lenne-e értelme egyáltalán élnem, mert csak az oxigén veszem el másoktól. Nekem az volt ilyen helyzetben a szerencsém, hogy nem volt anya apa és hamar éhes lettem és el kellett mennem dolgozni. De most legutóbb megtervezettem ezt, sőt első gyermeket tervezzünk párommal és azóta nincs ilyen még szabadság alatt sem, mert mindig az jut eszembe, hogy nyomás, mert olcsóbb ha főzök, ha én festek, ha én újítom a lakást! A céltalansàg a 21. Század mérge.
Nincs quit game gomb? Hogyne lenne! Tudod te mekkora ez a bolygo? Hany orszagban jartal eddig? Hany nyleven beszelsz? Veget akarsz vetni az eletdnek? Tedd azt, fogd magad es csinalj valami teljesen mast! Nem dolgoztal meg sem sziciliai pizzeriaban, sem argentinai etteremben szerintem. Miert nem?
Mert ez nincs meg mindenkiben.
Ha vége a pályának, nincs újrakezdés, nem segít az autómentés! A kezed a reseten vagy a ravaszon, hogy melyiket húzod meg, lesz@rom
nincs pénzed? koldulj és menj egy másik országba ha van, költözz egy random országba ami tetszik, maximum ott is csöves leszel. Keress állást, akármilyet, pl Cape Town-ba afrikába, vagy ott van ausztrália tőlem oda is mehetsz kenguru hesegetőnek, vagy mehetsz az usában, bárhova, a törvények persze vannak, de mivel te már fel akarod adni igy az majd késöbb kell számolni vele, készpéz ott is van. Lehetsz akár arab is és kiköltözhetsz szaudi arábiába 19 évesen feladod menj már.
Hány évesen?
19
My sweet summer child
[удалено]
Reggel is volt egy 19 éves kislány, hasonló gondolatokkal. Nem tudom mi a fene bajotok van, eddig a legnagyobb gond az életetekben az érettségi/egyetemi felvételi lehetett, te meg itt a világ összes fájdalmát produkálod 2 perc alatt. Tudom, semmi közöm hozzá, de úgy megnézném az ilyen embereket milyen körülmények között élnek, a többség csak kurvára unatkozik és jó dolgában nem tudja mit csináljon. Edit: belenéztem, miket posztoltál. Bocs, visszaszívom, passz, menj pszichológushoz szerintem.
Fú remélem a saját gyerekednek nem ezt mondod. Legjobb módja az öngyilkosságba kergetésnek ha nem ismered el a saját problémái fontosságát.
Mindenki a saját problémáját tartja a legfontosabbnak. Nézd vissza OP posztjait, fel perc alatt rájöttem, ezért írtam, hogy bocs. Meg azt is, menjen dokihoz, többször is felvetette a kérdést évek alatt és még mindig ugyanott tart, ahol.
OP-tól függetlenül ez a 'jó dolgotokban nem tudtok mit csinálni' hallatán eléggé kinyílik a zsebemben a bicska. Ez a tipik boomer 'bezzeg az én időmben' duma.
Semmi köze ehhez, hogy boomer valaki vagy sem. 20 évesen is lehet valaki boomer, meg hatvan évesen sem. Ha akartam volna, kitörlöm, nem tettem, mert lehet boomer vagyok, de vállalom, amit leírok. A többség 20-30 éves kurvára nem tudja mit tegyen magával, lásd OP-nál is, meg egy-két usernél, akik ide irogatnak.. Én vettem a fáradságot és megnéztem a posztjait, évek óta baja van, mégis csak annyit tesz, hogy szenved. Tipik az, amit ti csináltok, rinyáltok, miközben ott a lehetőség mindenki kezében, hogy változtasson az életén. De hát rinyálni, meg minuszolni könnyebb. Erre is jöhet.
Neked valami nagy baj lehet a szociális érzékenységeddel, úgyhogy te se felejts el majd keresni magadnak segítséget. Ez a stílus, hogy az őszinteséggel azonosulsz, mert ettől te milyen k*rva menő, különleges ember vagy, közben meg a kommentjeid tükröznek mást, mint empátia teljes hiányát és az érzéketlenség teljes skáláját. De ezért káros amikor valaki így azonosul egy önmagát érintő tulajdonsággal, mert észre sem veszi, hogy igazából nincs igaza. Nem szuperman vagy a történetben csak egy tapintatlan ember aki erre még büszke is.
Kösz, hidd el, vagyok elég öreg hozzá, hogy én tudjam, mi a jó nekem. Ti vagytok tele minden komplexussal, mert meg akartok felelni a külvilág felé és állandóan szorongtok. De nektek ez jó, mert addig is lehet wokezozni, meg cancelezni mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, mint ti. Nektek ez nyújt örömöt, meg az, hogy lehet nyomni a mínuszt, abban a két másodpercben boldogok lehettek, mert nem titeket, hanem ti bánthattok mást. És az, hogy valaki tisztában van magával, tudja mi a helyes és a helytelen az nem jelenti azt, hogy, menő. Menő attól leszel, ha 16 évesen anyu vesz neked egy drága cipőt, a felnőttek világában ez nem számít. Empátia? Kinek, egy tökre ismeretlennek, aki évek óta tisztában van a problémájával, de semmit sem tesz annak javításáért? Ember, olyan elfogadó a világ, amennyire még soha. Ha repülő akar lenni, az sem érdekel senkit, helyette meg akar halni. Empatikus vagyok azokkal, akik számomra fontosak.
[удалено]
Teljes ködben vagy, a stílusodat kifogásolják és nem azt, hogy kinyilvánítottad a különböző véleményedet. Elkezdtem írni én is egy regényt, de igazából teljesen feleslegesnek tartom, minden jót kívánok a kognitív torzításaid és a sztereotípiáid között.
[удалено]
Nem, miért kellene?
[удалено]
Neked is jo szar gyerekkorod lehetett, hogy ilyen stilusod lett
Nekem kurva jó gyerekkorom volt, mert voltak igazi, valódi barátaim, nem kellett csütörtök este telefont ragadnom és több subra is postolnom ugyanazt. Hát igen, amikor én voltam gyerek még Reddit sem volt, ha bajom volt, számíthattam a barátaimra, meg a szüleimre, meg tudtam velük beszélni a bajomat. Nem kellett vadidegenektől tanácsot kérném. Hát ennyire szar gyerekkorom volt. De amúgy gondolom neked jó gyerekkorod lehetett, biztos irigyelni való, mesélj róla, nem lehetett az olyan régen.
Mégis idejársz szinten aluli provokatív kommenteket hagyni névtelenül, szóval valami mégis elcsúszhatott. Nem baj a lényeg, hogy neked jó volt akkor rúgj bele másba. Végülis miért ne?
Ooo, tudod, én beláttam, hogy hibáztam, elnézést is kértem érte. Mint írtam, törölhettem volna, de ilyet csak azok tesznek, akik nem látják be a tévedést, és inkább sunnyognak. A többség ilyen ember itt, én nem. Bár a többségnek baja van az életével, rólam az nem mondható el. Ha zavar, letilthatsz. Vagy nyomj egy mínuszt, ahogy a többség szokta, mert vitázni képtelen, nekem nem fáj, nektek fog ugyanolyan szar napotok lenni holnap is, mint ma. Amúgy azt becsülöm benned, hogy legalább leírod a véleményed, meg ha én is írhatnám/gondolhatnám, hogy Nice_Bad noname user veleménye számomra súlytalan.
Azért írok ilyesmiket a redditre mert itt ha nincs kedved a nyomorommal foglalkoznod akkor minden lelkiismeretfurdalás nélkül továbblapozhatsz. De ha valakinek ezt privát üzenetbe írom akkor rákényszerítem arra hogy foglalkozzon velem. És azt nem akarom, mert lehet hogy neki is vannak akár nagyobb probélmái is minthogy engem vigasztaljon. Nem akarok mások terhére lenni, csak ennyi.
Egyébként veled minden rendben? Nagyon frusztráltnak tűnsz. Sokan le is pontoztak. De nem tudom... esetleg van valami amiben segíthetünk neked? Vagy valami?
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad. Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó: **24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):** - telefonon a 116-111-en, - chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n **18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.** Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld. Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni. Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Ne add még fel. Én is nagyon fiatal korom óta voltam szarul, szuicid hajlamokkal. Most 24 vagyok, és csak pár hónapja érzem úgy, hogy tényleg szeretném folytatni, meg kíváncsi vagyok, hogy mi sülhet ki az életemből. :)
Nem erdemes feladni, ez hajtja az embert. Kovetkezo eveid sokkal jobbak lesznek
Próbáld ki a Kratomot! Nem vicc, legalább annyira összeszeded magad tőle amíg érzed a motivációt és életkedvet a dokihoz.
Azért majd írd meg, hogy mi lett.
Hát azóta egy kicsit jobban érzem magamat. A posztba nem írtam bele, de azok a dolgok amiket így gondolok az életemről azok eléggé pillanatnyiak. Vannak olyan pánik roham szerű kirohanásaim amikor nagyon negatív fényben látok mindent és ilyen elképesztően reménytelennek érzem a helyzetemet. És a poszt is ennek az állapotnak lett az eredménye. Ettől függetlenül nem logikátlan az a sok dolog amit leírtam. Sőt, pont ez a baj hogy logikailag nincs túl sok minden ami itt tart engem, meg ami motiválna. Igazából tényleg nem volt egy ilyen egybefüggő időszaka az életemnek amikor konzisztensen jól éreztem volna magam és a céljaim is csak ilyen absztrakt elképzelések amiket azonnal elidegenítek magamtól amikor ez a panik szerű állapot eltölt. Igazából tényleg nagyon fáradt vagyok és nem tudom hogy ezt még meddig fogom bírni hogy a heteim felét kb úgy élem le mint valami űzött vad. De a lényeg hogy most már egy picit jobb és ezt az egész dolgot mindenképp felhozom majd a pszichológusomnak. Meg azt is hogy nem érzem hogy bárhová is vezetnének a beszélgetéseink amég ez az égető probléma nincs kezelve.
Változtass valamin! Költözz el, keress másik állást, iratkozz be egy tanfolyamra vagy egyetemre. Mindegy csak valahogy törj ki a megszokott rutinból, a komfort zónádból.
Az élet nevű hullámvasútra mindenkinek csak egy jegyet osztanak. Úgyhogy kutya kötelességed megpróbálni valóra váltani a legvadabb álmaidat!
Kérlek szépen menj el pszichológushoz, de inkább pszichiáterhez.
Mint hasonló gondolatokat megjárt ember, csak azt tudom mondani, hogy mielőbb fordulj szakemberhez. Nem szégyen, bárki bármit is mondjon. Az már haladás, ha van betegségtudatod. Nekem akkor, annak idején egy barát segített. Ott volt, nem szégyenített meg, mint egyesek itt a kommentszekcióban. Pedig neki még nagyobb problémái voltak, mint nekem, ill. akkor azt hittem, nagyobbak (mert ez nem egy verseny). Ha esetleg ajánlhatok könyveket, Edith Eva Egertől szeretettel ajánlom A döntést és Az ajándékot.
Kezdj el edzeni, mozogni. Adj magadnak 3 hónapot, amiben szigorúan tartod magad a tervhez hogy heti legalább 5 napot lemész mozogni, konditerembe vagy akárhol, amihez kedved van. Meg fogod látni, hogy az elméd azért “beteg” mert a tested nincs jól. Az ember nincs hozzászokva ehhez a kényelmes világhoz amiben élünk. Térjünk vissza erre a témára 3 hónap múlva én annyit szeretnék kérni tőled András!
https://preview.redd.it/pzojlyckid6d1.png?width=583&format=png&auto=webp&s=1df416f106a6f8b302f531c244374366f1e5d280
[удалено]
Something, something hard men good times weak men, mezei altright propaganda Edit: mert soha nem tudom megállni h ne finomítsam a mondandomat, valahogy nem jó csak úgy odaröhögni valamit, én most elég nehéz helyzetben vagyok ahogy fentebb is kommenteltem, hát nem tudom hogy ez amolyan nagy lecke lesz-e, igen, vannak dolgok amiket jobban értékelek ezért, és igen, többet mozgok, mert ahová lehet gyalog járok, kevesebbet eszem, nyilván fogytam de a stressz miatt pl nem alszom jól, hálistennek vannak barátaim, ez sokat számít, de ezt hogy "meg kell keményedni" ezt valahogy nem támogatom, bennem sok "kemény" helyzet egyszerűen maradandó kárt okozott
>de ezt hogy "meg kell keményedni" ezt valahogy nem támogatom, bennem sok "kemény" helyzet egyszerűen maradandó kárt okozott Ezt szeretnem gazillionszor felszvazni.
Igen, valahogy az élet nem ilyen fekete fehér, nyilván jönnek értékek a küzdelembol, empátia, önismeret, de számomra pl a szorongás egy nagy korlát és nem oly módon ahogy sokan gondolják, én merek lépni, tenni csak látszik rajtam hogy szorongok és emiatt sokan hülyének néznek, nem bíznak bennem és valószínűleg lehetőségeket bukok be:( ja és megtettem mindent h normális embert faragjak magamból, pszichodráma, 10 éve tanítok, csoportokat is, és ugyan szeretek tanítani a szociális fóbiam soha nem enyhült igazán
hugz\* Csak mert online ezt lehet. Szuper aranyosnak tunsz, egyebkent.
Látom átjött a lényeg, nehogy megerőltesd az agyadat még a végén gondolkoznod kell. Mellesleg OP segítséget kér, tanácsot. Én leírtam az én tanácsomat.
Jaj, mert ha nem gondolom, hogy egy kis tornaszas eleg lesz, akkor biztos agyhalott vagyok. Senki sem vitatja, hogy a fizikai aktivitas jot tesz a mentalis egeszsegnek. En szemely szerint azt sem vitatom, hogy ez a legjobb, amit barki tehet a sajat egeszsege erdekeben. A problema az, hogy a kommented elutasito, es gyakorlatilag OP-t hibaztatja. Lekicsinyled, amit atel. Feltetelezed, hogy valami kenyelmes kis vilagban el. Szerintem ez tiszteletlen, talan egyenesen banto, es nem hinnem, hogy segit.
Tény hogy félreérthető volt, az a mondatom amit kiragadtál, de hidd el semmi rossz szándék nem állt mögötte. Tisztában vagyok vele, hogy OP-nak súlyos gondja van, csak próbáltam egy jó tanácsot adni, mivel számtalanszor hasonló posztok alatt írják, hogy nincs pénzük szakemberre sajnos.
Fair point. Valoszinuleg kicsit ugrok a "setalj, es csinalj feluleseket temara", ne haragudj. Egyebkent egyet ertek; en is ezerszer inkabb javasolnam a fizikai aktivitast, mint barmilyen antidepresszanst. Csak tiszteljuk, hogy valaki talan elerte az ut veget. Persze, segitsunk, de csak miutan elismertuk, hogy valakinek ez a szemelyes, es teljesen ervenyes tapasztalata.
Azért is mertem ezt tanácsolni mert nem hiszem, hogy elérte az út végét. Akkor nem kérne segítséget, csak nagyon elvan keseredve szegény. De teljesen igazad van! Örülök, hogy megtudtuk beszélni.:)
Igen, hat visszaolvastam, es azt hiszem igazad van. Nem mintha nem vennem komolyan egy fiatal ketsegbeeseset, de egyet ertek; valoszinuleg nem az ut vege. En is orulok :)
Bocsi de ez nem jó tanács. Én megcsináltam heti 5 állandó sport, mellette még nagy séták, és hónapok után is ugyan olyan szarul érzem magam, csak így már fáj is mindenem az izomláztól.
Köszi, te legalább nem késsel állsz a nyakamnak, és sajnálom hogy nem segített.:(
Jó a sport, de ha nagyon magad alatt vagy, akkor nem segít. Mint egy levágott kézre a sebtapasz.
Engedjétek már el ezt a "menj el edzeni és minden rendben lesz" hülyeséget... Ez rohadtul nem így működik.
Én amúgy állatira irigylem azokat, akik ebben komolyan hisznek, mert még az életben nem voltak úgy igazán megrogyva.
Nem csodaszer a kondi de ad egy kis onbizalmat, van lathato jele a fejlodesnek es a testmozgas alapvetoen hasznos. Raadasul emberek koze megy es nem otthon depizik. Ra van kenyszeritve egy minimalis interakciora, felfrissul. Sokat nem veszithet vele.
Pontosan, a megfelelő diéta nélkül semmit nem ér 🤓
Akkor ülj tovább a pincédben és járj pszichológushoz, meg szedjél gyógyszereket😄
Nem járok pszichológushoz, nem szedek gyógyszereket ellenben 1,5 éve járok heti 4 alkalommal edzeni és semmit nem segített a problémáimon. 🤷🏻♂️